Gombás-húsos "rizottó"

Újra itthon vagyunk, lassan visszarázódunk a hétköznapokba. Enni is kell, ezért amióta hazaértünk, főztem egy s mást a már jól bevált receptjeim közül. Most azonban valami olyasmit akartam csinálni, amit eddig még soha. Pontosabban az ebben az ételben lévő hozzávalókból szinte pont így már korábban is készültek ételek, de a gombából többnyire tejszínes gomba lett, a húsból valamilyen szaftos husi, a rizsből meg köret. Most viszont vegyítettem ezt a három hozzávalót, és ez a rizses egytálétel kerekedett belőle a Kutyafülnek. Amúgy fogalmam sincs, hogyan készül a rizottó, de gondolom, nem követtem el vele túl nagy szentségtörést, ha esetleg nem pont így. Egyébként is az a lényeg, hogy sikert arattam vele.

Hozzávalók 2 személyre:

½ csirkemellfilé
őrölt fekete bors
só
1,5 dl rizs
1 jó tk. mangalicazsír
víz

Gombás alaphoz:
1 fej vöröshagyma
20 dkg konzerv csiperkegomba
1,5 dl húsalaplé
őrölt fekete bors
só
2 ek. mangalicazsír

elkészítés:

1. A húst csíkokra vágjuk, sóval, borssal fűszerezzük és alaposan összeforgatjuk.
2. Lábasban zsírt hevítünk, rátesszük a rizst, kissé megpirítjuk, majd felengedjük másfélszeres mennyiségű vízzel, és kis lángon puhára főzzük.
3. A gombás alaphoz a hagymát nagyon vékony karikákra vágjuk, és a zsíron megdinszteljük. A lecsepegtetett gombakonzervet a hagymára tesszük, megfűszerezzük, átforgatjuk, és pár percig sütjük.
4. Felengedjük az alaplével, és kis lángon párolva, majdnem teljesen elforraljuk a levét.
5. Rátesszük a húst, fehéredésig sütjük, majd hozzáforgatjuk a kész rizst, és tálaljuk.

Túrós-csokis minikenyér

Ennek a receptnek az eredetijét pár évvel ezelőtt egy ismert receptgyűjtő oldalon találtam Túró Rudis muffin néven, és összesen egyszer sütöttem meg. Le is fotóztam akkor, és most megtaláltam a rég elfeledett képeket. Kedvet kaptam hozzá, hogy újra megsüssem, de ezúttal Túró Rudi nélkül, és icipicit módosítottam is rajta. A kis piteformákkal együtt vásárolt kenyérsütőformák most kapóra jöttek - ezzel a sütivel avattam fel őket. A mellé kínált maradék citromkrémmel együtt nekem különösen ízlett.
Megsüthetjük muffinformában is – akkor kb. 6 darab nagy muffin lesz belőle.
Én néha azt szeretem, ha a csoki folyós marad a süti tetején, de aki jobban kedveli, ha megdermed a csoki, az ne tegyen vajat a mázba.

Hozzávalók 3 db 13,5x6,5 cm-es kenyérsütő formához:

Tésztához:
3 tojás
12 dkg kristálycukor
7,5 dkg finomliszt
3 dkg búzadara
½ cs. sütőpor
25 dkg túró
1 citrom reszelt héja
½ citrom leve
1 tk. vanília esszencia
7 dkg étcsokoládé reszelve
3 dkg csokicsepp vagy durvára vágott étcsokoládé
vaj és liszt a sütőformákhoz

Tetejére és a tálaláshoz:
5 dkg étcsokoládé
½ mk. vaj
citromkrém

elkészítés:

