2020. április 29.

Sokmagvas-köményes cipó kovásszal







Nagyon szeretjük a fűszeres és a magvas kenyereket, és ha ezek még kombinálva is vannak, akkor az dupla öröm. :) Úgy gondoltam, teszek egy próbát a kovásszal, hátha elég erős már ahhoz, hogy magvakkal és teljes kiőrlésű liszttel dúsított tésztát is emeljen. Miután bedagasztottam és haladtam előre a pihentetési időkkel, kiderült, hogy valami bibi van a dologban. Az első két kovászomat tönkölylisztből készítettem, de valamiért egyikük sem kelt életre. Ez a teljes kiőrlésű liszttel készült kenyér is ugyanúgy alig mozdult meg, mint a korábban kikukázásra ítéltetett két kovász. Kidobni nyilván nem akartam, ezért úgy döntöttem, teszek még hozzá valamennyit a hűtőben lévő aktív kovászból. Így is lett, és miután szobahőmérsékletre melegedett, utólag beledagasztottam a már sokszorosan pihentetett tésztába. És láss csodát, éppen ennyi kellett neki, hogy végre beinduljon! Az igazat megvallva, azért így sem lett igazi body builder.
Bár kora reggel kezdtem hozzá, a kiesett idő miatt csak késő délutánra érte el azt az állapotot, hogy sütőbe kerüljön. De én mégis másként döntöttem. Részben azért, mert le akartam fotózni, és arra nem igazán alkalmas a másnapos kenyér. Másrészt pedig azt olvastam valahol, hogy a hűtőben egy éjszakás várakozásra kárhoztatott kovászos kenyér finomabbra sül. Ezt mindenképp ki kellett próbálnom, úgyhogy már két okom is volt a másnap reggeli sütésre. :D Izgatottan vártam, hogy a langyosra hűlt kenyeret megszeghessem, és miután megkóstoltam, bevallom, egy csöppet lepöttyentem ahhoz képest, mint amit vártam tőle. Ízre ui. meglehetősen savanykásra sikeredett. Bár alapvetően szeretem az ilyen típusú kenyeret, most mégis meglepődtem. Arról nem is beszélve, hogy szemre sem lett tökéletes, mert a széle körben kirepedt. Nem igazán tudom, mi lehet az oka, hogy még a fiatal kovásszal készült, első kenyeremnél is savanyúbb lett. Persze lehet, hogy éppen ilyennek kell lennie. :D Összehasonlítási alapon sajna nincs, minden esetre az osztrák kenyerek is éppen ilyenek. ;)
Ha mégis történt valami gubanc, az esetben úgy gondolom viszont, hogy nem baj, ha egy gasztroblogger nem mindig a tökéleteset teszi közzé, hiszen nekem speciel eszem ágában sincs félrevezetni senkit, és úgy csinálni, mintha mindig minden 10 pontosra sikerülne. Eddig sem palástoltam, ha elbénáztam valamit, és ezután sem fogom. Persze, ha a recepttel lenne baj, akkor nyilván nem osztanám meg itt. Talán a kovász ehhez a kenyérhez mért erejében keresendő a hiba. Ilyesmivel valószínűleg minden kovászolással foglalkozó házi pék szembesült már, úgyhogy nem árt, ha szó esik róla itt is. ;)
Persze az említett szépséghibák ellenére is örömmel ettük ezt a magvakkal gazdagított, egyébként valóban finom cipót. :)






Hozzávalók:

30 dkg kovász + 10 dkg kenyérliszt + 10 dkg teljes kiőrlésű tönkölyliszt + 2 dl víz
15 dkg kenyérliszt + a dagasztáshoz és a szóráshoz
5 dkg teljes kiőrlésű tönkölyliszt
1 ek. őrölt kömény
1 csapott ek. só
2 dkg porcukor
1 ek. napraforgóolaj + a kelesztéshez
0,5 dl víz
2 dkg pirított napraforgómag
2 dkg pirított tökmag
3 dkg pirított kesudió

elkészítés:

