Birsalmás-pekándiós kifli

 

 

Most már tényleg ez az idei év utolsó birsalmás receptje, legalábbis a saját magam feldolgozta gyümölcsből biztos. Nem kizárt viszont, hogy Anya birslekvárjából is kunyizok majd. :D
Szóval az uccsó birs egyik feléből leves, a másikból pedig ez a kosárnyi aprósüti készült. Hagyományos rugelachnak indult, de aztán jócskán eltérültem, mert a Kutyafül kelt édességet kívánt. Mivel már amúgy is tervben volt a kelt kifli, előre hoztam a megsütését.
A készítési mód egy csöppet a blundel tésztáéra emlékeztethet, de ez egy egyszerűsített változat – a rétegek itt a töltelékkel duplán megkenve és meghajtogatva alakulnak ki. Kétség kívül egyszerűbben is rövidebb idő alatt is meg lehet oldani az ilyen típusú kiflikék formázását, de néhanapján belefér a picit odafigyelősebb recept. ;) Pláne az ünnepek közeledtével, amikor egyébként is képesek vagyunk olyan ételeket készíteni, amiket az év többi napján nem.
Az eredmény egy pihekönnyű, falatnyi finomság lett, ami nem csak a szűk családnak, hanem egy kedves barátnőmnek is nagyon ízlett. A képeken látható szépséges likőrös poharakat ő ajándékozta nekem, én pedig ezekkel az aprócska kiflikkel próbáltam viszonozni a kedvességét.

Hozzávalók 80 darabhoz:

a tésztához:
45 dkg finomliszt
12 dkg vaj
2 tojássárgája
5 dkg cukor
½ tk. só
2,3 dkg friss élesztő
1 dl habtejszín
1 dl víz

a töltelékhez:
20 dkg birsalma (magház nélkül, héjastól)
10 dkg pirított, őrölt pekándió
12 dkg teljes értékű nádcukor, darálva (pl. dm, Bio Vollrohr Zucker)
3 dkg étcsokoládé
3 ek. birsalma főzőlé
1 tk. citromlé
1 ek. agavé szirup vagy méz
1 tk. vaníliapaszta
egy csipet porított só

a kenéshez:
1 tojássárgája
3 ek. víz

a mázhoz:
3-4 ek. frissen facsart, átszűrt narancslé
3 ek. cukor

elkészítés:

1. A tésztához a porcukorral vegyített, átszitált liszt közepébe morzsolt élesztőt elkeverjük a langyos víz és tejszín keverékének a felével, majd betakarjuk egy kevés liszttel, és felfuttatjuk.
2. A tojások sárgáját a többi tejhez keverjük, majd a sóval és a puha vajjal együtt a felfutott élesztőhöz adva, tésztává dagasztjuk. Gombócot formázunk belőle, rögtön folpackba csomagoljuk, és legalább 2 órára vagy egy éjszakára hűtőbe tesszük.
3. A töltelékhez a magházától megfosztott birsalmát héjastól puhulásig főzzük, majd leszűrjük, és 3 evőkanál főzőlével, valamint a citromlével együtt botmixerrel pürésítjük. Kihűtjük.
4. A pekándiót zsiradékmentes serpenyőben enyhén megpirítjuk, és miután kihűlt, ledaráljuk. Hozzákeverjük a sót, a nádporcukrot, agavé szirupot, vaníliapasztát és a birsalmapépet.
5. A csokoládét gőz fölött felolvasztjuk, a birsalmás keverékhez dolgozzuk, majd az elkészült tölteléket négy adagra osztjuk.
6. A mázhoz a hozzávalókból 1-2 perc forralással szirupot főzünk, majd kihűtjük.
7. A pihentetett tésztát félbevágjuk, az egyik adagot lisztezett munkalapon kb. 18×46 cm-es téglalapra nyújtjuk. (A másik adagot visszacsomagolva hűtőbe tesszük, amíg az egyikkel dolgozunk.)
8. A tészta 2/3-át megkenjük az egyik adag töltelékkel, és ráhajtjuk a szabadon maradt részt (vagyis a tészta közepéig behajtjuk), majd a másik irányból is ráhajtjuk a tésztát. A meghajtogatott tésztát folpackba csomagolva 20-30 percre hűtőbe tesszük. A másik tésztadarabot is így készítjük el.
9. Ezután a tésztát 90°-kal elforgatva tesszük a lisztezett munkalapra, és az előbbi műveletet megismételjük: kinyújtjuk, megkenjük a töltelékkel, meghajtogatjuk, és folpackba csomagolva ismét hűtőbe tesszük. (Ugyanígy a másik tésztadarabot is.)
10. A tésztát ezúttal kb. 20×50 cm-es téglalapra nyújtjuk, és függőlegesen kettévágjuk. Ilyen módon 2 db 10×50 cm-es tésztánk lesz. (Ne feledkezzünk el a másik adag tésztáról sem!)
11. A tésztákat a hosszabbik oldaluk mentén 5×10 cm-es lapocskákra vágjuk, és ezeket átlósan kettészeljük. Az így kapott háromszögeket feltekerjük, és sütőpapírral bélelt tepsikre sorakoztatjuk. Folpackkal letakarva, meleg helyen 20-30 perc alatt megkelesztjük.
12. A tojássárgáját alaposan elkeverjük a vízzel, és lekenjük vele a kifliket. Előmelegített sütőben megsütjük, majd azon melegében lekenjük a sziruppal. Rácsra szedve hagyjuk langyosra hűlni.

