Vajaskifli vadkovásszal

Bevallom, nem kellett sok kenyeret megsütnöm ahhoz, hogy Zsófi, az én ügyes vadélesztőm hamar megerősödjön, mert már a 4. kenyér olyan volt, mintha „rendes” kovásszal készült volna. Nem tudom, hogy lehet, de vagy a lakásunk levegője tartalmaz szupererős élesztőgombákat, vagy én becézgettem és etettem Zsófit olyan szorgalmasan, hogy megtáltosodott. Alighogy kisült az a kenyér, ami már pont olyan volt, mint amilyennek lennie kell, egyből elkezdtem másféle kelt tésztákon agyalni. Gyakorlatilag most már bármit megvalósíthatok, így víz helyett tejjel vagy joghurttal is dolgozhatok. Jöhetnek a kiflik, zsömlék, kalácsok. :) A tészta se ragad már, gyakorlatilag pont olyan könnyen formázható, mint ahogyan korábban megszoktam az élesztős tészták kapcsán. :) Annyira örülök, mert még mindig hihetetlennek és csodálatosnak tartom, hogy a megszokott élesztő nélkül is asztalra kerülhet a kenyér vagy egyéb péksütemény. Nagyszerű kaland napról-napra, hétről-hétre megtapasztalni, hogy mire képes a liszt és a víz/tej keveréke.
Ez a kifli is olyan finom lett, hogy legszívesebben bepusziltuk volna az összeset, és valamiért azt gondolom róla, hogy ettől biztos nem hízunk. :D Oké, ez nyilván nem így van, de tuti, hogy élesztő nélkül egészségesebb kelt tésztákat viszünk be a szervezetünkbe. ;)

Hozzávalók:

10 dkg aktív kovász+1 dl víz+10 dkg kenyérliszt
45 dkg finomliszt
1 ek. teljes kiőrlésű búzaliszt
2 ek. cukor
1 csapott ek. só
5 dkg vaj
2,3 dl tej
1 kis tojás+1 ek. tej a kenéshez

elkészítés:

1. A befőttes üvegben lévő vadkovászt megetetjük 1 dl vízzel, 10 dkg kenyérliszttel, és hagyjuk, hogy felfusson.
2. A kovászból 10 dkg-nyit a kelesztőtálba öntünk, és ezt is megetetjük 1 dl vízzel, 10 dkg kenyérliszttel. Letakarva, meleg helyen hagyjuk megbuborékosodni.
3. A tejben felolvasztjuk a vajat, és hűlni hagyjuk.
   
4. A liszteket, a cukrot, a sót a kovászra szórjuk, majd a langyosra hűlt vajas tejet is hozzáadva, lágy tésztává dagasztjuk.
5. A  tésztát liszttel beszórt tálba tesszük, és letakarva, meleg helyen 10 percet pihentetjük. Újra megdagasztjuk, és letakarva 1 órát hagyjuk pihenni.
6. A tésztát enyhén lisztezett munkalapra borítjuk, kissé kihúzkodjuk, majd fentről le, lentről fel, ill. jobbról és balról is behajtjuk. Letakarva pihentetjük 1 órát. Ezt a műveletet még kétszer ismételjük, miközben 1-1 órát pihentetjük a tésztát.
7. A tésztát enyhén meglisztezett munkalapon kissé kihúzogatjuk, majd kinyújtjuk úgy, hogy ujjnyi vastag kb. 45x30 cm-es téglalap alakú legyen.
8. Háromszögekre vágjuk, az alapjukat középen 1 cm hosszan bevágjuk, majd kifli formára feltekerjük és meghajlítjuk. (A tésztát kör alakúra is kinyújthatjuk, amit aztán cikkekre vágunk.)
9. A kifliket sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatjuk, és letakarva 1 óra alatt megkelesztjük. A sütőt közben előmelegítjük, és az aljába egy kis tálka vizet teszünk.
10. A megkelt kifliket lekenjük tejjel felvert tojással, és pirosra sütjük. Rácsra szedve hagyjuk kihűlni.

sütési hőfok: 180°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 25 perc

Megjegyzés, tipp:

Erős vadélesztő esetén az 1 órás kelesztési időket a felére lerövidíthetjük, ha pl. téli időszakban konvektorra vagy langyos sütőbe tesszük a kelesztőtálat. Ilyenkor tegyünk alá egy kistányért is, hogy ne közvetlenül érintkezzen a felfelé áramló meleg levegővel! Fontos, hogy mindig takarjuk is be, különben kiszárad a tészta.

