Kakukkfüves fokhagymakrémleves

Mindig is izgatta a fantáziámat a fokhagymakrémleves. Most végre megfőztem – és biztos, hogy nem utoljára. :)
A fokhagymát egyébként nem fontos sütőben sütni, hanem vékonyra szelve, kevés olívaolajon, serpenyőben sütve is éppen olyan jól működhet, csak nagyon oda kell figyelni, nehogy megégjen, és ezáltal keserűvé váljon. Pirítós kenyér helyett krutonnal is tálalhatjuk.

Hozzávalók 1 liter leveshez:

a leveshez:
1 fej vöröshagyma
6 fej fokhagyma
1,5 dl tejszín
5 dl zöldség alaplé
3,5 dl víz
2 ek. olívaolaj
2 ek. étkezési keményítő
1 csapott ek. kakukkfű
őrölt fekete bors
só

a tálaláshoz:
személyenként 1 szelet kenyér
kevés vaj
kb. 5 dkg reszelt sajt (pl. Pannónia, cheddar)

elkészítés:

1. A fokhagymafejeket lapjában félbevágjuk, a fél fejeket vágással felfelé tepsibe tesszük, megszórjuk ½ teáskanál sóval, és meglocsoljuk 1 evőkanál olívaolajjal. Előmelegített sütőben 25 percig sütjük, és amint megpuhult a belsejük, kinyomkodjuk a héjból.
2. A megtisztított vöröshagymát finomra aprítjuk, 1 evőkanál olívaolajon megdinszteljük, majd hozzáadjuk a sült fokhagymát, és sóval, borssal ízesítjük. Felöntjük a vízzel szaporított alaplével, és forrástól számítva, 5 percig főzzük.
3. A kész levest leturmixoljuk, hozzáadjuk a kakukkfüvet, és a tejszínnel csomómentesre kevert keményítővel besűrítjük a levest. Épp csak összemelegítjük.
4. A kenyérszeleteket megpirítjuk, megvajazzuk, megszórjuk sajttal, és a leveshez kínáljuk.

Gyömbéres-fahéjas vadbaracklekvár

Ez az a lekvár, ami nem sikerült elsőre, és tortában végezte. Pontosabban maga a barack az másféle volt, de az ízesítés ugyanaz. Hihetetlen, hogy egy lekvár miként tud elrontódni! :D
Már az első, sikertelen próbálkozás után is szándékomban állt újra megfőzni, de azt nem sejtettem, hogy ilyen hamar sort kerítek rá. Történt ui., hogy Anya a piacra készült, és megkérdezte, hozzon-e nekem is őszibarackot. Nem mondtam nemet, mert ugye legutóbb ráfaragtam a zöldségesnél vásárolttal, és gondoltam, hátha jobb lesz a piaci. Pár óra elteltével meg is kaptam a kis csomagot, ami 1 kg barackot tartalmazott, és látom ám, hogy ez bizony nem az kívül gyönyörű fajta, hanem jóval kisebb és kevésbé tetszetős. Ekkor már sejtettem, hogy bizonyára belbecsben remekel a gyümike, mert hogy azok a szépségesek jobbára ízetlenek, az ilyen kis előnytelen külsejűek meg mindig finomak. Így is volt.
Ez az ún. vadbarack vagy parasztbarack ízre ugyan nem hasonlít az ősszel érő, fehér húsú, mézédes barackra, de jóval édesebb a bolti, felfújt barackoknál, picit talán kesernyés, és hogy hogy nem, képes lekvárrá sűrűsödni. Csatninak vagy kompótnak is jó.
Én tényleg csak egy próbaadagot főztem, mert nem vagyunk nagy lekvárfogyasztók, ezért ennyi éppen elég arra a pár alkalomra, amikor lekvárra fáj a fogunk.
A gyömbértől kellemesen csípős lett – nekem nagyon ízlik –, de persze ez ízlés dolga, lehet kevesebbet is tenni bele.

Hozzávalók 2 kis befőttesüveg lekvárhoz:

75 dkg őszibarack (tisztítva mérve)
1 púpozott tk. frissen reszelt gyömbér
1 narancs leve
½ lime leve
1 fahéjrúd vagy 1 mk. őrölt fahéj
8 dkg cukor (vagy ízlés szerint)

elkészítés:

1. A barackot meghámozzuk, húsát felkockázzuk, lábasba tesszük, hozzáadjuk a narancs és a lime levét, a gyömbért, és botmixerrel pépesítjük.
2. Beletesszük a cukrot, a fahéjrudat, kevergetve felforraljuk, és addig főzzük kis lángon, néha megkeverve, amíg sűrűsödni nem kezd. Amint ez megtörtént, elzárjuk alatta a lángot.
3. A befőttes üvegeket csírátlanítjuk, még forrón belemerjük a lekvárt, rácsavarjuk a fedelüket, és pár percre fejre állítjuk. Az üvegeket visszafordítjuk a talpukra, és így hagyjuk kihűlni. (Nagyobb mennyiség esetén késhegynyi szalicilt szórunk a lekvárra, így csavarjuk rá az üvegek fedelét, és száraz dunsztba téve hagyjuk kihűlni.)

A vadbarack vagy parasztbarack jellemzői:

Származása: magyar eredetű, Kecskeméten, az Alsószéktó egyik kertjében kialakult természetes hibrid.
Érési ideje: augusztus második fele.
Termőképessége: rendszeresen és igen bőven terem. Korán termőre fordul.
Termékenyülése: igen jól termékenyül.
Gyümölcse: közepesen nagy, szinte szabályos gömb alakú. Színe fehéressárga, a napos oldalán pirossal mosott. Húsa zöldes fehér, rostos, de bő levű, a magja körül élénk piros. Teljesen magvaváló. Íze kellemesen édes-savas, jellegzetes zamattal.
Hajtásrendszere: koronája közepes növésű.
Ellenálló-képessége: a levéltetvekkel szemben ellenálló, de a levélfodrosodás és a monília iránt közepesen érzékeny. A fagynak jól ellenáll.
Termőhely igénye: a talaj iránt nem igényes.
Gazdasági értéke: igen értékes házikerti fajta.


Forrás: Ezt fald fel!

Couronne

 

 

 

Megtetszett ez a lyukas közepű francia kenyér. Nem csak a formája tetszetős, de a készítési módja is érdekes. Bár nem bonyolult, de tény, hogy a várakozási idő miatt – ami a kovászos kelt tészták velejárója – sokáig tart, mire megkóstolhatjuk. Mégis érdemes türelmesnek lenni, és tenni vele egy próbát. ;)
A 2-3 napos érlelés a minimum ennél a kenyérnél, de legfeljebb 1 hétig lehet erjeszteni az elő-tésztát. Én 2 napra terveztem, de aztán 5 lett belőle, mivel közben elutaztunk. Minél tovább pihen, annál erőteljesebben érezhető a savanykás, kovászos íz.
Örülök, hogy kipróbáltam, jó kis kaland volt, mondhatni finom kaland. :) Persze, ezt is jó lenne eredeti környezetben, francia hozzávalókból elkészíteni, finom, francia sajtokkal együtt megízlelni, és hozzá jóféle francia bort kortyolgatni. :)

 

Hozzávalók 1 kenyérhez:

a chefhez (elő-kovászhoz):
5 dkg finomliszt
¼ mk. szárított vagy 2 g friss élesztő
3 ek. (45 ml) langyos víz

az első frissítéshez:
a kész chef
12 dkg finomliszt
4 ½ ek. (65 ml) víz

a levainhoz (kovászhoz):
az első frissítés utáni tészta
12 dkg fehér kenyérliszt
1 dl víz

a tésztához:
a fele mennyiségű levain
31 dkg fehér kenyérliszt
1 tk. cukor
1 csapott ek. só
1 dkg friss vagy ½ tk. szárított élesztő
2 dl langyos víz
finomliszt a szóráshoz

elkészítés:

1. A chefhez az élesztőt egy kis tálkában csomómentesre keverjük a vízzel, hozzádolgozzuk a lisztet, és beolajozott folpackkal letakarva, 2-3 napig meleg helyen érleljük.
2. Ezután feltörjük a chef kérges tetejét, és ha a belseje pezseg, illatozik (nem baj, ha nem kérges, de buborékozzon és meglegyen a jellegzetes szaga), akkor egymás után hozzáadjuk az első frissítéshez előírt hozzávalókat. Kemény tésztává keverjük-gyúrjuk, majd visszatesszük rá a fóliát, és újabb 2 napig érleljük.
3. A levainhoz a kész chefet használjuk: hozzáadjuk a vizet, a kenyérlisztet, és megdagasztjuk. Nedves konyharuhával letakarva, szobahőmérsékleten pihentetjük 8 órát.
4. Egy kerek sütőtál közepébe – a sütőtáléval megegyező magasságú – kis tálkát teszünk, konyharuhát terítünk rá, és kibéleljük vele. A konyharuha ráncait szépen eligazgatjuk, hogy szép redőket képezzen, és beszórjuk liszttel.
5. A tésztához az élesztőt egy kis liszttel 0,5 dl cukros vízben csomómentesre keverjük, és letakarva felfuttatjuk.
6. A levainból kivesszük a felét (kb. 25 dkg), hozzáadjuk a sóval vegyített lisztet, a felfutott élesztőt, a többi vizet, és robotgéppel megdagasztjuk. Ha szükséges, közben annyi lisztet adunk még hozzá, amennyitől jól kezelhetővé válik a tészta. (A többi levaint felhasználhatjuk egy másik kenyér sütéséhez, vagy süthetünk két couronne-t is.)
7. A megdagasztott tésztát lisztezett munkalapon gömbölyűre formázzuk, majd az ujjunkkal egy kis mélyedést nyomunk a közepébe, amit (hagyományosan a könyökünkkel) átlyukasztunk, és a tésztát a meglisztezett kezünkbe véve, a lyukat fokozatosan kiszélesítjük.
8. A tésztát óvatosan átfordítjuk, és a kibélelt, liszttel beszórt kelesztőformába/tálba tesszük, és meleg helyen a kétszeresére kelesztjük.
9. A megkelt tésztára sütőpapírral bélelt gáztepsit teszünk és átfordítjuk. Előmelegített sütőben ropogósra sütjük, majd rácsra téve hagyjuk kihűlni.

sütési hőfok: 230°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 25 perc

Megjegyzés, tipp:

Az én tálkám sajnos túl kicsi volt, ezért a kenyér nem lett annyira gyűrű formájú.
Sütőtál+tálka helyett kuglófsütőformát vagy speciális kelesztőkosarat is használhatunk.
Az alábbi videóban a tészta tetején kézzel körben barázdákat alakítanak ki, vagy az ujjaikkal összecsipkedik azt (ehelyett nálam a konyharuha redői mintázták meg a tésztát), majd a kenyeret barázdákkal lefelé, a kelesztőkosárba helyezik és kelni hagyják. A megkelt tésztát átfordítják egy tepsire, és így láthatóvá válik a jellegzetes mintázat. Kisülve ez ad repedezett jelleget a kenyérnek. A formázást, mintázást itt megnézheted.
Egyszerűbben is elkészíthetjük: a megkelt tésztát a fenti módon gyűrű alakúra megformázzuk, tepsire tesszük, majd a tetejét több helyen bemetsszük, és letakarva megkelesztjük.
Egyéb formázási módokat itt láthatsz.