  1. A befőttes üvegben lévő kovászt elkeverjük 2 evőkanál vízzel, 2 evőkanál kenyérliszttel, és 8 órát hagyjuk erjedni. Egy kis tálkába kiöntünk belőle 30 dkg-ot, megetetjük 2 dl vízzel, 10 dkg kenyérliszttel, 10 dkg teljes kiőrlésű tönkölyliszttel, és 8 órát szobahőmérsékleten hagyjuk.
  2. Másnap reggel a porcukorral, sóval, köménnyel vegyített kétféle lisztet az aktív kovászra szitáljuk, hozzáadjuk az olajat, még egy kis vizet, és 5 percig a robotgép dagasztóvillájával keverjük. Letakarva, fél órát pihentetjük.
  3. A magvakat zsiradékmentes serpenyőben megpirítjuk, kihűtjük, majd felaprítjuk.
  4. A pihentetett tésztát liszttel hintett felületen megdagasztjuk, téglalap alakúra kihúzkodjuk, több részletben beledagasztjuk a magkeveréket, majd meghajtogatjuk (jobbról, balról, lentről és fentről). Letakarva kelesztjük 1 órát. A hajtogatást, pihentetést még 2-szer ismételjük.
  5. A tésztát 4 egyforma darabra vágjuk, mindegyiket óvatosan meggömbölygetjük, és a sütőpapírral bélelt ovális alakú sütőformába tesszük. Letakarva másnapig hűtőben pihentetjük.
  6. A hűtőből kivéve, bő 1 órát szobahőmérsékleten hagyjuk, majd a tetejét meghintjük kevés kenyérliszttel, és előmelegített sütőben megsütjük. Rácsra tesszük, és a formában hagyjuk kihűlni.
sütési hőfok: 220°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 50 perc







2020. április 26.

Csokissütis-pekándiós szelet







Ezt a pofonegyszerű sütit akár akkor is elkészíthetjük, ha nem várt vendégeket kapunk. Erre persze mostanában vajmi kevés esély van, tekintve, hogy többségünk az otthonában dekkol. Minden esetre olyan gyorsan kivitelezhető, hogy a sütési idővel együtt is fél óra alatt megvan vele az ember. Márpedig ez sokaknál fontos szempont, mint ahogy most nálam is. Ezt a szeletet kirándulásra vagy túrázáshoz is magunkkal vihetjük, mert energiadús. Én most a keresztlányomnak sütöttem meg, aki szinte egymagában befalta az egészet, miközben egy jó nagyot sétáltunk a tavaszi napsütésben.
Bízom benne, hogy hamarosan lesz rá mód, hogy komolyabb túrázáshoz is elkészítsem. Addig is nyugodtan süssük meg, és eszegessük egy szűk családi körben eltöltött séta alkalmával, hiszen erre egyelőre még van lehetőségünk. ;)






Hozzávalók kb. 20x20 cm-es tepsihez:

13 dkg finomliszt
½ mk. szódabikarbóna
½ mk. só
6 dkg (3 db) Chocolate Chip Cookies (pl. Taste of America – Aldi)
5 dkg pirított, aprított pekándió
1 tojás
10 dkg fehérítetlen nádcukor
5 dkg vaj, felolvasztva
0,5 dl növényi olaj
1 ek. vaníliapaszta

elkészítés:

  1. A tojást összekeverjük a cukorral, a vajjal, az olajjal, a vaníliával, majd hozzáadjuk a szódabikarbónával, sóval, aprított csokis sütivel, pekándióval vegyített lisztet. Épp csak összekeverjük
  2. A masszát kanállal egyenletesen elosztjuk a sütőpapírral bélelt tepsiben, és készre sütjük. A formában hagyjuk kihűlni, majd felszeleteljük.
sütési hőfok: 180°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 20 perc







Ötlet: innen


2020. április 23.

Fokhagymás-fűszeres, vajas pogácsa







Továbbra is úgy gondolom, hogy nem vagyok valami ügyes a hagyományos vajas pogácsa készítésében. Éppen ezért ritkán sütök. Persze nem a tésztával van a baj, és még a végeredmény is nagyon finom szokott lenni most már, hogy végre kikísérleteztem a hozzávalók helyes arányát. A külalakkal viszont komoly gondok vannak. :D A pogácsák vagy laposan sunnyognak a tepsiben, vagy büszkén kihúzzák magukat, de aztán seperc alatt lerészegednek, és ide-oda dülöngélnek, miközben forró gőzfürdőt vesznek a sütőben.
Egyébként mindig is a vajas pogácsa volt a kedvencem, a tetején az imádni valóan ropogós beirdalásokkal, amik miatt én ezt a fajta pogit bástyapogácsának kereszteltem el gyerekkoromban. Örömmel harapdáltam le előbb ezeket a ropogós részeket, majd pedig rétegenként szépen haladva, gyomrom tartalmává fokoztam le az amúgy nagyra becsült sós süteményt.
Szóval a vajas pogi igen ritka vendég nálunk – a Kutya legnagyobb bánatára –, de most valahogy kedvet kaptam hozzá. Ahogy a gondolat testet öltött bennem, hogy, hogy nem, a Kutyafül is szinte velem egyszerre érzett olthatatlan vágyat a pogácsa iránt, így hát pár napon belül neki is álltam. Minden flottul ment, csak sajnos az első tepsi pogácsát nem kelesztettem elég ideig sütés előtt, ezért az eredmény laposabb lett. Az ízzel és az állaggal nem volt baj, sőt, vészesen finomra sikerült, szerencsére. A második körre maradt pogácsák már szépen kihúzták magukat, sőt a sütőben még inkább, de aztán nagy hirtelen fejet is hajtottak egymásnak, amint meglátták a szomszédjuk dülledő mellkasát és szépséges termetét. Ezek után legtöbbjük úgy festett, mint amikor kifut az ember lába alól a talaj, és féloldalasan megroggyan. Úgyhogy kissé csalódott képpel üdvözöltem őket, amint kibújtak a sütő forró öleléséből. Nálam bizony nem találtak hasonlóan meleg fogadtatásra, legalábbis a külsejüket látva biztos nem. Sebaj, elszontyolodva is lehet pogácsát majszolni! :D Később aztán fel is vidultam a finomságukat megízlelve és felrémlett bennem Tóth papa enyhe dühvel színezett, érdes hangja, miközben lemondóan legyint a kezével, ha valami nem úgy sikerült, ahogy tervezte: „ott ögye mög a fene!” De a fenének nem hagytunk egy darabot se a pogácsából, mert mind mi ettük meg. :D Napokkal később csak azért is újrasütöttem, hátha ezúttal csinosabbak lesznek, na meg azért is, mert újra megkívántuk. :D







