Rumos banánfagylalt

Ajándékba kaptunk egy fürt banánt, amit be is raktam gyorsan a hűtőbe, hogy majd megesszük, illetve készítek belőle ezt-azt. Pár nap múlva rákukkantottam és konstatáltam, hogy már jó barna a héja. Persze újabban ez sajnos nem jelenti azt, hogy belül meg finom édes.
Persze pont vasárnap délelőtt szembesültem a banánhéj barnaságával, ezért a késői felkelés után roham tempóban kezdtem el – ihlet nem lévén - receptek után kutatni. Nem akartam azonban mind a 6 darabot egyazon édességben felhasználni, hanem kétfélét terveztem. Találtam is egy jónak tűnő fagyi- és egy sütireceptet. Sajnos az utóbbival megjártam, mert egyáltalán nem olyan lett, mint ahogyan a fotón kinézett, és még csak finom sem volt - ki kellett dobnom az egészet, ami nagyon rosszul esett, mert egyrészt utálok ételt kikukázni, másrészt pedig aznap délelőtt én voltam a megtestesült slow motion, így aztán duplán rosszul érintett az elpazarolt idő, nem beszélve a kárba veszett hozzávalókról. De a fagyi szerencsére nem rontódott el. Kicsit ugyan változtattam rajta, mert volt még egy adag házi készítésű mascarponém, illetve az arányokat is módosítottam. Azt hiszem, ez volt életem első banánfagyija, és ez vonatkozik mind a házi elkészítésre, mind a kóstolásra, ui. eddig ilyet még sosem ettem. Az igazat megvallva – függetlenül attól, hogy szubjektíve megítélve nagyon finom lett – sosem fog a kedvenceim közé tartozni, mert úgy általában nem vagyok oda a banános édességekért.

Hozzávalók kb. 1 liter fagylalthoz:

Fagylaltalaphoz:
3 érett banán
1 ek. méz
2,5 dl tej
1,5 dl tejszín
2 tojássárgája
2 ek. nyírfaporcukor
0,5 dl Portorico rum
1 lime leve
20 dkg házi készítésű mascarpone
2 cs. Bourbon vaníliás cukor

Tetejére:
2,5 dl tejszín
1 cs. Bourbon vaníliás cukor
1 ek. nyírfaporcukor
csokiöntet
pirított, szeletelt mandula

elkészítés:

1. A banánokat felkarikázzuk, rátesszük a serpenyőben felmelegített mézre, és addig sütjük, amíg a gyümölcs kissé krémesedni nem kezd. Langyosra hűtjük, majd pépesítjük.
2. A felforralt tejet pár percig vízfürdőben hűlni hagyjuk. A tojások sárgáját a porcukorral krémesre kavarjuk, 1,5 dl tejszínnel együtt a már nem túl meleg tejhez csorgatjuk, majd forrástól számítva, 5 percig kis lángon, kevergetve főzzük. Hűlni hagyjuk.
3. A banánpépet elkeverjük a rummal, a lime-lével, majd hozzádolgozzuk a langyosra hűlt krémet.
4. A mascarponét kikeverjük a vaníliás cukorral, a banános keverékhez forgatjuk, és jól záródó műanyag dobozba kanalazzuk. Mélyhűtőbe tesszük 2 órára.
5. Villával óvatosan átkavarjuk, ismét fagyasztóba tesszük fél órára, majd megint átkavarjuk. Ezt a műveletet fél óra elteltével megismételjük, majd a fagylaltalapot hagyjuk teljesen megfagyni.
6. A fagylaltot fogyasztás előtt 15-20 perccel kivesszük a fagyasztóból, kigombócozzuk, cukorral ízesített tejszínhabbal, csokiöntettel és pirított mandulával díszítjük.

Forrás: Én így főzök...

Gyömbéres nektarin lassi

Szomorú voltam, hogy a nemrég vásárolt nektarinom nem volt elég édes. Aztán felvidultam, mert eszembe jutott, hogy ezt is lehet „lassisítani”. Neki is álltam, és felhasználtam hozzá a szintén nemrég vett gyömbérgyökeret és zöld citromot is. Nem is hittem volna, hogy a Kutyánszki is szeretni fogja, de úgy felhajtotta a fotón szereplő pohárral, hogy csak lestem kissé meghökkent bazsalygással.
Természetesen a nektarin helyettesíthető barackkal, a gyömbér szárított gyömbérrel és a lime normál citrommal. Ha a gyümölcs mézédes, tehetünk a lassiba lime levet is.

