Isler ünnepi köntösben

 

 

Pontosan emlékszem, hogy utoljára 5 éve csináltam islert, mert ez volt a legelső alkalom, hogy 2017 tavaszán a Segítsüti csapatának tagjaként én is licitre bocsájthattam egy édes kreálmányomat. :) Sőt, igazából erre a versenyre sütöttem életemben először islert – akkor őrölt mandulával bolondítva. :D Aztán – 2-3 fajta, islerhez hasonlatos linzerkarika készítését leszámítva –, elfelejtődött a dolog. Most valahogy megkívántam. Ráadásul eszembe jutott, hogy Anya viszonylag gyakran szokott venni mini islereket a boltban, és gondoltam, ha már ennyire szereti, egyúttal őt is megörvendeztetem karácsonykor a házi változatával. Úgyhogy a próbasütés sikere után egyértelmű lett, hogy része lesz az ünnepi desszertkínálatnak. :) Hogy még szalonképesebb legyen, Eszterházy mintával díszítettem. Ennek kapcsán az a poén, hogy azok után, hogy én ezt így magamnak kitaláltam, pont szembe is jött velem néhány, ezzel a mintával csinosított isler fotója. :D Sebaj, van az úgy, hogy ugyanazt a dolgot többen is feltalálják! :D Ebben az ünnepi „ruhában” még ez az egyszerű sütemény is megállja a helyét a karácsonyi desszertek sorában. ;)

 

Hozzávalók 30 darabhoz:

30 dkg finomliszt
10 dkg dióbél
10 dkg finomítatlan nádcukor, darálva
1 kis bionarancs reszelt héja
egy kis csipet só
20 dkg vaj
2 nagy tojássárgája
kb. 12 dkg házi baracklekvár (ha szükséges, botmixerrel pépesítjük)
23 dkg ét- és tejcsokoládé vegyesen
2 ½ ek. napraforgóolaj
4 dkg fehér csokoládé
1 ek. habtejszín

elkészítés:

1. A diót zsiradékmentes serpenyőben kis lángon megpirítjuk, hűlni hagyjuk, majd ledaráljuk.
2. A liszthez vegyítjük a darált diót, a porcukrot, sót, reszelt narancshéjat, és a tojások sárgáját is hozzáadva, gyors mozdulatokkal sima felületű tésztává gyúrjuk.
3. A tésztát félbevágjuk, mindkét darabot meggömbölygetjük, kissé ellapítjuk, és folpackba csomagoljuk 2 órára hűtőbe tesszük.
4. Az egyik lehűtött tésztát átgyúrjuk, lisztezett munkalapon kb. 3 mm vékony körlapra nyújtjuk, 5 cm átmérőjű pogácsaszaggatóval kiszaggatjuk, és a korongokat sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatjuk. (A lehullott tésztadarabkákat gyors mozdulatokkal ismét összegyúrjuk, nyújtjuk, szaggatjuk. Közben csak finoman lisztezzük!) Előmelegített sütőben megsütjük, majd a tepsit tortarácsra téve hagyjuk kihűlni a korongokat. A másik tésztával ugyanígy járunk el.
5. A kisült sütik felének lapos oldalára mokkáskanálnyi lekvárt pöttyintünk, és befedjük a sima lapocskákkal. Az islereket tálcára sorakoztatjuk, nejlonzacskóba húzzuk, és másnapig hagyjuk puhulni.
6. A feldarabolt fehér csokoládét a tejszínnel gőz fölött felolvasztjuk, és nejlonzacskóba kanalazzuk. Félretesszük.
7. Az ét- és a tejcsokoládé keverékét az olajjal gőz fölött felolvasztjuk. Egy islert villára ültetünk, kanállal rácsorgatjuk a csokoládét, és a kanalat körkörösen mozgatva, a csokit hagyjuk lefolyni a süti oldalain. Így vonjuk be a többit is.
8. Az olvasztott fehér csokoládét tartalmazó zacskó csücskén pici lyukat ejtünk, csigavonalat és/vagy csíkokat rajzolunk belőle a csokival bevont islerekre, majd egy fogvájó segítségével Eszterházy mintát rajzolunk rá. A sütiket tálcára sorakoztatjuk, és dermedésig hűtőbe tesszük. Fedeles dobozba szedjük.

sütési hőfok: 180°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 12 perc

Tipp:

Ha nincs kedvünk bíbelődni a díszítéssel, az islereket más módon is dekorálhatjuk. Néhány islert én is csak darált dióval hintettem meg, és a megmaradt olvasztott csokival becsíkoztam.
A bevonat lehet tisztán ét- vagy tejcsokis.

