ANZAC keksz – kókuszos zabkeksz (tojásmentes)

 

 

Néha (de van, akinek mindig) jól jön a keksz a háznál, ezért amikor elém került a képeken is látható ropogtatni való receptje, rögtön kedvet kaptam hozzá.
A keksz – ami valójában inkább süti – neve egy betűszó: az Australian and New Zealand Army Corps rövidítése (Ausztrál és Új-Zélandi Egyesített Hadtest; kiejtve, röviden: enzek). Mindez azért érdekes, mert a keksz az I. világháború idején pattant ki az ausztrál és új-zélandi asszonyok fejéből, akik olyan ropogtatni valót szántak a frontra induló férjeiknek, ami hosszú ideig eláll, ugyanakkor olcsó hozzávalókból van, gyorsan elkészíthető és jól variálható. A keksz annyira kedveltté vált, hogy az amerikai Veterán Ügyek Minisztériuma később védetté nyilvánította a nevét és receptjét.
Bár eredetileg nyilván nem volt jellemző a vanília használata, de szerencsére most nem világháborúban élünk, így én tettem bele. Szerintem illik hozzá az aszalt vörös áfonya is, de én most így elsőre anélkül szerettem volna kipróbálni. Ahogy láttam, sokan tesznek bele szódabikarbónát, forró vizet, vagy épp összeolvasztják a vajat a mézzel, úgyhogy lehet vele variálni.
Én nem használtam szódabikarbónát, és nem lapítottam le olyan nagyon. Állítólag egyébként belül pöttyet rágósabbnak, kívül pedig ropogósnak kell lennie, amit sikerült is prezentálnom. :)
Nekünk bejött ez a keksz, éppen ezért esélytelen, hogy az eltarthatóságát leteszteljem. :D

Hozzávalók 15 darabhoz:

12 dkg finomliszt
10 dkg finom szemcséjű zabpehely
3 dkg kókuszreszelék (+ kb. 2 dkg a forgatáshoz)
10 dkg nádcukor
2 cs. Bourbon vaníliás cukor
egy csipet só
13 dkg vaj, felolvasztva
2 ek. (kb. 3 dkg) akácméz

elkészítés:

1. A zabpelyhet, a kókuszreszeléket, a cukrokat, sót a liszthez vegyítjük, majd hozzáadjuk a mézet, az olvasztott vajat, és alaposan összekeverjük.
2. A tésztamasszából diónyi (kb. 3,5 dkg-os) golyókat formázunk, és kókuszreszelékbe forgatjuk, majd a két tenyerünk között ellapítjuk (nem baj, ha közben kicsit reped).
3. A kekszeket sütőpapírral bélelt tepsibe sorakoztatjuk egymástól távolabb, és előmelegített sütőben megsütjük. Tortarácsra szedve hagyjuk kihűlni.

sütési hőfok: 170°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 18 perc

Megjegyzés, tipp:

A formázás úgy is működik, ha a nyers tésztadarabokat golyó formában sorakoztatjuk a tepsire, és a tenyerünkkel lenyomjuk. Nekem így nagyon berepedtek, ezért inkább a két tenyerem között lapítottam.
Az eltarthatóságot növelhetjük, ha kicsit tovább sütjük a kekszeket.

 

Cheddar sajttal töltött krumplitallér mustáros-joghurtos mártogatóval (tojásmentes)

 

 

 

