Ananászos zabsüti

Végre vettem zablisztet! Már nagyon régóta ki akartam próbálni, és most, hogy maradt egy kis ananászom az édes-savanyú csirke elkészítése után, úgy éreztem, tökéletes párost fognak alkotni. Arról nem is beszélve, hogy az ananász összeillik a nemrég vásárolt kókuszolajjal is. És akkor már miért ne mehetne bele egy kis kókuszreszelék is? :)
Egyébként eredetileg muffint akartam sütni, és találtam is zablisztes almás-diós muffint, ami nagyon tetszett, de úgy gondoltam, azt inkább meghagyom hidegebb időkre, mert nekem az valahogy olyan téli sütemény jellegű. Kreáltam hát egy sajátot. Amikor az ananászosom elkészült, úgy éreztem, jól döntöttem, mert valahogy olyan kerek egész lett ez a süti. Omlós és nem túl édes. Még Kumpi cicám is szerette, és hihetetlen, de a kókuszchips valamiért nagyon csúszott neki. :D
Megsüthetjük muffintepsiben is, hiszen a tésztája tulajdonképpen abszolút muffintészta. Picit törékeny, mert elég lágy, de én most megint háromszög alakú sütire vágytam, és csak azért is ráóvatoskodtam a tányérra. :D

Hozzávalók 12 szelethez:

Tésztához:
15 dkg teljes kiőrlésű zabliszt
5 dkg finomliszt
5 dkg kókuszreszelék
1 tk. sütőpor
egy csipet só
2 tojás
10 dkg nyírfacukor
1 dl kókuszolaj
25 dkg natúr joghurt
20 dkg ananász (nem konzerv)
1 ek. kókuszolaj
1 ek. nyírfacukor

Díszítéshez:
5 dkg fehér csokoládé
5 dkg ananász vagy kandírozott ananász
kókuszcsipsz

elkészítés:

1. Az ananászt felkarikázzuk, meghámozzuk, belső részét egy kis pogácsaszaggatóval kivájjuk, majd a gyümölcshúst kis kockákra aprítjuk.
2. A cukrot is rászórva 1 perc alatt megfuttatjuk a kókuszolajon, majd hűlni hagyjuk. Félreteszünk belőle 5 dkg-ot a díszítéshez.
3. A szobahőmérsékletű tojást villával felverjük, hozzáadjuk a cukrot, a kókuszolajat és a szintén szobahőmérsékletű joghurtot. (Fontos, hogy ne legyenek hidegek a hozzávalók, különben a kókuszolaj megdermed, és nem lehet elkeverni.)
4. A kókuszreszelékkel, sütőporral, sóval vegyített lisztet hozzáforgatjuk a tojásos masszához, majd belekeverjük az ananászt.
5. A tésztamasszát sütőpapírral bélelt tepsibe simítjuk, és előmelegített sütőben készre sütjük (hurkapálcával ellenőrizzük, hogy megsült-e.). A sütőformából kivéve rácson hagyjuk kihűlni, majd háromszög alakú szeletekre vágjuk.
6. A csokoládét gőz fölött felolvasztjuk, szendvicses zacskóba töltjük, aminek a sarkára pici lyukat vágunk, és a csokoládéval megmintázzuk a süteményeket. Tetejüket ananászkockákkal és kókuszcsipsszel díszítjük.

sütési hőfok: 180°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 30 perc

Csokimokka tojáslikőrös habbal

Egy ideje nem szeretem a nyarat. Amikor gyerek voltam vagy fiatal felnőtt, akkor még nem kellett megőrülni a kánikulától, élvezhetően meleg volt az idő, és szinte minden napom strandolással telt. Az volt az igazi nyár. Ahelyett most mi van? - Kövér meleg! Legszívesebben egész nap a szobában kukulnék csukott ablakok és behúzott függönyök mögött, annyira nem bírom a forróságot. Még a bőrömet is soknak érzem, és ami eddig egyáltalán nem volt rám jellemző még nyáron sem – izzadok, mint a ló. Ráadásul az idei nyár esővel van tarkítva, amitől olyan fülledt a levegő, hogy még utálatosabb, mintha csak szimplán dögmeleg lenne. Nem is csoda, ha még azok is kóvályognak, akiknek semmi baja a szívüknek.
Ilyenkor jól eshet egy jól behűtött frissítő, ami akár kávé is lehet.
Ez a csokimokka nem csak behűtve finom. Hűvösebb időben vagy télen meleg italként is kínálhatjuk. :)

Hozzávalók 2 személyre:

1 dl tejszín
1 púpozott tk. nyírfaporcukor
1 ½ ek. tojáslikőr
3 dl teljes tej
1 púpozott ek. cukrozatlan kakaópor
3 ek. nyírfacukor
4 ek. tej
1,5 dl presszókávé (jó minőségű, frissen őrölt kávéból)
kakaópor a díszítéshez

elkészítés:

1. A kávét lefőzzük. A kakaóport elkeverjük a cukorral és a 4 evőkanál tejjel.
2. A teljes tejet felforraljuk, majd elzárjuk alatta a lángot, és hozzákeverjük a cukros kakaót, valamint a kávét. Jól lehűtjük.
3. A tejszínt a porcukorral kemény habbá verjük, majd óvatosan hozzáforgatjuk a tojáslikőrt.
4. Az italt tálalás előtt alaposan felkavarjuk, elosztjuk két üvegpohárban, és ráhalmozzuk a likőrös tejszínhabot. Tetejüket meghintjük késhegynyi kakaóporral.

Édes-savanyú csirke a la Macskanyelv

Ennek a posztnak azt a címet is adhatnám, hogy „Hogyan mentsük meg az egy rossz recept alapján felhasznált alapanyagok nagy részét, és alkossunk belőle mégis valami nagyon finomat?”, vagy akár azt is, hogy „Kirándulás a számunkra szokatlan ízek világába”. De ezek az elnevezések túl hosszúak voltak, ezért inkább leírom, hogy jártam.
Adott volt egy, a precíz leírást illetően erősen megkérdőjelezhető recept, pontosabban amikor rátaláltam a neten édes-savanyú szósz után kutatva, akkor még nem tudtam, hogy baj van vele. Meg is vettem a hozzávalókat, bár földimogyoró olaj híján kókuszolajat tettem a kosaramba, úgy is régóta ki akartam próbálni. Anyának volt egy kevés fehérborecete, de a szójaszószából nem kértem, mert arról nem olvastam jókat, és úgy gondoltam, azt inkább kihagyom, tán csak nem fogjuk megérezni a hiányát. Nem mintha nagyon tudnám, milyen íze van.
Neki is kezdtem az ételnek, de már a cukor mennyiségét is émelyítően soknak éreztem. A víz és a borecet is soknak tűnt - mintha tengernyi mennyiségű folyadékban úszkálna pár szál paprika. Amikor pedig a keményítős sűrítéshez kezdtem keverni 2 ek vízzel a 7 dkg (!!!) keményítőt, akkor aztán nem kerestem a kedves szavakat a véleménynyilvánításhoz. Már a receptet olvasva is feltűnt, hogy milyen nagy adag keményítőt írnak, ráadásul annyit nem fogok tudni ilyen kevés folyadékkal simára keverni, de úgy voltam vele, hogy majd adagolok még hozzá vizet. Így is lett, hogyhogy nem, simára keverődött a sűrítőanyag, de amikor az ételhez kevertem, kb. úgy nézett ki, mintha a zöldségek belekötöttek volna valamiféle sűrű, enyvhez hasonlatos matériába. Basszuskulcs! Most mi lesz? Kidobjam a drága hozzávalókat és újra főzzem a szószt?! Nem tetszett ez a lehetőség. Ráadásul fehérborecetből nem is volt több. Aztán agyamban fény gyúlt, szűrőkanálba tettem az egészet, folyó víz alatt lemostam róla az „enyvet”, és sokkal kevesebb folyadékkal és cukorral szándékoztam elkészíteni. Na de mitől lesz savanyú? Volt itthon balzsamecet – gondoltam, próba szerencse, belelöttyintem, hátha nem olyan eget verő a különbség közte és a fehérborecet között. Amikor elkészült, megkóstoltam, és jól meglepődtem, mert nagyon ízlett. Szerencsére nem voltam ezzel egyedül. :)
Ez egy Macskanyelvféle édes-savanyú csirke lett, és nem kell összehasonlítani az eredeti, a valódi édes-savanyú csirkével. :D

Hozzávalók 4 személyre:

Szószhoz:
1 piros húsú kaliforniai paprika
1 zöld húsú kaliforniai paprika
2 gerezd fokhagyma
20 dkg ananász
1,5 ek. kókuszolaj
5 dkg nyírfacukor
0,5 dl balzsamecet
1 dl víz
1 púpozott ek. étkezési kukoricakeményítő

Tésztamasszához:
1 nagy tojás
2 ek. víz
2 púpozott ek. finomliszt
2 ek. étkezési kukoricakeményítő
1 csapott tk. só

Egyéb hozzávalók:
40 dkg csirkemellfilé
3 dl kókuszolaj

Körethez:
20 dkg rizs
1 ek. kókuszolaj
víz (a rizs mennyiségének másfélszerese)
só

elkészítés:

1. A meghámozott ananászt felkarikázzuk, a belső, kemény részt eltávolítjuk, és a gyümölcshúst kis kockákra aprítjuk.
2. A felforrósított kókuszolajra rátesszük a felcsíkozott paprikát, a nagyon vékonyra szelt fokhagymát, és 2-3 percig pároljuk.
3. Hozzáadjuk a cukrot, a balzsamecetet, 0,5 dl vizet, és felolvasztjuk benne a cukrot.
4. A keményítőt 0,5 dl vízzel simára keverjük, a cukros-ecetes zöldségekhez adjuk, és kevergetve 1-2 percig főzzük. Hozzáadjuk az ananászkockákat, majd elzárjuk alatta a lángot, és a kész édes-savanyú szószt félretesszük.
5. A körethez a megsózott rizst az olajon megfuttatjuk, felöntjük a vízzel, és majdnem teljesen lefedve, puhulásig főzzük.
6. A 2 evőkanál vízzel hígított tojást villával felverjük, simára keverjük benne a lisztet, a keményítőt, a sót, és beleforgatjuk az 1 cm-es kockákra vágott húst. a húskockákat kisebb adagokban kisütjük a forró olajban, majd szűrőkanállal konyhai papírtörlőre szedjük.
7. A húskockákat óvatosan összeforgatjuk a szósszal, és a rizzsel együtt tálaljuk.