1. A tojások fehérjét kemény habbá verjük. A sárgáját a cukorral habosra keverjük.
2. A cukros tojáshoz adjuk a sütőporral, búzadarával elkevert lisztet, a citromhéjat és -levet, valamint a vanília esszenciát.
3. A nagy lyukú reszelőn lereszelt csokoládét a csokicseppel (vagy a durvára vágott csokoládéval) együtt a tésztamasszához keverjük, és óvatosan beleforgatjuk a fehérjehabot.
4. A kivajazott, sütőpapírral bélelt formákba 5-5 evőkanálnyi tésztamasszát kanalazunk, és 200°C-ra előmelegített sütőbe tesszük. A hőmérsékletet 150°C-ra csökkentjük, és készre sütjük a süteményeket.
5. 2 percre résnyire kinyitjuk a sütő ajtaját, majd még nagyobb résnyire, és a süteményeket a sütőben hagyjuk még jó 5 percig, hogy a tetejük ne essen össze.
6. Az étcsokoládét a vajjal gőz fölött összeolvasztjuk, és bevonjuk vele a sütemények tetejét. Citromkrémet kínálunk hozzá.

sütési mód: hőlégkeverés
sütési idő: kb. 30 perc

VII. Németország... szeretlek!

6. Berchtesgaden, Krimml:

Berchtesgaden:
Csütörtökre időzítettük az általunk szinte legjobban várt látnivalót, a Harmadik Birodalom egyik megmaradt „emlékművét”, a németországi Berchtesgaden városa fölött megbújó híres/hírhedt épületet. Az oda vezető úton, a tulajdonképpeni Berchtesgadener Land nevű vidéken kocsikázva, gyönyörködhettünk a német Alpokban és az ottani zöld mezőkben. Számomra nagyon várt program volt ez, hiszen Németországhoz különösen vonzódom.
Az időjárás megint kedvezett nekünk, bár borongós időben indultunk útnak, de amíg a Kehlsteinon voltunk, elviselhető mennyiségű felhő úszkált a fejünk fölött. Egyedül a házzal szemközt látható Hoher Göll sziklatömbjét takarták el a szemünk elől, de mire végére értünk a programnak, teljesen beborult az idő, és megsajnáltam a még mindig ide érkező turistákat.
Németország délkeleti csücskében, az osztrák határtól 15 km-re, Salzburgtól pedig 30 km-re található város a Bajor Alpok egyik gyöngyszeme. Itt van a 2713 m magas Watzmann hegy, Németország 2. legmagasabb hegycsúcsa és a Königsee tó.
A várostól alig 3 km-re található Kehlstein 1835 méter magas hegye, amelyen a Harmadik Birodalom idején Adolf Hitler üdülőhelye volt Sasfészek néven.

 

Wachenfeld-ház (Haus Wachenfeld):
1923-ban a berchtesgadeni hegyekben a Führer egy kis faházat bérelt (amely egy gazdag bajor kereskedő háza volt), mert ideális helyen feküdt - közel a barátinak számító Ausztriához, Olaszországhoz és Magyarországhoz. Így az akkoriban még csak kis párt elnökeként tevékenykedő Hitler gyorsan el tudott volna menekülni baj esetén. Később hazaárulásért börtönbe került, és ott megírta a Mein Kampf-ot. A könyv 2. felét már itt a hegyekben diktálta, és a befolyt összegből megvette a telket. A házat átépíttette, és felállította főhadiszállását, az ún. Berghofot, ahol történelmi döntéseinek nagy részét hozta meg.
1935-re hatalmassá nőtte ki magát a birtok. A környező lakókat, vagyis a falu nagy részét a Nemzeti Szocialista párt kivásárolta és kitelepítette, és a biztonsági szolgálattal együtt odaköltöztették az egész gépezetet. A Berghof szomszédságában volt Göring, Bormann és Albert Speer háza. Göbbelsnek és családjának nem volt szüksége nyaralóra, saját lakrészük volt Hitler házában. És itt élt Eva Braun is. Volt óvoda a gyerekeknek, SS-barakk, gyalogtávolságban teaház, de ezeket a Berghoffal együtt mind megsemmisítették a háború után, alig maradtak felismerhető nyomok utánuk. Az öt biztonságos zónát egy földalatti bunker kötötte össze. Az egyik épen maradt épület a Berghof közvetlen szomszédja a Hotel zum Türken, mely morbid módon ma is lakható, s melynek pincéjéből bejutunk a föld alá.
A hotelhoz vezető utat kocsival is megtehetjük. Mi nem szálltunk ki itt, csak távolabbról láttuk a bejáratot. Nem akartuk ui. elszalasztani a naposabb időt, ami fent a csúcson igen fontos tényező az élvezhető látkép érdekében.

 

Sasfészek (das Kehlsteinhaus):

Kocsival a felfelé vezető út mentén álló, megtévesztő nevű Berggasthof étterem környékén lévő parkolók valamelyikében van lehetőség letenni a kocsit. Az étterem melletti úton pedig legyalogolhatunk a "Dokumentation Obersalzberg" nevű kiállításhoz, amely korabeli fotók segítségével visszarepít az időben, és történelmi áttekintést nyújt a nemzeti szocialista múlttal kapcsolatban. Állandó és időszakos kiállításokat tekinthetünk meg, ill. előadásokat, rendezvényeket is tartanak.
(Kirándulási lehetőségek Obersalzbergben)

Berggasthof étterem

balra: Dokumentation Obersalzberg kiállítás, jobbra: a buszállomás

A lenti nagy parkoló mellett lévő buszmegállóból menetrendszerűen indulnak a buszok Obersalzbergbe, és végigmennek a 6,5 km hosszú, csupán 4 m széles, meredek és kanyargós úton, amelyet 13 hónap alatt 3000 munkás épített. Ez annak idején privát út volt. A buszok aztán a Sasfészekhez vezető alagút bejárata előtt leteszik az utasokat. Ha ide felértünk, a kasszánál célszerű azonnal helyjegyet váltani a visszaútra, ami nem kerül plusz pénzbe. Aki a visszaútra szóló időpontot később módosítani szeretné, és hamarabb el akarja hagyni a terepet, annak a buszsofőrrel kell megbeszélnie a változtatás lehetőségét. Mi is így tettünk.
Miután a busz felért, egy hosszabb alagúton kellett tehát gyalogolnunk az eredeti állapotában megmaradt lifthez, amit belül fényesre polírozott sárgaréz borít. Itt nem szabad fotózni, de azért lehet. :) (Mi inkább videóztunk, ezért az itt készült egyetlen fénykép elég béna lett.) A felvonó 124 m-t emelkedik 41 mp alatt, hipp-hopp felér a házig.
Természetesen gyalogosan is mehetünk, 3 útvonal is felvezet a csúcsra, mindegyiket nagyjából 2-2,5 óra alatt lehet megtenni.

kiszállás a buszból - panorámakép

végállomás, kassza és az alagút bejárata

balra: alagút a lifthez, jobbra: a lift, amit tilos fotózni... meg az amcsi  Mikulás inkognitóban :)

ugyanaz a panoráma feljebbről

távolban a Königsee

Az 1834 m magasan fekvő, jelenleg étteremként működő nem túl szép épületet Bohrmann ajándékozta Hitlernek 50. születésnapja alkalmából. A Führer azonban a becslések szerint csak kb. 10-szer járt itt. Eva Braun testvérének esküvőjét ebben a magaslati étteremben ünnepelték, és ennek a partinak a képei egyedüli bizonyítékok arra, hogy Hitler igenis járt a születésnapi ajándékházikójában. El is fogyasztottunk itt egy kávét, de képtelenek voltunk átérezni a tragikus múltat, pedig abban a teremben ültünk, ahol sok-sok évvel ezelőtt jó néhány eszement háborús bűnös gondtalanul szórakozott. Az étterem és a hely tele volt bámészkodó turistával - így nehéz elmerülni a történelemben. Továbbá kiábrándító volt a teraszon árválkodó 4-5 lelakatolt hűtő, amelyekben a nyár folyamán tárolják az italokat.

körbejártuk az épületet - jobbra lent: a Sasfészek irányából nézve,
háttérben a Hoher Göll felhőben úszó sziklatömbje és a kereszt

ezen a vaskorlátos kilátóhelyen vitte le a fejemet szél

belső tér - ma már étterem...

...és kávézó

Sasfészek, azaz a Kehlsteinhaus

A hely azonban nem csupán a Sasfészek miatt érdekes. Ebben a magasságban ui. ténylegesen a sziklák csúcsáról, gyakorlatilag 300 fokban látható a Nemzeti Park, a Königsee, az Alpok havas hegycsúcsai és a távolban Salzburg. A látvány szerintünk vetekszik a Schafbergről elénk táruló panorámával még akkor is, ha itt csak egyetlen tó vize tükröződik a távolban. Ha lehet, még kicsit félelmetesebb is.

túraút

A Sasfészek egyébként a Schafbergen látható, fából épült Himmelspforthüttéhez hasonlóan egy sziklaszirten áll, és vele szemben egy magaslaton egy fa keresztet láthatunk havasi gyopár díszítéssel, ahonnan gyalogút vezet a környező hegyekbe. Mi nem akartunk akkora sétát tenni, mert az ég teljesen beborult, ezért csak a sziklás szakaszig mentünk el, ami különleges látványt nyújtott. A kereszttől nem messzire egy széles tábla hirdeti az előttünk magasodó hegycsúcsok neveit. Ilyen táblákat egyébként az Alpokban több helyen is látni lehet, pl. a Großglockner Hochalpenstrassén, és segítségükkel könnyen beazonosíthatóak a szemünk elé táruló hegycsúcsok.
Visszafelé is az „arany” lifttel mentünk, ahol egy amerikai társaságba botlottunk, köztük egy fehér szakállas bácsival, aki tuti, hogy nyugdíj-kiegészítésképpen mikuláskodni szokott. A liftből kilépve egy szimpatikus bácsikával kedélyesen elbeszélgettem másik kedvenc nyelvemen, amerikai angolul. Marha nehéz volt amúgy németről átváltani.
A Kehlstein számunkra igen emlékezetes része marad az Ausztriában tett kirándulásunknak.
(Buszjegy: 16,10 euró/fő, parkolás egész napra: 3 euró)

 

Krimml:

Krimmli vízesés(ek) (Krimmler Wasserfälle):
Maishofenből nézve a németországi Berchtesgaden É/ÉK-re, míg az ausztria Krimml Ny/DNy-ra van, de az előző napok programjait fontosabbnak tartottuk, és úgy voltunk vele, hogy a vízeséseket borúsabb vagy esős időben is megnézhetjük, míg pl. a magashegyi víztározók vagy a Schafberg csakis jó időben élvezhető.
Berchtesgadenből kilőttünk Krimml felé, és ezzel megtettük az egész kirándulás leghosszabb útját. Bizonyára választhattunk volna aznapra más célpontot is, ami sokkal inkább útba esik, de a rossz idő miatt nem nagyon volt más választásunk, Krimml tehát csütörtökre maradt. Sajnos magunk mögött hagytuk a jobb időt, egyértelműnek tűnt, hogy délután esni fog. Az oda vezető úton nem is tudtam jó fotókat készíteni a Hohe Tauern Nemzeti Park területét képező gyönyörű tájról, és mire odaértünk, már készíthettük is az ernyőt.

