Pizzás csigakenyér

Az utóbbi időben úgy rákattantunk a magyaros pizzámra, hogy parkolópályára tettük a kedvenc pizzériánkból való rendelést, és gyors egymásutánban háromszor is házilag készítettem a pizzát. Egyik alkalommal egy kicsit túlméreteztem a mártás mennyiségét, és éppen annyi maradt, ami egy jó nagy pizzára elegendő lett volna. Közben úgy adódott, hogy a Kutyafülnek vidékre kellett utaznia. Tudtuk, hogy nem fog hazaérni délre, ezért, hogy legyen mit ennie, kenyeret akartam sütni. Aztán meg pizzás csigát. :D Végül a kettő összeházasításával kikerekedett belőle ez az összegömbölyödött cicára (jó-jó, biztos van, akit inkább egy kövér kígyóra) emlékeztető csigakenyér, amit éppen úgy lehet szeletelni, ahogy bármilyen más kenyeret. Meg lehet kenni vajjal, tejföllel, pakolhatunk rá bármit, kinek-kinek ízlése szerint, de mivel ott van benne a finom pizzamártás és a sajt is, ezért szerintem nem kell ezt már tovább turbózni. :)
Miután kisült, muszáj volt letesztelni, és sajnos el is fogyott még aznap az egész, úgyhogy végül nem is maradt az útra uzsonnának való. :D Rövid időn belül még 2 alkalommal megsütöttem, annyira szerettük. :)

 

 

 

Hozzávalók 1 kenyérhez:

a tésztához:
30 dkg fehér tönkölyliszt
5 dkg teljes kiőrlésű tönkölyliszt
1 ek. morzsolt oregánó
6 dkg hántolt napraforgómag
1 tk. cukor
1 tk. só
2 ek. olívaolaj + a kenéshez
2,2 dkg friss élesztő
1,5 dl víz
0,5 dl tej

a töltelékhez:
1 kis fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
2 ek. sűrített paradicsom
1 ek. ketchup
½ mk. darált csípős paprika
1 mk. oregánó
1 mk. bazsalikom
1 mk. majoránna
1 mk. rozmaring
1 mk. zsálya
½ mk. borsikafű
½ mk. kakukkfű
½ mk. őrölt babérlevél
1 mk. cukor
só
1 dl víz
1 ek. mascarpone vagy más krémsajt
10 dkg reszelt trappista sajt
2 ek. olívaolaj

elkészítés:

1. A cukorral vegyített liszt közepébe morzsoljuk az élesztőt, elkeverjük a langyos, tejes vízzel, kevés liszttel, és egy kis liszttel betakarva felfuttatjuk.
2. Hozzáadjuk a sót, az oregánót, a zsiradékmentes serpenyőben megpirított, kihűtött napraforgómagot, az olajat, és megdagasztjuk. Letakarva megkelesztjük.
3. A mártáshoz a megtisztított, lereszelt vöröshagymát az áttört fokhagymával együtt a felhevített olívaolajon megdinszteljük, közben sózzuk.
4. Belekeverjük a többi hozzávalót, felöntjük a vízzel, és kis lángon, néha megkeverve, sűrű mártássá főzzük. Kihűtjük, majd a krémsajthoz dolgozzuk.
5. A megkelt tésztát lisztezett munkalapon 35x40 cm-esre kinyújtjuk, és megkenjük a mártással úgy, hogy körben, a szélek mentén szabadon hagyunk egy kb. 2 cm széles sávot. Megszórjuk reszelt sajttal.
6. Feltekerjük, a végeit összecsippentjük, kialakítjuk a csigavonalat, és a végét aláhajtjuk. A kenyeret sütőpapírral bélelt tepsire tesszük, és letakarva megkelesztjük.
7. Megkenjük olívaolajjal, és 250°C-ra előmelegített sütőbe toljuk. A hőmérsékletet ekkor 220°C-ra csökkentjük, és készre sütjük a kenyeret. Rácsra téve hagyjuk kihűlni.

sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő:kb. 35 perc

Megjegyzés, tipp:
A felsorolt fűszerek helyett Toscana fűszerkeveréket is használhatunk.

 

 

A recept a Kifőztük gasztromagazin novemberi számában is megjelent.

Diós-fügelekváros félhold

Nem vagyunk nagy fügerajongók, sőt inkább a nemszeretem felé billen a mérleg nyelve. Ettől függetlenül nagyon megörültem, amikor „Ápá” egy üveg saját készítésű fügelekvárral lepett meg még szeptemberben. Rögtön tudtam, hogy süteményben ízleni fog. Gyorsan ki is találtam, hogy milyen típusú édességbe fogom tölteni, de azért minden eshetőségre felkészülve, összekevertem egy kis dióval, ami viszont a fügével ellentétben hatalmas imádatnak örvend nálunk. A végeredmény olyan jól sikerült, hogy még a Kutyafül is elismerte, hogy a füge lekvárnak kiváló, pláne dióval turbózva. :D Apukám is dicsérte a kis félholdjaimat, ami tulajdonképpen ilyen módon közös erővel összehozott süteménynek nevezhető. :) Bátran ajánlom, különösen a közelgő adventi időszakban. :)

 

 

Hozzávalók 28-30 darabhoz:

a tésztához:
30 dkg finomliszt
12,5 dkg vaj
12,5 dkg porcukor
1 tojás
1 ek. tejföl

a töltelékhez:
20 dkg fügelekvár
10 dkg pörkölt, durvára darált dió
2 ek. frissen facsart citromlé

a forgatáshoz:
4 dkg porcukor
1 cs. Bourbon vaníliás cukor, darálva

elkészítés:

1. A tésztához a puha vajat a porcukorral felhabosítjuk, majd belekeverjük a tojást, a tejfölt, és a lisztet is hozzáadva lágy tésztává gyúrjuk. Cipóvá formázzuk, és folpackba csomagolva 1 órát hűtőben pihentetjük.
2. A töltelékhez a lekvárt elkeverjük a citromlével, és beleforgatjuk a diót. 
3. A tésztát lisztezett munkalapon 3-4 mm vastagra kinyújtjuk, és a 7 cm átmérőjű derelyekészítő forma aljával köröket szaggatunk belőle.
4. Egy tésztalapocskát a formába fektetünk, megtöltjük 1 teáskanálnyi diós fügelekvárral, majd a forma segítségével összehajtjuk. Ugyanígy készítjük el a többit, e lehulló tésztaszélekkel együtt. (Közben ne lisztezzük túl!)
5. A süteményeket sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatjuk, előmelegített sütőben készre sütjük, majd még forrón megforgatjuk a kétféle porcukor keverékében. Leghamarabb másnap fogyaszthatjuk. (A kihűlt sütiket szalvétával bélelt, jól záródó dobozba tesszük. Egy hétig eláll.)

sütési hőfok: 180°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 20 perc

 

 

 

A recept a Kifőztük gasztromagazin novemberi számában is megjelent.

Sajttal töltött, rántott sonkaszelet sült krumplival, tartármártással

Ez az étel annyira egyszerű, hogy szinte nem is nevezném receptnek, és talán megmosolyogtató, hogy annyi bonyolultabb étel után most ez is felkerült a blogra. Én azonban nem szégyenkezem, mert egyrészt a kezdő háziasszonyok számára, vagy a gyorsan elkészíthető receptek kedvelőinek, ill. azoknak is jó alternatíva lehet, akik még valamilyen oknál fogva sosem hallottak erről az amúgy széles körben elterjedt ételről. A blogon való jelenlétének másik oka az, hogy ez egy számomra nagyon kedves gyerekkori ízemlék, mert Anya igen gyakran készített ilyet.
Aki követi a blogomat, az pontosan tudja, mennyire válogatós vagyok, de azt talán nem, hogy kiskoromban ez hatványozottan jellemző volt rám. Akkoriban a sajtos-tejfölös tésztán, a túrós és lekváros derelyén, a túrógaluskán, a palacsintán, a tükörtojáson, a rántottán, a vajas kenyéren/péksütin és a rántott májon/húson/sajton kívül nem nagyon voltam hajlandó mást megenni.
Nemrégiben Anyával arról beszélgettünk, hogy miket főzött nekem hétköznap, amikor általános iskolás koromban 3 évnyi menzás én-ezt-nem-eszem-meg szenvedés után végre belátta, hogy nincs értelme küzdeni, jobb lesz nekem a sulikaja helyett az otthoni, kevéssé fantáziadús étkeztetés. Mit jobb! Számomra ez maga volt a Mennyország. :D
Szóba került, hogy a fent felsoroltakon kívül a rántott, sajtos parizer volt az egyik kedvencem. Imádtam, ahogy kifolyik a sajt a két felvágottszelet közül. :) Akkoriban a tartármártás persze luxusnak számított, és a csalamádét is utáltam, de ezek nélkül is tökéletes élményt jelentett ez az étel.
Azóta persze iszonyú sokat fejlődtem az ízlésemet illetően, és bár a régi kedvencek ma is toplistásak, a sajtos párizsi valahogy feledésbe merült. Majd' 30 év után azonban előásta magát a tudatom mélyéről, hogy most újra megörvendeztethessem magamat vele. A parizert persze sonkára cseréltem, mert hát az mégiscsak finomabb. :) Jó ez a "gyerekkaja", de azért már nem nevezném kedvencnek. :D

Hozzávalók 2 személyre:

Töltött sonkához:
8 szelet pulykamellsonka
4 szelet Pannónia sajt
Graham-liszt
1 tojás
zsemlemorzsa
kókuszolaj a sütéshez

Körethez:
50 dkg krumpli
kókuszolaj a sütéshez
só

Tartármártáshoz:
4 ek. tejföl
3 ek. majonéz
1 tk. semleges ízű olaj
1 tk. porcukor
őrölt fehér bors
pár csepp citromlé

Továbbá:
csalamádé a tálaláshoz

elkészítés:

1. A körethez a meghámozott, hasábokra vágott krumplit bő, forró kókuszolajban pirosra sütjük, majd alaposan lecsepegtetjük és megsózzuk.
2. A 3-4 mm vastagságú sonkaszeletek egyik felét lisztbe, felvert tojásba, zsemlemorzsába forgatjuk, megtöltjük 1-1 vékony szelet sajttal (én kör alakúra szabtam, hogy még jobban illeszkedjen), és befedjük egy másik sonkaszelettel. Kevés kókuszolajon mindkét oldalukon kisütjük, majd papírtörlőre szedjük.
3. A mártáshoz a hozzávalókat alaposan összekeverjük, és a sült krumplival, valamint a csalamádéval együtt a rántott sonka mellé tálaljuk.