Cseresznyés zabpehelylepény

 

 

 

Az ajándékba kapott cseresznyéből olyan süteményt akartam sütni, ami egyszerű, gyorsan megvan és persze azért finom is. :D Mindenképp eleget akartam tenni ennek a három elvárásnak, mert egyrészt a kerti munkálatoktól elfáradva, többre amúgy sem futotta volna tőlem, másrészt pedig a Kutyafülnek akartam örömet szerezni egy kis édességgel. Tudtam, hogy a nap végére nagyon ki fog purcanni a sufni szigetelésével kapcsolatos munkálatoktól (szerinte ui. az is egy emberes meló, ezért most sem kért a segítségből), és az esti filmezés közben jólesik majd neki valami finomság. A nagy munkálatok közepette a süti széléből kapott egy kis kóstolót, csak hogy tudja, miben lesz része este, és mivel pozitív visszajelzést kaptam, ezért egyértelmű volt, hogy a sütinek helye van a blogon. :) A receptet egyébként a Nova szakácskönyvek sorozat – Édességek c. kötetéből vettem, és a sütési hőfokon, ill. a cukor fajtáján kívül csak annyit változtattam rajta, hogy feleztem a mennyiségeket. A könyvben lévő leírásban ezúttal szerencsére semmi hibát nem találtam, ez a recept kivételesen úgy jó, ahogy van. :)

 

Hozzávalók 18x28 cm-es tepsihez:

a tésztához:
15 dkg vaj
10 dkg finomítatlan nádcukor
1 cs. Bourbon vaníliás cukor
2 tojás
1 bio citrom reszelt héja
1 ek. rum
12 dkg finomszemcsés zabpehely
10 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt vagy Graham-liszt
½ tk. sütőpor

a tetejére:
35-40 dkg magozott cseresznye
1 púpozott ek. zabpehely
2,5 dkg finomítatlan nádcukor
2,5 dkg kókuszreszelék

elkészítés:

1. A nádcukrot 1-2 fordulattal kicsit megdaráljuk, a vaníliás cukorral együtt a puha vajhoz adjuk, és habosra kavarjuk.
2. Egyenként hozzádolgozzuk a tojásokat, a citromhéjat, a rumot, majd kisebb adagokban belekeverjük a liszttel, sütőporral vegyített zabpelyhet.
3. A sűrű tésztamasszát a vajjal kikent tepsibe simítjuk (én egy nagy tepsit kibéleltem sütőpapírral, és arra sütőkeretet tettem), elrendezzük rajta a cseresznyeszemeket, majd megszórjuk a zabpehely, a kókuszreszelék és a cukor keverékével.
4. A süteményt előmelegített sütőben megsütjük, majd néhány perc elteltével felszeleteljük. Tortarácsra szedve hagyjuk kihűlni. Kínálhatunk hozzá tejszínhabot vagy vaníliafagylaltot.

sütési hőfok: 190°C
sütési mód: alul-felül sütés (középső sín)
sütési idő: kb. 30 perc

Megjegyzés:

Úgy a legkönnyebb a tepsibe simítani a tésztát, ha egyenletesen elosztva, kisebb adagokat kanalazunk bele, majd spatulával elsimítjuk.
A könyvben lévő javaslat szerint még melegen, ráadásul hideg vízbe mártott késsel kellene felszeletelni a sütit, de ezt teljesen feleslegesnek tartom, simán szeletelhető hidegen és száraz késsel is. ;)

 

 

Pekándiókrémes torta

...Isten éltessen, Kutyafül!

 

 

A Kutyinyeknek ma van a szülinapja. :) Erre a jeles alkalomra ő mindig diótortát kér – az a kedvence. Az anyukájától átvett recept szerint szoktam készíteni, bár az arányokat az évek alatt picit módosítottam. Most viszont egészen másfajta diótortával akartam őt meglepni, mert egyrészt nem árt néha újítani, másrészt az a fajta piskóta és krém, amit mostanában használok, nagyon bevált. Nem véletlen, hogy újabban minden tortám így készül. :D Reméltem, hogy Őkutyasága nem tartja majd szentségtörésnek, hogy eltértem a kedvenc receptjétől. Bevallom, 2 éve is galád voltam, akkor is másfajtát kapott: lisztmentes rumos diótortát. :D
Az újítás további magyarázata az, hogy az anyósomtól megörökölt klasszik diótorta nálam bizonyos emésztőrendszeri problémákat okoz. De ezt itt most nem részletezném. :D Egyébként imádom azt a tortát, nincs vele semmi baj! ;)
Lényeg a lényeg, ennek az újragondolt változatnak teljesen más a krémje – igazán könnyed és habos, a piskóta pedig nem csak könnyű, de gyönyörűen szeletelhető is. Az ünnepelt odavolt érte, márpedig ezen törekvés mentén készült neki a meglepi, és ezek szerint telitalálatnak bizonyult. Úgyhogy madarat lehetett volna fogatni velem, amikor a torta fölött megszületett az ítélet. Talán kissé szerénytelennek tűnik, de nekem ez egy hangyányival jobban ízlik, mint a jól megszokott verzió. Ezt a habos-babos díszítést pedig a krém állaga ihlette.
Ám egy kis malőr azért befigyelt: a tésztához használt, anyósom tyúkjai által tojt tojások egyikének felütésekor katicabogár feromonjának szaga csapta meg az orromat. Hát ilyet még nem pipáltam a házi tojás kapcsán! Gondolom, mindenkinek megvan, milyen szagról beszélek. A konyhában azonban sehol sem láttam katicát, szóval egyértelműen a tojásnak volt ilyen bukéja, ami bizony a kisült piskótából sem tűnt el. Kénytelen voltam másikat sütni, de azt már bolti, szagmentes tojásból. Viszont a piskóta így sajnos nem lett olyan szép, élénksárga színű, ami ugyebár a háztáji tojásokra jellemző. Sebaj, fontosabb volt, hogy bukémentes legyen! Az tuti, hogy ez a torta duplán emlékezetes lesz! :D

 

Hozzávalók 20 cm-es tortaformához:

a piskótához:
4 tojás
17 dkg porcukor
80 ml tej
80 ml napraforgóolaj
20 dkg finomliszt
7 dkg darált pekándió
1 cs. sütőpor
1 kezeletlen citrom reszelt héja
vaj és liszt a sütőformához

a diókrémhez:
80 g étkezési kukoricakeményítő
6 dl tej
20 dkg vaj
16 dkg porcukor
2 cs. Bourbon vaníliás cukor, darálva
10 dkg pirított, darált pekándió
1 kezeletlen citrom reszelt héja

a díszítéshez:
pekándióbél

elkészítés:

1. A piskótához előbb a tojásfehérjét kemény habbá verjük, majd a sárgáját a porcukorral fehéredésig habosítjuk.
2. A cukros tojássárgához keverjük a tejet, az olajat és a darált dióval, sütőporral, citromhéjjal vegyített lisztet. Fellazítjuk egy kevés fehérjehabbal, végül óvatosan hozzáforgatjuk a többi habot.
3. A tésztamasszát a kivajazott, liszttel behintett tortaformába simítjuk, és előmelegített sütőben megsütjük. A piskótát még forrón kivesszük a formából, és tortarácsra téve hagyjuk kihűlni.
4. A krémhez a pekándiót zsiradékmentes serpenyőben megpirítjuk, és miután kihűlt, ledaráljuk.
5. A keményítőt a porcukor felével lábasba szórjuk, csomómentesre keverjük egy kevés tejjel, majd a többi tejet is hozzáöntjük. Közepes lángon pudingot főzünk belőle. Folpackkal letakarva hagyjuk kihűlni, majd alaposan átkeverjük.
6. A puha vajat a többi porcukorral és a vaníliás porcukorral habosra kavarjuk, beledolgozzuk a pirított darált diót, a reszelt citromhéjat, a tejpudingot, és magas fokozaton 1 percig keverjük. Hűtőbe tesszük dermedni.
7. A piskóta tetejét egyenesre vágjuk, majd 3 lapra szeljük. A diókrémet úgy osztjuk el négyfelé, hogy a 4. adag legyen a legtöbb (tehát a 3 egyforma adag kb. 25-25-25, a 4. pedig kb. 37 dkg legyen).
8. A lapokat betöltjük 2 adag krémmel, a 3.-at pedig elosztjuk a torta tetején és az oldalán. A 4. (nagy) adag krémet díszítőcsővel ellátott habzsákba töltjük és kidekoráljuk vele a torta tetejét. Felezett és/vagy pirított, durvára vágott pekándióval díszítjük.

