Erdei gyümölcsös csokoládétorta

Ezt a tortát ismét a felszaporodott tojásfehérje ihlette. Szinte nem is sütök piskótát már csak akkor, ha el akarom tüntetni a hűtőben, egymással egyre régebbi barátságnak örvendő tojásfehérjéket. Ezúttal 10, sárgájától megfosztott tojgli várta, hogy végre feláldozhassa magát a sütés oltárán. Most nem mennék bele, hogy szaporodhatott fel ilyen mértékben a fehérje, mert akkor sikítófrászt kapnék a feltoluló, leginkább kellemetlennek mondható korábbi főzési élményemtől. :D Úgyhogy hagyjuk is, térjünk rá gyorsan erre a receptre, aminek egyébként csak a krémje jelentett fejtörést, tekintve, hogy a fehérjéből én állandó jelleggel piskótát sütök, úgyhogy azt összehozni nem volt nagy kunszt. Nem mintha a krém kitalálása és megvalósítása az lenne, de mivel édességek terén nem tartom magam különösebben kreatívnak, így aztán a tény, hogy ez a kis krém igencsak finom lett, számomra eléggé örömteli eseménynek mondható. :D Lényeg, hogy volt itthon ilyen-olyan mirelit gyümölcsöm, és tapasztalatból tudtam, hogy ezekből egy kis keményítővel kvázi gyümölcspudingot kreálhatok, amit ha kikeverek némi cukros vajjal, akkor majdnem diókrémet kapok, csak ugye mivel ebben egy fikarcnyi dió sincs, csak háromféle bogyós gyümi, így ezt inkább gyümölcskrémnek illik nevezni. :D A tortának ez a krém a lényege, pedig amúgy elég durván csokis is.
A piskótám alapból mindig ultra finom és remekbe szabott és pihepuha (viccelek, de egyébként egy ideje tényleg így van), na de, hogy a krém is megüti a kívánt mércét, az már számomra is meglepő. Talán csak a csokikrém hagy némi kívánni valót maga után, de azt majd még gyakorlom. Egyszóval ez egy igen jó kis torta lett, amiből persze bőven elég egy szelet, mert baromi tömény. Másnap érdekes mód már ez a véleményem is megváltozott, mert akkor már nem is éreztem olyan töménynek. :D
Csak az nem valami örvendetes, hogy a Kutyinyek nem szimpatizál a csokikrém tartalmú édességekkel, így aztán az első szelet betermelése után közölte, hogy neki ebből ennyi több, mint elég. Így Anyáék jártak a legjobban, mert övék lett a torta jelentős része. Amikor azonban másnap a maradékból is lekanyarítottam magamnak egy vékonyka szeletet, és nekiültem, akkor a Kutya számon kérő hangsúllyal nekem szegezte a kérdést: „És én?!” Ekkor felhúzott szemöldökkel rámeredtem, és minekutána ő továbbra is követelőn nézett rám, behoztam neki a maradék maradékát. A kis huncut befalta, és közölte, hogy szemet huny a csoki fölött. :D
Önkritikusan egyébként megjegyezném, hogy a torta azért ilyen sánta és, hogy úgy mondjam, tömör „gyönyör”, mert a fehér piskóta széle egy kis darabon véletlenül benyomódott, továbbá a csokikrémet se tudtam az eredeti terv szerint körkörösen rusztikusra dizájnolni, mert nem volt türelmem újramelegíteni, hogy megint kenhető állagú legyen. A hűtés kapcsán is a türelmetlenség mondható el rólam, ezért láthatóan nem volt elég ideje a krémnek megdermedni – és gusztusosan kinyomult a tésztarétegek közül –, ám másnap bezzeg gyönyörűen lehetett szeletelni, és úgy állt, mint Katiba' a gyerök. A fotózás kapcsán pedig gyorsan kellett dolgoznom, ui. a napok óta tartó borús idő közepette éppen pont fölénk úszott egy világosabb felhő, ami jobb fényeket kölcsönzött a fényképezéshez. Nem bíztam a másnapra ígért derűs idő eljövetelében, de bezzeg mégis úgy lett, és kisütött a nap. De a legnyomósabb érv a türelmetlenségre az édesség utáni sürgető vágy volt, szóval muszáj volt még aznap megszegni a tortát, az ígéretemről nem is beszélve. :D