Csináltam már sajtos burgonyapogácsát, sonkás burgonyagolyót, sajtos krumplikrokettet, de ezeknek a tésztájába mindig tettem tojást, és liszttel gyúrtam össze, ill. a sajt nem töltelékként jelent meg, hanem a tészta szerves része volt, azaz abba dolgoztam bele. Ezúttal viszont liszt helyett keményítő használtam, mert a videós recept szerint így sütés közben kevesebb zsiradékot vesz fel a tészta. Hát a fene tudja, számomra nem tűnt kevésbé zsírosnak, mint a liszttel készült elődei. Persze, simán lehet, hogy ha a szokásos lisztet használtam volna, akkor ez a változat éppen a tojás hiánya miatt lett volna kisülve olajosabb. Lehetne azért kísérletezni az okok megtalálása érdekében.
Szerintem a kánikula számlájára írható, hogy miután feltettem főni a krumplit, úgy megfeledkeztem róla, mint a huzat, és már bő 1 órája rotyogott a cucc, amikor a Kutyinyek ártatlanul rákérdezett, hogy „ennek meddig kell főnie?”. A víz fele elpárolgott, de legalább most tényleg jól megfőtt a krumpli. :D
A tallérokat egyébként még előző nap formáztam meg, és hűtőbe tettem. Miután másnap szobahőmérsékletűre melegedtek, kisütöttem őket. Nem tudom, hogy ez a majdnem 1 napos pihenő a tallérokra nézve jelentett-e valamiféle pozitívumot, mindenesetre nekünk ízlett. A mártogató kapcsán friss petrezselyem és majonéz híján eltértem az eredeti ajánlattól, de egyébként is többnyire csak ihletadónak használom mások receptjeit (amikor épp nem saját kút főből dolgozom), hacsak nem akarom szándékosan ugyanúgy elkészíteni.
A krumplitallért mi nem köretként ettük, hanem szokás szerint hús helyett, az imádott jégsalival, amit ezúttal a megmaradt földieperrel dobtam fel. Ezek így együtt telitalálatnak bizonyultak, és degeszre ettük magunkat belőle. :)

 

Hozzávalók 10 darabhoz:

a krumplitallérhoz:
60 dkg héjában főtt krumpli (sárga krumpli)
8 dkg étkezési kukoricakeményítő
1 tk. fokhagyma granulátum
őrölt szerecsendió
őrölt fehér bors
só
10 dkg Cheddar sajt
növényi olaj a sütéshez

a mártogatóhoz:
10 dkg tejföl
10 dkg görög joghurt
1 púpozott tk. mustár
2 gerezd fokhagyma, áttörve/reszelve
1 tk. alma- vagy fehérborecet
egy csipet só
1 ek, extra szűz olívaolaj
1 ek. méz
1 levél frissen aprított vagy 1 ek. szárított medvehagyma

elkészítés:

1. A krumplit héjában megfőzzük, leszűrjük. Még forrón lehéjazzuk és összetörjük. Hűlni hagyjuk.
2. A mártogatóhoz a hozzávalókat alaposan összekeverjük és hűtőbe tesszük, hogy az ízek összeérjenek.
3. A pürét a fűszerekkel ízesítjük, belegyúrjuk a keményítőt, majd 10 egyforma golyót formázunk belőle.
4. Egy gombócot a tenyerünkbe véve kissé ellapítunk, a közepére halmozunk 1 dkg kissé összenyomkodott reszelt sajtot, és fölötte összedolgozzuk a tésztát. Korong alakúra formázzuk. (Így járunk el a többivel is.)
5. Serpenyőben kevés olajat hevítünk, és mindkét oldalukon kisütjük a tallérokat. Papírtörlőre szedjük. A krumplitallérokat a mártogatóval együtt tálaljuk.

Ötlet: innen

Gözleme hagymás-paprikás túróval, mozzarellával töltve (sütőporos változat)

 

 

 

