2014. szeptember 23.

Rántott sertésmáj és rántott sertéshús hagymás-borsos, tört krumplival – avagy Ápá és a „szexis főzés”





Tegnap közös főzést rendeztünk az apukámmal. Eredetileg szombatra terveztük a fúziót, de nem is Ápá lenne, ha nem hagyta volna otthon a lényeget: a májat. :D Ő bosszankodott miatta, én viszont jót derültem rajta. Nem volt mit tenni, elnapoltuk a témát. Még jó, hogy az előkészített máj kibír 2-3 napot, így hétfőig tolódhatott a finom ebéd.

Bár a máj és a hús elkészítése sokak számára talán nem nagy ördöngösség, azért el lehet ám rontani rendesen. Éppen ezért gondoltam, nem árt erről egy bejegyzést írni, hátha valaki hasznát veszi. :)
Most csak egy kisebb mennyiség készült mindenből.

Sertésmáj őfelsége nagy tiszteletnek örvend nálunk; olyan szinten piedesztálra van emelve, hogy azt a legcsodásabb hús is megirigyelné. Épp csak vörös szőnyeget nem terítünk le elé, amikor a zsírból frissen kiszedve megteszi az ebédlőasztalig terjedő utat, ahol aztán hálát adunk a Teremtőnek, hogy kitalálta ezt a belső szervet csak azért, hogy mi imádhassuk.
Mivel Ápás nagyon ért a készítéséhez, én meg ugye neki köszönhetően kb. rántott májon nőttem fel (meg sajtos-tejfölös tésztán), ember legyen a talpán, aki nekem pont olyat tud sütni, mint ő. Rajta kívül nem is csinált nekem májat senki, csak Anya, aki szintén apukámtól tanulta, ezért egész ehetőre tudta készíteni. :D

Hú, ódákat tudnék zengeni Ápáról és az ő imádott főzéséről! Azt hallgatom egészen kicsi korom óta, hogy nem is érdemes enni, ha az étel nem jól van elkészítve, de nyilván élni se érdemes nélküle. És ezt az egész témát nagyon lehet ám cifrázni. A fenti megállapítással, illetve az e köré épített érvrendszerrel és az ezzel kapcsolatos egyéb szövegeléssel valamiért nagyon egyet tudok érteni. :)
Tudom, milyen fontos, hogy csakis jó minőségű alapanyagokból főzzünk, illetve, miután jól elkészített ételeken nőttem fel, pontosan tudom, ízre milyennek kell lenniük. Vagyis azt tudom, hogy Ápásos szerint milyennek kell lennie, én meg ezt szívtam magamba, és elhittem neki. Mindig nagy sütés-főzést csapott, ha nála vendégeskedtem, és minden alkalommal úgy tudott beszélni az adott ételről, mintha az egy gyönyörű nő lenne. Talán éppen ezért is nevezte így a konyhai ténykedést: „szexis főzés”. De abba most nem mennék bele, hogy szerinte mi másban is jó még az, aki jól tud főzni. :D
Mint minden valamire való séfnél (ő nem az, de olyan, mintha az lenne, és simán bevállalt már egy komplett lagzimenüt is), a főzés szerinte is a piacon kezdődik, ahol gondosan kiválasztja az alapanyagokat, hogy aztán hozzáértő módon finom ételt készítsen belőle. Csakis olyan hentesnél és zöldségesnél vásárol, aki friss és szép portékát kínál. Ápá messze elkerüli a multikat, ahol csak felpumpált és ki tudja, mivel színezett húsokat árulnak. Pontosan ismeri a sertés, a marha, a szárnyasok és egyéb, evésre szánt állatok húsrészeit, illetve azok feldolgozási lehetőségeit.
Ezzel szemben én egyáltalán nem értek a húsokhoz - max. ízletesen tudom elkészíteni, bár jóllehet, az is valami - és szégyenszemre azt sem tudom megmondani, hogy a pultban látott máj friss-e, vagy inkább jobb otthagyni, ahol van.
Jó darabig nem főzőcskéztem, amikor meg már igen, akkor se rántott májat. Nem is tudom, hogy maradhatott ki a repertoárból. Eddig csak egyszer vettem sertésmájat - hevesen imádkozva vásárlás közben, hogy jó legyen -, és az a kétféle étel, ami készült belőle, talán véletlenül, de szerencsére nagyon jól sikerült. De ennek is már legalább 3 éve.
Ezért is kértem meg a nagy költőt hetekkel ezelőtt, hogy ha lát szép sertésmájat, akkor vegyen, és majd együtt elkészítjük. Mivel sikerült disznóvágásos májat szereznie, egy kis hússal (persze az is a poca legjobb részéből való) és saját termesztésű krumplival megfejelve, a fent említett malőrt leszámítva azonnal elhozta, és el is készítette, naná, hogy talpig öltönyben, mert ugyebár a májnak ez kijár. :D Én ezúttal szinte csak néző voltam, pont, mint gyerekkoromban, illetve aládolgoztam egy csöppet, és közben hevesen kattintgattam a fényképezőgépet a borús-esős idő ellenére. Mégiscsak történelmi esemény volt ez, hiszen nem sűrűn találkozunk, a közös főzés pedig pláne ritkaságszámba megy.
Jó móka volt, igazi apa-lánya nap! :)








Hozzávalók 3 személyre:

Rántott májhoz és a rántott húshoz:

30-40 dkg sertésmáj

25-30 dkg sertéscomb (a diója)
3 nagy gerezd zúzott fokhagyma
1 mk. őrölt fekete bors

liszt
1 nagy tojás
zsemlemorzsa (házi készítésű)
mangalicazsír

Körethez:
60 dkg krumpli (sárgás húsú, homoki krumpli, pl. Balatoni rózsa)
1 nagy fej vöröshagyma
2 ek. mangalicazsír (legjobb a sült zsír)
őrölt fekete bors


elkészítés:

  1. A körethez a krumplit alaposan megmossuk, felengedjük annyi vízzel, amennyi ellepi, és héjában megfőzzük. Leöntjük róla a forró vizet, hagyjuk, hogy a krumpli megszáradjon (ez pár perc), majd lehúzzuk a héját.
  2. A megtisztított hagymát finomra aprítjuk, serpenyőbe téve megsózzuk (így könnyebben fog pirulni), és a zsíron kissé megpirítjuk. Lehúzzuk a tűzről, megborsozzuk és összekeverjük. (A bors így kellőképp kiengedi az ízét.)
  3. A hagymás alapot visszatesszük a tűzre, darabonként rátesszük a még meleg főtt krumplit, villával összetörjük, és alaposan összeforgatjuk a hagymás-borsos zsírral. Ha kell, fűszerezzük még, majd ellapogatjuk, és kicsit hagyjuk pirulni (nem sütjük le!). Félretesszük, amíg a húst és a májat elkészítjük.
  4. A húst szeletekre vágjuk, vízbe mártott klopfolóval (így nem ragad hozzá a hús) mindkét oldalát kiverjük, majd mindkét oldalán meghintjük kevés sóval és borssal.
  5. A szeleteket lisztbe, felvert tojásba és zsemlemorzsába forgatjuk, majd bő olajban, közepes lángon, fedő alatt készre sütjük a húsok egyik oldalát.
  6. A serpenyőről levesszük a fedőt, átfordítjuk a hússzeleteket, és így sütjük készre a másik oldalukat. Papírtörlőre szedjük.
  7. A máj vastag részéből centis szeleteket vágunk, rákenjük az áttört fokhagymát, és megszórjuk borssal. Jól zárható dobozban pihentetjük minimum 2 órát, de jobb hűtőbe téve 1 egész éjszakán át. (A májnak akkor sem lesz még baja, ha így áll 2-3 napot. Ha nem túl friss, akkor tegyük jól zárható, lehetőleg üveg dobozba, és áztassuk 1 napra fokhagymás tejbe.)
  8. A májszeleteket lisztbe forgatjuk, és 5-10 percig állni hagyjuk. Ha szükséges, még lisztezzük, majd felvert tojásba és zsemlemorzsába mártjuk.
  9. Bő zsírban, közepes lángon elkezdjük a sütést, és amikor kezd rózsaszínűvé válni, akkor megfordítjuk, és szükség szerint (ha már pirosodnia kellene) emeljük a hőmérsékletet. Közben többször át lehet fordítani, hogy egyenletesen süljön. Tűvel egy helyen megszúrjuk a vastag részét (nem szabad össze-vissza szurkálni), és ha a lyuk mentén fölhabzik, akkor még nem jó. Ha már nem habzik, papírtörlőre szedjük, és csak ekkor sózzuk meg.
  10. A kész tört krumplit újramelegítjük, majd tálba szedjük, elsimítjuk a tetejét, az evőkanál íves részével pikkelyformákat nyomunk bele, és meghintjük pirospaprikával. A májjal és a hússal együtt tálaljuk.
Tipp:
Ha egyetlen serpenyővel dolgozunk, akkor célszerű előbb a húst kirántani, utána pedig a májat. Ehhez azonban javasolt időben, pl. előző este előkészíteni a májat, hogy legyen ideje pihenni, illetve, hogy a kirántott hús ne hűljön ki, mire a máj is kisül.
Természetesen egy időben két serpenyővel is dolgozhatunk, külön-külön és nem egymás után sütve a húst és a májat, de jobb egy serpenyőt használni, mert így csak egyszer kell nagyobb adag zsírt olvasztanunk.
A májban erek, inak is vannak, ezeket természetesen el kell távolítani, és csak ezután fűszerezzük és panírozzuk.
 






Az elkészítés képei a teljesség igénye nélkül:


az imádott máj, amiről végül alig készült fotó :D

hús szeletelése és klopfolása...

...sózása és lisztbe forgatása (majd tojásba és zsemlemorzsába)...

...sütése fedő alatt, majd fedő nélkül
balra: nagy fedő híján is megoldható a sütés, lényeg, hogy a hús fölött tartsuk a gőzt



2014. szeptember 22.

Vaníliás almaleves habgaluskával






A levesfőzés most majdhogynem napi szintű tevékenység nálam. Egyrészt kevesebb fő fogás fogy így, másrészt ha épp tartalmas levest főzök, akkor sokszor nem is kell második fogásról gondoskodnom, mert jól lakunk a folyékony előétellel.
Most a gyümölcslevesek vannak soron. Volt itthon pár szem almám, és bár az almalevest sosem szerettem túlzottan, most mégis azt főztem. Három vagy négy recept vegyítéséből született. Még tovább is tudnám fejleszteni, de elsőre ezt láttam jónak kipróbálni. Így vaníliásan, részben pépesítve, plusz a habgaluskával egész finom lett, még én is szívesen kanalaztam.
Utólag vettem csak észre, hogy a fotón a mazsola nem is látszik a levesben – lesüllyedt az aljára, én pedig megfeledkeztem róla, hogy a fotó kedvéért láthatóvá tegyem. :D




Hozzávalók 3-4 személyre:

a leveshez:
2 nagy alma
2 dl félédes fehérbor vagy almalé
6,5 dl víz
2 ek. cukor
5 dkg aranymazsola
½ citrom reszelt héja
1 púpozott ek. vaníliaízű pudingpor
kevés citromlé
őrölt fahéj

a habgaluskához:
1 nagy tojás fehérje
1 ek. porcukor

elkészítés:

  1. Egy fél kivételével a többi almát meghámozzuk, negyedeljük, magházukat kivesszük, és a gerezdeket (a hámozatlanokkal együtt) vékonyra szeljük. A hámozatlan szeleteket meglocsoljuk kevés citromlével.
  2. A almát a cukorral, a citromhéjjal lábasba tesszük, felöntjük a borral, 6 dl vízzel, és forrástól számítva 5 percig főzzük.
  3. Egy kis adag főtt almát kiveszünk a főzőléből, félretesszük, a többit leturmixoljuk.
  4. A pudingport 0,5 dl vízzel simára keverjük, a forrásban lévő leveshez keverjük, és épp csak összeforraljuk. Elzárjuk alatta a lángot, és visszatesszük bele a főtt almát a (felaprított) mazsolával együtt.
  5. A tojásfehérjét a cukorral kemény habbá verjük, a habból két teáskanál segítségével galuskákat formázunk, és a forró levesbe szaggatjuk. Lefedve hagyjuk, amíg a galuskák megfőnek – ez kb. 5 perc.
  6. A kész levest tányérokba merjük, és az őrölt fahéjjal meghintett habgaluskákkal együtt tálaljuk.
Tipp:
Pudingpor helyett használhatunk étkezési keményítőt + vaníliás cukrot, esetleg vanília esszenciát vagy vaníliarudat.




2014. szeptember 21.

Csokis tortácska almával és dióval (paleo)





Ezt a sütit a szükség szülte. A szükség itt nem csak az édesség iránti olthatatlan vágyat jelenti, hanem egy dugába dőlni látszó másik süti miatti na-akkor-ezt-most-pihentetjük felkiáltással született döntés eredményét is. Történt ui., hogy eredetileg almás sütit akartam sütni, amihez leveles tészta kellett. Én meg végre nekiveselkedtem a házilag való készítésnek. Ez a művelet pedig elég érdekesre sikeredett, minekutána mérgemben bevágtam a félkész tésztát a fagyóba. A sütiehetnék azonban csak nem múlt. Felvillant bennem a nap folyamán korábban látott desszert képe. Mivel az fügés volt - és mi azt nem szeretjük –, rögtön átkonvertáltam almásra, és tettem bele még egy kis diót is. A mennyiségeken is változtattam egy csöppet, és egyéb sütőformám nem lévén, muffintepsiben sütöttem meg.
Igazán könnyű a tésztája, kicsit a brownie-ra emlékeztet, de nem annyira édes – épp nekünk való. Tejszínhabbal az igazi, de vaníliafagyival is el tudom képzelni.

Rozi, kedves, köszi a szupi receptet! ;)




Hozzávalók 12 darabhoz:

Tésztához:
15 dkg vaj
10 dkg étcsoki
3 tojás
13 dkg nyírfaporcukor
1 nagy alma
0,5 dl félédes fehérbor vagy almalé
1 tk. citromlé (elmaradhat)
5 dkg durvára darált dióbél
1 tk. cukrozatlan kakaópor
7 dkg liszt

Tálaláshoz:
2,5 dl tejszín
1 ek. nyírfaporcukor
holland kakaópor
1 kis alma
citromlé

elkészítés:

  1. A meghámozott, magházától megfosztott almát felkockázzuk, lábasba tesszük, hozzáadjuk a citromlevet, a bort/almalevet, és fedő alatt, kis lángon puhára pároljuk. Leszűrjük és hűlni hagyjuk. 
  2. A tojások sárgáját a cukorral kihabosítjuk. A csokoládét a vajjal gőz fölött összeolvasztjuk, langyosra hűtjük, majd a cukros tojáshoz keverjük.
  3. Hozzáadjuk a párolt almakockákat, a diót, majd felváltva hozzáforgatjuk a kakaóporral, sütőporral elvegyített lisztet és a kemény habbá vert tojásfehérjét.
  4. A tésztát elosztjuk a kivajazott, kilisztezett muffintepsi mélyedéseiben, és előmelegített sütőben készre sütjük (tűpróba!.
  5. A megsült süteményeket a tepsiben hagyjuk kihűlni, majd óvatosan kivesszük belőle, és fejre állítva tesszük a tányérokra.
  6. A díszítésre szánt almát megmossuk, magházát kivesszük, és néhány nagyon vékony cikket vágunk belőle. Ezeket megmártóztatjuk a citromlében, hogy tálalásig ne barnuljanak be. A tejszínt a cukorral habbá verjük, a tortácskák tetejére halmozzuk, meghintjük kakaóporral, és feldíszítjük az almaszeletkékkel.
sütési hőfok: 200°C
sütési mód: alul-felül sütés (alulról a 2. rácson)
sütési idő: kb. 20 perc






Forrás: Aranymorzsa blog