Hozzávalók kb. 28 darabhoz:

50 dkg finomliszt + egy kevés a dagasztáshoz
15 dkg vaj
4 dkg mangalicazsír
15 dkg tejföl
2 tojássárgája
1 ek. fűszeres sópehely vagy só + tetszés szerinti fűszerek (pl. őrölt bors, őrölt kömény, morzsolt oregánó)
3 gerezd fokhagyma
1 dl tej
1 tk. cukor
2,5 dkg friss élesztő
4 dkg olvasztott vaj a hajtogatáshoz
1 tojás a kenéshez

elkészítés:

  1. A tejfölt kikeverjük a tojások sárgájával, 2 gerezd áttört fokhagymával, és 1 órát szobahőmérsékleten hagyjuk. A fűszeres sópelyhet ledaráljuk.
  2. Az élesztőt a langyos, cukros tejben, letakarva felfuttatjuk. A sóval vegyített lisztet összemorzsoljuk a vajjal és a zsírral, hozzáadjuk a tojásos-fokhagymás tejfölt, a felfutott élesztőt, és se nem túl lágy, se nem túl kemény tésztává dagasztjuk (ha szükséges, közben adunk még hozzá egy kis lisztet.) A tésztát tálba tesszük, és letakarva, huzatmentes helyen megkelesztjük.
  3. A megkelt tésztát lisztezett felületen ujjnyi vastag téglalapra kinyújtjuk, a felületét megkenjük 1 gerezd áttört fokhagymával ízesített olvasztott vajjal, majd előbb balról és jobbról, majd fentről egymásra hajtjuk a tésztát. 20 percet letakarva pihentetjük.
  4. A tésztát az óramutató járásával megegyezően 90°-kal elforgatjuk, ismét kinyújtjuk, megkenjük olvasztott vajjal, az előbbi módon meghajtogatjuk és pihentetjük.
  5. Ezután ismét ujjnyi vastagra nyújtjuk, a tetejét berácsozzuk, és tetszés szerinti méretű (nálam 6 cm-es) pogácsaszaggatóval kiszaggatjuk. (A lehulló tésztaszéleket újra begyúrjuk, pihentetjük, nyújtjuk, szaggatjuk.)
  6. A pogácsákat sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatjuk, és 20-30 perc kelesztés után a tetejüket lekenjük felvert tojással. Előmelegített sütőben megsütjük. Langyosra hűlve kínáljuk.
sütési hőfok: 200°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 20 perc






2020. április 18.

Füstölt sonkás szendvicskrém kétféleképpen







Idén alig maradt valami a húsvéti sonkából, mert az a kötözött sonka, amit vettem, elég kis méretű volt. Abból viszont, amit nem ettünk meg, valami olyat szerettem volna készíteni, ami egy kicsit tovább tart annál, mintha csak simán rápakolnánk a kenyérre/kalácsra vagy úri módra késsel-villával ennénk a kalács mellé. Mivel volt itthon krémsajtom, egyértelműnek látszott, hogy szendvicskrém lesz belőle. Bár igen egyszerű ez a kence, mégis igazán jólesett így elfogyasztani a húsvétról maradt finomságot. (Én most csak a fele adagba tettem főtt tojást, mert a Kutyafül nem rajong érte.) Persze konkrétan húsvét reggelire is elkészíthetjük, ha egy kicsit rendhagyóbbra vágyunk.






Hozzávalók:

20 dkg natúr Philadelphia krémsajt
5 dkg tejföl
4 dkg majonézes torma (vagy 1 ek. majonéz + 1 ek. reszelt torma)
őrölt fekete bors
Toscana fűszerkeverék

1 tk. agavé szirup
6 dkg füstölt, főtt sonka (a húsvéti sonkából)
2 főtt tojás sárgája
4 dkg enyhén csípős házi szalámi

elkészítés:

  1. A krémsajtot alaposan kikeverjük a tejföllel, a majonézes tormával, és a fűszerekkel ízesítjük.
  2. A sonkát nagyon apróra vágjuk vagy késes aprítóval felaprítjuk, és a krémsajthoz keverjük.
  3. A keményre főtt tojássárgákat darabosra törjük, és óvatosan a sonkás krém feléhez forgatjuk.
  4. A másik adagba belekeverjük a felaprított szalámit. Fogyasztásig hűtőbe tesszük.

Tipp:
Úgy is készíthetjük, hogy a teljes adag sonkás krémsajthoz keverjük hozzá a szalámit. Tehetünk bele frissen aprított zöldfűszereket is (pl. petrezselymet, medvehagymát, bazsalikomot, oregánót). (Nekem most nem volt itthon egyik sem.)






2020. április 12.

Szép húsvétot kívánok!





Az idei húsvét nagyon más, mint az eddigiek. Sokan sok mindent leírtak és elmondtak már arról az időszakról, amibe belekényszerültünk. Én már nem tudnék új gondolatot hozni, ezért csak azt üzenem, hogy a lehetőségeinkhez mérten ünnepeljük meg ezt a szép ünnepet, és igyekezzünk békére lelni. Vigyázzunk magunkra, a szeretteinkre és mindenki másra is, és higgyünk abban, hogy az a változás, ami előttünk áll, szépet és jót is tartogathat számunkra. :)

Kókuszos rizspuding mangóval (vegán)







Ezt a desszertet azoknak ajánlom, akik húsvétkor inkább valami könnyedebb édességre vágynak, és a süti ellenében a pohárkrémet részesítenék előnyben.
Néhány hete, pont, mire ezt a desszertet kitaláltam, hozzánk is begyűrűzött a koronavírus, úgyhogy ezúttal sajnos nem lehetett belőle fizetőeszköz az edzésekért, mert bizony az is halasztódik. Persze a desszert így is elfogyott, és legalább kiderült, hogy tökéletesen pontosan sikerült kiszámolnom a kellő mennyiséget egy 5 fős család számára. Csak azért ajánlom 6 személynek, mert 2 dl-es poharakkal számolva, pont ennyi embernek elegendő.
Bevallom, mangót én kicsiny hazánkban szinte soha nem veszek, mert össze sem lehet hasonlítani azzal, ami a származási helyén érik be. Ehhez a desszerthez viszont nagyon illik, ezért rászántam magam, hogy vegyek. Ha türelmesen kivárjuk, hogy pár nap alatt, kényszeredetten bár, de beérjen, akkor azért talán el tudjuk képzelni, milyen élményben lehet része pl. a Kuala Lumpurban lakóknak. :D Sosem felejtem el az ott kóstolt, frissen préselt mangólét...
Ahogy korábban már írtam, nem vagyok kókuszmániás, de ez a pohárkrém még nekem is nagyon ízlett. Bízom benne, hogy hamarosan az edzőm is élvezheti. :) Ha másként nem, hát úgy, hogy most ő készíti el az alábbi recept szerint.






Hozzávalók 6 személyre:

18 dkg kerekszemű rizs
6 dl rizstej (vagy más növényi tej)
2,5 dl + 2 ek. víz
15 dkg finomítatlan nádcukor
6 dkg pirított kókuszreszelék
1 cs. vegán kókuszízű pudingpor vagy vegán étkezési keményítő
2 dl kókuszkrém
2,5 dkg vegán margarin
1 érett mangó
1-2 ek. citromlé
kevés nádporcukor (elhagyható, ha a mangó elég édes)

elkészítés:

  1. A kókuszreszeléket zsiradékmentes serpenyőben világos színűre pirítjuk, kihűtjük, és 1 evőkanálnyit félreteszünk a díszítéshez.
  2. A vizet lábasba öntjük, megsózzuk, felforraljuk, majd hozzáadjuk az átöblített rizst, és nagy lángon, kevergetve elforraljuk róla az összes vizet.
  3. Hozzáöntjük a felhevített rizstejet, a nádcukrot, és közepes lángon puhulásig főzzük (viszonylag sok leve marad). Hozzáadjuk a pirított kókuszreszeléket.
  4. Közben a keményítőt csomómentesre keverjük 0,5 dl kókuszkrém és 2 evőkanál víz elegyével, és kis lángon, kevergetve besűrítjük vele a tejberizst. Beledolgozzuk a puha margarint, és teljesen kihűtjük.
  5. Amíg a puding hűl, a többi kókuszkrémet 20 percre mélyhűtőbe tesszük, majd felverjük, és óvatosan a kihűlt pudinghoz forgatjuk.
  6. A mangó húsát felkockázzuk, az így kapott mennyiség negyedét citromlével (porcukorral) ízesítjük, botmixerrel pürésítjük, majd beleforgatjuk a mangódarabkákat.
  7. A rizses krémet elosztjuk 6 üvegpohárban, rákanalazzuk a mangót, és megszórjuk a félretett pirított kókuszreszelékkel. Behűtve tálaljuk.
Tipp:
Természetesen hagyományos módon is elkészíthetjük, kókusztej helyett tejjel, vegán margarin helyett vajjal.







