Szalonnában sült magyaros csirkemell zöldséges kölessel

Ági barátnőmmel a napokban szóba került, hogy amikor ikszipszilonnak megemlítjük, hogy blogolunk, és részletezzük, hogy gasztroblogról van szó, akkor előferdül, hogy olyan vicces kérdést is nekünk szegeznek a „tényleg?”, a „honnan szeded a képeket?” és az „ezek a saját receptjeid?” kezdetűeken túl, hogy „és ezt mind meg is eszitek?”. Ilyenkor Ági is, én is csak nézünk hülyén, hogy ez a kérdés mégis honnan és miért. Legszívesebben szerintem mindketten azt válaszolnánk, hogy nem vazze', ezeket csak lefotózzuk, és aztán megy a kukába, mert nem finom. Ehelyett azonban kedvesen mosolyogva lelkesen felelünk a hülye kérdésre, hogy „igen, persze, ez szokott lenni az ebéd, a vacsora és a desszert hétvégére.” Csak mi ugyebár le is fotózzuk, mert blogolunk. :D
Mindezt csak azért írom le, mert ez a köles is biztos sokak szerint olyan madáreledel, ami csak fotón létezik, amúgy biztos kidobjuk, és maradjunk inkább a sültkrumplinál, a krumplipürénél meg a rizsnél. Bár őseink is ezt ették, de ez az amúgy fűféle elsősorban nekünk, bloggreknek, ill. az egészséges táplálkozás híveinek már régóta létező alternatíva a jól megszokottak helyett.
Jó vicc, pont én mondom, aki még sosem ettem kölest! :D De legalább régóta szemeztem vele. :D (Csak a szemezgetés maradt el sokáig. :D) Aztán már nem csak nézegettem a boltban, hanem vettem is, de olyan sokáig ücsörgött elhanyagolva a kamrapolcon, hogy időközben lejárt a szavatossága, én meg csodálkoztam, hogy miért keserű. Aztán vettem egy újabb adaggal, de abban meg utóbb észrevettem, hogy volt valami matyi, így az is a kukában landolt. De nem adtam fel, és most íme, itt van az én kis kölesköretkém. Fejlődünk, fejlődünk! :D
Igazából itt most a köret a lényeg, nem a hús, mert ezt az utóbbit kész fűszerkeverékkel ízesíteni, majd szalonnába göngyölni nem valami nagy dolog, még ha egyébként finom is.
De hogy ez a köles még engem is meg tudott lepni! Pozitív értelemben elképedtem, amikor elolvastam a tudnivalókat róla, mert kevés élelmiszernek van annyi pozitív hatása, mint ezeknek a kis aranyszínű gyöngyöcskéknek. Az örömöm már csak akkor volt nagyobb, amikor a Kutyafül is jóízűen megette és azt mondta, felejtsük el a rizst. :D Úgyhogy éljen a köles!

Hozzávalók 3-4 személyre:

Szalonnás csirkemellhez:
másfél (kb. 75 dkg) csirkemellfilé
magyaros fűszerkeverék
24 szelet pácolt császárszalonna
kevés mangalicazsír a sütéshez

Zöldséges köleshez:
20 dkg hántolt köles
10 dkg sárgarépa (tisztítva mérve)
10 dkg bocskor-, pritamin- vagy kaliforniai paprika
5 dkg póréhagyma (tisztítva mérve)
4,5 dl zöldség- vagy húsalaplé
mangalica- vagy kókuszzsír

elkészítés:

1. A fél mellfiléket egyenként 2-2 szeletre vágjuk, kiklopfoljuk, és mindkét oldalukat beszórjuk a fűszerkeverékkel.
2. 4 szelet szalonnát egymás mellé fektetünk, a közepére helyezünk 1 szelet húst, majd jobbról és balról is ráhatjuk a szalonnát. Így járunk el a többi hússzelettel is, majd fél óra pihentetés után vékonyan kizsírozott tepsibe fektetjük, és 200°C-ra előmelegített sütőben kb. 30 perc alatt megsütjük.
3. A körethez a kis kockákra aprított sárgarépát kevés felforrósított zsiradékon pár perc alatt megfuttatjuk és hozzáadjuk az előzőleg alaposan átöblített kölest.
4. Felengedjük az alaplével, fedő alatt, nagy lángon felforraljuk, majd csaknem teljesen lefedve, kis lángon puhára főzzük. (Ha nem főtt meg teljesen a hozzáadott folyadékban, elzárjuk alatta a lángot, lefedjük, és a gőzben hagyjuk teljesen megpuhulni.)
5. A felkockázott paprikát a karikára szelt póréval kevés zsiradékon megdinszteljük, hozzákeverjük a répás kölest, és ha szükséges, sóval, borssal utánaízesítjük. A hússal együtt tálaljuk.
   

Húsos piskótarolád besamelmártással

Ez az étel talán örökre emlékezetes marad a számomra, ui. csak harmadik nekifutásra sikerült csinosra fazoníroznom. Ha már elsőre úgy készítettem volna, ahogy a 3. alkalommal, akkor nem csak, hogy megspóroltam volna azt a sok bosszúságot és fölöslegesen elpazarolt tojást, hanem ugyanolyan hamar meglettem volna vele, mint bármilyen más, ehhez hasonló, egyszerű étellel. De nem így történt.
A sztori ott kezdődik, hogy az emlékeimbe bekúszott egy olyan étel, amit Anya többször is készített évekkel ezelőtt. Emlékeztem rá, hogy valamiféle sajttekercs volt ez tetszés szerinti húsos töltelékkel. Érdekes, de nem sokkal azután, hogy ez a rolád az eszembe ötlött, majd teljesen más okból egy régi receptkönyvet fellapoztam, abban pont rátaláltam ennek a tekercsnek a receptjére is. Itt töltelékként főtt, füstölt hús szerepelt. Gyorsan neki is álltam az elkészítésének (egy saját magam kifundálta töltelékkel), de a besamelmártás alapú tészta megsülve olyan szinten kezelhetetlennek bizonyult, hogy képtelenség lett volna megtölteni a húspéppel. Sebaj, megettük töltetlenül, mert egyébként ízletes lett.
Anya közben megtalálta – szerinte – azt a receptet, aminek alapján anno ő ezt a tekercset csinálta. Az ő változata egyébként – amiben nem szerepel töltelék – egy 1986-os újságból lett kiollózva, és miután annak alapján is megsütöttem, kiderült, hogy ez bizony egyáltalán nem az, amire emlékeztem. Egyrészt a recept meglehetősen elnagyolt formában jelent meg az újságban, aminek köszönhetően ez a piskótaszerű tészta olyan sűrű és kemény lett, hogy bár éppenséggel be lehetett volna tölteni, de kihűlve a fulladást kockáztattam volna evés közben. Másrészt ez valóban piskótatészta, nem pedig olyan, amilyennel legelőször próbálkoztam, ill. amilyenre én magam is emlékeztem. De legalább egy tapasztalattal gazdagabb lettem, és 2. nekifutásra tökéletes sós piskótát sütöttem. Miután megtöltöttem a húspéppel, tetszetős és finom töltött rolád lett belőle, aminek a ¾ részét a Kutyafül egy ültő helyében fel is falta.
Engem azonban nem hagyott nyugodni a dolog (mert most a roládról készült képekkel voltam elégedetlen), és negyedjére is nekiveselkedtem. Ezúttal csak a mártást készítettem másként – a Szakácsok könyvében talált recept szerint Paul Gayler nyomán –, ui. kíváncsi voltam erre a vöröshagymás, szegfűszeges változatra, valamint érdekelt, miért telik fél órába az elkészítése, szemben az én fapados, pár perces besamelemmel. :D Bevallom, nem főztem 25 percig, mert fölöslegesnek éreztem, viszont az ízesítésével nagyon meg voltam elégedve.
És akkor végre íme az emlékezetes recept, erőteljesen átdolgozva. :D

Hozzávalók 1 roládhoz:

a sós piskótához:
5 tojás
7,5 dkg reszelt sajt
8 dkg liszt
3 ek. tej
őrölt fehér bors
só

a töltelékhez:
25 dkg csirkemell
10 dkg póréhagyma (tisztítva mérve)
15 dkg kaliforniai paprika
½ hegyes erős paprika
3 gerezd fokhagyma
1 tk. füstölt paprika (édes)
őrölt fehér bors
őrölt cayenne bors
só
2,5 dkg vaj
10 dkg natúr krémsajt vagy mascarpone

a mártáshoz:
3,5 dl tej
2,5 dkg vaj
2,5 dkg liszt
1 kis hagyma fele
3 szegfűszeg
1 kis babérlevél
őrölt fehér bors
őrölt szerecsendió
só

elkészítés:

1. A töltelékhez a húst kis kockákra vágjuk, sóval, borssal, csilivel fűszerezzük, és negyedórát állni hagyjuk.
2. A külső levelétől megfosztott póréhagymát felkarikázzuk, és az aprított paprikákkal együtt a vajon megdinszteljük.
3. A tűzről lehúzva hozzákeverjük a füstölt pirospaprikát, a vékonyra szelt fokhagymát, a húst, és pirulásig sütjük.
4. A zöldséges húst késes aprítóba kanalazzuk, ledaráljuk, és kikeverjük a krémsajttal.
5. A tésztához a sóval, tejjel kevert tojássárgákhoz adjuk a reszelt sajtot, majd felváltva beleforgatjuk a lisztet és a kemény habbá vert tojásfehérjét.
6. A tésztamasszát sütőpapírral bélelt tepsire öntjük, és fakanál segítségével egyenletesen eloszlatjuk úgy, hogy kb. 32x30 cm-es téglalapot kapjunk. Előmelegített sütőben halványsárgára sütjük.
7. A kb. 0,5 cm vastag, még forró sajtos piskótát óvatosan átfordítjuk egy tiszta konyharuhára, és lehúzzuk róla a sütőpapírt. A piskótát a hosszabbik oldalánál fogva felgöngyölítjük, majd újra kitekerjük. Amíg a piskóta hűl, ezt néhányszor megismételjük, hogy később ne repedezzen meg a felülete.
8. A kihűlt tésztát kitekerjük, a felületén elkenjük a húspépet úgy, hogy a tőlünk távolabb lévő hosszabbik oldalát 3-4 cm szélességben szabadon hagyjuk. Szorosan feltekerjük, majd kb. 2 cm széles szeletekre vágjuk.
9. A mártáshoz a megtisztított, felezett hagymába beleszúrjuk a szegfűszeget, a babérlevéllel együtt beletesszük a tejbe, felforraljuk, és kis lángon 5 percig főzzük. Miután kihűlt, leszűrjük.
10. A felhevített vajat simára keverjük a liszttel, halványsárgára pirítjuk, majd lehúzzuk a tűzről, és lassan csorgatva hozzáöntjük a tejet.
11. Kézi habverővel csomómentesre dolgozzuk, közepes lángon felforraljuk, és kevergetve besűrítjük. Amikor már sima és fényes, sóval, borssal, szerecsendióval fűszerezzük. A felszeletelt húsos piskótával együtt tálaljuk.

sütési hőfok: 180°C
sütési mód: alul-felül sütés (alulról a 2. rácson)
sütési idő: kb. 10 perc

A recept a Kifőztük gasztromagazin márciusi számában is megjelent.

Joghurtos-csokis-diós sütemény

Ennek a számomra extra finomnak számító süteménynek az eredetijét Ági barátnőm blogjáról sütöttem meg először még tavaly tavasszal. Akkor eperrel. Nemrégiben újra sor került rá, mégpedig olyan módon, hogy a nagy sütemény ehetnékem közepette nem tudtam, mit is süssek, ami hamar megvan és nem tejpite. :D Az Ágival való beszélgetés közben azonban szerencsére feljött a szó erről a süteményről. A blogján olvasható hozzászólásokból derült ki, hogy én ezt már egyszer elkészítettem, de ezek szerint jól el is felejtettem azóta. Nem csak annak az első sütésnek a ténye hullott ki a fejemből, de sajnos az is, hogy a süti vajon akkor ízlett-e vagy se. Mondjuk eléggé esélyes volt, hogy igen, hiszen Ági receptje. :D
A leírást újra elolvasva rögtön tudtam, hogy tényleg klassz sütiről van szó, úgyhogy a csetelés után azonnal neki is fogtam. Meggyem nem lévén itthon, csokival, mazsolával és dióval ízesítettem, és egy picit csökkentettem a liszt mennyiségét. Annyira ízlett (ehhez a tetején lévő ropogós, cukros dió, igencsak hozzájárult), hogy amikor elfogyott, úgy éreztem, máris sütnöm kell egy újabb adagot, de leállítottam magam. Most jött el az idő, hogy megint ez legyen a hétvégi desszertünk, ám ezúttal fehér liszt helyett rizsliszttel, és abból is félig barnából készítettem. Bár lépten-nyomon azt olvashatjuk, hogy a fehér liszt mennyire egészségtelen, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy rizslisztből készítve ez a süti finomabb. Sajnos nem így van, a fíling egy kicsit más, de ez a kis huncut még így is dobogós helyen van nálam. Igaz, a tésztája kicsit törékenyebb, morzsálódósabb, mint a fehér lisztes társáé, de így is igen hamar elfogyott. :) Ági, nagyon köszönöm a segítséget! ♥

Hozzávalók 20x25 cm-es tepsihez:

Tésztához:
12,5 dkg fehér rizsliszt
12,5 dkg barna rizsliszt
6 g sütőpor
6 dkg étcsokoládé
6 dkg mazsola
20 dkg nádcukor vagy nyírfacukor
1 cs. Bourbon vaníliás cukor
10 dkg vaj
20 dkg natúr joghurt
2 tojás
1 citrom reszelt héja
25 ml citromlé
2 ek. narancslikőr

Tetejére:
10 dkg durvára vágott dió
2,5 dkg nádcukor a tetejére

elkészítés:

1. A vajat a cukrokkal kihabosítjuk, alaposan elkeverjük a tojásokkal, a joghurttal, a citromlével, és hozzáadjuk a vízzel hígított likőrbe áztatott, majd lecsepegtetett mazsolát.
2. Beleforgatjuk a sütőporral, citromhéjjal, durvára vágott csokoládéval vegyített lisztkeveréket, majd a tésztamasszát sütőpapírral bélelt tepsibe simítjuk.
3. A tetejét megszórjuk durvára vágott dióval és cukorral, majd előmelegített sütőben készre sütjük (tűpróba!).
4. A kész süteményt a tepsiben, tortarácsra téve hagyjuk kihűlni, majd felszeleteljük és tálaljuk.

sütési hőfok 180°C
sütési mód: alul-felül sütés (alulról a 2. rácson)
sütési idő: kb. 45 perc

Megjegyzés:

Ha fehér liszttel készítjük, a hozzávalók mennyisége nem módosul, de a sütemény egy kicsit más érzetű lesz.