Könnyen, gyorsan elkészíthető és természetesen finom desszertre vágytam. Igaz, relatív, hogy kinek mi számít gyorsnak és könnyűnek meg finomnak.😁 Számomra ezek a tekercsek annak tűntek. Jáj, ezek a kis huncutok mit el nem tudnak hitetni magukról?!😁
A leírás szerint a roládoknak ropogósnak kell lenniük. Én azonban e téren már az első alkalommal problémába ütköztem: a forma kialakítása is bajos volt, a ropogós állag elérése ezek után pedig csupán távoli vágyálomnak tűnt. Most vagy én kezdek egyre többet bénázni a konyhában, vagy valóban nem könnyű megfelelni a fenti elvárásoknak, és némi gyakorlatra van szükség a jó eredmény eléréséhez. Az utóbbi feltevést tartottam szimpatikusnak (bár az első is igaz rám😆), amit könnyebb orvosolni. Tehát egy kis rutint kell szerezni, és emellett akár még módosíthatunk is a recepten (ezt meg is tettem). Úgy gondoltam, az első alkalommal szerzett tapasztalat – a tészta megfelelő állagának elérése, ill. a sütési technika terén is – elegendő volt ahhoz, hogy másodikra már szabályos és kellő vékonyságú körlapokat produkáljak, amelyeknek a fele ropogós is lett. Arra viszont nem sikerült rájönnöm, hogy a másik felük kapcsán ez miért nem valósult meg. A harmadik nekifutás viszont több okból sem volt opció, hiszen minden egyes próbálkozással alapanyagot használok el, ami pocsékba megy, ha megint nem jön össze a dolog. Szóval volt ebben némi kudarckerülés is. Mivel azonban a tekercsek egy része valóban ropogott, úgy gondoltam, most már tényleg nem a tésztamasszával van a baj, hanem a sütésben keresendő a hiba. Ahogy fentebb említettem, semmiképp sem akartam újrázni, ezért kitaláltam, hogy a puhábbra sült példányokat minigrillben 150°C-on újramelegítem/szárítom, hátha kihűlve azok is kellően törékenyek lesznek. Háhh, így lett! Büszke is voltam magamra, hogy ezzel a kis csalással megoldódott a gond.
A krémhez egyébként nem mellékeltek receptet, azt gondolva, bármivel betölthetők a roládok, és ez így is van. Én bolti mogyorókrém híján magam készítettem hozzá csokoládés cukrászkrémet egy kis mascarponéval finomítva, és igazán fincsi lett az eredmény. Érdemes kipróbálni.😉
A leírás szerint a roládoknak ropogósnak kell lenniük. Én azonban e téren már az első alkalommal problémába ütköztem: a forma kialakítása is bajos volt, a ropogós állag elérése ezek után pedig csupán távoli vágyálomnak tűnt. Most vagy én kezdek egyre többet bénázni a konyhában, vagy valóban nem könnyű megfelelni a fenti elvárásoknak, és némi gyakorlatra van szükség a jó eredmény eléréséhez. Az utóbbi feltevést tartottam szimpatikusnak (bár az első is igaz rám😆), amit könnyebb orvosolni. Tehát egy kis rutint kell szerezni, és emellett akár még módosíthatunk is a recepten (ezt meg is tettem). Úgy gondoltam, az első alkalommal szerzett tapasztalat – a tészta megfelelő állagának elérése, ill. a sütési technika terén is – elegendő volt ahhoz, hogy másodikra már szabályos és kellő vékonyságú körlapokat produkáljak, amelyeknek a fele ropogós is lett. Arra viszont nem sikerült rájönnöm, hogy a másik felük kapcsán ez miért nem valósult meg. A harmadik nekifutás viszont több okból sem volt opció, hiszen minden egyes próbálkozással alapanyagot használok el, ami pocsékba megy, ha megint nem jön össze a dolog. Szóval volt ebben némi kudarckerülés is. Mivel azonban a tekercsek egy része valóban ropogott, úgy gondoltam, most már tényleg nem a tésztamasszával van a baj, hanem a sütésben keresendő a hiba. Ahogy fentebb említettem, semmiképp sem akartam újrázni, ezért kitaláltam, hogy a puhábbra sült példányokat minigrillben 150°C-on újramelegítem/szárítom, hátha kihűlve azok is kellően törékenyek lesznek. Háhh, így lett! Büszke is voltam magamra, hogy ezzel a kis csalással megoldódott a gond.
A krémhez egyébként nem mellékeltek receptet, azt gondolva, bármivel betölthetők a roládok, és ez így is van. Én bolti mogyorókrém híján magam készítettem hozzá csokoládés cukrászkrémet egy kis mascarponéval finomítva, és igazán fincsi lett az eredmény. Érdemes kipróbálni.😉
Hozzávalók 12 darabhoz:
a krémhez:
2 tojássárgája
4 dkg kristálycukor
17 g finomliszt
1,5 dl tej
1 dkg vaj
4 dkg étcsokoládé
5 dkg mascarpone
a tésztához:
2 tojásfehérje (85 g)
5 dkg porcukor
5 dkg finomliszt
2 dkg étkezési kukoricakeményítő
egy kis csipet só
50 ml napraforgóolaj
a díszítéshez:
olvasztott étcsokoládé
1 ek. mandulapehely
elkészítés:
- A krémhez a tojások sárgáját a cukor felével lábasba tesszük, robotgéppel felhabosítjuk, majd csomómentesre keverjük a liszttel.
- A tejet a többi cukorral felhevítjük, majd vékony sugárban a cukros tojáshoz keverjük. Közepes lángon sűrű krémmé főzzük, majd elzárjuk alatta a lángot, és belekeverjük előbb a puha vajat, majd a feldarabolt étcsokoládét. A pudingot átszedjük egy tálba, és folpackkal szorosan letakarva teljesen kihűtjük.
- A mascarponét robotgéppel magas fokozaton a csokoládépudinghoz dolgozzuk, majd habzsákba töltjük. Félretesszük.
- A tésztához a tojásfehérjét a porcukorral nem túl kemény habbá verjük, majd rászitáljuk és robotgéppel alacsony fokozaton belekeverjük a keményítővel, sóval vegyített lisztet, valamint az olajat.
- Egy tapadásmentes palacsintasütő serpenyőt (zsiradék nélkül) kis lángon felhevítünk, a közepére csorgatunk 1 evőkanál tésztamasszát, és a kanál hátával körkörösen gyorsan elsimítjuk (akkor jó, ha nagyon vékony).
- Amikor felül buborékok jelennek meg, és alul már barnára sült a tészta, akkor egy fakanalat vízszintesen a hozzánk közelebbi szélére fektetünk, és a tésztát ráhajtva feltekerjük. A tekercset lehúzzuk a fakanálról, és tortarácsra téve, teljesen kihűtjük.
- A habzsák végén fél centi átmérőjű lyukat vágunk, és a krémmel betöltjük a tekercseket.
- Olvasztott csokoládéval (vagy a kimaradt krémmel) vékonyan becsíkozzuk a tekercseket, és megszórjuk pirított mandulával. Azonnal fogyasztjuk, amíg a tekercsek még ropogósak.
Megjegyzés, tipp:
Ha nagyon keményre verjük a fehérjehabot, nem lesz elég folyós, és nehéz lesz kialakítani a serpenyőben a kör alakot, ill. nem lesz elég vékony.
Ha a tészta kicsit vastagabbra sikerül, akkor miután az alsó fele megsült, palacsintafordító lapáttal óvatosan fordítsuk át a másik felére, és néhány másodperc alatt süssük készre.
Két sütés között mindig alaposan keverjük át a tésztamasszát, hogy az olaj jól el tudjon oszlani benne.
Ha néhány tekercs puhább marad a kelleténél, akkor – miután kihűltek – sütőben vagy mini grillsütőben 150°C-on 2-3 percig melegítsük/szárítsuk, majd rácsra téve hagyjuk kihűlni. Ezután biztos ropogni fog.
A töltetlen tekercsek konyhai papírtörlővel bélelt, jól zárható műanyag dobozban 2-3 napig eltarthatók.
Ha a tészta kicsit vastagabbra sikerül, akkor miután az alsó fele megsült, palacsintafordító lapáttal óvatosan fordítsuk át a másik felére, és néhány másodperc alatt süssük készre.
Két sütés között mindig alaposan keverjük át a tésztamasszát, hogy az olaj jól el tudjon oszlani benne.
Ha néhány tekercs puhább marad a kelleténél, akkor – miután kihűltek – sütőben vagy mini grillsütőben 150°C-on 2-3 percig melegítsük/szárítsuk, majd rácsra téve hagyjuk kihűlni. Ezután biztos ropogni fog.
A töltetlen tekercsek konyhai papírtörlővel bélelt, jól zárható műanyag dobozban 2-3 napig eltarthatók.
Ötlet: innen
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése