Mogyorókrém házilag

Sőt csokoládés mogyorókrém, hiszen az úgy a jó! :D Imádom, amióta legelőször kóstoltam, még gyerekként. :) Akkoriban kb. szökő évente egyszer jutottam hozzá, és akkor sem a nagyobb üveges verzióhoz, hanem a letéphető fóliás, műanyag dobozkában lévő, szinte csak egy nyalatnyi adaghoz. „Jugóból” hozták a nagynénémék, és Cipiripi volt a neve – még a reklámjára is emlékszem. :D Persze volt magyar változata is, de ahhoz valahogy még ritkábban volt szerencsém – amúgy azért is a nagynénémet illeti a hála. Aztán hosszú évekre feledésbe merült a mogyorókrém, míg nem az utóbbi években egyre gyakoribb vendég lett nálunk – csoki és egyéb bolti nyalánkságok helyett –, sőt egy időben futószalagon ettük a legismertebb márkanevű változatát, amit akár pénztemetőnek is nevezhetnénk. Erről aztán átszoktunk egy olcsóbb, mégis sokkal finomabb márkára, miközben minden egyes vételkor szentül megfogadtuk, hogy „de most már aztán tényleg ez lesz az utolsó üveg!” :D Már valóban szégyenletes volt az a mennyiség, amit mi ketten a Kutyafüllel bekanalaztunk. Mind egészségügyi (cukor + zsír), mind környezetvédelmi szempontból (pálmaolaj) dicséretes volt az a döntés, hogy nem veszünk több bolti mogyorókrémet. Az utána való vágyakozás szerencsére gyorsan alábbhagyott. De az ezer éves terv, hogy én is elkészítem, továbbra is a levegőben lógott. Most végre nekifogtam. :) Már így elsőre is nagyobb adagot készítettem, mert egy részét ajándékba szántam a barátainknak, akiktől egyébként a felhasznált mogyoró származik.
A konzervatívabb ízlésű olvasóimat ne ijessze el a kókuszzsír és a kókusztejpor használata, mert attól még ez a változat is nagyon finom. ;) A kókusztejport egyébként még Malajziából hoztuk, és a zacskó azóta várta, hogy mikor bontom ki végre. :D
Fontos megjegyeznem, hogy semmiképp sem várhatjuk a házi mogyorókrémtől, hogy állagra pont olyan legyen, mint a bolti – ez ui. nem annyira krémes, mivel a mogyorót lehetetlen annyira finomra megőrölni házilag. Viszonylag kevés zsiradékot kevertem hozzá, mert úgy éreztem, pont elegendő bele a kisebb mennyiség is.
Az biztos, hogy bár rusztikusabb, nagyon mogyorós és kellően csokoládés – igazi ízbomba! :)

Hozzávalók kb. 50 dkg krémhez:

25 dkg török mogyoró
15 dkg étcsokoládé (70%-os, pl. Szerencsi)
5 dkg tejcsokoládé
6 dkg finomítatlan nádporcukor
1 púpozott tk. holland kakaópor
3 dkg kókusztejpor
5 ek. folyékony kókuszzsír vagy egyéb, semleges ízű növényi olaj

elkészítés:

1. A mogyorót zsiradékmentes serpenyőben, kis lángon, néha megkeverve addig pirítjuk, amíg a rajta lévő hártyás héj pattogni nem kezd. Konyharuhára borítjuk, és a mogyorószemekről a konyharuha segítségével ledörzsöljük a héjat. Hűlni hagyjuk, majd ledaráljuk (nagy teljesítményű turmixgépben, késes aprítóval vagy hagyományos darálóval).
2. A kétféle csokoládét felaprítjuk, majd a porcukorral, a kakaóporral és a folyékony kókuszzsírral együtt fém tálba tesszük. Vízgőz fölött felolvasztjuk.
3. Az olvasztott csokoládét a kókusztejporral vegyített őrölt mogyoróra öntjük és alaposan összekeverjük. Ha szükséges, botmixerrel tovább krémesítjük.
4. A kész csokoládés mogyorókrémet befőttesüvegekbe töltjük és hűtőbe tesszük. Fogyasztás előtt meleg vízzel teli tálba állítjuk, és pár perc után átkeverjük, hogy újra folyós állagú legyen.

Megjegyzés:

A recept vegán diétába is könnyen beilleszthető, amennyiben vegán csokoládéból készítjük.

 

Körtés zellerkrémleves kecskesajttal, karamellizált körtével

 

Nem rajongok a zellerért, pláne akkor, ha hangsúlyos az íze a vele készült ételben. Hát ez a leves most hangsúlyosan zellerízű, mégis megfőztem. :D
Bár az elmúlt időszakban már csináltam zellerkrémlevest, de abba nem tettem körtét. Ez a gyümölcs most azért került bele, mert nemrégiben az egyik helyi csárdában ettünk ilyen levest, amikor a barátainkkal együtt ültünk be oda vacsorázni. Az a leves brutálisan édes volt, alig bírtam megenni. Már akkor eldöntöttem, hogy én ezt biza megfőzöm itthon, és juszt sem lesz olyan édes.
Igaz, a csárdában kóstolt levesben lévő kecskesajt grillezve volt, de én ettől most kényszerűségből eltekintettem. Sokkal lágyabb fajta sajtot sikerült ui. vásárolnom, ezért épp csak megforgattam a körte karamellizálásából visszamaradt édes löttyben. Az élvezeti értékéből ez mit sem vont le, szerencsére. :) A Kutyafül nagyon díjazta a levesemet, és bár én kevésbé voltam oda érte (még így nem túl édesen sem), azért jóllaktam vele én is. :)

 

 

Hozzávalók 4 személyre:

a leveshez:
1 zellergumó (tisztítva kb. 15 dkg)
25 dkg körte (magházától megfosztva)
10 dkg póréhagyma
3 dkg vaj
őrölt fehér bors
szerecsendió
só
2 dl zöldségalaplé
6 dl víz
1 dl habtejszín

a tálaláshoz:
20 dkg kecskesajt
1 körte
1 púpozott ek. kristálycukor
1,5 dkg vaj
1 ek. citromlé
pirított zsemleszeletek (elhagyható)

elkészítés:

1. A felkarikázott pórét a felhevített vajon megpároljuk, rátesszük a vékonyra szelt zellert, sóval, borssal ízesítjük, és néha megkeverve, pár perc alatt megdinszteljük.
2. Héjastól hozzáadjuk a magházától megfosztott, feldarabolt körtét, belereszeljük a szerecsendiót, és felöntjük a vízzel hígított alaplével. Fedő alatt puhára főzzük.
3. A levest turmixgépbe öntjük, és addig kevertetjük a géppel, amíg a leves teljesen pépessé és habossá nem válik. Visszaöntjük a lábasba, hozzáadjuk a tejszínt, és épp csak összeforraljuk.
4. A tálaláshoz a cukrot serpenyőbe szórjuk, világosra karamellizáljuk, majd belekeverjük a vajat, és rátesszük a 3-4 mm vékonyra szelt, citromlével meglocsolt körtét. 2-3 perc alatt mindkét oldalukon megkaramellizáljuk. Félretesszük.
5. A karamellizálásból visszamaradt édes lében egy pillanatra megforgatjuk a kecskesajtot, felkockázzuk és elosztjuk 4 mélytányérban. Rámerjük a levest, és díszítésül ráhelyezzük a karamellizált körteszeleteket. 

 

Hárommagos, háromcsokis keksz

 

Már bő 2 hete, hogy nem készítettem semmilyen édességet, ezért – az amerikai csokis keksz sikerén felbuzdulva – újra kekszet sütöttem. Bocsánat! :D De talán a mentségemre szolgál, hogy ez a változat bizony olyan, amit már nehéz lenne überelni, legalábbis állagra biztos.
Ezúttal a készítés módján egy kicsit változtatva, a tésztamasszát nem gombócokká formáztam, hanem hengerré, és azt felszeletelve alakult ki a kekszforma. Bár a tészta a hozzávalók arányát tekintve nem sokban tér el a fent említett, nagy sikerű változatétól, de a magvaknak és ennek a szeletelős módszernek köszönhetően mégis egészen más lett az eredmény. Ha választani kell, én inkább erre a kekszre szavazok, mert nem csak kívül, hanem teljes egészében ropogós, és túl van tolva benne minden földi jó. Így tényleg pont olyan, mint az a bizonyos, Kanadában kóstolt óriás keksz. Egyszerűen imádom! :) Egyetlen hátránya van: túl hamar elfogy. :D

Hozzávalók 10-12 darabhoz:

10 dkg puha vaj
4,5 dkg finomítatlan nádcukor
5,5 dkg vaníliás porcukor
1 felvert tojás fele
½ tojássárgája
15 dkg finomliszt
1 tk. holland kakaópor
½ tk. szódabikarbóna
3 g sütőpor
egy csipet só
12 dkg aprított ét-, tejcsokoládé vegyesen
3 dkg fehér csokoládé
6 dkg mandula
4 dkg pekándió
2 dkg sózatlan aprított pisztácia

elkészítés:

1. Az olajos magvakat zsiradékmentes serpenyőben egymás után megpirítjuk és hűlni hagyjuk. A mandulát és a pekándiót hosszúkás darabokra vágjuk.
2. A vajat a barna cukorral és a vaníliás porcukorral habosra kavarjuk, majd hozzádolgozzuk a felvert tojás és a tojássárgája felét. Belekeverjük a kakaóporral, sütőporral, szódabikarbónával vegyített lisztet, végül hozzáforgatjuk a csokidarabokat és a magvakat. (A mandulának csak a felét keverjük hozzá.)
3. A tésztát folpackra vagy sütőpapírra szedjük, kb. 7 cm átmérőjű hengerré formázzuk, és a folpack/sütőpapír végeit összesodorjuk. A tésztát 1 órára vagy max. 5 napra mélyhűtőbe tesszük.
4. A lehűtött tésztát 1-1,5 cm vastagra felszeleteljük, és egymástól távolabb, sütőpapírral bélelt tepsikre sorakoztatjuk. A kekszeket megszórjuk a félretett vágott mandulával, kissé belenyomkodjuk a tésztába, és előmelegített sütőbe tolva, egymás után megsütjük.
5. A sütőből kivéve, a kekszeket néhány percig a tepsin hagyjuk, majd tortarácsra szedve, teljesen kihűtjük.

sütési hőfok: 190°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: 12-15 perc

Megjegyzés:
A kekszet 1 napon belül érdemes elfogyasztani, amíg még ropog. Ha – érthetetlen okokból :D  – marad belőle, és már puhulni kezd, hideg vízzel ecseteljük át, és 190°C-os sütőben pár perc alatt újra ropogóssá válik