Sandokan csirke

Kiskoromban, a '80-as évek hajnalán volt egy pár külföldi filmsorozat, amit szívesen néztem. Az egyik egy indiai film volt Sandokan címmel. A főszereplőt nyilván nem kell bemutatnom sokaknak, mert szerintem az én korosztályom vagy a nálam idősebbek is biztosan emlékeznek rá. A fiatalabbak kedvéért azonban elárulom, hogy ő Kabir Bedi, aki a sorozatban Sandokan névre hallgatott, de egyben ő volt a Maláji Tigris is. Ha ma látnám ezt a sorozatot, biztosan nevetnék 1-2 jeleneten, de akkoriban nagyon izgalmasnak és érdekesnek tűnt, a zenéje pedig a Neoton Famíliának hála, beleégett a memóriámba.
Kabir Bedi abban az időben hatalmas népszerűségnek örvendett, kb. mint Izaura, és ez utóbbihoz hasonlóan, ő is ellátogatott a tigrisek földjétől igen csak messze lévő kicsiny hazánkba. A műsorvezető a nagyszerű Antal Imre volt. A mi kedves Sandokánunk sok egyéb mellett azt is elárulta, hogy szeret főzni, és megosztotta a nézőkkel egyik kedvenc ételének leírását. Anya persze azonnal beizzította agyának receptmegjegyzésre vonatkozó részét, és miután elkészítette Sandokán csirkéjét, máris gazdagabbnak éreztük magunkat - legalábbis egy jó étel erejéig mindenképp. Ez a recept az ún. Sandokan csirke volt. Anya később is gyakran megsütötte, de mint ahogy sok más étel, egy idő után ez is egyre ritkábban került asztalra, míg végül el is felejtődött. A recept persze Anya memóriájában maradt, így én most hosszú készülődés után végre megsütöttem.
Igazából nem vagyok biztos benne, hogy Kabir Bedi pontosan ezekkel a fűszerekkel készíti-e, de állítólag bármilyen fűszer mehet bele, amit csak otthon fellelünk. De: a kefír, a fokhagyma és a kakukkfű semmiképp sem maradhat ki, ezek elengedhetetlenül fontosak a Sandokan csirkéhez.
Eredetileg nem kell levenni a bőrt a csirkecombról. Anya se szedte le soha, aminek az volt a hátulütője, hogy a szaft jó részéből nekem nem jutott, mivel sosem szerettem a csirkebőrt. Azt leszedve pedig a szafttól is megfosztottam magam. Később Anya kicsivel több szafttal készítette, hogy nekem is jusson belőle. Bőrrel vagy bőr nélkül, ez az étel bizony nagyon finom.
Köretnek bármit készíthetünk mellé. Én ezúttal steak burgonyával és friss salátával tálaltam.
Akinek az epéje nem bírja az erőteljes fűszerezést, az csökkentheti a fűszerek mennyiségét.

 
Hozzávalók 4 személyre:

4 egész csirkecomb
2 dl kefir
2 gerezd fokhagyma
1 tk. bazsalikom
1 tk. majoránna
1 tk. kakukkfű
1 tk. rozmaring
1 mk. borsikafű
1 mk. tárkony
½ mk. őrölt fekete bors
1 ek. olívaolaj + a sütőtálhoz

elkészítés:

1. A megtisztított fokhagymát áttörjük, és a többi fűszerrel, valamint az olajjal együtt a kefirhez keverjük.
2. Egy hőálló tálat vékonyan kiolajozunk, belefektetjük a lebőrözött csirkecombokat, és eloszlatjuk rajta a fűszeres kefirt. Alufóliával lefedve, 1 napra, de min. 1 éjszakára hűtőbe tesszük, hogy a hús magába szívja az ízeket.
3. Másnap előmelegített sütőben fólia alatt 30 percig párolva sütjük, majd levesszük róla az alufóliát, és pirulásig sütjük. Megsózzuk és tálaljuk.

