Az állatok világnapja

Azt hiszem, elmondhatom magamról, hogy minden állatot szeretek. Na jó, nem mindet, de egyiket sem tudnám bántani. (Bocsánat, hangyák és egyéb rovarok, akiket eltaposok, de ez általában nem szándékos ám!)

Állatok nélkül az élet olyan lenne, mint egy hideg üvegbura. Bár vannak köztük robusztus alkatúak és esetlen külsejűek, de ez nem számít, hiszen legtöbbjük finom lelkületét észrevehetjük, ha csak belenézünk a szemükbe.
Szeretem figyelni őket, legyenek azok a jól ismert háziállatok, vagy akár vadon élők - a magasra nőtt zsiráftól kezdve a kismadárig. Érdekes dolog szemlélni őket, tanúja lenni az életük egy kis szeletének.
Az elmúlt évek alatt részem volt néhány soha nem feledhető élményben: igazi tigrist tarthattam a kezemben, és őzet is simogathattam. Remélem, ez a sorozat nem ért még véget! :)
Szerencsére naponta részesülünk az állatok ragaszkodásában - a cicáink egészen kicsi koruk óta megajándékoznak bennünket szeretetükkel, bizalmukkal és egyáltalán egész lényükkel, beleértve minden csacskaságot, amit csak elkövetnek. A közöttünk lévő köteléket nagy kincsnek tartom.
Éppen az irántuk érzett szeretet miatt is fontos, hogy felhívjam a figyelmet erre a jeles napra, illetve az állatok védelmére, jóllehet egyetlen másik napon sem szabadna megfeledkeznünk róluk.
Ha megbetegszenek, ugyanazzal a gyöngédséggel kellene ápolnunk házi kedvenceinket is, mint a rokonainkat, hiszen ugyanúgy a szeretteink, családtagjaink. De a bajba esett kóbor vagy vadon élő állatokra is ez vonatkozik. A hála, amit cserébe kapunk, felemelő élmény.

1931 óta "Az állatok világnapja" egyben Assisi Szent Ferenc emléknapja is, aki az állatok védőszentje. Nem véletlenül illeti őt ez a titulus - a legenda szerint ui. értett a nyelvükön, és beszélgetett is velük. Azt hirdette, hogy mindent szeretnünk kell, ami körülvesz bennünket, akár élő, akár élettelen.

Földünk velük együtt kerek egész - vigyázzunk rájuk! 

Ide feltétlenül látogasson el mindenki, aki szereti az állatokat:
Magán Zoo - Felsőlajos (Korábban Abony)

Csokis, dióhabos sütemény

Megmaradt 6 tojásfehérjém, és hirtelen nem tudtam, mit süssek belőle. Fehér piskótát most nem akartam. Kacérkodtam a kókuszcsókkal, de nem volt kedvem a formázással bajlódni, legalábbis az a fajta, amit korábban kinéztem a netről, az ilyen kis pepecselős lett volna. Ráadásul 6 tojifehérje túl sok is lett volna hozzá, én pedig nem akartam annyi kókuszcsókot. Szerencsére rátaláltam egy jónak tűnő receptre, és azonnal beleszerettem. Pedig nem vagyok oda a fehérjehabos sütikért, de ez annyira gusztán nézett ki, hogy nem bírtam nem elkészíteni. Apukám is bejelentkezett látogatóba, ezért jobbnak láttam, ha valóban ezt választom, mert ez olyan hagyományosabb fajta édesség, ő pedig csak azokat szereti.
Gyászos képpel nyúltam az utolsó zacskó dió után a mélyhűtőbe, de csak azért, mert most egy kis ideig várnunk kell, mire megint dióhoz jutunk. Még jó, hogy van diófánk! :)
Igazából nem sokat módosítottam az eredeti recepten, csak 4 helyett 6 tojásfehérjét használtam fel, illetve kevesebb csokit, mert nem volt itthon több. Egy kis plusz íz gyanánt citromhéjat is tettem a tésztába, valamint előzőleg megkentem azt Ápá-féle kajszibaracklekvárral.
Ez a süti olyan finom, hogy nem utoljára készült, az biztos. Azonnal elajándékoztam Anyáéknak és apukámnak a nagy részét, hogy ők is részesülhessenek az élményből.