sütési hőfok: 175°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 50 perc

Megjegyzés:

A receptben megadott krémmennyiség elég sok, ami nálunk azért fontos, mert a Kutyafül miatt mindig kell, hogy maradjon ki belőle egy kis elnyalogatni való mennyiség. :D
Aki viszont nem akarja ilyen gazdagon kidíszíteni a tetejét, ill. nem szeretné, hogy még ezen felül is kimaradjon egy kevés krém (nálam a rózsás díszítés után maradt még bő 10 dkg-nyi), az készítse kevesebb (60 g) keményítőből, arányosan csökkentve hozzá a krém többi hozzávalóinak mennyiségét. Mondjuk én semmiképp sem csökkentenék semmit. :D

 

 

Sárgarépás-paprikás túrótallér magos bundában

 

 

 

Kedvencünket, a túrófasírtot egy ideje már nem úgy készítem, ahogyan korábban – vagyis a masszát kinyújtva, kiszaggatva –, mert én is legtöbbször a gyorsaság híve vagyok. Márpedig, ha az egyszerűbb módszer is ugyanolyan finom eredményt hoz, akkor érdemes átállni rá. Igaz, az elkészült étel külalakjában van egy icipici különbség, de az semmivel sem kevésbé esztétikus, mint a korábbi változat. A túrófasírt esetében nem csak a készítési módon változtattam, hanem újabban gyakran dúsítom a masszát reszelt répával és paprikával, esetleg póréhagymával, mert a szokásos fűszerek társaságában számomra így ízletesebb annál, mint amikor csak a vöröshagyma és a fokhagyma ad neki zamatot. A massza állagának beállítására pedig a zsemlemorzsát jó ideje már zabpehellyel helyettesítem, mert egyrészt egészségesebb, és a megformázott fasírt kevésbé hajlamos a repedésre, másrészt annál a zsemlemorzsánál, amit én használok, némileg olcsóbb is. Ezek a változtatások egy kicsit puhább állagú fasírtot eredményeznek.
A forgatásra szánt zsemlemorzsához pedig bármilyen olajos magot választhatunk, de persze anélkül is megállja a helyét, amennyiben nagyon oda kell figyelnünk a pénztárcánk tartalmának elfogadható szinten való tartására. ;)

 

 

Hozzávalók kb. 14 darabhoz:

25 dkg túró (a tégla a legjobb, de háziból vagy enyhén rögösből is jó)
15 dkg finomra reszelt sárgarépa
1 fej vöröshagyma
4 gerezd zúzott fokhagyma
8-10 dkg aprított Palermo paprika
1 tk. Toscana fűszerkeverék (vagy oregánó, bazsalikom, majoránna, rozmaring, kakukkfű, zsálya keveréke)
1 tk. füstölt pirospaprika
1 tk. őrölt kömény
őrölt tarka bors
só
1 tojás
kb. 8 dkg finom szemcsés zabpehely
2-3 ek. olíva- vagy kókuszolaj a hagymához
aprított olajos magvak és zsemlemorzsa 1:1 arányú keveréke a forgatáshoz (én most csak kesudiót használtam)
kókuszolaj a sütéshez

elkészítés:

1. A reszelt répát enyhén megsózzuk, 10 percet állni hagyjuk, majd a levétől kinyomkodjuk, és a zúzott fokhagymával, valamint a fűszerekkel együtt az áttört túróhoz keverjük.
2. A felaprított vöröshagymát az olajon fedő alatt – kissé lepirítva – megdinszteljük, és még forrón a répás túrómasszához dolgozzuk. Kicsit hűlni hagyjuk.
3. Eközben az olajos mago(ka)t felaprítjuk és elkeverjük a zsemlemorzsával.
4. A túróhoz annyi zabpelyhet keverünk, amitől jól formázható (se nem túl lágy, se nem túl kemény) lesz, és hideg vízbe mártott fagylaltos kanállal (4-5 dkg-os) adagokat veszünk ki belőle. Meggömbölygetjük, majd ellapítjuk és megforgatjuk a magos zsemlemorzsában.
5. Serpenyőben annyi olajat hevítünk, ami a tallérokat félig ellepi, és mindkét oldalukon pirosra sütjük. Papírtörlőre szedjük, majd tálaljuk. (Önmagában valamilyen mártogatóval, vagy tetszés szerinti körettel fogyasztjuk.)