 

 

Aszalt szilvával töltött marcipánbonbon

 

 

 

Ez a bonbon teljesen más desszertnek indult. A neten ui. megláttam egy olyan keksztekercset, ami a megszokottól kívül-belül eltért. Persze, hogy el akartam készíteni. Ennek azonban az lett a vége, hogy a krém nem sikerült, mert csomós lett az alapjául szolgáló tejpor és víz elegye. Mire nagy keservesen megoldottam a problémát, kiderült, hogy a krém a tetejébe még totál jellegtelen ízű is. Szóval menthetetlen volt. Pontosabban csak a fent említett keksztekercs töltelékének nem lett volna jó. Agyalás közben, hogy mi legyen vele, megláttam a konyhapolcon egy már felbontott marcipánmasszát. Azt is hozzákevertem a még forró tejkrémhez, és közben örvendeztem a nagy ötletnek. :D Aztán lepöttyentem, mert kóstoláskor egyértelművé vált, hogy a marcipánnal feljavított krém már túl tömény lenne az eleve masszív keksztésztával együtt. Úgyhogy ad acta tettem.
Mivel azonban nem szokásom egykönnyen feladni, újra megcsináltam a krémet. Kitaláltam, hogyan ne legyen csomós, ami így a második nekifutásra tökéletes lett. Sőt, megbolondítottam egy kis vaníliával, hogy ne legyen olyan jellegtelen ízű. Szépen elkészítettem a tekercset, patentul nézett ki az egész, amikor szeletekre vágtam. Na, akkor kóstoljuk! Nem ízlett. Nyúlt, mint a fene! A krém pedig ízre teljesen elveszett a tésztában, szinte egybeolvadt vele. Tiszta sor, hogy ezzel nem égethetem le magam a blog olvasói előtt. Sőt, egyikünk sem kért belőle, a kukában landolt, sűrű anyázások közepette, mert utálok ételt kidobni. Aznap édesség nélkül maradtunk.
A marcipánnal helyrehozott első krém viszont ott csücsült a pulton, szobahőmérsékleten kenhető állagú volt. Abban a formában azonban túl töménynek ítéltem arra, hogy süteménybe töltsem. A lágyítására, habosítására kitalált egyéb módszer pedig csak feleslegesen bonyolulttá tette volna a krémkészítést. Úgyhogy amellett döntöttem, hogy berakom a hűtőbe, és meglátjuk, eléggé megköt-e ahhoz, hogy marcipános bonbon legyen belőle. És megkötött! Juhhé! :D Mivel imádom a szilva- vagy egyéb gyümölcskrémmel töltött marcipántallért, gondoltam, valami ahhoz hasonlót hozok össze. Szerencsére ezzel az édességgel nem lőttem mellé, sőt megint bebizonyosodott, hogy az elrontott dolgokból kisülhet valami kifejezetten jó is. :)

 

 

Hozzávalók 8 darabhoz:

10 dkg sovány tejpor
10 ek. forró víz
7 dkg cukrozott sűrített tej
1 cs. vaníliás cukor
1 dkg vaj
10 dkg cukrozott marcipánmassza
8 szem aszalt szilva (puha fajta)
13 dkg étcsokoládé
1 tk. napraforgóolaj

elkészítés:

1. A tejport magas falú edénybe szórjuk, hozzáadjuk a vizet, és csomómentesre keverjük. Ha nem homogén, botmixerrel rásegítünk.
2. Átöntjük egy kis lábasba, hozzáadjuk a sűrített tejet, a vajat, belereszeljük a marcipánt, és kis lángon, kevergetve krém sűrűségűre főzzük. Teljesen kihűtjük, majd hűtőbe tesszük dermedni.
3. A masszából gumikesztyűs kézzel golyót formázunk, ellapítjuk, és a közepébe ültetünk egy szem aszalt szilvát. Fölötte összedolgozzuk a marcipánt, ismét gömbölyűre formázzuk és kissé ellapítjuk. Sütőpapírral fedett deszkára sorakoztatjuk, és 20 percre mélyhűtőbe tesszük.
4. Az étcsokoládét az olajjal vízgőz fölött felolvasztjuk. A töltött bonbont kés segítségével elválasztjuk a sütőpapírtól, villára ültetjük, és kanállal rácsorgatjuk a csokoládét. A villáról ismét a kés segítségével sütőpapírral fedett deszkára toljuk. Így járunk el a többi bonbonnal is, majd néhány percre hűtőbe tesszük.
5. A megmaradt olvasztott csokoládét sütőpapírból készített kis tölcsérbe vagy a csücskén kilyukasztott nejlonzacskóba csorgatjuk, és megmintázzuk vele a bonbonokat. Kínálásig visszatesszük a hűtőbe.

