A gyökérkenyér, avagy pain paillasse (ejtsd: pan pajjasz) formára mindig is nagyon tetszett, sokáig mégsem próbáltam ki. Aztán évekkel ezelőtt eljött annak is az ideje, és rácsodálkoztam, hogy milyen szép lyukacsos, ruganyos, puha és ropogós – minden megvan benne, ami fontos egy kenyérben. :) Mi lett volna, ha már elsőre az autentikus változatot próbáltam volna ki?!
Az első alkalom után mostanáig mégsem került sor az újabb sütésre. Pedig ama tény, hogy még csak dagasztani sem kell, csupán fakanállal összekeverni, aztán úgymond sorsára hagyni, mindenképp mellette szól. Igaz, még a kevésbé autentikusnak is hosszú a kelesztési ideje (5 óra!), de az, hogy ez idő alatt tényleg semmit sem kell vele csinálni, szerintem sokak számára szimpatikussá teszi ezt a fajta kenyeret. :)
A tizenkét évvel ezelőtti gyökérkenyeremhez képest én most mégis máshogyan jártam el – azon kívül, hogy teljes kiőrlésű lisztet ezúttal nem tettem bele –, de még mindig nem az eredeti változatot választottam. Most teljes mértékben a ciabatta készítési technikáját alkalmaztam. Mégpedig egyrészt azért, mert a készítés első lépése mindkét tészta esetében ugyanaz: nem kell dagasztani, csak össze kell keverni a hozzávalókat. A „sorsára hagyást” viszont most felváltottam a 20-30 percenkénti kis törődésekkel: a kelő tésztát a tálban megemelgettem/hajtogattam. Mindezt annak érdekében, hogy kicsit felgyorsítsam a kelesztési folyamatot, tehát ne kelljen kivárni még az 5 órát sem. Tehát a három-négyszeri hajtogatásnak köszönhetően kb. 2 órára csökkentettem a pihentetés idejét. Ezek a kis törődések pedig nem telnek sok időbe, néhány másodperc alatt megvagyunk vele. Az eredmény szinte ugyanaz, de talán egy pöttyet még szerethetőbb lett a kenyér állaga. :)
Menet közben egyébként kiderült, hogy az eredetit is hajtogathatjuk, ha akarjuk, szóval nem lőttem mellé a ciabatta készítési módjának gyökérkenyérre történő alkalmazásával. :D Tervben van egyébként a hamisítatlan pain paillasse is (már amennyire ez a mi lisztjeinkből kivitelezhető), ami hosszan erjesztett tésztából, ill. kovászból (levainból), valamint lisztből és vízből gyúrt tésztából áll. (Egyes recepteknél 2-3 g élesztőt is használnak és/vagy dagasztják is a tésztát.) Az a fajta összességében véve 24 órába telik, mire elkészül, szóval még egy kicsit rápihenek, mielőtt nekiállnék. Addig pedig álljon itt ez a hamar elkészíthető változat, (legalábbis a gyökérkenyérhez képest gyors kelesztésű), ami a gyorsasága ellenére is ízletesre sikeredett! :)
Az első alkalom után mostanáig mégsem került sor az újabb sütésre. Pedig ama tény, hogy még csak dagasztani sem kell, csupán fakanállal összekeverni, aztán úgymond sorsára hagyni, mindenképp mellette szól. Igaz, még a kevésbé autentikusnak is hosszú a kelesztési ideje (5 óra!), de az, hogy ez idő alatt tényleg semmit sem kell vele csinálni, szerintem sokak számára szimpatikussá teszi ezt a fajta kenyeret. :)
