Spenótos-fetás vöröslencse-pite (gluténmentes)

 

 

 

Ez az egészséges, lisztmentes pite nagyon ízlett, hiszen a vörös lencse egy ideje már nagy szeretetnek örvend nálunk. A pozitív véleményemet még a spenót sem bírta elrontani! :D De nem volt ez mindig így. Ez a leveles zöldség ui. életem eddigi legnagyobb részében vörös posztónak számított. Mivel gyerekként (és felnőve is sokáig) utáltam a legtöbb zöldséget, lehetetlen küldetésnek számított belém diktálni bármit is, aminek zöld íze van. A rokonaim mindkét részről csóválták is a fejüket emiatt, nem értették, hogy a manóba nem lehet szeretni pl. a petrezselymes krumplit vagy a rántott patisszont. Nagyon frusztrált a csodálkozással vegyes értetlenségük.
Korábban írtam már róla szűkszavúan, hogy kedvenc nagynéném egyszer a spenótot próbálta megkedveltetni velem, bár ehhez nem éppen kedves módszert választott, minekutána a zárt szám körül elkenődött a spenótfőzelék. :D Erre a jelenetre ő egyáltalán nem emlékszik, én ellenben naná, hogy igen. :D Ezt az emlékemet egyébként nevetve meséltem neki nemrég, mert bár hagyott bennem nyomokat az eset (hiszen emlékszem rá), és utána rövid ideig fel volt húzva az orrom, a nagynénémet mégsem utáltam meg miatta, sőt ő a szívem egyik csücske! :)
Szóval a spenótos kísérlet nem jött be – mi több, még szélesebb lett az árok köztem és az utált zöldség között. Mígnem pár éve egy éttermi kaland alkalmával a zöldségköretbe bébispenótot is kevertek, és én – nem tudva, hogy mi az – a többi zölddel együtt azt is bekebeleztem. Igaz, a saláta mixből nem a spenót lett a kedvencem, de onnantól kezdve már nem köptem ki fújjogva. Aztán tavaly (hosszabb szövegelés kíséretében) született róla egy leveses bejegyzés. A leves ízlett, de mégis úgy nyilatkoztam akkor, hogy nem mostanában veszek újra spenótot. Az ígéretet mostanáig betartottam. Bő 1 évvel később végre ismét ezt a zöldséget vettem le a polcról, és nem bántam meg most sem. Igaz, ezúttal nem roppanós, hersenős formában ettük, hanem töltelékként, igencsak fonnyadt állapotban, ami miatt pont, hogy utálnom kéne. :D Mégsem így lett!
Úgyhogy végre kijelenthetem, hogy a spenót most már jöhet salátának, levesnek és töltelékként is! :)

 

Hozzávalók kb. 30x11x7 cm-es dobozformához:

18 dkg vörös lencse
20 dkg cottage cheese
20 dkg bébispenót (leforrázva kb. 10 dkg; vagy mirelit spenót)
10 dkg fetasajt
1 kis sárga húsú kaliforniai paprika (kb. 10 dkg)
1 vöröshagyma (kb. 5 dkg)
2 gerezd fokhagyma
1 ek. aprított friss kapor (kb. 5 g)
2 tojás
5 ek. olívaolaj
1 tk. sütőpor
½ tk. só
őrölt fekete bors
szezámmag és fekete szezámmag keveréke

elkészítés:

1. A vörös lencsét beáztatjuk annyi vízbe, amennyi 2 ujjnyira ellepi, és másnapig hűtőbe tesszük. Szűrőbe öntjük, alaposan átöblítjük, és hagyjuk lecsepegni.
2. A pritaminpaprikát felaprítjuk, 2 evőkanál olívaolajon fedő alatt megdinszteljük, kihűtjük.
3. A spenótot leforrázzuk, alaposan kinyomkodjuk, majd hűlni hagyjuk.
4. A vöröshagymát és a kaprot finomra aprítjuk. A fetát villával áttörjük.
5. A spenóthoz hozzáadjuk a dinsztelt paprikát, a hagymát, zúzott fokhagymát, kaprot, fetát, és őrölt borssal (szükség szerint pici sóval) ízesítjük.
6. A lencsét turmixgépbe öntjük, rászórjuk a sütőport, hozzáadjuk a cottage cheese-t, a tojásokat, a többi olívaolajat, majd sóval, őrölt borssal ízesítjük. Összeturmixoljuk.
7. A folyékony lencsemassza felét a kiolajozott, sütőpapírral bélelt tepsibe öntjük, elosztjuk rajta a spenótos keveréket, majd ráöntjük a többi lencsemasszát. A tetejét meghintjük a kétféle szezámmaggal, és előmelegített sütőben megsütjük.
8. A pitét a sütőpapír segítségével még forrón kiemeljük a tepsiből, hagyjuk langyosra hűlni, majd tetszés szerinti szélességű szeletekre vágjuk.

