Az én hókiflim láttán nyilván nem fog senki levegő után kapkodni így karácsony előtt, hogy „végre egy hiánypótló recept”, hiszen csilliárd hasonló kering a neten, ill. a polcon lapuló receptes könyvekben, és kábé mindenkinek van rá egy jól bevált receptje. Szóval ez számomra inkább amolyan maradékmentő sütemény lett, azon túl, hogy az egyéb, „nagyobb lélegzetű” édességek mellett nálunk is jól jönnek néha az ilyen falatnyi finomságok.
Egyébként mi nem vagyunk nagy hó- avagy vaníliás kifli fogyasztók, úgyhogy ezt az aprósüteményt igen ritkán és akkor is kizárólag az ünnepi időszakban szoktam elkészíteni. Töredelmesen bevallom, hogy az egyszerű, töltetlen változatát eddig még nem sütöttem meg, ellenben gesztenyével és diós fügelekvárral töltve már igen. Most a málnalekvár volt soron, de az is csak azért, mert az Anya szülinapjára sütött linzertorta töltelékénél kissé félrecsúszott a dolog. Akkor egyébként meggypudingot szántam a sütibe, de a keményítő megmakacsolta magát, és hiába dolgoztam a jól bevált mennyiségekkel, a vele felfőzött gyümölcs kihűlve is lágyabb volt a kelleténél. A kész tortáról inkább nem szeretnék nyilatkozni, legyen elég annyi, hogy a köszöntést megelőző este újat kellett sütnöm. Ehhez azonban már nem volt elegendő meggyem, így azt málnával pótoltam, és szintén puding lett belőle. Azonban a málna miatt az egész cucc homogénebb és ezáltal jóval masszívabb formát öltött, ezért – tartva az újabb kudarctól – a második tortába már csak a fele adag gyümölcspudingot tettem bele. Az ilyen módon kimaradt meggyes-málnás töltelék másik felét pedig bevágtam a hűtőbe, hogy majd később újrasütöm az Anya szülinapján végül nagy sikert aratott, újragondolt linzertortát. Az idő közben csak telt és múlt, szegény gyümipuding jó sokáig várakozott, mire végre kiszabadult a hidegről. Szerencsére, mivel lekvárféle, nem romlott meg. Amikor elkezdtem karácsonyi sütiken agyalni, eszembe jutott, hogy hókiflibe kéne tölteni, mert ha nem vigyázok, még a kifli is diós lesz. :D Ez persze igencsak egyhangúvá tenné nálunk az ünnepi édességfelhozatalt töltelék szempontjából, mivel ugyebár a mák nem a barátunk, a marcipánra pedig egyéb ötletem volt. Úgyhogy a megmaradt meggyes málnapuding ilyen módon felhasználódott. Utóbb még örültem is neki, hogy milyen jó, ha néha kimarad valami, mert így nem kell még tölteléket is gyártani a sütihez. :D
Egyébként mi nem vagyunk nagy hó- avagy vaníliás kifli fogyasztók, úgyhogy ezt az aprósüteményt igen ritkán és akkor is kizárólag az ünnepi időszakban szoktam elkészíteni. Töredelmesen bevallom, hogy az egyszerű, töltetlen változatát eddig még nem sütöttem meg, ellenben gesztenyével és diós fügelekvárral töltve már igen. Most a málnalekvár volt soron, de az is csak azért, mert az Anya szülinapjára sütött linzertorta töltelékénél kissé félrecsúszott a dolog. Akkor egyébként meggypudingot szántam a sütibe, de a keményítő megmakacsolta magát, és hiába dolgoztam a jól bevált mennyiségekkel, a vele felfőzött gyümölcs kihűlve is lágyabb volt a kelleténél. A kész tortáról inkább nem szeretnék nyilatkozni, legyen elég annyi, hogy a köszöntést megelőző este újat kellett sütnöm. Ehhez azonban már nem volt elegendő meggyem, így azt málnával pótoltam, és szintén puding lett belőle. Azonban a málna miatt az egész cucc homogénebb és ezáltal jóval masszívabb formát öltött, ezért – tartva az újabb kudarctól – a második tortába már csak a fele adag gyümölcspudingot tettem bele. Az ilyen módon kimaradt meggyes-málnás töltelék másik felét pedig bevágtam a hűtőbe, hogy majd később újrasütöm az Anya szülinapján végül nagy sikert aratott, újragondolt linzertortát. Az idő közben csak telt és múlt, szegény gyümipuding jó sokáig várakozott, mire végre kiszabadult a hidegről. Szerencsére, mivel lekvárféle, nem romlott meg. Amikor elkezdtem karácsonyi sütiken agyalni, eszembe jutott, hogy hókiflibe kéne tölteni, mert ha nem vigyázok, még a kifli is diós lesz. :D Ez persze igencsak egyhangúvá tenné nálunk az ünnepi édességfelhozatalt töltelék szempontjából, mivel ugyebár a mák nem a barátunk, a marcipánra pedig egyéb ötletem volt. Úgyhogy a megmaradt meggyes málnapuding ilyen módon felhasználódott. Utóbb még örültem is neki, hogy milyen jó, ha néha kimarad valami, mert így nem kell még tölteléket is gyártani a sütihez. :D
20 dkg finomliszt
10 dkg őrölt mandula
5 dkg vaj
5 dkg mangalicazsír
9 dkg porcukor
1 cs. Bourbon vaníliás cukor
1 kezeletlen citrom reszelt héja
egy csipet só
5 dkg tejföl
1 tojássárgája
kb. 10 dkg málna- és/vagy meggylekvár a töltéshez
porcukor+1 cs. Bourbon vaníliás porcukor keveréke a forgatáshoz
elkészítés:
- A tésztához az őrölt mandulát, a kétféle porcukrot, sót, citromhéjat a liszthez vegyítjük, összemorzsoljuk a hideg zsiradékokkal, majd a közepébe tesszük a tojássárgáját, a tejfölt, és gyors mozdulatokkal tésztává gyúrjuk. Folpackba csomagolva néhány órára vagy akár másnapig hűtőbe tesszük.
- A lekvárt – ha túl folyós, előbb sűrűre főzzük egy kis keményítővel, és kihűtjük – habzsákba vagy nejlonzacskóba töltjük, és a zacskó csücskére lyukat vágunk.
- A tésztát enyhén lisztezett munkalapon kicsit átgyúrjuk, hogy jól nyújtható legyen, majd 3-4 mm vékony körlapra nyújtjuk, és 8 cm átmérőjű pogácsaszaggatóval kiszaggatjuk. (A lehulló tésztaszéleket újra begyúrjuk, kinyújtjuk, -szaggatjuk. Közben csak finoman lisztezünk!)
- A tésztakorongok egyik ívéhez közel egy kis adag (kb. 5 g) lekvárt nyomunk, majd a lekvárral együtt felhajtjuk a tésztát. A szélét lenyomkodjuk, és továbbgördítve kialakítjuk a kifliformát.
- A betöltött kifliket sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatjuk, és előmelegített sütőben megsütjük. Akkor jó, ha az aljuk épp csak egy kis színt kap.
- A kisült, még kissé lágy kifliket fél percig a tepsin hagyjuk, majd még forrón megforgatjuk vaníliás porcukorban. Rácsra szedve hagyjuk teljesen kihűlni.
- Meghintjük még egy kis porcukorral, majd jól záródó dobozba szedjük. Másnap kínáljuk.
sütési mód: alul-felül sütés (középső sín)
sütési idő: kb. 15 perc
Megjegyzés, tipp:
Legalább 1 hétig eláll, főleg ha nem járunk rá. :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése