Gombapaprikás pritaminpaprikával

A Kutyafül kérésére gombapaprikást főztem, de ezúttal kicsit másként készítettem, mint ahogy szoktam. Így került bele pritaminpaprika is, illetve most nem kevertem hozzá tejfölt. Örömmel tapasztaltam, hogy ízlett neki ez a változat is. Azt mondta, ez a legjobb dolog, ami a gombával történhet. :D

Hozzávalók 2 személyre:

20-25 dkg csiperkegomba (tisztítva mérve)
10 dkg pritamin paprika
1 fej vöröshagyma
2 nagy gerezd fokhagyma
1 ek. őrölt pirospaprika
1 mk. őrölt fűszerkömény
őrölt fekete bors
só
1 ek. mangalicazsír
1 ek. tejföl (elmaradhat)

elkészítés:

1. A felhevített zsírra rátesszük a lereszelt vöröshagymát, a finomra aprított pritaminpaprikát, megsózzuk, megborsozzuk és megdinszteljük.
2. A tűzről lehúzva hozzákeverjük a zúzott fokhagymát, rátesszük a felszeletelt gombát, összeforgatjuk, és pár percig pároljuk.
3. Ha a gomba kezd levet ereszteni, megszórjuk pirospaprikával, fűszerköménnyel, felöntjük 1,5-2 dl vízzel, és puhára főzzük. (A kész gombapaprikáshoz tejfölt is keverhetünk, és összeforraljuk.) Tetszés szerinti körettel tálaljuk.

Latte macchiato rizs - avagy a „lepassiógyümölcsözött” kiwano esete

Egy ideje nem iszunk már instant kávét, ezért legalább 1 éve a kávés dobozkámban lapít 5-6 Jacobs 3in1 kávépor. Arra az esetre tartogatom, ha véletlenül kifogynánk a szemes kávéból. Ez eddig még nem fordult elő, ezért úgy gondoltam, használni kellene belőle. Ezt a könnyen elkészíthető pohárkrémet hoztam össze, és felhasználtam hozzá a maradék mascarponémat is.
Annak a tejszínhabon látható, díszítésre szánt zöld színű, zselés állagú „matyinak” picit vicces a sztorija. Történt ui. hogy moziba menet, a közeli nagyvárosban betértünk egy bevásárlóközpontba, és ott több más, nálunk beszerezhetetlen gyümölcs között megláttam a kiwano nevű „nemgyümölcsöt”. Úgy megörültem neki, hogy végre vehetek passiógyümölcsöt, hogy rögtön a kosaramba tettem. A dobozka oldalán ui. ott virított egy kép a termés belsejéről. Én kis oktalan azt hittem, ez a passiógyümölcs (vagy más néven maracuja), és igencsak elsiklottam ama tény fölött, hogy annak nem is ilyen a héja... meg a belseje se. Na de ne csodálkozzon az, aki előbb vásárol, aztán gondolkodik! :D (Bloggertársaim most bizonyára mosolyognak, vagy köröznek egyet a szemükkel.)
Amikor aztán a másnapi fintorgós kóstolás, illetve a pohárkrém fotózása után rákerestem a neten, szomorúan konstatáltam, hogy ez a rücskös „sünuborka” nem is gyümölcs, hanem zöldség, és az uborkafélék családjába tartozik.
Állítólag főleg natúr joghurt ízesítésére lehet használni, és ki lehet belőle hozni egy ál-tzatzikit, de tengeri herkentyűkkel készült saláták ízesítésére, sőt koktélokhoz és gyümölcssaláták díszítésére is alkalmas. Hát nem tudom, én nem barátkoztam össze vele, mivel eleve nem kedvelem az uborkát sem.
Jó lenne megkóstolni egy nem kényszerérett példányt is, mert gyanítom, így azért nem pont olyan az íze, mint amilyennek eredetileg lennie kell. Amit én vettem, az savanykás és eléggé uborkaízű volt, keveredve némi sárgadinnyés aromával, de a német nyelvű wikipédia leírása szerint banánosan citromosan passiógyümölcsös. Tehát, ha véletlenül egy uborkaízű példányt sikerült beszerezni, akkor semmi esetre se tegye rá senki tejszínhabra! :D Ellenkező esetben egész nyugodtan.
De legalább a pohárkrém finom volt! :D