sütési hőfok: 200°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 50 perc

Egy kis érdekesség Sandokan és a főzés kapcsán a Magyar Televízió 1987-es Főzöcske - Tv fazék c. műsora, amiből kiderül, hogy ez a csirkecomb azért nem pont úgy van fűszerezve, ahogy a műsorban látható. De sebaj! :D

Citromos gombakrémleves

Ó, igen, ezt is megértük - gombalevest főztem! :D Persze ez nem az a különleges fajta gombaleves, amiben pl. erdei gomba van, hanem még mindig azt a kedves kis csiperkét használtam fel hozzá, amit már jól ismerek. Készült már belőle saláta, mártás, töltelék, ill. hús tetejére is rá szoktam ültetni. Levest viszont eddig még nem főztem belőle. Mivel azonban a minap vettem egy dobozkával, úgy gondoltam, most nem salátába teszem, hanem végre valahára kipróbálom a krémlevest, hátha még én is eszek belőle. Én egyébként krémleveses vagyok, ilyen formában ui. azt a zöldséget is képes vagyok lenyelni, amit csak úgy feldarabolva semmi pénzért nem ennék meg.
Bevallom, nem értek a gombához, hogy milyen ízesítés illik hozzá az általam eddig használt fűszereken kívül, ezért bátran bele mertem löttyinteni egy fél evőkanálnyi citromlevet. Csodák-csodájára nem rontotta el, sőt pikánssá tette, legalábbis a Kutyafül ezt mondta. Sajnos én még levesnek sem szerettem meg, hiába krémesítettem, ezért neki kellett megennie az egészet, ami persze nem volt baj, mert olyan jól sikerült, hogy simán bekanalazta egyedül is 2 nap alatt. :)
Én pedig tovább reménykedem, hogy igen is létezik olyan gomba, amit képes leszek majd egyszer megenni, mint ahogy egyszer Ausztriában. :)

Hozzávalók 3-4 személyre:

a leveshez:
30 dkg fehér csiperkegomba
1 kis fej vöröshagyma
1 gerezd fokhagyma
6 dl csirkehúsalaplé
1 ek. vaj
½ csokor petrezselyemzöldje
őrölt fekete bors
só
1 dl tejszín
1 ek. frissen facsart citromlé
citromfűlevélkék

a tálaláshoz:
2 szelet kenyér
1 gerezd fokhagyma
1 púpozott ek. olívaolaj
4 kis fej csiperkegomba
1 mk. vaj

elkészítés:

1. A gombát megmossuk, megtisztítjuk, és 4 fej kivételével falatnyi darabokra vágjuk.
2. A petrezselymet megmossuk, leszárítjuk, a leveleit lecsipkedjük a szárról, és felaprítjuk.
3. Az apróra vágott vöröshagymát a vajon megpirítjuk, hozzáadjuk az áttört fokhagymát, a gombát, és 1-2 percig pirítjuk. Felöntjük 6 dl alaplével, és puhulásig főzzük. Leturmixoljuk.
4. A levest befűszerezzük, hozzáadjuk a tejszínt, az aprított petrezselymet. (Ha sűrűbb levest szeretnénk, 1 evőkanál liszttel vagy 1 teáskanál keményítővel kevert tejszínnel sűrítjük.)
5. Az olívaolajat serpenyőben felhevítjük, rátesszük az előzőleg felkockázott kenyeret, és az áttört fokhagymát is hozzáadva megpirítjuk.
6. A félretett gombafejeket felszeleteljük, és a vajon kissé megpirítjuk.
7. A levest tányérokba szedjük, ízlés szerint megszórjuk "bébi" citromfűlevélkékkel vagy aprított citromfűvel, és a pirított kenyérkockákkal valamint a pirított gombával együtt tálaljuk.

Grízes sütemény földieperrel

Emlékezetem szerint eddig csak egyetlen olyan receptet tettem fel a blogra, ami nem nyerte el a tetszésemet. Ez a süti a második. Hogy miért is került föl mégis? Mert ezzel az édességgel pontosan úgy jártam, mint anno a banános-csokis-kókuszos túródesszerttel: nekem abszolút nem ízlett, a Kutyafül viszont elismerőleg nyilatkozott róla. Általában egy 10-es számskálán kell neki megmondania, hogy az adott étel hány pontot érdemel, és mivel ez a süti számára egy erős 8-ast ért, így hát nem kukáztam ki.
Nem jellemző, hogy tojás nélküli sütit sütök, mert valahogy nem bírom elképzelni, hogy abból „normális” sütemény kerekedik ki, lévén, hogy nincs benne kötőanyag. De ez a hitetlenkedés biztosan csak az én tudatlanságomat támasztja alá. Amikor ezt az édességet megláttam a neten, csak arra tudtam koncentrálni, hogy epres, ill. mivel soha nem sütöttem még grízes sütit, ki kellett próbálnom. Már késő volt, amikor feltűnt, hogy nincs is benne tojás. Már nem volt visszaút, pontosabban épp hozzákeverhettem volna még, de kíváncsi voltam rá, hogy milyen lesz a sütés eredménye, ha kimarad belőle. Azt is láttam, hogy ez aztán nem egy fogyókúrás eledel, hiszen töméntelen vaj, cukor és búzadara kell bele, plusz ott van még a magas zsírtartalmú tejföl is. De ha már erre esett a választásom, akkor ez lesz.
Nagyon szépen megsült a teteje, ezzel nem is volt baj, a tűpróba szerint a belseje is oké volt, mégis megijesztett, mert ezt bizony még langyosan sem lehetett épségben felszeletelni. Úgy tűnt, nem sült át teljesen. Amikor aztán teljesen kihűlt, mégis egyben maradt. Megkóstoltam... ...és nem ízlett. :( A megkezdett szeletet félreraktam a Kutyánszkinak, és láss csodát, ő épp az ellenkezőjét állapította meg. Én azonban addigra már újrahasznosítottam a sütit, villával alaposan összetörtem, és 3 tojást kevertem hozzá. Újrasütöttem.... ….és nem változott az eredmény, sem pedig a véleményem - ugyanolyan lett. :D Valószínűleg, ha már az első próbálkozásnál tettem volna hozzá a felvert fehérjehabot, ill. a cukorral kikevert tojássárgáját, akkor azért más lett volna az eredmény.
Másnap aztán rá-rájártam én is. :D
Az, hogy nektek ízlik-e, csak egy módon derülhet ki: ha elkészítitek. ;)

Hozzávalók 24-26 cm átmérőjű sütőformához:

Tésztához:
25 dkg vaj
40 dkg búzadara
2 ek. liszt
2 csapott tk. sütőpor
1 cs. vaníliás cukor
50 dkg tejföl
35 dkg cukor

Sziruphoz:
7,5 dkg cukor
1 ek. víz
1 narancs leve
3 ek. rum

Eperöntethez és a sütemény tetejére:
50 dkg földieper
1 cs. vaníliás cukor

elkészítés:

1. A tejfölt elkeverjük a cukorral, a vaníliás cukorral, és hozzáadjuk a liszttel, vegyített búzadarát keveréket és negyedórát állni hagyjuk.
2. A tésztamasszát 2-3 percig keverjük, majd kivajazott, kilisztezett sütőformába simítjuk, és előmelegített sütőbe toljuk.
3. A sziruphoz a cukrot a vízzel állandó keverés mellett aranybarnára karamellizáljuk, majd hozzáadjuk a narancslevet, a rumot, és kis lángon kb. 10 perc alatt sűrűsödésig főzzük.
4. A megsült tésztát a sütőformában hagyjuk, a tetejét hurkapálcával több helyen megszurkáljuk, és meglocsoljuk a még forró sziruppal. Így hagyjuk kihűlni.
5. Az eperöntethez a kicsumázott, megmosott földiepret feldaraboljuk, és kiveszünk belőle 25 dkg-nyit. A vaníliás cukorral együtt lábasba tesszük, pürésítjük és összeforraljuk. Kihűtjük.
6. A süteményt felszeleteljük és az eperöntettel, valamint a felkockázott többi eperrel együtt tálaljuk.

sütési hőfok: 175°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 45 perc