Blogplasztika

Nem tudom, mi ez nálam, de időről-időre felülkerekedik bennem az átalakító kedv. Állítólag nem rossz dolog megújulni, de ki tudja, hogy ez dicséretes-e minden téren. Ha jó, ha nem jó, én bizony a lakás után a blogot sem kímélem, és megint fazonírozok. Ha már az otthonunk új ruhát kapott, az én drága netes naplóm sem maradhat ki a csinosításból. Jó vicc, most legalább van mire fognom a blogrenoválást. Igaz, tavaly ősszel már megejtettem rajta egy csöppnyi plasztikázást, ami bizonyos okok miatt számomra indokolt volt, de még mindig nem voltam teljesen elégedett a színeivel. Mással se, de az most mindegy. :D Ha viszont nagyobb lélegzetű újítást terveznék, talán azt kockáztatnám, hogy elveszítenélek titeket, kedves Olvasóim, ezért inkább csak apróbb változtatásokkal sokkollak benneteket. Az elrendezés csak icipicit módosult, a kanalamtól viszont semmilyen formában nem váltam meg. Csupán a háttér, a fejléc, a színek és részben a betűk cserélődtek ki.
Bízom benne, hogy ez az ismételt átalakulás nem lesz zavaró számotokra, és továbbra is örömmel látogatjátok a blogot. :)

Jó nézelődést és örömteli sütés-főzést kívánok Mindenkinek! :)

UI.: Isten veled régi blogborító!

Kék áfonyás amerikai palacsinta

A fagyasztva szárított ananász és a vadcseresznye már bizonyított, de volt még egy bontatlan zacskó kék áfonyám is. Nagyon kíváncsi voltam rá, mi sül ki belőle, mert úgymond szárazon nem ízlett annyira, mint a fent említett társai. Gondoltam, nem ítélkezem fölötte addig, amíg bele nem csempészem valamibe.
Most is egészséges édességet terveztem, és mivel a Graham-liszt sütiben már bevált, úgy éreztem, megpróbálkozom az amerikai palacsintával, de nem csak a tésztába teszek áfonyát, hanem összedobok mellé egy gyorsan elkészülő öntetet is. Nem is gondoltam volna, hogy ez az egyszerű édesség ennyire fog ízleni akkor is, ha nem csupán a jól megszokott fehér lisztből van. Az amerikai palacsintát nagyon szeretem, de még soha nem csempésztem bele gyümölcsöt. Pedig milyen jól illenek egymáshoz! Az áfonyás tejfölöntet pedig még inkább feldobja.

Hozzávalók 12 darabhoz:

Palacsintához:
13 dkg finomliszt
7 dkg Graham-búzaliszt
6 dkg nyírfaporcukor
1 cs. sütőpor
1 narancs reszelt héja
2 nagy tojás
1 tojásfehérje
1,5 dl tej
4 dkg olvasztott vaj
1,5 dkg fagyasztva szárított kék áfonya
vaj a sütéshez

Öntethez:
20 dkg 12%-os tejföl
3 dkg nyírfaporcukor
1,5 dkg fagyasztva szárított kék áfonya

elkészítés:

1. Az öntethez a tejfölt simára keverjük a porcukorral, és beleforgatjuk az áfonyát. Hűtőbe tesszük. 
2. A palacsintához az egész tojásokat felverjük, hozzáadjuk a tejet, a kihűlt olvasztott vajat, a narancshéjat, és simára keverjük a sütőporral, porcukorral vegyített lisztkeverékkel. Hozzáadjuk a szárított kék áfonyát, és lefedve 1,5 órát pihentetjük. A fehérjét lágy habbá verjük és beleforgatjuk a tésztába.
3. Serpenyőben mokkáskanálnyi vajat hevítünk, a közepére csorgatunk 1 púpozott evőkanálnyi palacsintatésztát, és amint kis buborékok jelennek meg a felszínén, átfordítjuk. Ezt az oldalát is kb. 1 percig sütjük. Így járunk el a többi tésztával is.
4. A kész palacsintákat tányérra szedjük, és az áfonyás tejföllel együtt tálaljuk.

Díjat kaptam!

Július elseje nem csak új otthonnal, hanem díjesővel is megajándékozott. A vándordíj neve Liebster award, amit ugyanaznap két kedves gasztrobloggertől is megkaptam: Kristinától, a Cheffeleség írójától, illetve Pitelánytól, a Tűpárna és habverő blog háziasszonyától. Mindkettőjüknek nagyon szépen köszönöm, hogy gondoltak rám! :)
A Liebster awardról azt kell tudni, hogy aki megkapja, annak felelnie kell 4 olyan kérdésre, amit a díj átadója tesz fel, azután pedig tovább kell adni a stafétát 11 bloggernek. Természetesen a 4 kérdés sem maradhat el mellőle. Minderről pedig valamilyen formában értesítjük a kiválasztottakat.