Hozzávalók 3-4 személyre:

3 dl tej
6 dkg rizs
3 dkg cukor (ha kávéval készül, akkor 4 dkg cukor)
1 ek. 3in1 kávépor vagy instant kávé (pl. Jacobs 3in1)
egy csipet só
15 dkg mascarpone
1,5 dl tejszín
1 cs. vaníliás cukor

elkészítés:

1. A tejet a cukorral, az instant kávéval, a sóval lábasba tesszük és felforraljuk. Hozzáadjuk a rizst, és néha megkeverve, fedő nélkül egészen kis lángon majdnem teljesen puhára főzzük. Elzárjuk alatta a lángot, és lefedve hagyjuk teljesen kihűlni.
2. A kávés tejberizst tálba tesszük, alaposan elkeverjük a mascarponéval, majd óvatosan hozzáforgatjuk a vaníliás cukorral ízesített tejszínhab nagy részét.
3. A krémet elosztjuk 3-4 üvegpohárban, és a megmaradt tejszínhabbal díszítjük. Behűtve tálaljuk.

Partiszendvics

Bevallom, néha nagyon meg tudok feledkezni 1-2 alapanyagról, sőt egyszerre 3-4-ről is, és olyankor szegények hosszú hetekig gubbasztanak a hűtőben arra várva, hogy felhasználjam őket. Most pl. egy megkezdett kaliforniai- és egy hegyes erős paprika szomorkodott a hűtőfiókban egy nagy csomag sárgarépa és egyebek mellett. Tiszta szerencse, hogy a minap életemben először Debreceni kolbászt vettem, mert az felpiszkálta bennem az ötletelős énemet. A kolbász nem volt rest, szólt az elfeledett paprikáknak, és egy szál répával együtt hamarosan a serpenyőben ugrabugráltak a sercegő olajon. Ez a finom feltét kerekedett ki belőle, és most már tudom, hogy a répa bizony szendvics tetején is nyerő. :D
Olyan szép színesek ezek a kis szendvicskék, hogy azon túl, hogy pár percig tartó vidámságot hoznak a szürke hétköznapokba, akár még a hidegtálas büféasztalt is feldobhatjuk velük.

Hozzávalók 12 szendvicshez:

10 dkg sárgarépa
10 dkg piros húsú kaliforniai paprika
5 dkg hegyes erős paprika
5 dkg póréhagyma
½ szál csípős debreceni kolbász
3 főtt tojás
2-3 ek. olívaolaj
25 dkg túró
5 dkg natúr krémsajt (pl. Philadelphia)
5 dkg 20%-os tejföl
3 ágacska friss kakukkfű
12 szelet magos kenyér vagy bagett (pl. lenmagos-bazsalikomos tönkölykenyér)

elkészítés:

1. A  kis kockákra vágott répát gőz fölött megpároljuk.
2. A paprikákat a póréhagymával együtt felaprítjuk, az olívaolajon megdinszteljük, majd hozzáadjuk a felkockázott kolbászt, és pár percig sütjük. Belekeverjük a párolt répát, és miután kihűlt, hozzáforgatjuk a felaprított főtt tojást.
3. A túrót elkeverjük a krémsajttal, a tejföllel, majd hozzáadjuk az ágairól lecsipkedett kakukkfű-levélkéket.
4. A kenyeret vagy bagettet felszeleteljük (utóbbit ferdén, hogy minél nagyobb és tetszetősebb szeleteket kapjunk), megkenjük a kakukkfüves túróval, elosztjuk rajtuk a zöldséges-kolbászos feltétet, és tálcára rendezve kínáljuk.

A receptet a Kifőztük gasztormagazin márciusi számában is megtaláljátok.