Gondolkodtam, minek is nevezzem ezt a lepényt, gözlemének vagy tortillának, ugyanis nagyon hasonló tésztából készül mindkettő. A gözlemét ugyan még nyersen töltik meg, és így sütik ki, míg a tortilla esetében a készre sütött lapot töltik be és pirítják meg mindkét oldalát (lásd: pupusa). Úgyhogy a gözleme győzött. Korábban már csináltam ilyen török lepényt, de az élesztős változat volt, sőt a tésztájába víz helyett joghurt került, és szögletesre formáztam. Most ezzel a gyorsabban elkészíthető variánssal akartam tenni egy próbát, és miután első alkalommal a maradék krumplipürével töltve jól vizsgázott, következőleg inkább túróval szándékoztam elkészíteni, annál is inkább, mert a korábbihoz képest ez a mostani akkor legalább nem csak a tésztát tekintve számít másnak.
A tészta nagyon jól kezelhető, gyorsan lehet vele dolgozni, és bár nekem ez a túrós jobban bejön, mint a krumplis, igazából bármit tehetünk bele, amit csak szeretnénk. ;) Az is kiderült, hogy a másnapos lepény újramelegítve szinte pont olyan fincsi, mint frissen kisütve. Most már csak azt akarom kideríteni, hogy egyáltalán kell-e bele sütőpor, mert szerintem az sem fontos. :D
Mindenféle finomsággal turbózott, roppanós jégsalátával ettük, és nem szégyelltük még tejfölbe is beletunkolni, mert anélkül nem élet az élet. :D

 

Hozzávalók 8 darabhoz:

a tésztához:
30 dkg finomliszt
1 mk. só
5 g sütőpor
1,8 dl tej+víz 1:1 arányú keveréke
2 ek. extra szűz olívaolaj
kevés növényi olaj vagy olvasztott vaj a pihentetéshez és a sütéshez

a töltelékhez:
25 dkg túró
1-1 fej vörös-s és lila hagyma (aprítva kb. 10 dkg)
½ Palermo vagy Ramiro paprika (kb. 5 dkg)
2 nagy gerezd fokhagyma
1 csapott ek. morzsolt oregánó
1 tk. tárkony
1 mk. kurkuma
őrölt fekete bors
1 csapott tk. cukor
só
3 ek. növényi olaj
1 cs. (125 g) mozzarella

elkészítés:

1. A töltelékhez a megtisztított hagymát és a paprikát felaprítjuk, enyhén sózzuk, és a felhevített olajon fedő alatt elkezdjük párolni. 2-3 perc leteltével felöntjük kb. 1 dl vízzel, és fedő alatt, majd fedő nélkül puhára pároljuk.
2. A túrót a fűszerekkel, cukorral ízesítjük, hozzáforgatjuk a hagymát, és utánasózzuk. A kész tölteléket 8 adagra osztjuk. A mozzarellát négybe vágjuk, felszeleteljük.
3. A tésztához a sóval, sütőporral vegyített liszthez adjuk az olajat, a szobahőmérsékletű vizes tejet, és sima felületű, rugalmas tésztává gyúrjuk. 8 egyforma gombócot formázunk belőle, mindet lekenjük olajjal, és letakarva negyedórát pihentetjük.
4. Egy tésztagombócot enyhén lisztezett munkalapon kb. 18 cm átmérőjű körlapra kinyújtunk, a közepén kissé elsimítjuk a túrót, ráfektetjük a felszeletelt mozzarellát, és körben haladva ráhajtjuk a töltetlenül hagyott tésztaszéleket úgy, hogy azok a lepény közepén is fedjék egymást, és áthengerítjük rajta a nyújtófát (Betöltve kb. 14 cm átmérőjű lesz). Így járunk el a többi tésztagombóccal is.
5. Egy lepényt lekenünk nagyon kevés olajjal, a beolajozott felével lefelé a felhevített serpenyőbe tesszük, és miközben – közepes lángon – sül, a felül lévő felét is átkenjük egy leheletnyi olajjal. Amint megpirult, átfordítjuk és pirulásig sütjük. A kész lepényt papírtörlőre csúsztatjuk. (A többit is így sütjük meg.)
6. A kész gözleméket azon melegében tálaljuk, és tejfölt vagy valamilyen mártogatóst és/vagy friss salátát, paradicsomot adunk mellé.