Mandulás csók

Iszonyúan vágytam valami édességre, mert már kb. 2 hete nem sütöttem semmit, és a fagyi nem elégítette ki a tartalmasabb édesség után sóvárgó rágóizmaimat, ráadásul az is rég elfogyott már. Eszembe jutott, hogy elég régen készítettem aprósütit, ezért elővettem azt a könyvet, amiből korábban is választottam már kekszeket. Most ezt a nagyon egyszerűt néztem ki. Egy kicsit változtattam a hozzávalókon - aroma helyett inkább likőrt, illetve esszenciát használtam –, valamint direkt vettem foszfátmentes sütőport is, mert az ilyen típusú kekszekből különben mindig kiérzem a sütőpor ízét. Bevallom, fotózás után olvasztottam még egy kis étcsokit, és megmártóztattam benne a sütiket, úgyhogy egész nyugodtan így tehet más is, aki megsüti, mert nem rontja el. :D

Hozzávalók kb. 28 darabhoz:

10 dkg vaj
25 dkg kristálycukor (eredetileg ebből 5 dkg barna cukor)
1 ek. vanília esszencia (vagy 1 tk. vanília aroma)
1 ek. Amaretto likőr (vagy 1 tk. mandulaaroma)
2 tojás
30 dkg finomliszt10 dkg őrölt mandula
1 tk. szódabikarbóna
1 tk. sütőpor (nálam foszfátmentes)
1 csapott tk. só
6 dkg aprított tejcsokoládé vagy csokicsepp (lehet ét- vagy fehér csokoládé is)

elkészítés:

1. A langyosra hűlt, olvasztott vajat összekeverjük a cukorral, a vanília esszenciával, a likőrrel, és hozzáadjuk a felvert tojásokat.
2. Belekeverjük a sütőporral, szódabikarbónával, őrült mandulával vegyített lisztet, majd hozzáforgatjuk az aprított csokoládét. Az így kapott sima felületű tésztát hűtőbe téve, pár percig állni hagyjuk.
3. A tésztamasszából diónyi golyókat formázunk, egymástól 7-8 cm távolságra a sütőpapírral bélelt tepsikre sorakoztatjuk, olajjal megkent falapáttal kissé rájuk nyomunk, hogy korong formájuk legyen, és előmelegíttet sütőben egymás után addig sütjük, amíg a sütemények szélei pirulni nem kezdenek.
4. A sütőből kivéve a kekszeket a tepsiben hagyjuk 1-2 percig, majd rácsra szedjük és hagyjuk teljesen kihűlni.

sütési hőfok: 175°C
sütési mód: hőlégkeverés
sütési idő: kb. 10 perc

Forrás: Süti Éden receptkönyve

Kakukkfüves fokhagymakrémleves

Mindig is izgatta a fantáziámat a fokhagymakrémleves. Most végre megfőztem – és biztos, hogy nem utoljára. :)
A fokhagymát egyébként nem fontos sütőben sütni, hanem vékonyra szelve, kevés olívaolajon, serpenyőben sütve is éppen olyan jól működhet, csak nagyon oda kell figyelni, nehogy megégjen, és ezáltal keserűvé váljon. Pirítós kenyér helyett krutonnal is tálalhatjuk.

Hozzávalók 1 liter leveshez:

a leveshez:
1 fej vöröshagyma
6 fej fokhagyma
1,5 dl tejszín
5 dl zöldség alaplé
3,5 dl víz
2 ek. olívaolaj
2 ek. étkezési keményítő
1 csapott ek. kakukkfű
őrölt fekete bors
só

a tálaláshoz:
személyenként 1 szelet kenyér
kevés vaj
kb. 5 dkg reszelt sajt (pl. Pannónia, cheddar)

elkészítés:

1. A fokhagymafejeket lapjában félbevágjuk, a fél fejeket vágással felfelé tepsibe tesszük, megszórjuk ½ teáskanál sóval, és meglocsoljuk 1 evőkanál olívaolajjal. Előmelegített sütőben 25 percig sütjük, és amint megpuhult a belsejük, kinyomkodjuk a héjból.
2. A megtisztított vöröshagymát finomra aprítjuk, 1 evőkanál olívaolajon megdinszteljük, majd hozzáadjuk a sült fokhagymát, és sóval, borssal ízesítjük. Felöntjük a vízzel szaporított alaplével, és forrástól számítva, 5 percig főzzük.
3. A kész levest leturmixoljuk, hozzáadjuk a kakukkfüvet, és a tejszínnel csomómentesre kevert keményítővel besűrítjük a levest. Épp csak összemelegítjük.
4. A kenyérszeleteket megpirítjuk, megvajazzuk, megszórjuk sajttal, és a leveshez kínáljuk.

Gyömbéres-fahéjas vadbaracklekvár

Ez az a lekvár, ami nem sikerült elsőre, és tortában végezte. Pontosabban maga a barack az másféle volt, de az ízesítés ugyanaz. Hihetetlen, hogy egy lekvár miként tud elrontódni! :D
Már az első, sikertelen próbálkozás után is szándékomban állt újra megfőzni, de azt nem sejtettem, hogy ilyen hamar sort kerítek rá. Történt ui., hogy Anya a piacra készült, és megkérdezte, hozzon-e nekem is őszibarackot. Nem mondtam nemet, mert ugye legutóbb ráfaragtam a zöldségesnél vásárolttal, és gondoltam, hátha jobb lesz a piaci. Pár óra elteltével meg is kaptam a kis csomagot, ami 1 kg barackot tartalmazott, és látom ám, hogy ez bizony nem az kívül gyönyörű fajta, hanem jóval kisebb és kevésbé tetszetős. Ekkor már sejtettem, hogy bizonyára belbecsben remekel a gyümike, mert hogy azok a szépségesek jobbára ízetlenek, az ilyen kis előnytelen külsejűek meg mindig finomak. Így is volt.
Ez az ún. vadbarack vagy parasztbarack ízre ugyan nem hasonlít az ősszel érő, fehér húsú, mézédes barackra, de jóval édesebb a bolti, felfújt barackoknál, picit talán kesernyés, és hogy hogy nem, képes lekvárrá sűrűsödni. Csatninak vagy kompótnak is jó.
Én tényleg csak egy próbaadagot főztem, mert nem vagyunk nagy lekvárfogyasztók, ezért ennyi éppen elég arra a pár alkalomra, amikor lekvárra fáj a fogunk.
A gyömbértől kellemesen csípős lett – nekem nagyon ízlik –, de persze ez ízlés dolga, lehet kevesebbet is tenni bele.

Hozzávalók 2 kis befőttesüveg lekvárhoz:

75 dkg őszibarack (tisztítva mérve)
1 púpozott tk. frissen reszelt gyömbér
1 narancs leve
½ lime leve
1 fahéjrúd vagy 1 mk. őrölt fahéj
8 dkg cukor (vagy ízlés szerint)

elkészítés:

1. A barackot meghámozzuk, húsát felkockázzuk, lábasba tesszük, hozzáadjuk a narancs és a lime levét, a gyömbért, és botmixerrel pépesítjük.
2. Beletesszük a cukrot, a fahéjrudat, kevergetve felforraljuk, és addig főzzük kis lángon, néha megkeverve, amíg sűrűsödni nem kezd. Amint ez megtörtént, elzárjuk alatta a lángot.
3. A befőttes üvegeket csírátlanítjuk, még forrón belemerjük a lekvárt, rácsavarjuk a fedelüket, és pár percre fejre állítjuk. Az üvegeket visszafordítjuk a talpukra, és így hagyjuk kihűlni. (Nagyobb mennyiség esetén késhegynyi szalicilt szórunk a lekvárra, így csavarjuk rá az üvegek fedelét, és száraz dunsztba téve hagyjuk kihűlni.)

A vadbarack vagy parasztbarack jellemzői:

Származása: magyar eredetű, Kecskeméten, az Alsószéktó egyik kertjében kialakult természetes hibrid.
Érési ideje: augusztus második fele.
Termőképessége: rendszeresen és igen bőven terem. Korán termőre fordul.
Termékenyülése: igen jól termékenyül.
Gyümölcse: közepesen nagy, szinte szabályos gömb alakú. Színe fehéressárga, a napos oldalán pirossal mosott. Húsa zöldes fehér, rostos, de bő levű, a magja körül élénk piros. Teljesen magvaváló. Íze kellemesen édes-savas, jellegzetes zamattal.
Hajtásrendszere: koronája közepes növésű.
Ellenálló-képessége: a levéltetvekkel szemben ellenálló, de a levélfodrosodás és a monília iránt közepesen érzékeny. A fagynak jól ellenáll.
Termőhely igénye: a talaj iránt nem igényes.
Gazdasági értéke: igen értékes házikerti fajta.


Forrás: Ezt fald fel!