Kristinától a következő kérdéseket kaptam:

1. Miért kezdtél blogot írni?

-Szerettem volna egy saját oldalt, ahol összegyűjthetem a receptjeimet és egyéb szösszeneteimet, ill. amit én magam csinosítgathatok.

2. Mi a specialitásod, amit bármilyen vendég fut is be, előkapsz?
-Bár ritkán fogadunk vendéget, de ha mégis, akkor a sósak közül a Csirkemell fűszeres-tejszínes mártásban vagy a Húsos palacsinta tejszínes-paprikás hagymamártásban a nyerő, az édesek közül pedig a Sport muffin vagy a Diótorta a tuti választás. Ezekkel eddig sosem fogtam mellé. Előbbiek hamar elkészülnek, utóbbiak munkásabbak.

3. Recept után vagy kreativitásodból táplálkozva készíted az ételeket?
-Vannak korszakaim, amikor szinte csak és kizárólag magam ötletelek, máskor meg képtelen vagyok újat kitalálni. És vannak olyan időszakaim is, amikor egy recept inspirál, és abból alakítok ki valamit a saját számíze szerint. De úgy gondolom, ezzel legtöbben így vagyunk.

4. Szereted-e, ha más főz neked, kritizálod-e (magadban) az ételt, és aztán otthon nekifutsz-e, hogy tökéletesítsd?
-Ha olyasvalaki kényeztet, akinek a főztjét szívesen eszem, akkor nagyon is. Máskülönben eléggé kritikus vagyok, ráadásul meglehetősen válogatós is. De persze udvariasságból csendben maradok, ha valami nem ízlik, vagy szerintem nem jól van elkészítve. :D
Párszor az is előfordult már, hogy egy vendégségben kóstolt ételt én magam is elkészítettem, és azóta is nagy becsben vannak ezek a receptek.

Pitelány kérdései pedig ezek voltak:

1. Melyik az az alapanyag, ami nélkül nem tudnád elképzelni a főzést?

-Azt hiszem, a hagyma. Alig van olyan receptem, amiben ez a nagyszerű zöldség ne szerepelne. :D

2. Hány évesen kezdtél a konyhában sürgölődni?

-Már egészen kicsi koromban figyeltem, hogyan ügyködik Apukám a konyhában, illetve azt is szerettem nézni, ahogy Mami készítette a derelyét. Valójában azonban csak huszonévesen kezdtem el főzni.

3. Mi volt az első "műved"?
-Erre a kérdésre nem könnyű felelnem, de talán a tojásos krumpli. (Persze hagymával :D )

4. Hogy néz ki az álomkonyhád?
-A kérdés nagyon jókor jött, mert pont a napokban szerelik be az új konyhabútort, ami már közelít az álomkonyhához, de azért még tudnám fokozni. :D Többféle stílus is tetszik, de igazából egy szép nagy, világos, kertre néző konyhára vágyom konyhaszigettel a közepén. Egyszerre legyen letisztult és elegáns, modern, mégis klasszikus.

Talán lesznek, akik nem értenek majd velem egyet, de a játék egyik szabálya számomra kicsit furcsa, mert bár rengeteg blog van, amiknek tovább lehet adni a díjat, én mégis túl soknak találom azt a 11-et. Bizonyára ez az ”award” is gyorsan körbejár, és mire én odaítélem valakinek, addigra ő már talán kapott mástól, és esetleg nem fog örülni, hogy megint válaszolnia kell 4 kérdésre, ill. korábban már valószínűleg ő is kiválasztott 11 blogot, és úgy sem fog újabb 11-en gondolkodni. Éppen ezért én most megtöröm a hagyományt, és csupán 3 blogot választok. Bízom benne, hogy ezért nem fogtok megkövezni. :D

Nekik adom át a díjat:

Edinának - Home Bisztro

Pixie-nek - Jépatojta van
Tímeának és Jázminnak - Ketten a konyhában

A kérdéseim:

1. A gyorsan elkészülő ételek híve vagy, vagy inkább szívesen „elmolyolsz” a konyhában?
2. Melyik az az étel, amit 2 héten át is képes lennél megenni?
3. Melyik kedvenc ételedről lennél képes lemondani örökre?
4. Melyik az az étel, amit nagyon szerettél volna megörökölni pl. a nagymamádtól, de valamiért nem volt lehetőség leírni a receptet?