Néha (de van, akinek mindig) jól jön a keksz a háznál, ezért amikor elém került a képeken is látható ropogtatni való receptje, rögtön kedvet kaptam hozzá.
A keksz – ami valójában inkább süti – neve egy betűszó: az Australian and New Zealand Army Corps rövidítése (Ausztrál és Új-Zélandi Egyesített Hadtest; kiejtve, röviden: enzek). Mindez azért érdekes, mert a keksz az I. világháború idején pattant ki az ausztrál és új-zélandi asszonyok fejéből, akik olyan ropogtatni valót szántak a frontra induló férjeiknek, ami hosszú ideig eláll, ugyanakkor olcsó hozzávalókból van, gyorsan elkészíthető és jól variálható. A keksz annyira kedveltté vált, hogy az amerikai Veterán Ügyek Minisztériuma később védetté nyilvánította a nevét és receptjét.
Bár eredetileg nyilván nem volt jellemző a vanília használata, de szerencsére most nem világháborúban élünk, így én tettem bele. Szerintem illik hozzá az aszalt vörös áfonya is, de én most így elsőre anélkül szerettem volna kipróbálni. Ahogy láttam, sokan tesznek bele szódabikarbónát, forró vizet, vagy épp összeolvasztják a vajat a mézzel, úgyhogy lehet vele variálni.
Én nem használtam szódabikarbónát, és nem lapítottam le olyan nagyon. Állítólag egyébként belül pöttyet rágósabbnak, kívül pedig ropogósnak kell lennie, amit sikerült is prezentálnom. :)
Nekünk bejött ez a keksz, éppen ezért esélytelen, hogy az eltarthatóságát leteszteljem. :D
A keksz – ami valójában inkább süti – neve egy betűszó: az Australian and New Zealand Army Corps rövidítése (Ausztrál és Új-Zélandi Egyesített Hadtest; kiejtve, röviden: enzek). Mindez azért érdekes, mert a keksz az I. világháború idején pattant ki az ausztrál és új-zélandi asszonyok fejéből, akik olyan ropogtatni valót szántak a frontra induló férjeiknek, ami hosszú ideig eláll, ugyanakkor olcsó hozzávalókból van, gyorsan elkészíthető és jól variálható. A keksz annyira kedveltté vált, hogy az amerikai Veterán Ügyek Minisztériuma később védetté nyilvánította a nevét és receptjét.
Bár eredetileg nyilván nem volt jellemző a vanília használata, de szerencsére most nem világháborúban élünk, így én tettem bele. Szerintem illik hozzá az aszalt vörös áfonya is, de én most így elsőre anélkül szerettem volna kipróbálni. Ahogy láttam, sokan tesznek bele szódabikarbónát, forró vizet, vagy épp összeolvasztják a vajat a mézzel, úgyhogy lehet vele variálni.
Én nem használtam szódabikarbónát, és nem lapítottam le olyan nagyon. Állítólag egyébként belül pöttyet rágósabbnak, kívül pedig ropogósnak kell lennie, amit sikerült is prezentálnom. :)
Nekünk bejött ez a keksz, éppen ezért esélytelen, hogy az eltarthatóságát leteszteljem. :D
12 dkg finomliszt
10 dkg finom szemcséjű zabpehely
3 dkg kókuszreszelék (+ kb. 2 dkg a forgatáshoz)
10 dkg nádcukor
2 cs. Bourbon vaníliás cukor
egy csipet só
13 dkg vaj, felolvasztva
2 ek. (kb. 3 dkg) akácméz
elkészítés:
- A zabpelyhet, a kókuszreszeléket, a cukrokat, sót a liszthez vegyítjük, majd hozzáadjuk a mézet, az olvasztott vajat, és alaposan összekeverjük.
- A tésztamasszából diónyi (kb. 3,5 dkg-os) golyókat formázunk, és kókuszreszelékbe forgatjuk, majd a két tenyerünk között ellapítjuk (nem baj, ha közben kicsit reped).
- A kekszeket sütőpapírral bélelt tepsibe sorakoztatjuk egymástól távolabb, és előmelegített sütőben megsütjük. Tortarácsra szedve hagyjuk kihűlni.
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 18 perc
Megjegyzés, tipp:
A formázás úgy is működik, ha a nyers tésztadarabokat golyó formában sorakoztatjuk a tepsire, és a tenyerünkkel lenyomjuk. Nekem így nagyon berepedtek, ezért inkább a két tenyerem között lapítottam.
Az eltarthatóságot növelhetjük, ha kicsit tovább sütjük a kekszeket.
Az eltarthatóságot növelhetjük, ha kicsit tovább sütjük a kekszeket.
