Mediterrán pirítós

 

 

Ennél egyszerűbb és szeretni valóbb szendvics nem létezik! Imádom!!! Pontosabban: imádjuk! :) Amióta – a Kutya hatására és legnagyobb örömére – megszerettem a paradicsomot, de annak is csak az apró, hosszúkás szemű, mézédes fajtáját, nem tudok betelni vele. Pedig nincs sok esély naponta két pofára tolni, mert össze kell várni, mire annyi megérik, hogy említésre vagyis inkább evésre méltó mennyiséget tudjunk szedni. Mondhatná a kedves olvasó, hogy akkor miért nem ültettünk több tövet. Na ja! Ültettünk mi, csak a másik hat nem fejlődik olyan szépen, mint az a kettő, amiről pár naponta szüretelhetünk néhány szemet. Úgyhogy idén is be kell érnünk azzal, ami van, boltit pedig juszt se veszünk, mert az fasorba’ sincs a sajáthoz képest. Jövőre tuti oda ültetjük a többi palántát is, ahol az a két, szépen termő büszke tő ácsorog, szakosan felkötve.
Tavaly először csináltam bruschettát, ennek a szendónak a még egyszerűbb változatát, és mivel rögtön szerelembe estünk vele, idén is meg akartam örvendeztetni magunkat. Egy ideje feta sajt rajongók is vagyunk, ezért mindenképp a paradicsommal együtt kívántam szerepeltetni a régi kedvenc pirított kenyéren. Sőt, az olajbogyóval még jobban felturbóztam. Nem szerettem volna, ha a paradicsom aromáját elnyomná a többi hozzávalóé, ezért azok inkább csak kiegészítik a lényeget.
Mire összegyűlt a kellő mennyiségű paradicsom, a kovászos kenyér elfogyott, de szerencsére volt még pár darab a nemrég sütött ciabatta zsemléből, így elkészülhetett ez a lelket melengető szendvics. :) Mi ebédre ettük, mert előételként nem tudnánk betelni 1-2 szelettel. :D De csodás étek ez reggelire, uzsonnára, sőt akár vacsorára is – rabul ejti az ember gyomrát! :)
A hullámzó tenger, a kellemes szellővel, a sirályok hangjával pedig hamarosan társul mellé, legalábbis a mi esetünkben. Jupppííí! :D

Hozzávalók 4 személyre:

4 ciabatta zsemle vagy 8 felezett szelet kovászos kenyér
25 dkg koktélparadicsom (nálam apró szemű, saját termesztésű)
20 dkg feta sajt
½ fej (3 dkg) lila hagyma
3 dkg fekete olajbogyó
2 gerezd fokhagyma
1 tk. frissen aprított kakukkfű
1 tk. frissen aprított oregánó
őrölt fekete bors
2 ek. extra szűz olívaolaj (KuSshh, Krk szigetéről)
vaj vagy olívaolaj a pirításhoz 

elkészítés:

1. A koktélparadicsomot megmossuk, szárazra töröljük, majd – méretéről függően – félbevágjuk vagy negyedeljük. Tálba tesszük.
2. Hozzáadjuk a lecsepegtetett, felkarikázott olajbogyót és az aprított lila hagymát.
3. A fetát szárazra töröljük, kisebb kockákra vágjuk, és szintén a paradicsomhoz adjuk.
4. Ráreszeljük a fokhagymát, majd kakukkfűvel, oregánóval, borssal fűszerezzük és meglocsoljuk az olívaolajjal. Óvatosan, de jól összeforgatjuk.
5. A vajat nagy serpenyőben felolvasztjuk, rátesszük a felezett, kettészelt ciabatta zsemlét/kenyeret, és közepes fokozaton elkezdjük pirítani.
6. Amint megpirultak, tányérra szedjük, és azon melegében 2-2 evőkanálnyi fetás paradicsomot halmozunk rá. Személyenként 2 szeletet adunk (száraz fehérbort kínálhatunk hozzá).

 

 

Ciabatta zsemle

 

 

Ciabattát nagyon régen sütöttem (megnéztem, 2014-ben volt), kis méretben meg még soha. Most, hogy újabban megint szendvics-ehetnékem van, muszáj volt újráznom, mégpedig ebben a zsemle méretben, mert olyan cuki így. Régebben vettünk ilyet boltban is, szerettük, de csak jobb ezt házilag elkészíteni. Pofonegyszerű, hiszen dagasztani sem kell (amit ugyan, ha mégis kéne, elvégezne a kézi robotgép), és bár a pihentetések közben bizonyos időközönként pöttyet azért meg kell dolgozni a tésztát, valójában ez sem jelenthet gondot, mert ez a megdolgozás sem vesz el többet 10 másodperceknél. Lényeg, hogy összességében véve legyen rá max. 3 óránk, ami közben pl. összehajtogathatjuk a mosott ruhát, vasalhatunk, elmosogathatunk, rotyoghat mellette az ebéd, és így tovább, kinek mihez van kedve a zsemlesütéssel párhuzamosan végezhető tevékenységek közül. :D A formázás egyébként igényel némi határozottságot, hiszen a nyers tészta meglehetősen lágy, de a bevizezett kezek csodákra képesek, na meg az se hátrány, ha van otthon tésztavágó eszközünk, ami mégis csak jobb, mint a szilikon habkártya. :D
A ciabattát én ezúttal friss élesztővel, ill. biga (előtészta) nélkül készítettem, ami így jóval hamarabb asztalra kerülhetett, mégis ugyanolyan finomra sikeredett, mint 11 évvel ezelőtt. A tészta textúrája is tetszetősebb és nedvesebb, ugyanakkor igazán könnyed és ízletes – annyira, hogy egymás után kétszer is megsütöttem. Tökéletes szendvicsalap! ;)

Hozzávalók 8 darabhoz:

50 dkg kenyérliszt (Maros Malom)
1 tk. só
3 és ½ ek. extra szűz olívaolaj
2 dkg friss vagy 7 g porélesztő
kb. 4,5 dl víz

elkészítés:

1. Az élesztőt elkeverjük egy kevés langyos vízzel, majd a többi vízzel, az olajjal együtt téglalap alakú sütőtálba öntjük, és beledolgozzuk a lisztet. Folpackkal letakarva 20 percet pihentetjük.
2. A nokedli állagú tésztát vizes kézzel minden irányból középre hajtjuk, majd folpackkal és konyharuhával letakarva (a helyiség hőmérsékletétől függően) újabb 20-30 percet pihentetjük.
3. Vizes kézzel két oldalról a tészta alá alányúlunk, felemeljük, kicsit elforgatva visszatesszük a tálba, majd ismét alányúlunk, és megismételjük az előbbi műveletet. Letakarva újabb 20-30 percet kelesztjük.
4. A fenti módon még 3 alkalommal megformázzuk a tésztát, miközben 20-30 percekre pihenni hagyjuk.
5. A munkalapot beszórjuk liszttel, a tésztát óvatosan kiborítjuk a tálból, és a felül lévő felét is belisztezzük.
6. Lisztezett kézzel és/vagy tésztavágóval szabályos téglalap alakúra egyengetjük, majd tésztavágóval vagy habkártya segítségével 8 közel egyenlő darabra vágjuk.
7. Alaposan belisztezett kézzel határozottan a tésztadarabok alá nyúlunk (az egyik oldalához közben odatámaszthatjuk a tésztavágót), és egymás után átemeljük a sütőpapírral bélelt tepsire, egymástól távolabb. A tésztavágó segítségével vagy lisztezett kézzel a hosszanti oldalukat a tészta alá tolva, mindegyiket csinosabbra formázzuk. Letakarva pihentetjük, amíg a sütő bemelegszik. (A sütő aljába egy tálka vizet teszünk.)
8. A ciabattákat és körülöttük a sütőpapírt bespricceljük vízzel, és aranybarnára sütjük. Tortarácsra szedve hagyjuk kihűlni.

sütési hőfok: 240°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 18 perc

 

Hagymaraguval töltött, sajtos szélű pizza

 

 

Elmondhatom, hogy évek óta a hagymás-szalonnás a legkedvencebb pizzám. Igaz, ezt is akkor szeretem a legjobban, amikor a tészta széle nápolyi pizza módjára buborékosra sül és finoman roppan. Én viszont itthon, a normál sütőnkben ilyet nem tudok produkálni. Ahhoz minimum a nagybánhegyesi Gomba büféig kellene elgurulnunk, ahol öregtésztával dolgoznak; vagy jóféle pizzasütőre kéne beruháznunk.
Tény, hogy, a 24-72 órás kelesztésű tésztából macerás lenne kivitelezni ezt a töltött szélű változatot, ráadásul sokan épp a strapássága miatt csupán csak megcsodálnák a pizzáról készült fotóimat, és végül lemondanának az elkészítéséről. Márpedig ezt a finomságot érdemes megsütni, úgyhogy a szokásos egyszerűbb módon prezentálom, hogy ennek köszönhetően bárki kedvet kapjon hozzá, akár még a saját, jól bevált pizzatésztájából is. ;)
A feltét kifejezetten bőséges – mi ezt a fajta pizzát éppen így szeretjük. De hogy ne hiányozzon róla – és egyúttal ne is folyjon le – a sajt, azt a tészta szélébe töltöttem bele. Csak azt sajnálom, hogy fotózás közben, mire kettévágtam a pizzát, a sajt annyira visszadermedt, hogy esélytelen volt megmutatni, ahogyan kifolyik belőle. Bevallom, nem volt se kedvem, se időm előszedni az állványt, és beállítani az időzítőt, csak azért, hogy ezt a csodás folyamatot lencsevégre kapjam. Alig vártam, hogy ehessünk. :D
Annyira finom ez a pizza, hogy általában be tudnánk puszilni az egész tepsivel, de ennyire azért sosem engedünk a csábításnak, szigorúan csak 1-1 darabot eszünk belőle, rendszerint salátával, hogy az élmény mellett meglegyen a kellemes jóllakottságérzet is. A többi pizzácska pedig a hűtő jeges ölelésében szokott várakozni, ilyen módon több napra elnyújtva az élményt, amit mi ebéd időben még harmadnap is átélhetünk. :)

 

Hozzávalók 8 darabhoz:

a tésztához:
30 dkg finomliszt
1 mk. cukor
1 mk. só
1 és ½ ek. extra szűz olívaolaj
1,5 dkg friss élesztő
5 dkg tejföl
kb. 1,3 dl víz
növényi olaj a kenéshez

a töltelékhez:
20 dkg füstölt, szeletelt bacon
40 dkg vöröshagyma
6 gerezd fokhagyma
10 dkg konzervkukorica
1 ek. morzsolt oregánó
1 mk. őrölt szerecsendió
őrölt fehér bors
só
2 ek. akácméz
1 ek. Dijoni mustár
5 dkg tejföl
1 tojás
1 ek. növényi olaj
kb. 30 dkg sajt (ementáli és/vagy mozzarella, cheddar)

elkészítés:

1. A feltéthez a szeletelt szalonnát a tálcából kivéve egyben hagyjuk, és ujjnyi vastag csíkokra vágjuk. Az olajjal együtt serpenyőbe tesszük, és fedő alatt, közepes hőfokon elkezdjük sütni.
2. A hagymát félbevágjuk, vékonyra szeljük, majd amint a szalonna félig megpirult, rátesszük, finoman megsózzuk és összeforgatjuk. Lefedve elkezdjük párolni.
3. A fokhagymát áttörjük, és a mustárral, valamint a fűszerekkel együtt a már megpuhult hagymához keverjük. Fedő alatt 2-3 percig, majd fedő nélkül készre pároljuk. Elzárjuk alatta a lángot, és hozzákeverjük a kukoricát. Negyedórát hűlni hagyjuk, majd elkeverjük benne a tejfölt. Teljesen kihűtjük.
4. A tésztához a cukorral vegyített liszt közepébe morzsolt élesztőt csomómentesre keverjük a tejfölös víz felével, és egy kis liszttel betakarva felfuttatjuk.
5. Hozzáadjuk a sót, a többi tejfölös vizet, az olajat, és rugalmas tésztát dagasztunk belőle. Enyhén kiolajozott tálban, letakarva megkelesztjük.
6. A megkelt tésztából 8 gombócot formázunk, majd 10 perc letakart pihentetés után liszttel hintett munkalapon 17 cm átmérőjű körlapokra nyújtjuk.
7. A lapok szélére körben reszelt sajtot halmozunk és ráhajtjuk, majd jól lenyomkodjuk a tésztát. Sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatjuk, és a tésztafészkeket gazdagon megtöltjük a baconos-kukoricás hagymaraguval. (Amíg mindegyikkel végzünk, meg is kelnek.)
8. A pizzácskák szélét körben lekenjük olajjal, bespricceljük vízzel, és előmelegített sütőben aranybarnára sütjük. Tortarácsra szedve kicsit hűlni hagyjuk, majd tálaljuk.

sütési hőfok: 200°C
sütési mód: pizzasütés vagy hőlégkeverés
sütési idő: 12-15 perc