Hozzávalók 31x19cm-es tepsihez:

Tésztához:
20 dkg finomliszt
15 dkg vaj
10 dkg porcukor
1 tk. sütőpor
1 citrom reszelt héja
egy csipet só
kb. 30 ml víz

Tetejére:
15 dkg kajszibaracklekvár
6 tojás fehérje
13 dkg porcukor
20 dkg dió
15 dkg étcsokoládécsipet só

elkészítés:

1. A tésztához a lisztet elkeverjük a porcukorral, a sütőporral, a sóval és az alaposan megmosott citrom lereszelt héjával.
2. Hozzáadjuk a felkockázott hideg vajat, gyors mozdulatokkal morzsalékos tésztává dolgozzuk, majd a vízzel összeállítjuk.
3. Enyhén lisztezett felületen kissé kinyújtjuk, a nyújtófa segítségével a tepsibe helyezzük, és a kezünkkel tepsi méretűre kihúzkodjuk. (Nekem van sütemény hengerem - ami hasonlít a sütemény mintázó hengerre, csak sima felületű -, ezért én ezzel végeztem el az utolsó simításokat.) Tepsistől nejlonzacskóba húzzuk és hűtőbe tesszük fél órára.
4. A darált diót és a nagy lyukú reszelőn lereszelt csokoládét összekeverjük.
5. A tojásfehérjét közepesen kemény habbá verjük, kisebb adagokban hozzákeverjük a cukrot, és így verjük fel teljesen. Végül hozzáforgatjuk a csokoládéval kevert diót.
6. A tésztát megkenjük a baracklekvárral, ráhalmozzuk a csokoládés-diós fehérjehabot, és kanállal elsimítjuk.
7. A süteményt előmelegített sütőben készre sütjük, majd a tepsivel együtt rácsra tesszük. Még melegen felszeleteljük, mert a tetején lévő hab így nem törik össze, és a tepsiben hagyjuk kihűlni.

sütési hőfok: 180°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 45 perc

Megjegyzés:

Egyéb javaslat szerint 180°C-on hőlégkeveréssel kell sütni, ki is próbáltam, 15 percig így sütöttem, de annyira elkezdett pirulni a teteje, hogy azonnal átállítottam alul-felül sütésre.

Mindenkinek ki kell tapasztalnia, hogyan viselkedik a saját sütője, lehet, hogy ami nálam bevált, az másnál nem.

Forrás: A főzés tudománya

Klasszikus leveles tészta

 

 

Mindig is izgatta a fantáziámat a házi készítésű leveles tészta. Tudtam, hogy éppen olyan munkás, mint a croissant vagy az élesztős leveles, de mivel azok elsőre is jól sikerültek, ezért nem nagyon aggódtam amiatt, hogy ezzel a levelessel majd ráfaragok. Tévedtem! A tészta ui. úgy döntött, hogy megtréfál: nyújtás közben buborékok képződtek, ezek több helyen kiszakadtak és kibuggyant belőlük a vaj. Lehetetlen küldetés volt 70×40 cm-esre nyújtani, pláne egymás után többször. Úgyhogy rövidebbre sodortam, de a 3-4. lépésnél már ezt is sütőpapíron+sütőpapír alatt tettem. Többnyire sikerült tartani a 50×35 cm-es téglalapot, abból is a hullámos szélű fajtát! :D
A tészta szerintem túl keményre sikerült, én ui. ragaszkodtam a receptben megadott vízmenyiséghez. Pedig az én lisztem biztosan többet kívánt volna. Jó kis tanulópénz volt ez!
Nem annyira gyakorlott házi cukrász lévén a fehérborecet használatán igencsak meglepődtem, a nyers tészta bizarr illatán aztán nem különben, ami egy borgőzös kocsmáéra emlékeztetett. :D Kisülve szerencsére ez már egyáltalán nem volt érezhető.
Féltem, hogy milyen lesz a kész tészta, hiszen viszonylag mindig vastag maradt a nyújtások után, ráadásul nem is használtam fel azonnal, hanem az egészet lefagyasztottam, későbbi felhasználásig. Nem vártam túl sokat, a hétvégére terveztem ui. egy almás tortácskát ezzel a tésztával. Iszonyú kíváncsi voltam, hogyan viselkedik majd a nyújtás során, és vajon kisülve kellően réteges lesz-e.
Összesen három sütéssel teszteltem le, és kijelenthetem, hogy a tészta dicséretes ötösre vizsgázott – úgyhogy nyugodt szívvel ajánlom az elkészítését.
Az első alkalom persze mindig izgalmas és nehezebben megy, de ezzel az egyszeri „rutinnal” most már bátran nekiállok bármikor. :) *

Hozzávalók kb. 1,2 kg leveles tésztához:

50 dkg finomliszt
12 g só
5 dkg olvasztott vaj
25 ml fehérborecet
kb. 2 dl hideg víz
40 dkg vaj

elkészítés:

1. A sóval vegyített liszt közepébe öntjük az kihűlt olvasztott vajat, a fehérborecetet, és a vizet fokozatosan adagolva hozzá, villával összekeverjük. Amint a tészta összeállt, néhányszor átgyúrjuk, hogy sima felületű legyen. Folpackba csomagolva 2 órára hűtőbe tesszük.
2. A nem nem túl hideg vajat sütőpapírra tesszük, ráhajtjuk a papírt, és kb. 15×15 cm-es négyzet alakúra kinyújtjuk. Becsomagolva hűtőbe tesszük.
3. A lehűtött tésztát enyhén meglisztezett munkalapon kb. 30×30 cm-esre kinyújtjuk, majd a vajalapot a tészta közepére fektetjük úgy, hogy a csúcsai a tésztalap oldalai felé mutassanak. Az egymással szemközti tésztafüleket ráhajtjuk a vajra, majd hajtással lefelé átfordítjuk (ha szükséges, hűtőbe tesszük). A tésztát ezután lisztezett munkalapon 70×40 cm-es téglalapra nyújtjuk.
4. A kinyújtott tésztát ezután az alábbi módon meghajtogatjuk:
   1-2. lépés: a tészta rövidebbik oldalát a tészta közepéig behajtjuk, majd a másik irányból is ráhajtjuk a tésztát. Az így kapott 3 rétegű tésztát 90°-kal elforgatva a fenti módon ismét kinyújtjuk, és meghajtogatjuk. Folpackba csomagolva 1 órára hűtőbe tesszük.
5. 3-4. lépés: a nyújtást és a hajtogatást még kétszer ismételjük, miközben minden alkalommal elforgatjuk a tésztát, majd folpacka csomagolva, újabb 1 órát hűtjük. (Amennyiben a tésztát később használnánk fel, a 4. lépés után folpackba csomagolva lefagyaszthatjuk. Az utolsó két lépést azután végezzük el, miután a tészta szobahőmérsékleten kiengedett.)
6. 5-6. lépés: a tésztát ezután ismét kétszer nyújtjuk és hajtogatjuk, a két nyújtás között elforgatva azt. A tészta ebben az állapotában már felhasználható.

Megjegyzés, tipp:

A begyúrt tésztát ketté is vághatjuk, ez esetben külön-külön folpackba csomagolva tegyük a hűtőbe. A vajból is ugyanígy készíthetünk 2 lapot. Ilyen módon elfelezve, könnyebben tudunk majd dolgozni vele. Én is így tettem: a két tésztagombócot 25×25 cm-esre, a vajat pedig 12×12 cm-es lapokra nyújtottam ki. Ezután mindkét vajastésztát kb. 40×22 cm-esre nyújtottam, és a fenti módon meghajtogattam.
Ha nyújtás közben a tésztából itt-ott kibuggyanna a vaj, tegyünk rá sütőpapírt, és így nyújtsuk ki.
Nyújtás közben a munkalapot (és esetleg a tészta felületét is) folyamatosan nagyon enyhén lisztezzük.
Nyújtás során – amennyiben nem vettük ketté a tésztát – a szabályos téglalap megőrzése érdekében néha-néha átlós irányban is menjünk át rajta a nyújtófával, vagy kis tésztanyújtó hengerrel is rásegíthetünk.
Bár ez a  recept eredetileg szimpla hajtogatást ír, de én a 3. lépéstől duplán hajtogattam.
*A régi fotókat 2025-ben végre lecseréltem, mert az első elkészítés óta eltelt 11 évben elegendő gyakorlatra tettem szert ahhoz, hogy nyújtás közben is szép maradjon a tészta. :D

Receptek klasszikus leveles tésztával:
Almás leveles tortácska
Leveles túrós batyu
Zöldséges kosár

 

 

 

szimpla hajtogatás

a 4. lépésig (nálam duplán) meghajtogatott tészta

Forrás: Michel Roux - Tészta varázs