sütési hőfok: 190°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 15 perc

 

Habos csokoládékrém rumos erdeigyümölcs-zselével

 

 

 

 

Ez a desszert nem volt tervbe véve, de a félig elbaltázott csokikrém okot adott rá. :D És ha már az erdei gyümölcs legutóbb képbe került nálam, akkor miért ne használhattam volna most is, ehhez a pohárkrémhez?! :) Finom és egyben laktató édesség lett a jutalmam, és mindenki másé is, aki kapott belőle. :)

 

 

Hozzávalók 4 személyre:

25 dkg erdeigyümölcs-keverék
6 dkg kristálycukor
1,5 dl kókusztejszín
2 ek. Portorico rum
4 zselatinlap
2 tojás
11 dkg porcukor
1 ek. holland kakaópor
6 dkg puha vaj
2,5 dl habtejszín
12,5 mascarpone
1 tk. vaníliapaszta

elkészítés:

1. A csokoládékrémhez a kakaóport 5 dkg porcukorral fém tálba szitáljuk, hozzáütjük a tojásokat, és csomómentesre keverjük. A tálat vízgőz fölé állítjuk, és kis lángon, folyamatos keverés mellett krémmé főzzük. Többször átkeverve, teljesen kihűtjük.
2. A puha vajat 3 dkg porcukorral felhabosítjuk, a csokipudinghoz dolgozzuk, majd óvatosan beleforgatunk 20 dkg habbá vert tejszínt. A habos csokoládékrémet elosztjuk 4 db 2,5 dl űrtartalmú üvegpohárban, és hűtőbe tesszük.
3. A zseléhez a fagyasztott gyümölcsöt a kristálycukorral és a kókusztejszínnel együtt lábasba tesszük, felforraljuk, majd 1-2 percig kevergetve főzzük. Elzárjuk alatta a lángot, és botmixerrel pépesítjük.
4. Hozzáadjuk rumot, és felolvasztjuk benne az előzőleg hideg vízbe áztatott, alaposan kinyomkodott zselatinlapokat. A forró öntetet fém kiöntőbe töltjük és hagyjuk langyosra hűlni.
5. A gyümölcsöntetet négyfelé osztva a csokoládékrémre locsoljuk, és hűtőbe tesszük annyi időre, hogy teljesen megdermedjen.
6. A mascarponét kikeverjük a többi porcukorral, a vaníliapasztával, és hozzáforgatjuk a megmaradt tejszínhabot. A habos krémet csillagcsöves habzsákba töltjük, és tetszés szerint mintázva, a desszertek tetejére nyomjuk.

 

 

 

Boldog szülinapot, Anya!