Hozzávalók 16 cm átmérőjű tortához:

Fehér piskótához:
5 tojásfehérje
5 ek. finomliszt
5 ek. porcukor
1 mk. sütőpor

Kakaós piskótához:
5 tojásfehérje
4 ek. finomliszt
1 ek. keserű kakaópor
5 ek. porcukor
1 mk. sütőpor

Gyümölcskrémhez:
20 dkg mirelit földieper
10-10 dkg mirelit málna és szeder
1 púpozott ek. étkezési kukoricakeményítő
8 dkg puha vaj
10 dkg porcukor

Csokoládé ganázshoz:
30 dkg étcsokoládé (50%-os)
1,5 dl tejszín
2 dkg cukor

elkészítés:

1. A fehér piskótához a tojásfehérjét kemény habbá verjük, majd fokozatosan hozzákeverjük a porcukrot, és addig verjük, amíg fényes nem lesz. Széles fejű fakanállal óvatosan és kisebb adagokban hozzáforgatjuk a sütőporos lisztet, és a tésztát kivajazott, kilisztezett tortaformába simítjuk.
2. Előmelegített sütőben megsütjük, majd a formában hagyva, tortarácson kihűtjük. Ugyanígy járunk el a kakaós tésztával is. Mindkét piskótát 3 lapra vágjuk.
   
3. A krémhez a fagyasztott gyümölcsöket addig főzzük, hogy felengedve levet eresszenek, majd botmixerrel pépesítjük. Hozzáadjuk a kevés vízzel elkevert keményítőt, és sűrű pudinggá főzzük. Többször átkeverve hagyjuk kihűlni.
4. A vajat a porcukorral felhabosítjuk és összekeverjük a gyümölcspudinggal. A piskótákat 3-3 lapra vágjuk.
5. A ganázshoz a tejszínt a cukorral forrásig melegítjük, ráöntjük a darabokra tört csokoládéra, és addig keverjük, amíg a csokoládé teljesen fel nem olvad.
6. Az egyik kakaós piskótalapon elosztjuk a gyümölcskrém harmadát, befedjük egy fehér tésztalappal, amire párizsi krémet kenünk. A sorrend ugyanez marad, amíg el nem fogynak a hozzávalók, de ügyeljünk arra, hogy elegendő csokikrémet hagyjunk a torta körbekenéséhez is.
7. A torta tetejét megmintázzuk, és pár órára hűtőbe tesszük, amíg a krém megdermed. Tálaljuk.

sütési hőfok: 160°C
sütési mód: alul-felül sütés (alulról a 2. rácson)
sütési idő: kb. 30 perc

Tipp:
Aki jobban kedveli a hígabb állagú csokoládé ganázst, adjon hozzá több tejszínt.

A recept a Kifőztük gasztromagazin márciusi számában is megjelent.

Korianderes krumplifőzelék póréhagymás fasírttal

Nem vagyunk valami nagy főzelékfogyasztók, és igazából eddig csak egyszer főztem. Az is krumplifőzelék volt. :D De más ízesítéssel készült, úgyhogy ez a mostani mégis csak különbözik a korábbitól. Sajnos a környékünkön az évek alatt egyszer sem sikerült korianderzöldet beszereznem, pedig nagyon kíváncsi vagyok a friss növény ízére, ezért most a szárított változattal próbálkoztam. Szerintem kellemes lett tőle a főzelék, és igazán jó szombati ebéd kerekedett belőle. :)

Hozzávalók 3-4 személyre:

Krumplifőzelékhez:
65 dkg krumpli (tisztítva mérve)
1 nagy fej lila hagyma
1 ek. friss vagy szárított korianderlevél
őrölt fehér bors
só
2 púpozott ek. tejföl
1 ek. étkezési kukoricakeményítő
2 ek. olívaolaj
víz vagy alaplé

