2014. április 26.

2. Új bútort! - De honnan?



-Végre lakásfelújítunk! - ezzel a felkiáltással kezdtünk neki az új évnek. Pontosabban már az óév végén eldőlt, hogy mi lesz a „menü” 2014-re. Ez az esztendő egyébként is a változások éve, sőt a Ló éve a kínai horoszkóp szerint. Most olyan energiák mozgolódnak körülöttünk (igen, körülötted is!), ami segít valóra váltani a terveket, formába önteni a régóta dédelgetett álmokat, és egyáltalán, kedvez a már egy ideje a levegőben lévő vágyak megvalósulásának. Több tervem is van, de ezek közül az első most a lakás. Új enteriőr, új pas... (dehogyis, a pasi marad, de csak mert tök jól bevált és igazán szeret, én meg őt) és egy kis életmódváltás, mert ugyebár szép lakáshoz csak tetszetős külső és mindig fejlődni akaró hozzáállás dukál lelki síkon is. Vagy nem? Mindegy, ha dukál, ha nem, mi biza' leadjuk a fölös kilókat, ami az utóbbi pár évben szaladt fel ránk, ill. ami legalább olyan fontos – a magam részéről sokat „reluxálok”, hogy a lelkem is megkapja a jóféle táplálékot. Ja, és ezentúl nem állunk szóba olyanokkal, akik nem olyanok! Legyen az nagyon régi, talán-sohase-volt barát vagy újabb keletű, inkább-nem-minősíteném típusú! Hopp, egy kissé elkalandoztam, de csak mert a változásról vagyon szó. :D

A lakásra nézve a változás/változtatás boltvadászattal indult virtuális síkon, majd élőben bonyolítottuk le a vásárlás első hullámát közelebbi s távolabbi településeken. Na, de nem akarok én ennyire előre szaladni, mert írásbeli szószátyárságom még a végén megkérdőjeleződik, ha nem fejtem ki mindezt icipicit részletesebben. Tehát: a netes boltkeresés leszűkítette a kört 3-4 bútorüzletre a közeli nagyvárosban és egyetlen boltocskára a fővárosban. Mert ugye mivel kezdi a renoválást a lelkes lakásfelújító, ha nem mindjárt bútorvásárlással?! Mellesleg van is benne némi ráció: 1. - év végi leárazás idején ez eléggé evidens döntés, 2. - a majdani bútor színéhez illő igazítani a falak színét is, szóval nem baj az, ha megvan a bútor, utána jöhet a festék is! (Halkan jegyzem meg, hogy már legalább 20 éve tudom, hogy kb. milyen színű falak között érezném magam a legjobban, szóval tényleg jó ötlet volt előbb a bútort megvenni, hogy aztán ahhoz idomítsuk a falszínt.)
Az első új bútordarab a franciaágy volt, amit a KúEm-ben tekintettünk meg még decemberben, és el is ájultunk az árától, pedig - a bolt nevével ellentétben - ez nem is olasz, hanem echte magyar termék volt. Mindent levajaztunk az eladóval, hogy ugyan rakja már félre ezt nekünk, és majd mi telefonálunk, hogy.... Szegény félre is rakta és biztos várta is a telefont, hogy..., de mi jól becsaptuk és helyette kinéztünk egy ugyanolyan ágyat a neten, és el is mentünk a fővárosba megtekintésre, aminek az lett a vége, hogy megrendeltük tokkal-vonóval, de leginkább ágyrácsostul-matracostul. Nem éppen fillérekért persze, de nem is KúEm-árakon. Na, akkor el is határoztuk, hogy a bútorboltokat mi arra fogjuk használni, hogy ott mindent szemrevételezzünk és megtapizzunk, hogy aztán a látottakhoz kísértetiesen hasonlító szekrényt, polcot vagy ülőgarnitúrát orvul megrendeljük a netről, és naná, hogy jóval olcsóbban. Jaj, de kis okosak vagyunk mi! :)
Komolyra fordítva a szót: ezt a módszert ajánlom mindenkinek, aki új bútor vásárlásán töri a fejét. Élőben szemrevételezni, az áhított termék nevét és cikkszámát gondosan feljegyezni, majd a netről - a szállítási költséget is beleértve, lehetőleg a legolcsóbb helyről – megrendelni. Mi konkrétan 40.000 Ft-ot spóroltunk így az ágyon!!!

