2013. november 29.

Egyszerű kukoricás kenyér

 

 

Nagyon régóta terveztem, hogy kukoricás kenyeret sütök, és eddig csak egyszer készült hasonló, de akkor kukoricadarával. Nem nagy a különbség, de mégis kíváncsi voltam, hogy milyen lenne a kenyér a kukorica lisztjéből. Azt tudtam, hogy csak kis arányban szabad beletennem, nehogy túlságosan „törékeny” és morzsálódós legyen. A héja finom ropogós lett, belül pedig ruganyos. Mindenképp nejlonzacskóban kell tárolni, mert hamar kiszárad.
A fotózást pedig az idei első havazáskor ejtettem meg – vicces volt, hogy mit össze nem bénáztam a fényekkel. :D

Hozzávalók 1 formakenyérhez (1,2 l-es sütőformához):

35 dkg finomliszt
15 dkg kukoricaliszt
2 ek. kukoricaolaj
1 csapott ek. só
1 mk. cukor
2,5 dkg friss élesztő
kb. 3,5 dl víz

elkészítés:
  1. Az élesztőt 1 dl langyos, cukros vízben simára keverjük 1 púpozott evőkanál finomliszttel, és letakarva felfuttatjuk.
  2. A felfutott élesztőt, az olajat és a többi vizet a kukoricaliszttel, sóval vegyített finomliszthez adjuk, és lágy tésztává dagasztjuk. Letakarva, huzatmentes helyen 1 óra alatt megkelesztjük.
  3. A megkelt tésztát lisztezett munkalapon finoman átgyúrjuk, téglalap alakúra kihúzkodjuk és feltekerjük.
  4. A kenyeret sütőpapírral bélelt sütőformában, letakarva addig kelesztjük, amíg a sütő bemelegszik.
  5. A tetejét bespricceljük vízzel, meghintjük kukoricaliszttel, és készre sütjük. A formából kivéve, rácson hagyjuk kihűlni.
sütési hőfok: 200°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 40 perc

 


2013. november 27.

Áfonyás csigakeksz





Nem is tudom már, mikor láttam először ilyen csigavonalas sütit, de már akkor nagyon megtetszett. Most eszembe jutott, hogy süthetnék én is. Úgy is nyakunkon a Mikulás (kicsit nehéz is a popója :D ) és a karácsony, ráadásul két sütis játékra is beneveztem. Közben az is kiderült, hogy egyre többféle aprósüteményt kezdek megszeretni. Akkor hát nem árt gyakorolni a kekszkészítést. :)
Találtam egy klassz receptet, volt is hozzá áfonyám, és izgatottan álltam neki, hogy ünnepi köntösbe öltöztessem a sütit. Még ha formájában nem is lett olyan ünnepi, de ízében mindenképp, mert a fűszereknek köszönhetően abszolút a forralt vörösborra emlékeztet. Kicsit meg is lepődtem rajta, de nagyon megörültem, hogy zamatában ennyire karácsonyi hangulatú lett. :)
Bár a tészta szépen formázható, de a téglalappá nyújtás nem egyszerű mutatvány. Mégis könnyen alakíthatjuk, ha késsel levágjuk a formátlanul lógó széleket, és kipótoljuk ott, ahol nem sikerült egyenesre nyújtani. :D
 
 

 
Hozzávalók kb. 36 darabhoz:

a tésztához:
25 dkg finomliszt
7,5 dkg cukor
1 cs. Bourbon vaníliás cukor
egy csipet só
12,5 dkg hideg vaj
1 tojás
2 ek. natúr krémsajt (pl. Philadelphia)

a töltelékhez:
15 dkg aszalt áfonya
7-8 dkg házi meggydzsem
½ mk. őrölt fahéj
½ mk. mézeskalács fűszerkeverék
egy csipet őrölt szegfűszeg

a tetejére:
1 kis tojás fehérje
kb. 8 dkg mogyoró krokant

elkészítés:

  1. A cukorral, sóval kevert lisztet elmorzsoljuk a kis darabokra vágott hideg vajjal, hozzádolgozzuk a tojást, a krémsajtot, és sima tésztává gyúrjuk. Téglatestté formázzuk, ellapítjuk (így nyújtáskor könnyebben felveszi majd a kívánt formát), és folpackba csomagolva, min. fél órára hűtőbe tesszük.
  2. Az áfonyát késes aprítóval felaprítjuk, majd összekeverjük a lekvárral és a fűszerekkel.
  3. A tésztát folpackra téve, kb. 20x38 cm nagyságú, 3 mm vastag téglalap alakúra nyújtjuk, és rásimítjuk a fűszeres-áfonyás masszát úgy, hogy a hozzánk közelebb lévő, hosszanti oldalnál szabadon hagyunk egy 1 cm széles sávot.
  4. A szabadon hagyott szélétől kezdve, a fólia segítségével óvatosan, de szorosan feltekerjük a tésztát, és 30 percre hűtőbe tesszük.
  5. A tésztarúd végeit egyenesre vágjuk, körben megkenjük felvert tojásfehérjével, mogyoró krokantba forgatjuk, majd kb. 1 cm vastag szeletekre vágjuk.
  6. A kekszeket sütőpapírral bélelt tepsikre sorakoztatjuk, és előmelegített sütőben egymás után megsütjük. Rácson hagyjuk kihűlni.
sütési hőfok: 175°C
sütési mód: hőlégkeverés
sütési idő: kb. 15 perc
 
 
 


2013. november 26.

Vanília esszencia





Nem mutatok újat ezzel a recepttel, hiszen nagyon sok gasztroblogon megtalálható már a vanília esszencia vagy -kivonat. Én csak azért teszem fel, mert néhány receptemben szerepel, mint hozzávaló.
Süteményekbe, krémekbe, fagylaltalaphoz kiválóan használható ez az intenzív aromájú, borostyán színű folyadék.




Hozzávalók 2 dl-hez:

2 dl 70%-os alkohol (vagy vodka, esetleg rum)
3 vaníliarúd

elkészítés:

  1. a) A vaníliarudakat éles késsel felhasítjuk, keresztben kettévágjuk, és 2,5 dl-es üvegbe tesszük. Felöntjük az alkohollal, és alaposan összerázzuk. (Én ezt a módszert választottam.)
    b) A vaníliarudakat éles késsel felhasítjuk, a magokat kikaparjuk, az üres tokokat pedig kb. 1,5 cm-es darabokra vágjuk. A vaníliamagokat a feldarabolt tokokkal együtt üvegbe tesszük, felöntjük az alkohollal és összerázzuk.
    Innentől kezdve az eljárás ugyanaz:
  2. Fénytől elzárt, hűvös helyen tároljuk, vagy sötét üvegben. Egy hétig minden nap felrázzuk, majd hetente csak egyszer. Kb. 1 hónap után már használhatunk belőle, de az igazi vaníliaízt csak 3 hónap múlva éri el.
  3. Fél év elteltével leszűrjük, kivesszük belőle a vaníliarudakat (amiből vaníliás cukrot is készíthetünk), leszűrjük és a folyadékot visszatöltjük az üvegbe.
  4. Ha használtunk belőle, folyamatosan feltölthető újabb adag alkohollal, ill. friss vaníliarúddal.