Fasírthoz (14 darabhoz):
40 dkg darált sertés- és marhahús vegyesen
6 dkg póréhagyma (tisztítva mérve)
1 tojás
1 csapott ek. korianderlevél
1 tk. édes füstölt paprika
őrölt római kömény
őrölt zöld bors
só
5 dkg teljes kiőrlésű vagy tönkölykenyérből nyert morzsa, vagy ugyanennyi szikkad kenyér tejbe áztatva
3 ek. mangalica- vagy kókuszzsír a sütéshez

elkészítés:

1. A főzelékhez a meghámozott krumplit hosszában negyedeljük, majd 3-4 mm vastag szeletekre vágjuk.
2. A felaprított hagymát az olívaolajon megdinszteljük, közben sózzuk, majd hozzáforgatjuk a krumplit, és 2-3 percig pároljuk.
3. Felöntjük annyi alaplével vagy vízzel, amennyi éppen, hogy csak ellepi, és puhára főzzük. Aprított korianderzölddel, borssal fűszerezzük.
4. A keményítőt elkeverjük a kevés vízzel hígított tejfölben, és besűrítjük vele krumplit. Ha szükséges, utánasózzuk.
5. A fasírthoz a vékony karikákra szelt pórét a felvert tojással és a fűszerekkel a húshoz adjuk és alaposan összedolgozzuk.
6. Hozzáadjuk a kenyérmorzsát, majd a masszából golyókat formázunk és ellapítunk. A fasírtokat forró zsíron, közepes lángon, mindkét oldalukon kisütjük, és a főzelékhez tálaljuk.

Darázsfészek almás sodóval

Egyetlen, a hűtőben várakozó tojássárgájának köszönhetem, hogy ez a finomság elkészült. Amikor ui. megláttam a vízzel felengedett tálkában gubbasztó kis árvát, rögtön tudtam, hogy édes kelt tésztában fogja végezni. Micsoda remek végzete lett, és ezzel nemes feladatot teljesített. :D Mivel sem aranygaluskát, sem közeli rokonát, darázsfészket még nem sütöttem soha, így legalább az utóbbinak éppen itt volt az ideje. Az elkészítése a sokszori elhatározás ellenére is azért váratott magára ilyen sokáig, mert a Kutyinyek azt mondta, nem szereti a fent felsoroltak egyikét sem. Én ez előtt a tény előtt évek óta értetlenül állok, mert amúgy kelt tészta-függő, legyen az akár sós, akár édes. Akkor pont az aranygaluskát és a darázsfészket ne szeretné?! Főleg azok után, hogy korábban a fahéjas csigámat is boldogan bepuszilta, holott a fahéj sem a kedvence. A darázsfészekkel szemben táplált ellenérzését pláne nem értettem, hiszen a dió az egyik nagy szerelme. Úgyhogy orvtámadást indítottam a Kutyafül ellen, és egyik nap elé tettem ezt a szép nagy adag kelt süteményt, magabiztos fejet vágva hozzá. Sehogy sem tudtam elképzelni ui., hogy nem fogja megenni. Még sodót is készítettem hozzá, hogy tutira menjek. :D
Amikor beleharapott, már tetőfokára hágott bennem az izgatottság, amit azonnal felváltott a döbbenet érzése, látva a fancsali ábrázatát. Ezt a képet azonban szerencsére rögtön lecserélte huncutra és örömtelire, úgyhogy megfordult velem a világ. A kis piszok eljátszotta, hogy nem finom, utána pedig megnyugtatott, hogy ez a darázsfészek bizony erős 10 pontot ér, és nem is tudja, eddig miért nem szerette. Az én véleményem ezek után talán már nem is számít, hiszen annak a dicsérete nyom a latban csak igazán, aki eredetileg nem kedvelte ezt az édességet. :)
Zárójelben azért megjegyezném, hogy apukám is jóízűt evett belőle, és mivel ő az általam ismert legnagyobb ételkritikus, így aztán pláne szeretettel ajánlom mindenkinek. :)

Hozzávalók 12 darabhoz:

a tésztához:
40 dkg finomliszt
10 dkg Graham-liszt
3,5 dkg cukor
1 mk. só
1 tojás
1 tojássárgája
4 dkg olvasztott vaj
2,5 dkg friss élesztő
2,5 dl tej

a töltelékhez:
10 dkg darált dió
10 dkg porcukor
10 dkg vaj

a tetejére:
4 dkg vaj (ebből veszünk el a kenéshez is)
1 ek. cukor
0,5 dl tejszín
2 dkg darált dió
1 cs. vaníliás cukor

a sodóhoz:
6 tojássárgája
1,7 dl almalé
5 dkg cukor
3 tk. citromlé
½ narancs reszelt héja
2-3 szem kardamommag
1 csapott mk. őrölt gyömbér

elkészítés:

1. A tésztához az élesztőt 1 teáskanál cukorral, 1 evőkanál liszttel és 0,5 dl langyos tejjel simára keverjük, és egy kis liszttel betakarva felfuttatjuk.
2. A sóval, cukorral vegyített lisztkeverék közepében felverjük az egész tojást a tojássárgájával, hozzáadjuk a felfutott élesztőt, az olvasztott vajat a többi tejet, és lágy tésztává dagasztjuk. Letakarva, huzatmentes helyen 1 órát kelesztjük, majd finoman átgyúrjuk, és újabb fél órát pihentetjük.
3. A megkelt tésztát lisztezett munkalapon 36×30 cm-es, 0,5 cm vastag téglalapra nyújtjuk, megkenjük a cukorral, dióval kikevert puha vajjal, és a hosszabbik oldalánál fogva feltekerjük. A tésztarudat 3 cm vastag szeletekre vágjuk, és az oldalukat körbekenjük olvasztott vajjal.
4. A csigákat elrendezzük a vékonyan kivajazott, 20 cm átmérőjű sütőtálakban, lekenjük a megmaradt olvasztott vajjal, és amíg a sütő 180°C-ra felmelegszik, letakarva megkelesztjük.
5. Az egyik adagot a sütőnek alulról a 2. rácsára tesszük, 20 percig sütjük, majd a tetejét meglocsoljuk a cukros tejszín felével, és megszórjuk a dióval. 200°C-on sütjük további kb. 15 percig, majd a sütőből kivéve, még forrón megszórjuk vaníliás cukorral. Így járunk el a 2. adag tésztával is.
6. A sodóhoz a gyömbért, a porrá tört kardamommagot és a narancshéjat az almaléhez adjuk és felforraljuk. Leszűrjük, majd visszaöntjük a lábasba.
7. A tojássárgákat a cukorral felhabosítjuk, hozzáadunk 4 evőkanál fűszeres almalevet, és folytonos keverés mellett a többi almaléhez csorgatjuk. Kevergetve habzásig főzzük, vagy amíg be nem sűrűsödik.
8. A kész süteményt még forrón meghintjük vaníliás cukorral, és a sodóval együtt langyosra hűlve kínáljuk.

Megjegyzés, tipp:

Mániám a serpenyőben, kis lángon, fedő alatt való melegítés. Ezzel a módszerrel a másnapra maradt sütemény klasszul felfrissíthető, pont olyan, mintha akkor bújt volna ki a sütőből.

A tészta kapcsán igencsak meglepődtem, ui. azt hittem, hogy az 50 dkg lisztből készült tésztamennyiségre szükség van ahhoz, hogy meg tudjak tölteni egy 20-24 cm-es sütőtálat. Tévedtem: nem fért el benne, és kénytelen voltam egy másik tálat is beüzemelni. Úgyhogy azt javaslom, hogy aki teheti, inkább jóval nagyobb tepsiben süsse meg.
Aki fele adag tésztával is beéri, annak elég lesz 1 db 20 cm-es sütőtál is, de akkor nyilván kisebb átmérőjű csigákkal kell számolni.

 

 

 

 

A recept a Kifőztük gasztromagazin márciusi számában is megjelent.