2020. április 10.

Juliánna, a kovász és az ő első kenyere







Utoljára 6 évvel ezelőtt kovászoltam. Az volt az első alkalom. Akkor sok finomságot alkottunk mi ketten Zsófival, a vadkovászommal. :) Aztán a lakásfelújítás betett neki, és el kellett búcsúznunk egymástól. :( Sokáig rest voltam újra belevágni ebbe a becses munkába. Pedig de sokszor gondoltam rá! Ez a fránya vírus, és ennek nyomán az élesztőhiány kellett hozzá, hogy újra nekifogjak. (Aztán mégis lett élesztőm, de azt a kalácssütésre tartogatom, édes kovász híján.) Sajnos két keverékem is hamvába hullt, még mielőtt beindultak volna. Valamiért egyikük sem fejlesztett kis buborékokat, pedig rozs- és kenyérliszt elegyéből lévő indíttatást kaptak, szépen csírátlanított üvegekben, kellő hőmérsékleten. Azt hiszem, az volt a baj, hogy nem adtam nekik nevet. Ezért ezt a mostanit már akkor elneveztem, amikor épp csak „megvetettem neki az ágyat”. Apai dédnagyanyám, a Korsós lány után Juliánnának kereszteltem. És ő alig 4 nap elteltével megmutatta magát. :) Már az legelején szebb és nagyobb buborékokat fejlesztett, mint Zsófi annak idején. Hihetetlen, de nagyon hamar készen állt kenyeret sütni. :)
Az 5. napon próba elé állítottam, és a vele készült első kenyértészta az előírt pihentetési időket betartva, néhányszor meghajtogatva került a sütőformába, hogy másnap kora reggel végre a sütő forró ölelése által igazi kovászos kenyérré lényegüljön. Az izgatott várakozást követően egyik ámulatból a másikba estem, amikor megszegtem ezt a tulajdonképpen még csitri korban lévő kovásszal készült első kenyeret. Hiszen ahhoz képest, hogy ez volt Juliánna első munkája, szerintem csodaszép lett. Ízre kellemesen savanykás, a bélzete ruganyos, de nem túl nedves, és a héja… hmmm… ropogós!
Nagyon meg kell becsülnöm életem 2. kovászát, mert ha ő máris ennyi örömet szerzett nekem, akkor az a minimum, hogy neki is szentelek egy bejegyzést itt a blogon. Akkor is, ha néhány évvel ezelőtt már megosztottam a kovászolással kapcsolatos tudnivalókat. Ráadásul ez a mostani kovászom és az első kenyér egy picit máshogyan készült, és ez a másik oka, hogy közzéteszem.
Egy biztos, ezúttal nem lehetek hűtlen Juliánnához – táplálnom kell, amíg csak lehet. :)






Hozzávalók a kovászhoz:

kenyérliszt
teljes kiőrlésű rozsliszt
víz (nem túl klóros csapvíz vagy szénsavmentes ásványvíz)
1 db 7 dl-es csírátlanított befőttesüveg

elkészítés:

  1. A tiszta befőttesüvegbe beleszórunk 2 evőkanál kenyérlisztet, és villával jó alaposan elkeverjük 2 evőkanál vízzel. Lazán rátesszük az üveg fedelét, és szobahőmérsékleten vagy annál egy kicsit melegebb helyen hagyjuk erjedni.
  2. 24 órával később elkeverjük 1 evőkanál vízzel, 1 evőkanál kenyérliszttel, és ugyanígy hagyjuk pihenni 1 napot.
  3. Harmadnap hozzákeverünk 2 evőkanál vizet, 1 evőkanál kenyérlisztet és 1 evőkanál teljes kiőrlésű rozslisztet. Erjedni hagyjuk 8-12 órát. (Ekkorra már láthatóak lehetnek a kis buborékok, de akkor se essünk kétségbe, ha ez még nem így van.)
  4. Ezután megint 2 evőkanál vizet és 2 evőkanál kenyérlisztet keverünk hozzá. (Igyekezzünk minél több levegőt belejuttatni a villával való keverés közben!)
  5. Újabb 8-12 óra elteltével megismételjük a 4. pontban leírtakat, és a kovászt lazán lefedve hagyjuk további 8-12 órát.
  6. Az idő leteltével a kovászunk már elég aktív lehet ahhoz, hogy megsüssük vele az első kenyeret. (A 4 napos kovászt lásd a képeken.)
  7. Ha életben van, de még túl kevés buborék mutatkozik benne, akkor etessük tovább 8-12 óránként.

