Citromos-mascarponés mini jégkrém

A minap végre átvehettem a futártól a netről rendelt cuki kis jégkrémkészítő formát. Első nekifutásra kíváncsi voltam, hogy működik a nemrég készült citromkrém jégkrémben. Nem volt kedvem viszont sokat macerálni vele, ezért olyan krémet készítettem jégkrémalapnak, amit már kipróbáltam, de pluszként megbolondítottam egy kis kandírozott citrommal. A csokinak nem volt elég ideje megdermedni, mert türelmetlenek voltunk, azonnal fel akartuk falni, ill. már majdnem alábukott a nap is, mire kipakoltam a fotózós cuccaimat, ezért nem várhattam tovább.
Mivel elég picik ezek a jégkrémek, egymás után megettük mindet.
A 3. képen a bal szélső jégkrém csokiján látható szőrszál nem képezi szerves részét a jégkrémnek, az csupán egyik cicánk „adománya”, aki épp átugrott a díszlet fölött. Ő ezzel járult hozzá az édesség élvezeti értékéhez. :D

Hozzávalók 4 mini jégkrémhez:

Jégkrémalaphoz:
10 dkg házi mascarpone
2 ek. citromkrém
1 tk. porcukor (vagy ízlés szerint)
2 ek. tejszínhab
1 ek. kandírozott citromkocka

Bevonathoz:
5 dkg étcsokoládé
0,5 dl tej

elkészítés:

1. A mascarponét simára keverjük a citromkrémmel, a porcukorral, beletesszük a felaprított kandírozott citromot, és hozzáforgatjuk a tejszínhabot.
2. A krémet jégkrémformákba töltjük, beleszúrjuk a jégkrémpálcikákat, és mélyhűtőbe téve megfagyasztjuk.
3. Az összetördelt csokoládét bögrébe tesszük, felöntjük a forró tejjel, és kevergetve összeolvasztjuk a csokoládéval. (Ez a csokoládébevonat krémes, nem roppanós.)
4. A csokimázba egymás után félig belemártjuk a jégkrémeket, majd tortarácsra téve hagyjuk megszáradni.
5. A kész jégkrémeket zacskóba tesszük, és fogyasztásig mélyhűtőben tároljuk.

Vegyes gyümölcssaláta

Gyerekkoromban Anya sűrűn csinált gyümölcssalit – mégpedig alkohollal, és nem volt tilos ennem belőle. Minő skandalum! :D A kedvencem benne a roppanós szilva volt (habár nem vagyok szilvarajongó) de a barackot is szerettem. Dinnyét csak ritkán tett bele, szinte csak akkor, ha az nem volt elég édes. Az egész tállal képes lettem volna megenni, és bizonyára a rum is közrejátszott ebben. Hihetetlen, de felnőttként szinte egy korty alkoholt sem iszom, szóval nem vitt rossz útra a kiskorban elfogyasztott elenyésző mennyiségű szesz.
Szerencsére most sikerült olyan gyümölcsöket vennem, amelyek mindegyike mézédes volt, így abszolút nem kellett édesítenem. Rumot csak az én adagomba tettem, mert a Kutyafülnek aznap vezetnie kellett. Gyerekeknek természetesen a szesz nélküli változatot javaslom, kivétel, ha valaki pont olyan felelőtlen édesanyaként készíti el nekik, mint amilyen az én anyukám volt anno. :D Á, csak viccelek, egyetlen gyereknek sem fog megártani az a pici rumocska.

Hozzávalók 6 személyre:

2 nektarin vagy őszibarack
6 szem szilva (érett, de még roppanós)
½ sárgadinnye
1 dl frissen facsart narancslé
2 ek. Portorico rum
ízlés szerint méz (ha a gyümölcsök nem elég édesek)

elkészítés:

1. A gyümölcsöket alaposan megmossuk és leitatjuk róluk a nedvességet.
2. A barackokat félbevágjuk, magjukat kivesszük, a gyümölcshúst cikkekre szeljük, majd négybe vágjuk.
3. Ugyanígy járunk el a szilvával is, de a cikkeket harmadoljuk.
4. A magházától megszabadított dinnyét cikkekre szeljük, héját levágjuk és a gyümölcshúst felkockázzuk.
5. Az előkészített gyümölcsöket tálba tesszük, hozzáadjuk a narancslevet, a rumot, és alaposan összekeverjük. Folpackkal letakarva fél napra hűtőbe tesszük, hogy az ízek összeérjenek. Tálaljuk.

Túrókarika sósan

Gyerekkori kedvenc a túrókarika. Anya nagyon sűrűn készítette, és mindig nagy volt az öröm, ha ezt tette elém. Egy ideje valamiért elég ritkán készül, de ha mégis, akkor mindig kapunk belőle kóstolót.
Túró nálunk mindig van itthon (akárcsak tejföl és sajt), mert ha nincs kedvem bíbelődni a főzéssel, akkor mindig túrógaluskát dobok össze belőle. Most eszembe jutott, hogy ezúttal mást kellene csinálni a túróból, és miután a túrókarikát még mindig nagyon szeretjük, én is elkészíthetném. Anya mindig sósan csinálta, nem édesen, ahogy sokan ismerik. Ettől függetlenül nagyon jól illik hozzá a kissé savanykás meggydzsem – amivel mi rendszerint esszük –, de tejföllel és sajttal is tökéletes. Én most azt a variációt osztom meg itt, aminek a tésztájában nincs főtt krumpli, de Anya egyébként azzal is szokta készíteni. Úgy talán még lágyabb lesz a tészta. Én szeretem így is, úgy is, de számomra mégis a krumpli nélküli változat a kedvesebb. :)

Hozzávalók 15 darabhoz:

a tésztához:
25 dkg finomliszt
25 dkg túró
1 kis tojás
1 tk. só
1 mk. cukor
1,5 dkg friss élesztő
1 dl tej
napraforgóolaj a sütéshez

a tálaláshoz:
savanykás ízű dzsem
tejföl (ízesíthetjük áttört fokhagymával)
reszelt sajt

elkészítés:

1. Az élesztőt elkeverjük a langyos, cukros tejben, és letakarva felfuttatjuk.
2. A tojást tálba ütjük, felverjük, hozzákeverjük a túrót, a sót, majd hozzáadjuk a felfutott élesztőt és a lisztet. Lágy tésztává dagasztjuk, majd vékonyan kiolajazott tálban, letakarva megkelesztjük.
3. A megkelt tésztát lisztezett munkalapon 1 cm vastagságúra nyújtjuk, és 6-7 cm átmérőjű pogácsaszaggatóval kiszaggatjuk. A közepüket az ujjunkkal átlyukasztjuk, és a lyukat kicsit kiszélesítjük. A fánkokat letakarva, negyedórát pihentetjük.
4. Nagy serpenyőben kb. 2 cm mély olajat forrósítunk, és a karikákat közepes lángon mindkét oldalukon pirosra sütjük. Papírtörlőre szedjük. Dzsemet és/vagy tejfölt, valamint reszelt sajtot kínálunk hozzá.