Zöldborsós burgonyapüré

 

A zöldborsókrémleves annak idején ahhoz képest nagyon ízlett, hogy amúgy mennyire nem komálom ezt a zöldséget. Gondoltam, csinálok megint valami borsósat, amit én is megeszek, nem csak a Kutyánszki. Zöldborsópürét már láttam a neten, de mindegyik olyan folyós volt, hogy inkább főzeléknek tűntek, ill. bébiételnek. Nincs is ezzel semmi baj, de én krumplipüré jellegű köretre vágytam a diós, kalácsbundás máj mellé. Gondoltam, vegyítem hát a borsót a krumplival. Az biztos, hogy nem utoljára készítettem el, mert nagyon ízlett, ráadásul kifejezetten jól illett a májhoz.

Hozzávalók 2-3 személyre:

25 dkg borsó
35 dkg krumpli
2 dkg vaj
2 ek. aprított metélőhagyma
őrölt fehér bors
kakukkfű
só
6-8 ek. habtejszín

elkészítés:

1. A krumplit meghámozzuk, felkockázzuk, puhára főzzük, majd leszűrjük.
2. A borsót a vajon megpároljuk, és a párolási idő felénél megfűszerezzük. Rátesszük a főtt krumplit, ekkor megsózzuk és átforgatjuk.
3. Felengedjük a tejszínnel, összeforraljuk, majd botmixerrel pépesítjük. Tálaljuk.

Metélőhagymás-csilis csavart kenyér

 

 

Apjukom megkérdezte, ma milyen kenyeret fogok sütni, és a „még fogalmam sincs” után gyorsan megszületett az ötlet: teszek bele egy kis ezt meg azt, hogy egy pöttyet különbözzön az eddigiektől. Így került bele ezúttal csili és metélőhagyma, és közben kitaláltam a formáját is, amihez egy újonnan vásárolt zománcos sütőforma adta az ötletet. Amikor a kenyér kisült, nagy izgalommal szegtem meg, de aztán csüggedten nézegettem a kenyérszelet mintázatát, ui. az nem is lett olyan különleges, mint amire számítottam. Az íze és az állaga viszont... huhuhúúú! Azt hiszem, sosem sütöttem még ennél finomabb kenyeret, pedig ez már a sokadik dagasztás eredménye. A héja ropog, a tésztája ruganyos, és a csili kellemesen érződik benne. :) A Kutyafül igen jót reggelizett belőle.
Az új sütőforma pedig nagyon jól vizsgázott. Hiába, a régi típusú zománcos cuccoknál nincs is jobb!

 

Hozzávalók 35 cm-es kenyérsütőformához:

40 dkg fehér kenyérliszt
20 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
2 ek. aprított metélőhagyma
1 mk. őrölt csili
1 ek. méz
1 csapott ek. só
1 ek. olívaolaj
2,5 dkg friss élesztő
10 dkg tejföl
kb. 3 dl langyos víz
napraforgóolaj a kenéshez

elkészítés:

1. Az élesztőt 1 dl langyos, mézes vízben simára keverjük és letakarva felfuttatjuk. A tejfölt a többi vízzel együtt megmelegítjük.
2. A felfutott élesztőt, a tejfölös vizet, az olajat a sóval, fűszerekkel vegyített lisztekhez adjuk, és lágy tésztává dagasztjuk. Letakarva megkelesztjük.
3. A megkelt tésztát lisztezett munkalapon finoman átgyúrjuk, majd téglalap alakúra nyújtjuk úgy, hogy a hosszabbik oldala 35 cm hosszú legyen. Letakarjuk, és 15 percet pihentetjük.
4. A tésztát a két hosszabbik oldalánál fogva, mindkét irányból egészen a tészta közepéig felgöngyöljük (majdnem úgy, mint amikor pávaszem süteményt készítünk), majd óvatosan átfordítjuk, hogy a hajtás alulra kerüljön, és kicsit megformázzuk.
5. A kenyeret a sütőpapírral bélelt sütőformába fektetjük (ollóval akár mintákat is vághatunk a tésztába). Letakarva további 20 percig kelesztjük.
6. A tetejét lekenjük olajjal, és előmelegített sütőben készre sütjük. A formából kivéve rácson hagyjuk kihűlni.

sütési hőfok: 180°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 40 perc

 

Fokhagymás-magos minivekni

A húsvéti próbasütésre szánt kalács hipp-hopp elfogyott, így nem maradt semmi reggelire. Azonnal orvosolni kellett a helyzetet, és megszülettek ezek a finomságos péksütemények. A benne lévő fokhagyma most különösen jólesett, mert régen ízesítettem vele kelt tésztát. A lisztek vegyítését az alábbi arányban ezúttal a kényszer szülte, mert mindegyikből épp csak egy kevés volt itthon.
Ezt a kis veknit nagyszerűen lehet tunkolni fokhagymás olívaolajba, tökmagolajba vagy bármilyen fűszeres olajba... jaj nekem, már érzem is a simogató nyári napsütést az arcomon, és magam előtt látok egy szépen megterített asztalt, ahol a legjobb barátokkal toszkán hangulatú kerti mulatság közepette falatozunk. :D Remélem, egyszer nagy borkedvelő leszek – mert ehhez a fílinghez ez elengedhetetlen. ;)

 

 

Hozzávalók:

30 dkg fehér kenyérliszt
10 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
10 dkg teljes kiőrlésű rozsliszt
1 kis fej fokhagyma
2 ek. növényi olaj (pl. tökmag-, olíva-, vagy szezámolaj)
4 ek. pirított, durvára vágott tökmag
4 ek. szezámmag
2 ek. fekete szezámmag
2 ek. lenmag
1 ek. cukor
1 ek. só
2,5 dkg friss élesztő
kb. 3,5 dl víz

elkészítés:

1. A megtisztított fokhagymagerezdeket vékony szeletekre vágjuk, és az olajon kicsit megfuttatjuk. Hűlni hagyjuk
2. A tökmagot és a szezámmagot zsiradékmentes serpenyőben egymás után megpirítjuk. Kihűtjük.
   
3. Az élesztőt 1 dl langyos, cukros vízben simára keverjük egy kis kenyérliszttel, és kevés liszttel betakarva felfuttatjuk.
4. A lisztkeverékhez adjuk a sót, a magvakat, a dinsztelt fokhagymát, a felfutott élesztőt, a többi vizet, és robotgéppel megdagasztjuk. Vékonyan kiolajozott tálban, letakarva, meleg helyen megkelesztjük.
5. A megkelt tésztát finoman átgyúrjuk, majd attól függően, hogy hány veknit szeretnénk, 8-16 egyenlő részre osztjuk. (Én 16 darabra osztottam, így valóban minik lettek.)
   
6. A tésztadarabokat a két végén csúcsos rudakká sodorjuk, kissé ellapítjuk, és a tetejüket hosszában bevágva, sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatjuk. Letakarva 20 percet pihentetjük.
   
7. A kis vekniket előmelegített sütőben készre sütjük, majd rácsra szedve hagyjuk kihűlni.

sütési hőfok: 200°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 20 perc