 

Csokoládés erdeigyümölcs-torta

 

 

 

Vagy erdei gyümölcsös csokoládétorta – de ez igazából csak játék a szavakkal, és ez az utóbbi elnevezés egyébként is szerepel már a receptjeim között. Tény, hogy a két torta gyümölcskrémje nagyon hasonlít egymáshoz, de ezt a mostanit mind a tészta, mind a csokikrém megkülönbözteti attól a korábbitól. Arról nem is beszélve, hogy ez a torta jeles alkalomra, Anya szülinapjára készült, ezért a kivitelezés is ünnepi hangulatú lett. Erre a szép eseményre mindenképp gyümölcsös édességet szándékoztam sütni, mert valami azt súgta, hogy Anya erre vágyik. :) Persze a csokit sem hagytam el, mert nagyon jól kiegészítik egymást az erdei gyümölccsel.
Úgy érzem, jól döntöttem, mert az ünnepelt pont valami ilyesmire vágyott. :)

 

„...mert én akkor is itt leszek Neked, amikor különösen nagy szükséged lesz rám…”

♥

 

Hozzávalók 16 cm-es tortához:

Piskótához:
4 tojás
8 dkg porcukor
7 dkg olvasztott vaj
10 dkg finomliszt
3 g sütőpor
késhegynyi szódabikarbóna

Erdei gyümölcsös krémhez:
30 dkg mirelit erdeigyümölcs-keverék
12 dkg porcukor
1,5 dkg étkezési kukoricakeményítő
7,5 dkg puha vaj

Csokoládékrémhez:
10 dkg étcsokoládé
10 dkg kristálycukor
12 dkg puha vaj
2 tojás
1 ek. holland kakaópor

elkészítés:

1. A piskótához a tojások sárgáját a porcukorral habosra kavarjuk, hozzáadjuk az olvasztott vajat, és beledolgozzuk a sütőporral, szódabikarbónával vegyített lisztet, valamint a felvert tojásfehérje felét. A fehérjehab másik felét óvatosan a masszába forgatjuk.
2. A tésztamasszát a sütőpapírral bélelt tortaformába simítjuk, és előmelegített sütőben megsütjük. A piskótát pár perc elteltével kivesszük a formából, és tortarácsra téve hagyjuk kihűlni. 3 lapra vágjuk.
3. A krémhez a fagyasztott gyümölcskeveréket hagyjuk kiolvadni, majd botmixerrel pépesítjük.
4. Kiveszünk belőle egy keveset, csomómentesre keverjük a keményítővel, és a porcukor felével együtt a többi gyümölcspéphez dolgozzuk. Kis lángon, kevergetve sűrű pudingot főzünk belőle.
5. A puha vajat a többi porcukorral felhabosítjuk, és a kihűlt gyümölcspudinghoz dolgozzuk. A lehűtött krémet kétfelé vesszük, és betöltjük vele a tésztalapokat. Hűtőbe tesszük, amíg a csokoládékrémet elkészítjük.
6. A tojásokat a cukorral és a kakaóporral együtt fém tálba tesszük és csomómentesre keverjük.
7. A tálat vízgőz fölé állítjuk, kis lángon, folyamatos keverés mellett sűrűsödésig főzzük, majd kevergetve felolvasztjuk benne a darabokra tördelt étcsokoládét. Többször átkeverve szobahőmérsékletűre hűtjük.
8. A puha vajat önmagában felhabosítjuk, a csokikrémhez keverjük, és 2/3-1/3 arányban kettévesszük.
9. A kisebbik adag csokikrémmel vékonyan körbekenjük a torta oldalát és a tetejét, majd hűtőbe tesszük.
10. A nagyobbik adag csokikrémet csillagcsöves habzsákba töltjük, majd hűtőbbe tesszük annyi időre, hogy egy kicsit megdermedjen, és könnyen lehessen vele díszíteni.
11. A lehűtött krémmel rózsamintákat nyomunk a torta tetejére, és erdei gyümölcsökkel továbbdíszítjük. Fogyasztásig hűtőbe tesszük.

sütési hőfok: 160°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 35 perc

Megjegyzés:
A díszítéshez én most erdei gyümölcsből főzött krémet használtam (azaz a tortában lévő krémet), mert a mirelit gyümölcs fotózás közben kiolvadt volna, és tönkretette volna a csokoládékrémből készített rózsamintát. Ha viszont van friss gyümölcsünk, akkor inkább azzal dekoráljuk tovább a tortát.

 

 

 

 

Ősz a Zselicben – egy rövid kirándulás emlékei

 

 

 

Október utolsó hétvégéjét a Zselicben töltöttük – ez volt számunkra a 2020-as év „nyaralása”. Tekinthetjük ezt a barátainkkal két héttel korábban a Gemenci erdőben tett nyúlfarknyi sétánk meghosszabbításának, hiszen most is a természeté volt a főszerep. És ez nekünk maga a boldogság, hiszen az állatok és a növények között tudunk leginkább leengedni és közben feltöltődni, aminek egy ilyen rövid kirándulás esetében bizony gyorsított tempóban kell történnie. Sikerült – kipihenten, újult erővel tértünk haza! :)
Minderről nehéz nem pátoszos stílusban nyilatkozni, amit a legutóbbi munkám csak még inkább erősít, úgyhogy előre is bocs a költőibb hangvétel miatt! :D

Szálláshelyünknek a Kaposvár közelében fekvő, Sántoson lévő eklektikus stílusú Mérföldkő Vendégház szolgált. Ez a kis gyöngyszem-házikó a szépen gondozott, hatalmas kertjével (ahol saját termesztésű paprika és paradicsom is a vendégek rendelkezésére áll) és a hangulatos belső kialakításával igazi nyugalom szigete azok számára, akik menekülnek a város zaja elől, de nem kérnek a wellnesshotelek zsivajából sem. A pöttöm lak ízléses és jól felszerelt konyhájában szinte pont ugyanolyan típusú edényekben főzhettem meg az ebédünket, amilyenben itthon. Jól van na, nekem ez fontos! :D Arról nem is beszélve, hogy az egyébként is extra kedves tulaj srác barátságosan mosolyogva, a kéréstől számított 20 percen belül a kezembe nyomta az áhított botmixert, eleget téve ezzel az elfelejtett külön óhajomnak is, hogy végül megnyugodva és elégedetten leturmixolhassam vele az épp akkor készülő zöldséglevesünket.
Az aznapi programjaink után esténként befűtöttünk a barátságos kis nappaliban álló kandallóba, hogy a lobogó-ropogó tűz melegében bekuckózva mozizzunk. – Idilli hangulat, ami felidézte bennünk a korábbi csabrendeki emléket: a romantikus kandallótűznek köszönhető kellemes miliőt ott tapasztalhattuk meg először.

Ottlétünk 3 napja alatt laza túrákat szerveztünk, annyira, hogy nem nagyon sikerült túllépnünk a napi szintű itthoni sétáink 6-7 km-es távját. :D Az előző esti érkezést követően első nap a szokásosnál tovább húztuk a lóbőrt, majd a botmixeres kívánság teljesítése után a saját főzésű levesből jól belakmároztunk, hogy aztán rögtön útnak indulhassunk.
A Zselici Csillagparkban magasról is szemügyre vettük a csodás környezetet, amit az ősz legszebb időszakában volt alkalmunk felfedezni – a fák lombjai ilyenkor már festői színekbe öltöztetik a tájat. A Dél-Dunántúl lankái szerelem-országom, Ausztria hasonló területeire emlékeztetnek. – A Zselic magával ragadó szépségű, és a Balaton-felvidék mellett kedves a szívemnek. Mondom én, erről egyszerűen képtelenség nem költőien nyilatkozni! :D
Az ezúttal okostelóval készült képek sajnos nem tudják visszaadni a saját szemünkkel látható szépséget.
A kilátóbeli élmény után aztán jól elbazirgáltuk az utat az erdőben, de ezt nem vettük a szívünkre, még az időközben szemerkélő eső ellenére sem, pláne úgy, hogy egy ponton még kávézni és sütizni is tudtunk. Az a pont egyébként a Kardosfa Hotel volt.

 

 

 

Mivel októberben a nap hamarabb nyugovóra tér, nekünk is iparkodnunk kellett a programok teljesítésével. Szombaton ezért délelőtt és délután is útnak indultunk, köszönhetően részben a dupla adag levesnek, aminek a megfőzésével a 2. reggel már nem kellett bajlódnom, hiszen pénteken teljesítettem a feladatot. (Egyébként is vétek lett volna kihasználatlanul hagyni azt a szép konyhát.) Így aztán volt idő arra, hogy délelőtt a vidráknál vendégeskedjünk, délután pedig a szarvasokat látogassuk meg.
A Mike és Lábod község között elterülő Petesmalmi Vidrapark tórendszere természetvédelmi terület. Az itt élő aranyos vízi állatokat elsősorban látványetetés alkalmával lehet megcsodálni. Amíg az etetés időpontjára vártunk, tettünk egy sétát a mesterségesen kialakított tavak körüli erdőben, a tanösvényen, és mire már kezdtük úgy érezni, hogy ennyi éppen elég is volt, a vidrák képviseletében 2 példány, Tomi és Boni is bemutatkozott nekünk.

 

 

A játékos kis állatoktól délben búcsút vettünk, és a szálláson a leves bekebelezése után üstöllést a Zselici Tájvédelmi Körzet mellett elterülő Bőszénfai Szarvasfarmot vettük célba. Bár 1997-ben Kanadában már volt alkalmam szelídített szarvasokat (konkrétan asix vagy más néven pettyes szarvast) simogatni a  marinelandi szarvasparkban, mégis életre szóló élményt nyújtott ez a mostani, szintén testközeli találkozás ezekkel a nemes vadakkal. Nem tudom, ki mit érez, ha egy ilyen állat szemébe néz, de a tekintetükben bizony ott a lelkük. Nagy élmény megsimogatni és fűvel etetni egy olyan állatot, aki (nekem biztos, hogy nem „ami”) egyébként fejvesztve menekül, ha már messziről észreveszi az embert. Itt azonban igazi kegyben lehet részünk: megérinthetjük őket. :)
Éppen ezért is nehéz megértenem és elfogadnom a tényt, hogy pont ezen a helyen kínálnak vadételeket, köztük szarvashúsból készülőt is. A szakács reggel kimegy megsimogatni az állatot, délután meg leöli, hogy aztán íncsiklandó fogást alkosson belőle az ide látogató vendégek számára? Nem is akarom tudni!
A különféle szarvasokon kívül őzet, vaddisznót, lámát, emut, sőt jelenleg egy kengurut is, illetve különböző háziállatokat: pónit, kecskét, tyúkot, kakast láthatunk itt. És naná, hogy mi egy macskával is összefutottunk. :D
Ez a program igazi feltöltődést nyújtott. A vidrás délelőttel együtt pedig ez a nap lett a kirándulásunk csúcspontja. Már csak azért is, mert egy teljes nap állt a rendelkezésünkre, azzal együtt, hogy korán sötétedett, másrészt pedig ez alatt a néhány óra alatt végig állatok közelében lehettünk. :)

 

 

 

 

 

 

 

 

A hazautazásunk napjára csak egy nagyon laza túrát terveztünk. Előző délután a szarvasfarmról a szállásunkra menet Kaposgyarmatnál, az út mentén megláttam egy táblát, ami a közeli erdőben megbújó mésztufahasadékra hívta fel a figyelmet. Úgy gondoltuk, az ide vezető sétát pont nekünk találták ki aznap délelőttre, hogy azt teljesítve, déltájban már úton legyünk hazafelé. A tervet tett követte, és miután Kaposgyarmaton, egy luxustanya mellett letettük a kocsit, a jórészt bükkfák alkotta ritkás erdőben elbarangoltunk a természeti látványossághoz. A bevezető szakaszon a hasadékhoz vezető helyes utat mutató táblára valaki még plusz tudnivaló gyanánt felkarcolta azt az infót, miszerint az egész egy nagy kamu, de mi fittyet hányva a segítő szándékú iránymutatásra, saját – nem létező – szakállunkra felkerestük a „kamuhasadékot”, az infó írójának utólag egy picit azért igazat adva. A mésztufa ui. alig észrevehetően bújik meg a fákkal körülvett, ősz lévén lehullott falevelekkel borított talajba ékelődve, mintegy felhasítva azt. Sebaj, legalább jól lefotózkodtunk mellette, imigyen hirdetve a tényt, hogy nem csak kamu, hogy eljöttünk ide. Viccet félretéve, ide inkább tavasszal vagy nyáron érdemes ellátogatni, amikor a hasadék bivalyfejet mintázó lényegi része valóban jól kivehető. ;)
A „nagy” túráról visszafelé jövet már igencsak korgó gyomorral szaporáztuk a lépteinket, bevágtuk magunkat a kocsiba, és meg sem álltunk Dombóvárig, ahol egy közepes kategóriájú étterem szintén közepes minőségű ebédjét fogyasztottuk el. Majd pedig késő délután a macskáinkkal együtt örvendeztünk annak, hogy újra együtt lehetünk, és éjjel végre a saját, kényelmes párnánk lehet a fejünk alatt.

Mindent egybevéve, ez egy nagyon jól sikerült kiruccanás volt, amire még sokáig emlékezni fogunk. :)