A tizenkét évvel ezelőtti gyökérkenyeremhez képest én most mégis máshogyan jártam el – azon kívül, hogy teljes kiőrlésű lisztet ezúttal nem tettem bele –, de még mindig nem az eredeti változatot választottam. Most teljes mértékben a ciabatta készítési technikáját alkalmaztam. Mégpedig egyrészt azért, mert a készítés első lépése mindkét tészta esetében ugyanaz: nem kell dagasztani, csak össze kell keverni a hozzávalókat. A „sorsára hagyást” viszont most felváltottam a 20-30 percenkénti kis törődésekkel: a kelő tésztát a tálban megemelgettem/hajtogattam. Mindezt annak érdekében, hogy kicsit felgyorsítsam a kelesztési folyamatot, tehát ne kelljen kivárni még az 5 órát sem. Tehát a három-négyszeri hajtogatásnak köszönhetően kb. 2 órára csökkentettem a pihentetés idejét. Ezek a kis törődések pedig nem telnek sok időbe, néhány másodperc alatt megvagyunk vele. Az eredmény szinte ugyanaz, de talán egy pöttyet még szerethetőbb lett a kenyér állaga. :)
Menet közben egyébként kiderült, hogy az eredetit is hajtogathatjuk, ha akarjuk, szóval nem lőttem mellé a ciabatta készítési módjának gyökérkenyérre történő alkalmazásával. :D Tervben van egyébként a hamisítatlan pain paillasse is (már amennyire ez a mi lisztjeinkből kivitelezhető), ami hosszan erjesztett tésztából, ill. kovászból (levainból), valamint lisztből és vízből gyúrt tésztából áll. (Egyes recepteknél 2-3 g élesztőt is használnak és/vagy dagasztják is a tésztát.) Az a fajta összességében véve 24 órába telik, mire elkészül, szóval még egy kicsit rápihenek, mielőtt nekiállnék. Addig pedig álljon itt ez a hamar elkészíthető változat, (legalábbis a gyökérkenyérhez képest gyors kelesztésű), ami a gyorsasága ellenére is ízletesre sikeredett! :)
25 dkg fehér kenyérliszt+a formázáshoz (Maros Malom)
25 dkg fehér tönkölyliszt (Kukutyini)
2-3 ek. lenmag, durvára őrölve
1 mk. cukor
1 tk. só
2 ek. extra szűz olívaolaj
1,5 dkg friss élesztő (vagy kevesebb, de az növeli a pihentetési időt)
4,5 dl víz (egy része lehet tejföl- vagy joghurtsavó, esetleg író)
elkészítés:
- Az élesztőt kelesztőtálba morzsoljuk, csomómentesre keverjük egy kevés langyos vízzel, majd felöntjük a többi vízzel. Hozzáadjuk az olajat, a liszteket, a durvára őrölt lenmagot, cukrot, sót, és alaposan összekeverjük. Folpackkal és konyharuhával letakarva 20-30 percet pihenni hagyjuk.
- Ezután vizes kézzel minden irányból középre hajtjuk a tésztát, majd újabb 20-30 percet pihentetjük.
- Középen két oldalról vizes kézzel a tészta alá nyúlunk, megemeljük, és hagyjuk, hogy a lelógó része alulra kerüljön. Ezt megismételjük úgy, hogy 90°-kal elforgatva nyúlunk alá, majd ismét elforgatjuk és az előbbi módon járunk el. Letakarva 20-30 percet kelni hagyjuk.
- A fenti műveletet még 2 alkalommal ismételjük, majd 20 perc pihentetést követően a tésztát alaposan belisztezett munkalapra borítjuk. A felületét meglisztezzük és kettévágjuk.
- A két tésztadarabot 30×15 cm-esre kihúzkodjuk, majd a hosszabbik oldalánál fogva mindkettőt feltekerjük, és a két végénél fogva megcsavarjuk. Sütőpapírral bélelt tepsire tesszük egymástól távolabb, és befedjük egy másik tepsivel (azért nem konyharuhával, hogy a felületükön lévő liszt szép maradjon).
- Negyedóra kelesztés után a sütőpapírt alaposan bespricceljük vízzel, és előmelegített, gőzös sütőben 15 percig magas, majd alacsonyabb hőfokon aranybarnára sütjük a kenyereket. Tortarácsra téve hagyjuk kihűlni.
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 25 perc
Megjegyzés, tipp:
Talán kicsit vicces a megjegyzés, de a kelesztőtálat én minden hajtogatáskor (egy széken ülve) a két combom közé veszem, mert a tészta szeret ragaszkodni a tálhoz, és saját magával együtt felemeli azt. Szóval érdemes lefogni. :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése