Narancsos csokoládékrémmel töltött linzer

Egy ideje egész jóban vagyok a saját készítésű aprósütikkel, bár nagyon ritkán adódik úgy, hogy süssek. 2-3 kósza egyéb alkalmat leszámítva, jobbára csak az ünnepek körül fordul elő velem, hogy linzertésztájú sütitéken agyalok. Mivel egyre erőteljesebben kopogtat az ajtón a karácsony, itt volt az ideje, hogy végre én is lekváros linzert készítsek. Ahhoz képest, hogy 100 éve készülök olyan kiszúróformát vásárolni, ami linzerkarikához kell, még mindig nem jutottam el oda, hogy valóban meg is vegyem, hanem továbbra is a jó öreg pogácsaszaggatóval és egyéb, lyukasztásra használható alkalmatosságokkal idétlenkedem. :D De a fotók tanúsága szerint működik a dolog célszerszám nélkül is. ;)
A jelen esetet véve nem csak, hogy a megfelelő kiszúróforma hibádzik, de a lyukas, lekváros linzerkarika szintén csak vágy maradt idén is. Utóbbinak csupán annyi oka van, hogy úgy éreztem, ünnepibb köntösbe kellene öltöztetni a sütit. Arra gondoltam, a csokoládé tökéletes választás lenne. Persze nem ám csak magában felolvasztva, hanem ízesített és habosított formában. Nehéz volt megállni, hogy a krémet ne nyalogassam el (tiszta szerencse, hogy kimaradt belőle egy kevés), de beláttam, hogy az imádni valóan omlós linzertésztával együtt az igazi. :)
Ezt az aprósüteményt különösen ajánlom az adventi időszakra, mert nem csak mutatós, de testet-lelket gyönyörködtetően finom is. :)

Hozzávalók 24 darabhoz:

Tésztához:
15 dkg finomliszt
15 dkg omlós tészta süteményliszt
20 dkg vaj
8 dkg porcukor
½ narancs reszelt héja
1 tojássárgája
1 tk. vaníliakivonat

Narancsos csokoládékrémhez:
8 dkg étcsokoládé
0,4 dl habtejszín
1 púpozott ek. tejszínhab (kb. 4 dkg)
1 ek. frissen facsart narancslé
2 tk. porcukor (vagy a csokoládé édességétől függően)

Díszítéshez:
2-3 kocka étcsokoládé
porcukor

elkészítés:

1. A tésztához a porcukorral, reszelt narancshéjjal vegyített lisztkeveréket elmorzsoljuk a kis kockákra vágott, hideg vajjal, majd hozzáadjuk a vaníliakivonattal elkevert tojássárgáját, és homogén tésztává gyúrjuk. Folpackba csomagolva, 30 percre hűtőbe tesszük.
2. A krémhez az étcsokoládét a porcukorral a tejszínben felolvasztjuk, hozzáadjuk a narancslevet, kevergetve langyosra hűtjük, majd óvatosan hozzáforgatjuk a tejszínhabot.
3. A tésztát enyhén lisztezett felületen kb. 4 mm vékony körlapra nyújtjuk, és 5 cm átmérőjű köröket szaggatunk ki belőle úgy, hogy páros számút kapjunk.
4. Minden második tésztakorong közepét 1 cm átmérőjű kiszúróval kilyukasztjuk (vagy eleve süteménykiszúróval szaggatjuk ki. A lehulló tésztaszéleket újra begyúrjuk, kinyújtjuk, kiszaggatjuk.), és sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatjuk.
5. Előmelegített sütőbe toljuk, világosra sütjük, majd még melegen tortarácsra szedjük és így hagyjuk teljesen kihűlni a linzereket.
6. A díszítéshez a gőz fölött felolvasztott étcsokoládéval becsíkozzuk a lyukas tésztaköröket, és amint megdermedt rajtuk a csokoládé, meghintjük porcukorral.
7. A teli tésztakörökre teáskanálnyi csokoládékrémet pöttyintünk, körkörösen kissé elkenjük és ráhelyezzük a lyukas linzerkarikákat.

sütési hőfok: 180°C
sütési mód: hőlégkeverés
sütési idő: kb. 8 perc

Megjegyzés:
A süteményt a benne lévő friss tejszínhab miatt 3 napnál tovább ne tároljuk! Bár igazából erre nem sok esély van, mert nagyon eteti magát. :D
Ha kimarad egy kevés csokoládékrém, ízesíthetjük vele a kávénkat, vagy magában is elnyalogathatjuk.
Ha nincs omlós tészta süteménylisztünk, finomliszttel is éppen úgy működik a recept. ;)

Gesztenyés hókifli

Konkrétan hókiflit még nem sütöttem, de más néven szinte ugyanezzel a tésztával már van félholdam és rudacskám is, ugyanígy porcukkerba forgatva. Úgyhogy tulajdonképpen csak a forma és ennél fogva az elnevezés más. Bármilyen alakú is legyen, ez a fajta aprósüti mindig nyerő, akár lekváros, akár diós, vagy akár egyéb tölteléket magában rejtő.
Ez a változat egy csöppet mégis különbözik  a jól ismert, nagyon omlós tésztájú hókiflitől, mert a tojástöbblettől (a tojásfehérje miatt) kicsit ropogósabb állagú. Nem szabad 3 mm-nél vékonyabbra nyújtani, ill. túlsütni, mert akkor már túl ropogós és száraz lesz.
A gesztenyés töltelék különleges, és talán annak is ízlik majd, aki nem annyira szereti ezt a héjas gyümölcsöt (ami igazából mag!), ui. a fahéj és a kakaópor lágyít rajta, illetve elviszi olyan irányba, amitől annak is szerethetővé válik, aki amúgy nincs oda érte. Anya pl. nem rajong a gesztenyéért, de nem találta volna ki, hogy az van benne, ha én nem homályosítom fel. :D Úgyhogy bátran süsse meg az is, aki hasonlóan érez iránta, mert talán majd most megszereti. :)

Hozzávalók kb. 35 darabhoz:

Tésztához:
25 dkg finomliszt
5 dkg darált dió
10 dkg porcukor
1 dkg Bourbon vaníliás porcukor
egy csipet só
15 dkg vaj
1 citrom reszelt héja
1 tojás
1 tojássárgája

Töltelékhez:
20 dkg gesztenyemassza
2-3 dkg porcukor (vagy ízlés szerint)
1 csapott tk. holland kakaópor
1 csapott tk. őrölt fahéj
2-3 ek. Portorico rum

Forgatáshoz:
3 dkg porcukor
2 dkg Bourbon vaníliás porcukor

elkészítés:

1. A tésztához a porcukorral, vaníliás porcukorral, sóval vegyített lisztet elmorzsoljuk a felkockázott, hideg vajjal, majd hozzákeverjük a diót, a citromhéjat. A felvert tojást, valamint a tojássárgáját is hozzáadva, gyors mozdulatokkal összegyúrjuk. A kissé lágy tésztát folpackba csomagolva, 30 percre hűtőbe tesszük.
2. A töltelékhez az áttört gesztenyemasszát alaposan összekeverjük a porcukorral, a kakaóporral, az őrölt fahéjjal és a rummal.
3. A lehűtött tésztát enyhén lisztezett felületen 3 mm vékony körlapra nyújtjuk, és 8 cm átmérőjű köröket szaggatunk ki belőle.
4. A kis tésztalapok hozzánk közelebb lévő íves részéhez igazítunk 1-1 mokkáskanálnyi tölteléket, és szorosan feltekerjük. Kifliformára meghajlítjuk, és a végeiket összecsippentjük.
5. A kifliket sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatjuk, és előmelegített sütőben megsütjük.
6. A még forró süteményeket megforgatjuk a kétféle porcukor keverékében, és így hagyjuk kihűlni.

sütési hőfok: 170°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 20 perc

Diós bejgli

Tény, hogy a kelt tészták iránt érzett rajongásom ellenére nem vagyok bejglirajongó, de szerintem csak azért, mert mindössze egyszer ettem igazán finomat. Talán éppen ezért lehet, hogy sokszor eszembe jutott, hogy megsütöm én a magam bejglijét, csak azért, hogy rácáfoljak az első mondatban tett vallomásra. Na, ez talán kissé nagyképűen hangzik, hiszen nem lehettem biztos abban, hogy már az első alkalommal szerethető lesz az, amit én magam sütök. De fő az önbizalom és a pozitív hozzáállás! :D
Tavaly karácsonykor már nem jutott idő erre a klasszikus ünnepi édességre, de elhatároztam, hogy a következő évben rászánom végre magam. Nálunk csak a diós töltelék játszik, mivel a mák nem igazán a barátunk, de ehhez képest jól eltérültem, és gesztenyés lett életem első bejglije. Ez csupán azért fordulhatott elő, mert a pár éve ajándékba kapott, maradék 3 nagy konzervdoboznyi magas minőségű gesztenyepüré szavatossága a felirat szerint október végén lejárt. Bár eme tény nem esett jól, de tudvalévő, hogy a felhasználhatósági idő lejárta bizonyos élelmiszerek esetében csak támpont. Felbontás után ki is világlott, hogy a beltartalom még abszolút fogyasztható állapotban leledzik. Hogy fogyjon a még mindig ipari mennyiségű gesztenyepüréből, egy kis részét bejglitöltelékként képzeltem el, némi mazsolával karöltve.
Elkezdtem receptek után kutatni a neten, és a sok átolvasott leírásból egy Macskanyelvféle változat született, abból pedig hamarost begyúródott a bejglitészta. Nagyon drukkoltam magamnak, de legfőképp a tésztának, hogy márványos legyen a tészta, illetőleg ne repedjen ki. Az eredményt látva igencsak elszontyolodtam, mert a rudacskák pozitív hozzáállás ide, a pontos utasítások betartása oda, bizony kissé kirepedtek. A tészta állagában szerencsére nem volt hiba, viszont kóstoláskor konstatáltuk, hogy bár a gesztenyés töltelék finom, de azért mégse az igazi, pontosabban nem annyira megszokott. Repedten amúgy sem szívesen mutogattam volna itt a blogon, így hát másnap csak azért is nekiduráltam magam újra. Ezúttal a dió győzött, ami töltelékként megdicsőült. A bejgli 2. nekifutásra egészen szemrevaló lett, nem repedt ki, és a márványozottság az első alkalomhoz képest sokkal inkább érvényesült. Majdnem elbőgtem magam ettől a szép eredménytől, és végre kijelenthetem, hogy mégiscsak szeretem én a bejglit – a sajátomat! :D

Hozzávalók 2 kis rúdhoz:

a tésztához:
25 dkg finomliszt
4 dkg mangalicazsír
4 dkg vaj
5 dkg porcukor
1 mk. só
1 kis tojássárgája
1 dkg friss élesztő
0,8 dl tej

a töltelékhez:
25 dkg darált dió
1 csapott tk. őrölt fahéj
1 citrom reszelt héja
13 dkg cukor
2 dkg vaníliás cukor
0,5 dl víz
2 ek. citromlé
15 dkg sárgabaracklekvár
6 dkg mazsola

a kenéshez:
1 kis tojás

elkészítés:

1. Az élesztőt egy kis liszttel kevés langyos tejben csomómentesre keverjük. A tojássárgáját a többi tejhez adjuk.
2. A porcukorral, sóval vegyített lisztet összemorzsoljuk a hideg zsírral, a vajjal, majd hozzáadjuk az élesztős, ill. a tojássárgájás tejet, és gyors mozdulatokkal összegyúrjuk. A tésztát kettévesszük, mindkettőt téglalap alakúra formázzuk, és letakarva, 1 órát hűtőben pihentetjük.
3. A töltelékhez a vízből, a citromléből és a cukrokból szirupot főzünk, leforrázzuk vele a darált diót, és belekeverjük a fahéjat, a citromhéjat, valamint a lekvárt. Kihűtjük, majd a tölteléket két egyforma adagra osztjuk.
4. A lehűtött tésztákat lisztezett munkalapon egymás után 28×22 cm-es téglalapra kinyújtjuk, és úgy fordítjuk, hogy a hosszabbik oldala legyen hozzánk közelebb.
5. A fele adag tölteléket egyenletesen az egyik tésztalapra kenjük, megszórjuk a fele mennyiségű (előzőleg beáztatott, majd lecsepegtetett) mazsolával, de körben 2 cm-es sávban szabadon hagyjuk a tésztát.
6. A tészta két rövidebbik oldalát, ill. a hozzánk közelebb lévő hosszabbik oldalát a töltelékre hajtjuk, majd feltekerjük úgy, hogy a hajtás alulra kerüljön.
7. A kb. 25 cm hosszú tésztarudat kissé ellapítjuk, és óvatosan átemeljük a sütőpapírral bélelt tepsire. Így járunk el a másik tésztával is.
8. A bejglik teljes felületét keresztben lekenjük tojássárgájával, és hűvös helyen addig pihentetjük, amíg megszárad rajtuk a tojásmáz. (Ez min. 30 percet vesz igénybe, de nem baj, ha még tovább szárítjuk.) Ezután hosszában lekenjük a lágy habbá vert tojásfehérjével, és negyedórát ismét hűvös helyen pihentetjük. Ezután meleg helyen kelesztjük 1-1,5 órát.
9. A tésztarudak tetejét és oldalát több helyen egészen a töltelékig átszúrjuk, majd előmelegített sütőben megsütjük.
10. A bejgliket tortarácsra fektetjük, teljesen kihűtjük, majd ujjnyi vastag szeletekre vágjuk.

sütési hőfok: 180°C
sütési mód: alul-felül sütés (középső sín)
sütési idő: kb. 30 perc

Megjegyzés, tipp:
Mi a bejglit vékony tésztával és sok töltelékkel szeretjük, ezért a recept ehhez az igényhez van igazítva. ;)