Megjegyzés:

A lehűtött massza kissé ragadós, ezért érdemes gumikesztyűt használni a formázáshoz, betöltéshez. A munkálatok során a kezünk melegétől meglágyul a massza, és a megformázott bonbon hajlamos hozzáragadni a sütőpapírhoz. Ezért mindenképp kés kell ahhoz, hogy felszedjük róla. A villára is kés segítségével tudjuk áttenni, ill. a csokival bevont bonbont is a késsel tudjuk áttolni a sütőpapírra.
Nem javaslom, hogy az olvasztott csokiba tegyük, mert hozzáragad a tálka aljához, és nem fogjuk tudni kiszedni belőle. Nem baj, ha az alja nincs bevonva, így is épp eléggé csokis. ;)

 

 

Marcipános sütemény rumos-fahéjas cukormázzal

 

 

Az utóbbi időben meglehetősen ritkán sütök süteményt, és két szülinapi tortán, valamint az Oreo sütin kívül tényleg nem kapcsoltam be a sütőt azért, hogy édesség készüljön benne. Most viszont örömet akartam szerezni az egyik kőművesünknek, aki olyan szép munkát végzett nálunk, és a tetejébe még becsületes is, hogy a munkadíjon felül ezt mindenképp honorálni akartam. Manapság ui. nagyítóval kell keresni a jó munkaerőt, és nem árt őket megbecsülni, ha már nagy nehezen rájuk találtunk. Úgyhogy némi önzés is vegyült a sütiadományozási szándékba. :D
Bár talán a képek alapján úgy tűnhet, hogy a marcipán a süti tetején van, de az bizony cukormáz – a marcipán a tésztában lapul. ;) Én lehámoztam róla a mázat, mert nem rajongok érte, és így már sokkal inkább érezni lehetett a marcipán ízét.
Egyszerű, gyorsan elkészíthető, mégis ünnepi jellegű sütemény, amit ráadásul még egyéb módon is variálhatunk. ;)

 

Hozzávalók 28x18 cm-es vagy 20x25 cm-es tepsihez:

a tésztához:
12 dkg vaj
12 dkg cukor
3 tojás
12 dkg marcipánmassza
12 dkg őrölt mandula
12 dkg finomliszt
1 cs. sütőpor

a rumos cukormázhoz és a díszítéshez:
1 ½ ek. rum
4 ek. víz
33 dkg porcukor
őrölt fahéj

elkészítés:

1. A puha vajat előbb a cukorral, majd a tojásokkal habosra kavarjuk, hozzáadjuk a nagy lyukú reszelőn lereszelt marcipánmasszát, és alaposan összekeverjük. Ha szükséges, botmixerrel homogénre dolgozzuk.
2. Belekeverjük az őrölt mandulával, sütőporral vegyített lisztet, és a sűrű tésztamasszát a sütőpapírral bélelt tepsibe simítjuk. Előmelegített sütőben megsütjük.
3. A tepsit tortarácsra tesszük, és a süteményt negyedórát állni hagyjuk. A máz hozzávalóit jól elkeverjük, a sütemény tetejére simítjuk, és meghintjük őrölt fahéjjal. Így hagyjuk teljesen kihűlni, majd tetszés szerint szeleteljük.

sütési hőfok: 180°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 20 perc

Tipp:

Aki nem szereti a cukormázat (pl. én), vagy csak nem akar vergődni vele, az simán porcukorral vagy fahéjas porcukorral is meghintheti a sütemény tetejét. Így talán még jobban is érvényesül a tésztában lévő marcipán, nem lesz, ami elvonja róla a figyelmet. :)