Zöldfűszeres túrós rétes

Ennek a rétesnek története van. Mielőtt lefotóztam volna, háromszor kellett megsütnöm, tehát most a 4. sütés eredményét láthatja a kedves Olvasó.
Egyszerűen nem akart összejönni, de juszt se adtam fel. Miután a recept kipattant a fejemből, legelőször akkor készítettem el, amikor a LIKE magazin riportere és fotósa eljöttek hozzám, hogy a blogról faggassanak. Már eleve a leveles tésztával is bajok voltak: a lapok nem akartak elválni egymástól. Miután nagy nehezen megoldódott a helyzet, sütés közben teljesen szétfolyt a töltelék. Én, a nagy konyhaművész, simán kihagytam a tojást a túróból, szóval nem is csoda. Ezt mégsem szolgálhattam fel a vendégeknek, bár amúgy tényleg nagyon finom lett. Elhatároztam, hogy hamarosan újra megsütöm, és akkor már nem feledkezem meg a tojásról. Ezúttal olyan leveles tésztát használtam, ami korábban már bevált. Egy dobozban 6 ilyen lap van, és egyáltalán nincsenek összeragadva, nem úgy, mint egy másik márkájú, nagy rakás kutyagumi.
A töltelék most is kifolyt egy kicsit, és nem értettem, mi lehet az oka, amikor a tojásnak elvileg össze kéne tartania. Hoppá, hát a sajt! Az a fránya bizony nagyban hozzájárult ahhoz, hogy hő hatására, tojás ide vagy oda, gallyra menjen az egész, legalábbis külalakra, mert az ízével nem volt semmi bibi, sőt. Oké, vettem az adást, csökkenteni kell a sajt mennyiségét. Kihagyni nem fogom – ezt elhatároztam, mert direkt illik bele és finomabbá teszi. Így is lett. Tojás, kevesebb sajt, és... megint kifolyt. Rájöttem, hogy a házi túró a ludas, ami eleve zsírosabb a bolti társainál, és nyilván nincs is annyira lecsepegtetve. Kénytelen voltam mégis bolti túrót venni, és ezúttal azzal megtölteni a rétest. Az eredmény nem csak ízre, hanem külsőségeit tekintve is vállalható lett. Végre! Szívből ajánlom kipróbálásra, de azért házi túróval finomabb, még ha az ki is szökik a tésztaköntösből. :D

Hozzávalók 4 személyre:

4 lapocska mirelit leveles tészta (kis dobozban kapható, téglalap alakú lapok)
40 dkg túró
2 tojás
2 ek. metélőhagyma
2 ek. petrezselyemzöldje
4 dkg trappista/eidami sajt
őrölt fehér bors
só

elkészítés:

1. Az áttört túrót alaposan elkeverjük a tojásokkal, a reszelt sajttal, és a fűszerekkel ízesítjük.
   
2. A tésztalapokat szobahőmérsékleten hagyjuk kiengedni, majd enyhén lisztezett felületen kinyújtjuk.
3. A tölteléket a tészta hozzánk közelebbi, hosszabbik szélére halmozzuk úgy, hogy töltelék mellett a jobb és a bal oldalon üresen maradjon egy kb. 2 cm-es sáv.
4. Ezeket ráhajtjuk a töltelékre, majd föltekerjük a tésztát. Kicsit elegyengetjük, és a réteseket hajtással lefelé a sütőpapírral bélelt tepsire tesszük.
5. A tetejüket lekenjük felvert tojással, és előmelegített sütőben pirosra sütjük. Miután kicsit hűlni hagytuk, felszeleteljük.

sütési hőfok: 180ºC
sütési mód: hőlégkeverés
sütési idő: kb. 20 perc

Szent háromkirályok kalácsa

 

 

 

Egy német nyelvű oldalon találtam rá erre a receptre Dreikönigskuchen néven, és mivel közeledett a január 6-a, kötelezőnek éreztem elkészíteni ezt a sok országban tradicionális, de számunkra ismeretlen kalácsot. Kíváncsi voltam a sáfrány ízére; egy ideje be is volt tárazva egy tasakkal a konyhaszekrényben, és csak arra várt, hogy végre felhasználjam. Egy kicsit változtattam a mennyiségeken. Természetesen többféleképpen is variálható, akár még aszalt gyümölcsökkel is megbolondíthatjuk. Kínálhatunk mellé valamilyen lekvárt, mézet vagy vajat, de mogyorókrémmel is megkenheti az, aki tobzódni akar az élvezetekben. ;)
Háromkirályok napját hagyományosan január 6-án tartják, és bár ez Németországban a legtöbb helyen ünnepnap, de mégsem bír különösebb jelentőséggel. Spanyolországban viszont úgy ünneplik, mint a karácsonyt. Külön erre a napra létezik egy kalács, a királyi koronához hasonlító háromkirályok kalácsa, ami különösen kedvelt Svájcban, Hollandiában, Belgiumban, Franciaországban, Angliában és Spanyolországban. Gyakran szárazbabot, mandulát, érmét vagy egyéb apró tárgyat sütnek bele, és aki azt megtalálja, aznapra a család királyává válik.
A svájci szupermarketekben aranyszínű papírkoronával együtt árulják, és a tésztájába egy műanyagból lévő kis királyt sütnek bele.
Angolul King Cake/King’s Cake, spanyolul roscón vagy rosca de reyes a neve. Ezek területenként ízesítésben és formájukban is különböz(het)nek egymástól, de legtöbbször kör alakúak. Néhol fonott, sőt töltött koszorú változatok is ismertek. A franciák az ország északi részén leveles tésztából készítik, ott galette des rois-nak hívják, – én ez utóbbit szeretem leginkább, Dél-Franciaországban pedig brióstésztából van, és gâteau des rois a neve.
Kár, hogy nálunk nem él ez a tradíció, de bárki lehet hagyományteremtő a saját családjában, akinek megtetszett ez a finom kalács. ;)

Hozzávalók 1 kalácshoz:

a tésztához:
50 dkg finomliszt
4 dkg cukor (vaníliás cukor esetén csak 2 ek.)
1 mk. só
5 dkg vaj
1 tojás
8 dkg mazsola (pl. csemege és arany mazsola vegyesen)
2 dkg kandírozott földieper vagy koktélcseresznye, aprítva
1 vaníliarúd
1 kezeletlen citrom reszelt héja
1 cs. sáfrány
2 ek. barna rum
2,5 dkg friss élesztő
kb. 2 dl tej
1 szem mandula vagy más olajos mag, esetleg kis figura

a tetejére:
1 kis tojás sárgája + 1 ek. tej
3 dkg sárgabaracklekvár
1 ek. rum (elhagyható)

1 ek. szeletelt mandula, pirítva
sáfrányszálak
díszítőcukor

elkészítés:

1. A mazsolát (ha nagyobb szemű, előbb felaprítjuk) rumba áztatjuk. Az élesztőt kevés langyos, cukros tejben – pici lisztet is hozzáadva – elkeverjük, és letakarva felfuttatjuk.
2. A többi tejet a kikapart vaníliamagokkal és a sáfrányszálakkal együtt felhevítjük, hűlni hagyjuk, majd belekeverjük a tojást.
3. A lisztet elvegyítjük a többi cukorral (vaníliás cukorral), a sóval, citromhéjjal, lecsepegtetett mazsolával, kandírozott gyümölccsel. Hozzáadjuk a langyosra hűlt, ízesített tojásos tejet, a felfutott élesztőt, a langyos olvasztott vajat, és megdagasztjuk. Vékonyan kivajazott tálban, letakarva, meleg helyen megkelesztjük.
4. A tésztát lisztezett munkalapra borítjuk, elrejtjük benne a meglepetés mandulaszemet vagy egyebet, és finoman átgyúrjuk.
5. A tésztát 7 kisebb (egyenként kb. 120 g-os) és 1 kicsivel nagyobb (kb. 150 g-os) darabra osztjuk, és mindegyikből zsemlét formázunk.
6. A sütőpapírral bélelt tepsi közepére tesszük a nagy tésztabucit, körbekenjük vízzel, és szorosan köré rendezzük a többi zsemlét. Letakarva, 30 percet kelesztjük.
7. A kalácsot lekenjük tejjel kevert tojássárgájával, majd előmelegített sütőben aranybarnára sütjük. Rácsra tesszük.
8. A leturmixolt baracklekvárt a rummal felhevítjük, még forrón megkenjük vele a kalácsot, megszórjuk pirított mandulával, díszítőcukorral és sáfrányszálakkal. Így hagyjuk kihűlni.

sütési hőfok: 180°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 30 perc

Megjegyzés, tipp:

A kalácsnak a képeken látható formája inkább csak a német nyelvterületeken elterjedt, máshol inkább kerek vagy fonott koszorú alakot készítenek.
A tésztát még többfelé is oszthatjuk.

 

A hülyeség kora

Nem éppen jó kedvre derítő műsort néztünk a Kutyafüllel 2013. január 1-én, sőt kifejezetten lehangoló és elkeserítő volt.
Nem ez az első ismeretterjesztő vagy dokumentum jellegű film, amit ebben a témában mi így ketten együtt megnéztünk. Erre a filmre most egyik barátnőm hívta fel a figyelmemet, akivel többször is beszélgettünk már a fogyasztói társadalom okozta problémákról, és arról, mi vár a bolygónkra évek múlva.
Talán nem is ma kellett volna megnéznünk. De akkor mikor? Talán nincs is erre megfelelő időpont, főleg, ha úgy nézzük a kérdést, hogy tennünk kéne végre valamit. Mikor tegyük? Holnap, 1 év múlva? A választ szerintem mindenki tudni fogja, ha végignézi. Bennünket érzékenyen érintett a téma. Itt az ideje, hogy végre felébredjünk, és elgondolkozzunk azon, mi vajon hogyan tehetnénk jobbá azt a világot, amit majdnem teljesen tönkretettünk 100 év alatt.

Kattints az alábbi feliratra! 

A HÜLYESÉG KORA