Sajtos-sonkás kenyérfelfújt

A csirkelevest cipóban tálaltam, és ehhez ki kellett beleznem a „tányérokat”. A zsemlebelső pár napig várta, hogy készítsek belőle valamit, mire végül zsemlefelfújt lett belőle Lajos Mari receptje alapján. A Kutyának annyira ízlett, hogy elhatároztam, újra elkészítem, ezúttal egy kicsit tetszetősebb külsővel. Tettem hozzá sonkát és paprikát is, hogy még finomabb legyen.
Picit odakapta, mert elbambultam, de szerencsére csak nagyon ropogós lett a kenyér héja, nem szenes. :D 

Hozzávalók 4 személyre:

8 szelet kenyér (nálam vadkovászos fehér kenyérből)
1 dl száraz fehérbor
8 szelet paprikás csirkemellsonka (vagy egyéb sonka)
8 szelet zsíros sajt (trappista/eidami vagy házi füstölt sajt)
2 nagy tojás
3 dl tej
1 tk. házi ételízesítő
őrölt fehér bors
só
1 szelet pritaminpaprika
vaj a sütőformához
bármilyen zöldfűszer a díszítéshez

elkészítés:

1. A kenyeret ujjnyi vastag szeletekre vágjuk, megforgatjuk a borban (ne áztassuk el!), kivajazott sütőtálba rendezzük, majd közé dugjuk a sonka- és a sajtszeleteket.
2. A pritaminpaprikából levágunk egy szeletet, felaprítjuk, és kevés vajon vajon megdinszteljük. Félretesszük.
3. A tojásokat felverjük, hozzáadjuk a tejet, sóval, borssal, ételízesítővel fűszerezzük, egyenletesen a kenyérre csorgatjuk és rászórjuk a dinsztelt paprikát.
4. Az ételt előmelegített sütőben pirosra sütjük, és miután megsült, megszórjuk tetszés szerinti zöldfűszerrel. Pár perc pihentetés után tálaljuk.

Tipp:
Úgy is készíthetjük, hogy a kenyeret, a sonkát és a sajtot is kockára vágjuk, és miután a kenyérkockákat borba áztattuk, összeforgatjuk a sonkával, a sajttal, és a kivajazott sütőtálba szórjuk.

Banános-csokis-kókuszos túródesszert karamellkrémmel

Most bemutatok egy desszertet, ami nekem nem igazán ízlett. :D Hogy miért is került fel mégis a blogra? Mert a család egy része nem értett egyet velem, ezért úgy gondolom, akkor biztos lesznek még olyanok, akik nem fogják osztani a véleményemet, és örömmel elkészítik majd.
Egyébként elég fura, hogy nekem nem jött be ez a túrós „csoda”, ui. külön-külön mindegyik elemét szeretem, kivéve a karamellt, ami sose tartozott a kedvenceim közé. Már akkor se ápoltam vele jó kapcsolatot, amikor a Snickers csokiban földimogyoróval, azaz sós mogyorónak való mogyoróval párosították. Igaz, az nem volt sós, de azzal a mogyoróval mégis kicsit annak hatott, és számomra egyáltalán nem illettek egymáshoz.
Ennek ellenére mégis megpróbálkoztam a karamellkrémmel, ráadásul enyhén sós formában, ha már úgy is annyira trendi manapság. :D Sajnos meg kell mondjam, nálam nem fog divatba jönni sose, legyen az sós vagy édes.
A karamellkrémet persze más módon is el lehet készíteni, de én most az alább leírt módon oldottam meg.
Ha a desszert nem is okozott nekem örömet, de a fotózása mindenképp. :)

Hozzávalók 4 személyre:

Karamellkrémhez:
2 ek. cukor
1 tk. vaj
egy csipet só
7,5 dkg tejszín

Túrókrémhez:
25 dkg túró
5 dkg banán
1 citrom leve
2 ek. porcukor
1 púpozott ek. tejföl
2,5 dkg csokoládéforgács

Rétegekhez és a díszítéshez:
10 dkg vajaskeksz (teljes kiőrlésű búzalisztből)
2 ek. kókuszreszelék
4 ek. 100%-os narancslé
15 dkg banán
csokoládéforgács

elkészítés:

1. A karamellkrémhez a lábasba szórt cukrot világosra karamellizáljuk, hozzáadjuk a vajat, a sót, lassan felengedjük a tejszínnel, és simára keverjük. Hűlni hagyjuk.
2. A kókuszreszeléket kis lángon enyhén megpirítjuk. A kekszet késes aprítóval durvára daráljuk, majd hozzákeverjük a pirított kókuszreszeléket.
3. A meghámozott banánból 10 dkg-ot villával szétnyomkodunk, elkeverjük a fele adag citromlével, a tejföllel, a porcukorral, a túróval, és hozzáforgatjuk a csokoládéforgácsot.
4. A többi banánt felkarikázzuk és meglocsoljuk a többi citromlevével.
5. A kókuszos kekszmorzsából 2-2 evőkanálnyit elosztunk 4 pohárban, és mindegyik adagot meglocsoljuk 1 evőkanál narancslével. Ráteszünk 4-4 banánkarikát, amire 1-1 púpozott evőkanálnyi banános túrókrémet halmozunk, majd 1-1 evőkanál kókuszos morzsa következik, végül 1-1 evőkanál túrókrém.
6. A desszertek tetejét meglocsoljuk a karamellkrémmel, és banánkarikákkal, valamint a maradék csokoládéforgáccsal díszítjük. Hűtőbe tesszük pár órára, hogy az ízek összeérjenek, és a keksz megpuhuljon. Tálaljuk.