Hozzávalók fiatal kovásszal készült fehér kenyérhez:

10 dkg aktív kovász
40 dkg fehér kenyérliszt (BL80) + a hajtogatáshoz
1 ek. teljes kiőrlésű rozsliszt
1 tk. cukor
1 tk. só
3 dl víz
napraforgóolaj a kelesztéshez

elkészítés:

  1. A munkálatok előtt a befőttesüvegben lévő már aktív kovászt megetetjük 2 evőkanál vízzel és 2 evőkanál kenyérliszttel, majd a konyhapulton, lazán lefedve, 8-12 órát hagyjuk dolgozni.
  2. Az aktív kovászból 10 dkg-nyit a kelesztőtálba öntünk, hozzákeverünk 1 dl vizet, 10 dkg kenyérlisztet, és letakarva, néhány órát pihenni hagyjuk. (Én 5 órát pihentettem.)
  3. Ha már szép buborékos a kovász, rászórjuk a cukrot, a sót, a teljes kiőrlésű rozslisztet, az átszitált kenyérlisztet, felöntjük a többi vízzel, és a robotgép dagasztóvillájával 5 percig közepes fokozaton keverjük.
  4. A bekevert tésztát lisztezett munkafelületre borítjuk, és (ha szükséges, beolajozott kézzel) jobbról és balról egymásra hajtjuk a tésztát, majd felgöngyöljük. Olajjal kikent kelesztőtálba tesszük, és letakarva, fél órát pihenni hagyjuk.
  5. A pihentetett tésztát óvatosan kiborítjuk a tálból, ujjbegyeinkkel óvatosan kihúzkodjuk, nehogy kiszökjenek a légbuborékok. A fenti módon újra meghajtogatjuk, és letakarva, ismét 30 percet pihentetjük.
  6. A teljes műveletet még kétszer ismételjük, és ezúttal 1-1 órát pihentetjük a tésztát.
  7. A megkelt, lágy tésztát óvatosan a belisztezett munkafelületre borítjuk, az ujjbegyeinkkel elnyomkodjuk, kissé kihúzkodjuk, majd felgöngyöljük és beletesszük a sütőpapírral bélelt sütőformába. Letakarva 12 órán át kelni hagyjuk.
  8. A kenyeret 5 percig 250°C-on, majd további kb. 35 percig 230°C-on sütjük. A sütőből kivéve kiborítjuk a formából, rácsra tesszük és így hagyjuk teljesen kihűlni.

További tudnivalókról és tippekről itt olvashatsz.





Bryndzás-újhagymás koszorú








A húsvét közeledtével minden évben szívesen szörfözgetek a neten újabb és újabb kalácsformázási technikák után kutatva. Erre a jópofa készítési módra nemrég bukkantam rá, és ahogy az már lenni szokott, alig vártam, hogy kipróbáljam. Az eredetileg nagy koszorú helyett én 6 kisebbet készítettem, de persze nagyban is meg lehet sütni, és úgy szeletelni, mint a tortát. Sósan vagy édesen egyaránt tetszetős, és számtalan módon variálhatjuk a tölteléket. Én most egy sós változatot ötlöttem ki, amihez igazán illik a húsvéti sonka. Az ünnepre szerintem ízében és formájában is tökéletes választás. :)




 

Hozzávalók 6 darabhoz:

Tésztához:
45 dkg finomliszt, átszitálva + a dagasztáshoz
5 dkg Graham búzaliszt
7 dkg vaj
5 dkg porcukor
1 ek. só
1 tojás
kb. 2,5 dl tej
2,5 dkg friss élesztő
1 felvert tojás fele a kenéshez
szezámmag a szóráshoz

Töltelékhez:
12,5 dkg bryndza (esetleg házi túró)
5 dkg tejföl
a felvert tojás másik fele
currypor vagy őrölt kurkuma
őrölt fekete bors

3 dkg újhagyma

elkészítés:

  1. A tésztához az élesztőt kis tálkába morzsoljuk, hozzáadunk 1 dkg porcukrot, 2 dkg Graham-lisztet, és simára keverjük a meglangyosított tej felével. Letakarva felfuttatjuk.
  2. A többi porcukorral, sóval vegyített kétféle lisztet elmorzsoljuk a puha vajjal, beletesszük a felfutott élesztőt, a tejben elkevert tojást, és tésztává dagasztjuk. Letakarva, huzatmentes helyen megkelesztjük.
  3. A megkelt tésztát 6 egyenlő részre osztjuk, meggömbölygetjük, és negyedórát letakarva pihentetjük.
  4. A töltelékhez a felaprított újhagymát összekeverjük a többi hozzávalóval, és szobahőmérsékleten hagyjuk.
  5. Egy tésztagombócot lisztezett felületen 22-23 cm átmérőjű körlapra kinyújtunk, a közepére helyezünk egy 15 cm átmérőjű tányért/tálkát, és az azon kívül eső tésztaszélt körben bevagdossuk a tányérig. (Páratlan számú fülecskét kell kapnunk.)
  6. A kis füllentyűket keresztben egymásra hajtogatjuk úgy, hogy az első fülecske után a következőt kihagyjuk, és a harmadikat hajtjuk rá az előzőre. Ami pedig minden egyes hajtásból kimarad, azt a következő lépésben szintén felhajtjuk, miközben figyelünk arra, hogy a hajtásokkor mindig kimaradjon a következő fülecske. A hajtásokat jól lenyomkodjuk.
  7. Az így elkészített koszorúkat sütőpapírral bélelt tepsire tesszük, letakarjuk, majd 15-20 perc pihentetés után a közepüket villával megszurkáljuk, a fonott részt pedig lekenjük felvert tojással, és megszórjuk szezámaggal.
  8. A közepükbe halmozzuk a tölteléket, és előmelegített sütőben készre sütjük. Tortarácsra téve hagyjuk langyosra hűlni.
sütési hőfok: 190°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 20 perc


Tipp:
Házi tejfölbe tunkolva és pirított szezámmaggal pluszban megszórva pazar! :D





2020. április 8.

Citromos kókusz-krémes







Bár az elnevezés kissé félrevezető, mert benne van a „kókusz” kifejezés, valójában a kókuszíz épp csak egy kicsit érezhető. Úgyhogy a süti neve inkább szójáték akar lenni, hiszen a krém alapját a kókusztejszín vagy más néven kókuszkrém adja. Ezt a régóta kedvenc alapanyagot azért választottam a tehéntej helyett, mert kíváncsi voltam, hogy egy olyan finom és könnyű krém, mint a házi krémesé, ugyanúgy működik-e kókusztejszínnel, mint tejjel. És igen! :D A különbség csak egy alig észrevehető kis kókuszíz.
A krémes egyébként olyan nagy kedvencem – persze kizárólag házilag elkészítve, mert a cukrászdai változata egyáltalán nem dobogtatja meg a szívem –, hogy az Anyával közös szülinapunkra készült krémes-torta utáni napokban majd megőrültem azért, hogy megint krémest ehessek. :D A blog szempontjából ez a vágyam nem volt épp örvendetes, hiszen krémes után krémest mutogatni nem vall valami nagy változatosságra, még ha ez a második sütés citromos és nem tejjel készült is. Hogy magamnak kedvezzek, persze megcsináltam a sütit, de hogy ti, kedves blogolvasók ne érezzétek unalmasnak a sütikínálatot, direkt húsvétig vártam, hogy posztolhassam. :D Úgyhogy november végén nem a karácsonyi díszeket pakoltam a süti köré, hanem a húsvétit. :D Tiszta szerencse, hogy a sok tojás okán szerintem a krémes sokkal inkább a húsvéthoz illő édesség. :)







Hozzávalók 12-14 szelethez:

2 cs. leveles tészta (2x275 g, kb. 25x40 cm-es lapok, pl. Backetteria, Aldi, vagy házi leveles tészta)
6 tanyasi tojás
18 dkg kristálycukor
2 dkg vaníliás cukor
15 dkg finomliszt
6 dl kókuszkrém (pl. Cocomas)
1,5 dl víz
2 nagy méretű, kezeletlen citrom reszelt héja
0,5 dl + 1 ½ ek. frissen facsart citromlé
10 dkg porcukor

elkészítés:

  1. A tésztalapokat kitekerjük, és azzal a papírral együtt, amibe bele voltak göngyölve, egy-egy gáztepsire tesszük.
  2. Az egyben hagyott tésztalapot 200°C-ra előmelegített sütőben kb. 12 perc alatt megsütjük (ha felpúposodna, villával több helyen megszurkáljuk).
  3. A másikat hosszában és középen ketté-, majd (attól függően, hogy milyen széles szeleteket szeretnénk) 6-6 vagy 7-7 szeletre vágjuk. Miután az első lap elkészült, ezeket is megsütjük. A sütő rácsbetétjére téve hagyjuk teljesen kihűlni.
  4. Az egyben lévő lapot tálcára fektetjük, és süteménykeretet helyezünk köré, vagy egy megfelelő méretű tepsibe tesszük.
  5. A krémhez a tojások sárgáját a kétféle cukorral lábasba tesszük, robotgéppel kihabosítjuk, majd felváltva, csomómentesre keverjük a liszttel és a vízzel hígított kókuszkrémmel. A citromok lereszelt héjával és az egyik citrom frissen kifacsart levével ízesítjük.
  6. Kis lángon, kevergetve pudingot főzünk belőle, és amint egyet buggyan, elzárjuk alatta a lángot.
  7. A kemény habbá vert tojásfehérjét a forró pudinghoz forgatjuk, a krémet még melegen a tésztára simítjuk, és befedjük a hosszúkásra vágott tésztalapocskákkal.
  8. A sütemény nejlonzacskóba húzzuk vagy folpackkal borítjuk, és néhány órára vagy egy éjszakára hűtőbe tesszük.
  9. Tálalás előtt lekenjük a másfél evőkanál citromlé és a porcukor keverékéből készített cukormázzal, és hűtőbe téve dermedni hagyjuk. Felszeletelve kínáljuk.

Tipp:
Több citromlevet is tehetünk bele, de ez esetben arányosan csökkentsük a víz mennyiségét, ill. ízesítsük kicsivel több cukorral.






2020. április 5.

Ananászos répatorta krémsajtos habbal






 
Már csak 1 hét és húsvét vasárnap. :) Itt az idő agyalni az ünnepi édességeken! A répatorta például abszolút a húsvéthoz illő édesség. :)
Tudom, mostanában sokat emlegetem az edzőmet, de mit tehetnék, ha a vegán sütikről mindig ő jut az eszembe?! :D Pár héttel ezelőtt a répatortát is ő hozta szóba, mivel ez a fajta süti az egyik kedvence, és akkor elhatároztam, hogy húsvétra megsütöm neki tej- és tojásmentesen, azaz vegánosítva. Aztán nagyot fordult a világ, és lőttek az állati alapanyagoktól mentes répatortának. Nem mintha vegán módra nem süthetném meg úgy is, hogy ő most nem kap belőle, de ezúttal mégis a tojással készült verzió mellett döntöttem, kedvezve azoknak, akiknek nem kell mellőzniük ezt a hozzávalót.
Bár én nem vagyok annyira oda a sárgarépával dúsított sütikért, de ez a torta azonnal kedvenc lett. :) A tésztája könnyű, levegős, és nem nehezíti el, ill. teszi nyers hatásúvá a répa. A lágy hab pedig szó szerint hab a tortán! :D Szerintem jó választás húsvétra. ;)






Hozzávalók 24 cm-es tortaformához:

Tésztához:
20 dkg finomliszt
1 tk. sütőpor
1 tk. szódabikarbóna
1 csapott tk. őrölt fahéj
2 tojás
12 dkg finomítatlan nádcukor
1 tk. vaníliapaszta
60 ml növényi olaj
80 ml alacsony zsírtartalmú író
1 nagy (12-15 dkg) finomra reszelt sárgarépa
15 dkg konzerv ananász
5 dkg pirított, aprított pekándió

Krémsajtos habhoz:
1 doboz (125 g) natúr krémsajt (pl. Philadelphia)
5 dkg nádporcukor
1 tk. vaníliapaszta
1,5 dl habtejszín

elkészítés:

  1. A tojást a cukorral, az olajjal és a vaníliával robotgéppel közepes fokozaton sűrűsödésig keverjük.
  2. Hozzáadjuk az írót, a répát, az aprított ananászt, a sütőporral, szódabikarbónával, fahéjjal vegyített kétféle lisztet, és alacsony fokozaton tovább keverjük.
  3. Beleforgatjuk a durvára vágott pekándiót, és a masszát a sütőpapírral bélelt tortaformába simítjuk. Előmelegített sütőben készre sütjük (tűpróba!), majd a formában hagyjuk kihűlni.
  4. A habhoz a krémsajtot kikeverjük a nádporcukorral, a vaníliapasztával, majd beleforgatjuk a tejszínhabot, és körkörösen a torta tetejére nyomjuk. Fogyasztásig hűtőbe tesszük.
sütési hőfok: 180°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 30 perc


Megjegyzés:
A képen látható tortára nem pötyögtettem rá az összes habot, mert jobban mutat kevesebb díszítéssel, de persze mindenképp javaslom a receptben leírt mennyiséget. A kimaradt habot mi is utólag tettük rá a sütire.

Tipp:
Vegán módra is elkészíthetjük – író helyett tehetünk bele narancslevet, a tojás kiváltásra pedig adjunk hozzá 1 evőkanál citromlevet, hogy a szódabikarbóna ki tudja fejteni a hatását.