a Hohe Tauern Nemzeti Park

balra: ház a dombon, szép kilátással, jobbra: messziről látszik a vízesés

A városba beérve, már a kocsiból elénk tárult a távolban zuhogó víztömeg – és itt most nem az esőre célzok. Miután az autót letettük (ezt több ponton is megtehetjük), átmentünk a hídon a körforgalomig. Itt van a bejárat, ill. egy kiállítás Haus des Wassers Austellung néven. Mellette látható a WasserWunderWelt, ami egy vízi vidámpark, és mindenféle vízzel kapcsolatos érdekességeket lehet szemügyre venni. Innen továbbmentünk a kb. 10 perc sétára lévő kasszáig, útközben 2-3 ajándékbolt mellett is elmentünk. Az úgymond valódi bejáratot, azaz a kasszát az előtte álló kőszáli kecskét ábrázoló szoborról lehet felismerni. Én itt 2002-ben is lefényképezkedtem, és fura érzés volt 11 évvel később ugyanitt állni.
Szinte végig zuhogott az eső, de még így is hatásos volt a vízesés látványa. Mégis inkább napos időben tanácsos ide látogatni, mert akkor sok szivárványban lehet részünk. Aki igazán közel akar menni a vízeséshez, az jobban teszi, ha esőkabátot vagy ernyőt visz magával. A vízpára és az eső miatt sajnos alig tudtunk éles képeket készíteni.
Mi kb. 1300 m-ig sétáltunk fel, azaz még a Jagasprung kilátóhelynél is feljebb, és közben több platformon is készítettünk képeket. A legfelső vízesésig állítólag kb. 1 óra 15 percig tart az út. Ha megéhezünk vagy vásárolni akarunk, a kasszánál és lejjebb is találhatunk éttermet és shopokat.

balra: a híd előtt ezzel az étteremmel szemben parkoltunk,
jobbra: ajándékboltok a vízeséshez vezető úton

balra: a kasszához vezető út, jobbra: bejutottunk és visszanéztünk :)

A település nyugati szélén nyílik a Krimmler Ache gleccserpatak völgye, a Krimmler Tal. Itt, a Hohe Tauern Nemzeti Parkban látható Európa legnagyobb vízesése, amely a világon az 5. a sorban (más leírás 8.-nak hozza). A folyó a Grossglockner hegylánc északi oldaláról ered, és itt 3 lépcsőben 385 m-t zuhan alá, de ha a vízesés térképét megnézzük, akkor ez a 3 valójában 4-nek látszódik, mert a középeső vízesés 2 részből áll. A felső vízesés 145 m-es, a középső 140 m, az alsó 100 m-es. Ezek a számadatok nem pontosak, a neten ui. keverik az alsó és a középső zuhatag méreteit. A gleccserek táplálta vízesés vízszintje változó, függ az adott évszaktól, de naponta is eltéréseket mutat. Júniusban és júliusban 30-40%-kal magasabb a vízszint, mint pl. februárban. A napi legnagyobb vízmennyiség este 9 és éjfél között ömlik le. A vízesés jótékony hatása igazolt, allergiásoknak és asztmásoknak kifejezetten ajánlott. Április és október között naponta nyitva tart, de télen a lefagyások miatt veszélyes.
1835-ben kezdték el kiépíteni az ide vezető utat a vízesés bal oldalán, és már akkor egészen a tetejéig fel lehetett jutni. 1901-ben korszerűsítették. Az út 1090 m-ről vezet 1470 m magasra, 4 km hosszú és 11 kilátópontja van. A bejáratnál, a parkolónál ahogy már említettem, vízi vidámpark működik (WasserWunderWelten). Taxival is fel lehet menni, ha nem akarunk gyalogolni.
A Krimmler Ache völgyének több elágazása is van. A völgy közepe táján, a Krimmler Tauernhaus mögött nyúlik le a Krimmler-Kees gleccser nyelve.
(Belépő: 2,50 euró, SalzburgerLand kártyával ingyenes, belépő a WasserWunderWeltenbe: 6 euró/fő, kombi belépő: 8,50 euró, parkolás 5 euró)

 

 

a vízesés alsó szakasza

balra: kis patakocska, jobbra: a vízesés középső szakasza

visszafelé

A blogon lévő leírásokban szereplő belépődíjak felnőtt személyre vonatkoznak, az egyéb díjak (gyerek, nyugdíjas vagy csoportos belépők árait, a nyitvatartási időket és más tudnivalókat a címekként szereplő, vagy a bejegyzésben lévő vastag (esetenként dőlt) betűvel szedett linkekre kattintva az adott település vagy látnivaló honlapján megtalálhatják.

 

 

Forrás: internet, Ausztria útikalauz