Darázsfészek almás sodóval

Egyetlen, a hűtőben várakozó tojássárgájának köszönhetem, hogy ez a finomság elkészült. Amikor ui. megláttam a vízzel felengedett tálkában gubbasztó kis árvát, rögtön tudtam, hogy édes kelt tésztában fogja végezni. Micsoda remek végzete lett, és ezzel nemes feladatot teljesített. :D Mivel sem aranygaluskát, sem közeli rokonát, darázsfészket még nem sütöttem soha, így legalább az utóbbinak éppen itt volt az ideje. Az elkészítése a sokszori elhatározás ellenére is azért váratott magára ilyen sokáig, mert a Kutyinyek azt mondta, nem szereti a fent felsoroltak egyikét sem. Én ez előtt a tény előtt évek óta értetlenül állok, mert amúgy kelt tészta-függő, legyen az akár sós, akár édes. Akkor pont az aranygaluskát és a darázsfészket ne szeretné?! Főleg azok után, hogy korábban a fahéjas csigámat is boldogan bepuszilta, holott a fahéj sem a kedvence. A darázsfészekkel szemben táplált ellenérzését pláne nem értettem, hiszen a dió az egyik nagy szerelme. Úgyhogy orvtámadást indítottam a Kutyafül ellen, és egyik nap elé tettem ezt a szép nagy adag kelt süteményt, magabiztos fejet vágva hozzá. Sehogy sem tudtam elképzelni ui., hogy nem fogja megenni. Még sodót is készítettem hozzá, hogy tutira menjek. :D
Amikor beleharapott, már tetőfokára hágott bennem az izgatottság, amit azonnal felváltott a döbbenet érzése, látva a fancsali ábrázatát. Ezt a képet azonban szerencsére rögtön lecserélte huncutra és örömtelire, úgyhogy megfordult velem a világ. A kis piszok eljátszotta, hogy nem finom, utána pedig megnyugtatott, hogy ez a darázsfészek bizony erős 10 pontot ér, és nem is tudja, eddig miért nem szerette. Az én véleményem ezek után talán már nem is számít, hiszen annak a dicsérete nyom a latban csak igazán, aki eredetileg nem kedvelte ezt az édességet. :)
Zárójelben azért megjegyezném, hogy apukám is jóízűt evett belőle, és mivel ő az általam ismert legnagyobb ételkritikus, így aztán pláne szeretettel ajánlom mindenkinek. :)

Hozzávalók 12 darabhoz:

a tésztához:
40 dkg finomliszt
10 dkg Graham-liszt
3,5 dkg cukor
1 mk. só
1 tojás
1 tojássárgája
4 dkg olvasztott vaj
2,5 dkg friss élesztő
2,5 dl tej

a töltelékhez:
10 dkg darált dió
10 dkg porcukor
10 dkg vaj

a tetejére:
4 dkg vaj (ebből veszünk el a kenéshez is)
1 ek. cukor
0,5 dl tejszín
2 dkg darált dió
1 cs. vaníliás cukor

a sodóhoz:
6 tojássárgája
1,7 dl almalé
5 dkg cukor
3 tk. citromlé
½ narancs reszelt héja
2-3 szem kardamommag
1 csapott mk. őrölt gyömbér

elkészítés:

1. A tésztához az élesztőt 1 teáskanál cukorral, 1 evőkanál liszttel és 0,5 dl langyos tejjel simára keverjük, és egy kis liszttel betakarva felfuttatjuk.
2. A sóval, cukorral vegyített lisztkeverék közepében felverjük az egész tojást a tojássárgájával, hozzáadjuk a felfutott élesztőt, az olvasztott vajat a többi tejet, és lágy tésztává dagasztjuk. Letakarva, huzatmentes helyen 1 órát kelesztjük, majd finoman átgyúrjuk, és újabb fél órát pihentetjük.
3. A megkelt tésztát lisztezett munkalapon 36×30 cm-es, 0,5 cm vastag téglalapra nyújtjuk, megkenjük a cukorral, dióval kikevert puha vajjal, és a hosszabbik oldalánál fogva feltekerjük. A tésztarudat 3 cm vastag szeletekre vágjuk, és az oldalukat körbekenjük olvasztott vajjal.
4. A csigákat elrendezzük a vékonyan kivajazott, 20 cm átmérőjű sütőtálakban, lekenjük a megmaradt olvasztott vajjal, és amíg a sütő 180°C-ra felmelegszik, letakarva megkelesztjük.
5. Az egyik adagot a sütőnek alulról a 2. rácsára tesszük, 20 percig sütjük, majd a tetejét meglocsoljuk a cukros tejszín felével, és megszórjuk a dióval. 200°C-on sütjük további kb. 15 percig, majd a sütőből kivéve, még forrón megszórjuk vaníliás cukorral. Így járunk el a 2. adag tésztával is.
6. A sodóhoz a gyömbért, a porrá tört kardamommagot és a narancshéjat az almaléhez adjuk és felforraljuk. Leszűrjük, majd visszaöntjük a lábasba.
7. A tojássárgákat a cukorral felhabosítjuk, hozzáadunk 4 evőkanál fűszeres almalevet, és folytonos keverés mellett a többi almaléhez csorgatjuk. Kevergetve habzásig főzzük, vagy amíg be nem sűrűsödik.
8. A kész süteményt még forrón meghintjük vaníliás cukorral, és a sodóval együtt langyosra hűlve kínáljuk.

Megjegyzés, tipp:

Mániám a serpenyőben, kis lángon, fedő alatt való melegítés. Ezzel a módszerrel a másnapra maradt sütemény klasszul felfrissíthető, pont olyan, mintha akkor bújt volna ki a sütőből.

A tészta kapcsán igencsak meglepődtem, ui. azt hittem, hogy az 50 dkg lisztből készült tésztamennyiségre szükség van ahhoz, hogy meg tudjak tölteni egy 20-24 cm-es sütőtálat. Tévedtem: nem fért el benne, és kénytelen voltam egy másik tálat is beüzemelni. Úgyhogy azt javaslom, hogy aki teheti, inkább jóval nagyobb tepsiben süsse meg.
Aki fele adag tésztával is beéri, annak elég lesz 1 db 20 cm-es sütőtál is, de akkor nyilván kisebb átmérőjű csigákkal kell számolni.

 

 

 

 

A recept a Kifőztük gasztromagazin márciusi számában is megjelent.