Hozzávalók 4 személyre, kb. 8 dl lassihoz:

50 dkg nektarin (tisztítva mérve)
15 dkg natúr joghurt
1 mk. frissen reszelt gyömbér
1 lime reszelt héja
2-3 ek. méz vagy nyírfaporcukor (a gyümölcs édességétől főggően)
1,5 dl víz

elkészítés:

1. A nektarin héját 3 helyen bemetsszük, tálba tesszük, leforrázzuk annyi vízzel, amennyi ellepi, és pár percig állni hagyjuk.
2. Szűrőkanállal kivesszük a vízből, lehúzzuk a héját, magját eltávolítjuk, a gyümölcshúst összedaraboljuk és turmixgépbe tesszük.
3. Ha a barack nem elég édes, mézzel vagy egyéb édesítőszerrel ízesítjük, hozzáadjuk a joghurtot, belereszeljük a gyömbért és a lime-héjat, majd összeturmixoljuk. Elkeverjük a vízzel (ha hígabbra szeretnék, több folyadékot is adhatunk hozzá), és behűtve kínáljuk.

Egy gasztrobloggernek saját kötény dukál! - avagy a nap meglepetése

Ma nagy meglepetés ért, és a meglepik közül is az igen kellemes fajta. Egy nagyon kedves ismerősömnek köszönhetem ezt, aki ma délelőtt becsengetett hozzánk, és rohanvást átnyújtott nekem egy csomagot. Én meg csak álltam totálisan meglepődve, hiszen egyrészt nagyon régen találkoztunk utoljára, másrészt valóban nem számítottam rá, hogy ő fog az ajtó előtt állni, harmadrészt pedig fogalmam sem volt róla, hogy ajándékot rejt az a kis csomag, amit a kezében tartott.
Az ajándék pedig nem csak, hogy illik hozzám, hanem ráadásul Ari keze munkáját is dicséri: egy állati aranyos cicás kötény Sünis kanál felirattal – sütéshez/főzéshez tökéletes szerelés, illetve egy cuki, virágmintás alátét, amin nagyon klasszul mutat majd egy kistányér és egy bögre, amiből a reggelimet vagy a vacsorámat fogyaszthatom el, de akár ételfotózásokhoz is használhatom. A színösszeállítás is telitalálat, és úgy egyáltalán, cakumpakk tökéletes! :)

 

Arit egyébként a férje révén ismertem meg, akivel pár évvel ezelőtt egy zenekarban játszottunk, pontosabban én csak segítettem nekik begyakorolni a számokat, amíg nem találtak frontembert. Ari és Sanyi szintén cicaszerető emberek, van is nekik egy gyönyörűséges Zsófijuk, aki huncut egy macsek. Egyszer volt is alkalmunk a Kutyafüllel megszemlélni őt, illetve Ariék is meglátogatták a mi négy szőrmókunkat.
A fent említett meglepetést egyébként teljesen más módon kaptam meg, mint ahogyan azt Ari eredetileg eltervezte. És erről én mit sem tudtam egészen ma délutánig, amikor a Kutyánszki elárulta, hogyan is kellett volna ennek történnie. Eszerint az ő feladata lett volna, hogy engem, a mit sem sejtőt nagy titokban elvigyen Ariékhoz, hogy ott megkaphassam az ajándékot, amit Ari az új konyhánkba szánt.
A Kutyafül azonban irtó elfoglalt ember, én is alig látom itthon, sokan nem is hinnék el, mennyire nincs ideje semmire a munkán kívül, így egyre csak halasztódott az elvitel. Aztán 2 napra elutaztunk szintén félig munka ügyben, és még tovább tolódott a dolog. Ari pedig nyilván nagyon oda szerette volna már adni a meglepit, és úgy döntött, elhozza nekem. Én meg ugye ezen akció kellős közepén csak álltam értetlenül és hülyén vigyorogva, az egészről mit sem tudva, kezemben az ajándékkal.
Még rendesen meg sem tudtam neki köszönni, olyan gyorsan elfutott, de szeretném neki ezúton is kifejezni az örömömet.

Drága Ari, nagyon köszönöm neked ezt a kedves ajándékot, meghatottál a figyelmességeddel! Sok-sok puszi érte! Nagyon tetszik mindkettő, és biztos lehetsz benne, hogy használni fogom! :) ♥