sütési hőfok: 185°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 50 perc

Megjegyzés, tipp:

20x20 cm-es tepsiben vagy 20 cm-es tortaformában is megsüthetjük (a sütési idő a választott sütőforma miatt változhat). Jól mutat négyzet alakú szeletekre vagy cikkekre vágva is. ;)

 

Ötlet: innen

Rozsos tönkölybuci aszalt paradicsommal

 

 

Ennek a receptnek az eredetije éppen 10 éve készült és került fel a blogra. Bevallom, sosem tetszettek a róla készült képek, sőt maguk a bucik sem, mert elég sápatagok lettek. Szerintem túlkeltek, az lehetett a baj. Úgyhogy most újrasütöttem és naná, hogy újra is fotóztam! :D
A bucit egyébként anno az akkor életemben először vásárolt asztalt paradicsom kipróbálására sütöttem. Olyan péksütiben szerettem volna viszontlátni, amit utazáshoz is magával vihet az ember.
Igaz, akkoriban sima szárított paradicsomot használtam, és került bele kukoricapehely is, de szerintem az olajban eltett aszalt paradicsom sokkal finomabb. Kukoricapelyhem nem lévén itthon, azt most kispóroltam belőle. A lisztek és a folyadékok arányán is változtattam egy kicsit.
Így születtek meg újra ezek a muffin formájú, könnyű tésztájú bucikák. Ha vízszintesen karikákra vágjuk, az éppen három szeletet ad ki (bár én most csak hosszában félbevágtam), és egy karikára pont egy szelet házi szalámi fér rá.

Hozzávalók 12 darabhoz:

35 dkg fehér tönkölybúzaliszt
10 dkg teljes kiőrlésű rozsliszt
2 dkg kukoricapehely (elhagyható)
8 dkg (olajban eltett) aszalt paradicsom
15 dkg görög joghurt
2 ek. olívaolaj (az aszalt paradicsomról)
1 csapott ek. cukor
1 csapott ek. só
kb. 2 dl víz
2,5 dkg friss élesztő
olívaolaj és liszt a sütéshez
szezámmag a tetejére

elkészítés:

1. A cukrot a lisztekhez keverjük. Kiveszünk belőle 2 evőkanálnyit, és az élesztővel együtt tálba tesszük. Csomómentesre keverjük 1 dl vízzel, kevés lisztet szórunk rá, és hagyjuk felfutni.
2. Az aszalt paradicsomot szűrőkanálba szedjük, hogy az olaj nagy része lecsöpögjön róla, majd apró darabokra vágjuk, és 2 evőkanál olajjal együtt a joghurthoz keverjük.
3. A sót (és a kukoricapelyhet) a többi liszthez vegyítjük, hozzáadjuk a joghurtos keveréket, a felfutott élesztőt, a többi vizet, és robotgéppel megdagasztjuk. Ha szükséges, dagasztás közben adhatunk még hozzá kevés tönkölylisztet (én még 2 dkg-ot dagasztottam hozzá).
4. A tésztát liszttel hintett felületen átgyúrjuk, majd kiolajozott tálba tesszük, és letakarva a kétszeresére kelesztjük.
5. A megkelt tésztából 12 gombócot gömbölygetünk, majd – ha nem elég olajosak – a tetejüket megkenjük olívaolajjal, és megmártjuk egy tálkányi szezámmagban. Kiolajozott muffintepsi mélyedéseibe ültetjük. Konyharuhával letakarva, kb. 20 percet hagyjuk kelni.
6. Előmelegített sütőben pirosra sütjük, majd a még forró bucikat kerek végű kés segítségével elválasztjuk a forma oldalától, és óvatosan kiemeljük a muffintepsi mélyedéseiből. Tortarácsra szedve hagyjuk kihűlni.

sütési hőfok: 200°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 25 perc

Banántorta csokidarabokkal (gluténmentes)

...édesség egy emlékezetes napra

 

 

 

Számunkra a grillezés eddig szeretett egykori telkünket jelentette, ami egyébként pár km-re volt az otthonunktól. Öreg-Kishomokon nomád körülmények között tök jókat sütkéreztünk a saját gyártású, samottlapos grillezőnknek hála. Még egy keserédes emlékű búcsúebédet is megejtettünk ott, és miután ősz végére a telek odalett, a mi kis szerkezetünk is jött velünk az új lakhelyünkre. Mostanáig mégsem került sor a szabadban való sütögetésre, pedig az ember azt gondolná, hogy a családi házba költözésnek ez is nagy előnye, amit rögtön ki kell használni. Igaz, tavaly ősszel volt azért egy dugába dőlt próbálkozás, aminek a meghiúsulását nagyon bántuk (az ui. szintén egy búcsúebéd lett volna, nevezetesen a német szomszédunktól, aki visszaköltözött a hazájába), mert a heves eső eloltotta az épp jóra leégett parazsat, és bekergetett bennünket a konyhába, hogy végül a serpenyő melege mentse meg a helyzetet.
Az igazi grillezés azonban már nem várathatott tovább magára! A régi grillezőt a Kutyinyek most nyugdíjba küldte, a helyét átvette egy szintén általa tervezett és kivitelezett, jóval komolyabb új szerkentyű. A grillvizsga napjának május 2. vasárnapját jelöltük ki, amire mindketten izgatottan készültünk. A Kutyafül csilivilire csutakolta a platformot, asztalt és székeket pakolt ki a diófa alá, én pedig előkészítettem a sütésre váró étkeket.
Naná, hogy az édesség sem maradhatott el, már csak azért sem, mert 1 hónapja nem sütöttem semmit, úgyhogy igencsak ki voltunk éhezve a desszertre, nem csak a grillezett husikára és zöldségekre. Viszont sem kedvem, sem időm nem volt sokat vacakolni a sütivel, ezért ezt a gyorsan bekeverhető, ám nagyon finom tortát hoztam össze. Jó kakaós, ennek ellenére a banán aromája abszolút kiérezhető. Dugig ettük magunkat az ebéddel, a kávé mellé mégis jólesett egy szelet ebből a szaftos állagú tortából.
A lakoma végén elégedetten dőltünk hátra, és boldogok voltunk attól, hogy az otthoni grillezős élmény is végre megadatott. :)

 

 

 

Hozzávalók 16 cm-es tortaformához:

20-25 dkg érett banán (2-3 db)
2 tojás
nádcukor vagy kókuszvirágcukor, darálva (a banán édességétől függően; én 3 dkg nádcukrot tettem bele)
3 dkg holland kakaópor
1 tk. (4 g) sütőpor
10 dkg őrölt mandula vagy mandulaliszt
10 dkg aprított ét- és/vagy tejcsokoládé

elkészítés:

1. A kapcsos tortaformát alját kibéleljük sütőpapírral, a belső oldalát pedig kikenjük kókuszolajjal.
2. A felkarikázott banánokat botmixerrel pürésítjük, ízlés szerinti mennyiségű porcukorral ízesítjük, majd belekeverjük a tojásokat, és rászitáljuk a sütőporral vegyített kakaóport. Alaposan összekeverjük, majd beleforgatjuk az őrölt mandulát és a fele mennyiségű aprított csokoládét.
3. A tésztamasszát a tortaformába öntjük, és rászórjuk a többi csokoládét. Előmelegített sütőben megsütjük, majd tortarácsra téve hagyjuk kihűlni.

sütési hőfok: 180°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 45 perc

Megjegyzés/tipp:

Én dupla mennyiségű tésztát kevertem be, és a massza másik feléből 12 darab muffint sütöttem, ahogyan azt a képek is mutatják. Szerintem tortaformában (vagy tepsiben) sütve jobban érvényesül a tészta zamata, mint muffinként.