Tésztasaláta gazdagon

Hogy, hogy nem, tésztasalátát eddig még sosem készítettem. Nekem ugyanis a főtt tészta valamiért csak melegen volt elképzelhető. Most viszont úgy éreztem, egy életem, egy halálom, kipróbálom. Érdekes mód megmaradtam. :D A tészta java részét megettem hidegen – persze az én adagomat gomba nélkül -, a többit azonban szégyenszemre megmelegítettem. :D De legalább most már tudom, hogy hidegen is csúszik. :)

Hozzávalók 4 személyre:

20 dkg szarvacska tészta
só
10 dkg friss zöldborsó (vagy mirelit)
5 tojás
1 kis (kb. 30 dkg) csokor újhagyma
10 dkg fehér csiperkegomba (tisztítva mérve)
2 ek. olívaolaj
őrölt fehér bors
15 dkg tejföl
2 ek. natúr joghurt
1 ek. majonéz
1 ek. fehérborecet
2 ek. Worcester szósz
1 tk. porcukor

elkészítés:

1. A tojásokat 10 perc alatt keményre főzzük, pár percre hideg vízbe tesszük, majd teljesen kihűtjük.
2. A tésztát forrásban lévő sós vízben megfőzzük, leszűrjük, hagyjuk lecsepegni, majd teljesen kihűtjük. (A borsót, ha mélyfagyasztott, akkor a tésztával együtt főzzük meg úgy, hogy a főzés utolsó 1-2 percében adjuk hozzá a tésztához, majd együtt szűrjük le és kihűtjük.)
3. A gombát megtisztítjuk, felszeleteljük, a felhevített olajon átforgatjuk, és pár percig sütjük. Hozzáadjuk a felkarikázott újhagymát, és még egy percig sütjük. Sózzuk, borsozzuk, majd tálba szedve hűlni hagyjuk.
4. A tejfölt elkeverjük a joghurttal, a majonézzel, Worcester szósszal, fehérborecettel, sóval, borssal és cukorral ízesítjük.
5. A meghámozott, főtt tojásokat cikkekre vágjuk, a cikkeket megfelezzük, és a tésztával, a borsóval, valamint az újhagymás gombával együtt a mártáshoz forgatjuk.
6. Fogyasztás előtt egy órával hűtőbe tesszük, majd tálalás előtt, ha szükséges, még ízesíthetjük a fent felsorolt fűszerekkel.

Mária Terézia kávé – Kaffee Maria Theresia

Karácsony előtt szűk 5 napot Bécsben töltöttünk. Ez volt a mi „nyaralásunk”, ami tavaly a lakásfelújítás miatt elmaradt. Már iszonyúan vártuk, hogy végre elutazzunk, és bizony nem bántuk meg - Bécs még mindig gyönyörű, és tuti, hogy visszamegyünk oda.
Mindenképp be akartunk ülni a több neves cukrászda egyikébe, hogy megkóstoljuk valamelyik kávéspecialitást egy finom süti kíséretében. Az első ilyen kávéház, ahova betértünk, a Café Hofburg volt, ahol végre enyhíthettük a sok mászkálástól lejárt lábaink fájdalmát. A pihenés azonban csak úgy lehet teljes, ha finom kávé is társul hozzá. A Hofburgban látottak alapján úgy volt stilszerű a rendelés, ha egyikünk Mária Terézia, másikunk pedig Ferenc József kávét iszik. Fura mód én ittam a „férfi kávét”, a Kutyafül pedig a „nőit”. Mindkettő nagyon ízletes volt, ám alkoholban csöppet túlontúl gazdagra sikeredett. Már akkor elhatároztam, hogy itthon is megpróbálom elkészíteni. Szerencsére sikerült is találnom hozzá recepteket, amik nem sokban különböztek egymástól.
Bár a Hofburgban a tej nélküli változatot ittuk, én inkább a tejjel kombináltat próbáltam ki, jóval kevesebb likőrrel. Meg kell mondjam, az én saját kávém jobban ízlett, mint a Bécsben kóstolt, mert ez az 1 evőkanál narancslikőr visszafogott, ám kifejezetten ízletes aromával érződött ki a kávéból, a tej pedig sokat lágyított rajta. Csak egy dolog hibádzott: a fiáker, amire itthon sajnos nem szállhatunk fel egy ilyen finom itóka után.
Mi ezzel a kávéval ünnepeltük az új év első vasárnapját. :)

Hofburg

Hozzávalók 2 személyre:

4 adag presszókávé
1 dl tej vagy tejszín
2 tk. cukor
2 ek. narancslikőr (Cointreau)
1,5 dl tejszín
1 csapott ek. porcukor
narancshéj a tálaláshoz

elkészítés:

1. A tejszínt az 1 evőkanál porcukorral kemény habbá verjük, és felhasználásig félretesszük.
2. Két üvegpoharat megtöltünk forró vízzel, majd kiöntjük belőlük a vizet, és mindegyikbe 1-1 teáskanál cukrot, illetve 1-1 evőkanál narancslikőrt teszünk.
3. Felöntjük 0,5-0,5 dl forró tejjel, majd a frissen lefőtt kávéval, és tejszínhabbal, valamint vékony csíkokra vágott narancshéjjal díszítjük.

Megjegyzés:

Nekem sajnos nem jól működik a citrushéjvágó eszközöm, ezért krumplihámozóval próbáltam nagyon vékony réteget lehámozni a narancsról, és azt éles késsel csíkokra vágtam. Látványilag nem olyan szép így a kávé, de azért megteszi.

...és a Hofburg kávéházban

Parmezánbundás csirkefalatok

Egyik kedvenc sajtom a parmezán. Hosszú évekig nem is tudtam, mit veszítek azzal, hogy csak nézegetem, de nem veszek belőle. Aztán tavaly a Kutyafül gondolt egyet, és meglepett vele. Azonnal a szívembe zártam ezt a sajtfélét - akkor készült belőle ui. a parmezánbundás fokhagyma snack-em. Aztán jó darabig nem vettünk, míg nem az óévben ismét megleptük vele magunkat. Én már akkor tudtam, hogy hússal fogom kombinálni, és vártam az alkalmat, amikor kipróbálhatom.
Bár ez az étel nem vall túl nagy fantáziára, viszont annál finomabb, ráadásul hipp-hopp elkészíthető. Kifejezetten ajánlott az olyan háziasszonyok számára, akik hozzám hasonlóan utálnak órákig a konyhában dekkolni.
Én maradék lencsesalátát ettem mellé, de bármilyen más köret is illik hozzá, legyen az a jól megszokott krumplipüré vagy akár friss zöldségekből készült nyári saláta.

Hozzávalók 3-4 személyre:

1 egész (kb. 50 dkg) csirkemellfilé
5 dkg parmezán sajt
2 nagy tojás
2 ek. tej
őrölt fekete bors
só
liszt
2 ek. mangalicazsír a sütéshez

elkészítés:

1. A megmosott, szárazra törölt húst két fél filére vágjuk, majd a csúcsaiktól indulva, a kést srégen tartva mindkettőt ujjnyi vastag szeletekre vágjuk.
2. A hússzeletkéket mindkét oldalukon enyhén sózzuk, borsozzuk, majd lisztbe forgatjuk.
3. A tejjel dúsított tojásokat felverjük, hozzákeverjük a reszelt parmezánt, és egyenként megmártjuk bennük a hússzeleteket.
4. Felforrósított zsíron mindkét oldalukon pirosra sütjük (sütés közben a zsírt pótoljuk, ha szükséges), majd papírtörlőre szedjük. Tetszés szerinti köretet adunk mellé.