Persze vannak egész jó kis bútordiszkontok is, pl. a fővárosban, de nekünk nem volt időnk egy csokorba venni őket és egymás után betérni hozzájuk.

Már évek óta nagy vágyat éreztem bekukkantani a BéErWé-be, de eddig ez megvalósulatlan maradt. Na most, most végre valóra vált az álom, és az óévben benyomultunk a vágyott „bótba”! Húúú, nem hiába tetszett ez nekem már kívülről is! Az utóbbi évek és a helyi bútorboltok borzalom berendezési tárgyainak felhozatala után üdítőnek ígérkezett eme üzletlánc termékeinek végignézése. És tényleg, szinte az összes, nappaliba való polcrendszer tetszett, és a választást csak a pénztárcánk lóvéra vonatkozó tartalma tudta eldönteni. Itt meg kell jegyezzem, hogy a neten való tök ugyanolyan bútor keresése nem mindig válik be. Mi pl. BéErWé-s bútort nem találtunk olcsóbban a világhálón, ezért maradt a régi típusú vásárlás az eredeti helyen. Végül egy tetszetős, de nem elérhetetlen árú bútort vettünk meg, amit a hálószobába szántunk, és elhatároztuk, hogy legközelebb is a BéErWé-t választjuk, mert az áraik nem elrugaszkodottak, miközben tényleg szép dolgaik vannak.
Még a KúEm-es, legelső bútorkereséses napon benéztünk egy másik üzletbe is, de az elrettentően magas árai miatt kifordultunk onnan. A szemem azért megakadt egy magas támlás széken, amit a konyhába képzeltem el. Miután a KúEm-ben látott iszonyúan gyönyörű étkezőszéket mégse vettük meg, mert az ára szintén iszonyúan szép, akarom mondani magas volt, és a neten sajnos ezt se találtuk meg olcsóbban, ezért a BéErWé-s, második bútornézegetős alkalommal mégis visszakényszerültünk abba a gagyinak kinéző, ám drága boltba, és ott megrendeltük a magas támlás étkezőszéket kivételesen olcsón. :)
Jupppííí, ágy kipipálva, hálószobabútor kipipálva, étkezőszék kipipálva! Bár már minden ki van fizetve, de szerencsére mind az ágy, mind a hálószobabútor a gyártónál maradhat addig, amíg a felújítás be nem fejeződik. Csak a székeket hoztuk haza, hogy gondosan becsomagolva átvészeljék a munkálatok hosszú heteit.

A régi bútorok közül szinte mindent elajándékozunk, vagy más módon eltávolítunk, mert ezek jó része eléggé lelakott és nem is tetszik már. Még a hűtőt is kicseréljük, egyszóval minden vadiúj lesz. Persze a gyönyörű, eredeti neorokokó székeimtől nem válnék meg soha, hiszen ezek valódi értéket képviselnek.
Eredetileg a fürdőszobai tükör megmaradt volna, de mivel minden majdhogynem minimál stílusú lesz, így nem árt 1-2 cizelláltabb darabbal feldobni a lakást. Pl. egy szép keretben lévő tükör kimondottan jól illeszkedne a fürdőbe. Persze nyilván nem Florentin vagy Blondel keretben, de valami hasonlóan szép rámát a Vateráról vagy más „jófogásos” netes helyről is be lehet szerezni. Egyébként egy remek állapotú, kisebb, neobarokk keretben lévő metszett tükröt sikerült is találnunk potom pénzért, úgyhogy „ő” is bebugyolálva várja már, hogy a lakás egyik dísze legyen.










Ez a történet a képzelet szüleménye. Bármely hasonlóság valódi, még élő vagy elhunyt személyekhez kizárólag a véletlen műve. Bármilyen utalás valóságos eseményekre, vállalatokra, szervezetekre vagy helyszínekre pusztán a valósághű, hiteles ábrázolást szolgálja.




2014. április 23.

1. A nagy elhatározás - „Végső visszaszámlálás”




Talán 3 éve is van már annak, hogy vettünk egy telket, hogy azon felépítsük álmaink otthonát. A terv ezidáig nem valósult meg, pedig több okból is nagyon szerettünk volna elköltözni.
A telek köszöni szépen, jól van, és tavasszal meg nyaranta szépen növeszti is a tarackot, ami még mindig nem alakult át értékes gyeppé. Sebaj, arra mindenképp jó a tarack is, hogy kikényszerítsen bennünket a lakásból a friss levegőre, a csendes környezetbe füvet, akarom mondani tarackot nyírni. Ott nyugalmat szívunk magunkba, és pár óra alatt regenerálódhatunk, hogy aztán újult erővel illeszkedjünk (csakis fizikailag) vissza ebbe a jól ismert közegbe, ami több oldalról is behatárolja szabadulni vágyó lelkünket.

A lakást korábban meg is hirdettük, de az sajna a nyakunkon maradt. Mi pedig nehéz gazdasági helyzet és pangó ingatlanpiac ide vagy oda, nem akartuk elkótyavetyélni már csak azért se, mert a házépítéshez nem kevés zsére van szükség. Úgy döntöttünk, várunk, amíg nyerünk a lottón, vagy talán nem is kell arra várni, mert valami csoda folytán emelkedik itt a nívó, és így maradhatunk a fenekünkön. Eddig azonban se egyik, se másik eshetőség nem vált valóra, ezért újra az eladáson kezdtünk agyalni. Aztán mégse, aztán mégis, aztán mégse, aztán mégis, aztán megint mégse... stop! - egyelőre akkor mégse, magyarul nem adjuk eeel!!!
A kégli amúgy nem éppen nevezhető mai mércével mérve tetszetős állapotúnak, szóval érthető, hogy nem is kapott rajta a szem annak idején, amikor fűnek-fának mutogattuk. A potenciális vevők helyében én egyébként szívesebben vennék egy lepusztultabb kérót, mert azt olyanra alakíthatom, amilyenre én akarom, és nem kell az elődöm vadiúj, „jaj, de szép” rózsaszín+virágmintás csempéjét bámulnunk, vagy a frissen járólapozott előszobát fölvernünk. Mindegy, nem vagyunk egyformák, van akinek elég csak kifesteni az újonnan vásárolt lakást, és máris belakja azt nagy boldogan. A mi lakásunkat érthetetlen módon azonban senki se akarta nagy boldogan belakni, pedig igazi retro környezetet tudhatott volna magáénak, ami manapság nagy divatnak örved és reneszánszát éli. Itt kérem a szocializmusból itt maradt - bár sajnos (?) matricátlanított - fehér csempe ékesíti a falakat, a járólap pedig eredeti, házgyári műkő, ami direkt előnyös a jó ízlés fogalmát nem ismerőknek és a takarítani kevésbé szeretőknek, mert gusztustalanul ronda és nem látszik rajta a kosz. Ha valaki nagyon könyörgött volna, még 1985-ös Modern Talking posztert is itt hagyok neki, csak hogy tényleg biztos elkeljen a lakás, és teljes legyen a retro fíling. (Bocsi, M.T. klubtagok, az előbbit ti ne olvassátok el!)
A kádunk öntöttvas és a szaniterek is pont olyanok, amire manapság már csak vadászva lelhetne rá egy vérbeli retro dizájn-rajongó.

Három dolgot bánok csak...
1) ...hogy kicseréltettük az összes külső nyílászárót, kirekesztve ezzel a fülünknek oly kedves és a rusztikus karácsonyi hangulatot emelő hideg téli szél ablakkereteken való beáramlását, melynek útját csak a jól ismert szélfogó „ablakkígyókkal” lehetett némileg elzárni. Hogy az milyen klassz dolog volt! Na, ez nálunk már a múlté, itt ui. már nem áramlik be a szél, és az utca hangjait sem élvezhetjük már akkora nyomatékkal.
2) ...hiányzik az előző lakótól megörökölt, teljes falat befedő, erdőt ábrázoló posztertapéta, amit egy 4 évvel ezelőtti érzékeny pillanatomban hosszú ideig tartó munka árán és dühösen lekapartam a falról, hogy helyébe léphessen a tisztasági meszelésnek köszönhető sivár fehérség, némi libafos-zöld sávval feldobva. Pedig az a kedves erdőrészlet biztosan hozzájárult volna az utóbbi pár év néhány depresszív pillanatának enyhítéséhez. Na ja, akkor még nem volt telkünk, ahova ki lehetett volna menekülni valódi erdőrészletet bámulni.
3) ...a gázbojler is már a múlté. Azt hiszem, senkinek nem kell bemutatni ezt a tiszteletet parancsoló monstrumot, ami az amúgy is csöppnyi fürdőszoba egyik falát olyan súlyosan tudta uralni, hogy csak úgy mertünk bemenni a nedves helyiségbe, ha előbb csókolomot köszöntünk neki, nehogy épp akkor találjon felrobbanni, amikor fürdeni akarunk. Szegény „öregurat” mi bizony galád mód lecseréltük egy szemtelenül fiatal és udvariatlanul csöndes zöldfülűre, akinek fogalma sincs róla, miben rejlik a valódi vízmelegítés tudománya. Na de a kedves vevő nem kaphatja meg egyszerre a letűnt éra minden jól ismert elemét, legyen elég csak a régi enteriőr a kopott parkettával!

- Most akkor hogy is van ez? Eladjátok vagy nem? - kérdezheti a kedves Olvasó. -
Ja, nem, nem adjuk! Nem azért irkáltam az avítt lakásbelső előnyeiről, hogy mégis megvételre kínáljam az otthonunkat, hanem csak azt fejtegettem, hogy miért nem kellene egy vevőjelöltnek csak azért sarkon fordulnia, vagy nagyon lealkudnia a vételárat egy xy lakás láttán, csak mert az még mindig magán hordozza az építési évének nyomait.
Szóval csak a nyomatékosítás kedvéért: egyelőre nem építünk házat - lakásfelújítunk! Kemény menet lesz. ...de már elkezdtünk visszaszámolni, és bedobozoltam mindent. Hallom is felcsendülni a Europe „The Final Countdown” című örökzöldjét.
Vicces, de a wc-ülőke és a konyhabútor munkalapja hozzánk hasonlóan nagyon várja a munkálatokat, ui. előbbi épp mostanában tört el, utóbbi meg kenyérdagasztás közben elkezdett nyikorogni, mintha csak szabadulni akarna a helyéről. Könnyen eleget tudunk tenni a kérésüknek – repülnek innen.



Ez a történet a képzelet szüleménye. Bármely hasonlóság valódi, még élő vagy elhunyt személyekhez kizárólag a véletlen műve. Bármilyen utalás valóságos eseményekre, vállalatokra, szervezetekre vagy helyszínekre pusztán a valósághű, hiteles ábrázolást szolgálja.






A renoválás örömei, avagy 2014 a változás éve

1. A nagy elhatározás - "Végső visszaszámlálás"
2. Új bútort! - De honnan?
3. Merengés a költségeken
4. Álmatlan éjszakáim okozója - a konyha
5. A bútortervezés
6. Apróbb javaslatok tanácstalanoknak 
7. Egyéb fontos lecserélnivalók, változtatások és az árajánlatok
8. "Induljon a banzáj, essen szét a ház!"