Gyors grillkolbászos-hagymás kenyérlepény szőlővel és dióval

 

 

 

„Hú mög há”, vagyis szerelem első kóstolásra! Vagy inkább harmadikra. Mert Jamie Oliver gyors pizzájának a tésztája első alkalommal bizony nem ízlett. Le is pöttyentem, de azért nem annyira, hogy ez a kedvemet szegje. Sőt, inkább arra inspirált, hogy úgy alakítsak rajta, hogy az mindkettőnk számára valóban szerethető legyen, és harmadik nekifutásra már rá merjem tenni a híres brit szakács által ajánlott feltétet. Elsőre és másodikra ui. szándékosan más ízesítéssel sütöttem meg. És milyen jól tettem, mert így nem veszett kárba a drágább alapanyag, és rögtön kiderült, hogy csupán a liszt és víz keverékéből száraz cipőtalp sül ki. Nálam legalábbis. De simán lehet, hogy az általam használt – egyébként minőségi és adalékanyagmentes – lisztben és a sütőnkben keresendő a hiba. Természetesen nem vagyok oly’ botor, hogy egy ilyen pórias tésztától (ami gyakorlatilag pászka, azaz kovásztalan kenyér, de az elzászi németek Flammkuchenje is szinte pont ilyen) olasz pizzaélményt várjak, de azért egy hangyányit jobbat reméltem. Úgyhogy másnap újráztam, és némi sütőporral kívántam megoldani a problémát, hátha attól levegősebb lesz; valamint a víz egy részét joghurtra cseréltem. Nem jött be.😆 Úgyhogy harmadik nekifutásra mégis belecsempésztem egy minimális mennyiségű élesztőt (plusz némileg módosítottam a Jamie-féle sütési eljáráson is), ami már nyers állapotában is olyan lepénytésztát eredményezett (lásd Flammkuchen), hogy bátran rápakoltam az eredeti receptben látott feltétet.
Csak azt az egyet sajnálom, hogy nem a negyedik, tökéletesre sikerült sütés eredményét fotóztam le, hanem a harmadikat. Ez utóbbinak a tésztáját ui. még rövidebbre nyújtottam annál, mint azt, amit végül 10 pontosnak ítéltem. Persze, aki jobban kedveli a képeken is látható módon, azaz icipicit vastagabb tésztával, annak éppen így lesz jó, de számomra ez a kenyérlepény valamiért igazán vékonyra nyújtva és ropogós széllel az igazi. Mindenképp próbáljátok ki, mert valóban pik-pakk megvan vele az ember, ugyanakkor pazar lakomában lehet részeteket!😉

 Hozzávalók 2 személyre:

a tésztához:
15 dkg finomliszt
½ mk. só
egy csipet cukor (elhagyható)
1 tk. extra szűz olívaolaj
3 g friss élesztő
kb. 1 dl víz

a feltéthez:
8 dkg bajor minigrillkolbász (eredetileg Cumberland kolbász)
1 fej lila hagyma
10 dkg mag nélküli szőlő (fehér és piros vegyesen)
5 dkg dióbél (eredetileg fenyőmag, de azt sehol sem kaptam)
½ szál rozmaring
őrölt fekete bors
só
1 ek. akácméz
1 ek. olívaolaj
2 ek. olajban eltett aszalt paradicsom, aprítva
2 ek. 20% zsírtartalmú tejföl (eredetileg nem kell)
1 cs. mozzarella

elkészítés:

1. A liszt közepébe morzsolt élesztőt csomómentesre keverjük a cukorral és egy kevés langyos vízzel, majd rögtön hozzáadjuk a sót és az olívaolajat. A többi vizet fokozatosan adagolva hozzá, lágy tésztává gyúrjuk. Lisztezett munkalapra tesszük, betakarjuk egy tállal, és addig hagyjuk pihenni, amíg a feltét hozzávalóit előkészítjük.
2. Az aszalt paradicsomról lecsepegtetjük a felesleges olajat – az olajból 1 evőkanlányit serpenyőbe teszünk –, apróra vágjuk és összekeverjük a tejföllel.
3. A megtisztított lila hagymát félbevágjuk, vékonyra szeljük. A kolbászkákat felkarikázzuk. A megmosott szőlőszemeket félbevágjuk. A diót felaprítjuk. A rozmaringágról lecsipkedjük a levélkéket. (Ha gyorsak voltunk, hagyjuk még egy kicsit pihenni a tésztát – összesen kb. 20 perc elegendő.)
4. A pihentetett tésztából 2 gombócot gömbölygetünk, és enyhén lisztezett munkalapon mindkettőt ovális alakúra nyújtjuk. (Ha vastagabbra szeretnénk, akkor kb. 23 cm hosszúra, és 13 cm szélesre, ha a vékony és ropogós változatot kedveljük, akkor akár 35 cm hosszúra is kinyújthatjuk.) Sütőpapírral bélelt tepsibe fektetjük, és 5 percre letakarjuk egy konyharuhával.
5. A serpenyőben lévő olajat felhevítjük, rátesszük a kolbászkarikákat, és amint egy kis pírt kaptak, hozzáadjuk a feltét többi elemét a szőlő kivételével. Őrölt borssal, kevés sóval ízesítjük, és néha megkeverve, 2-3 perc alatt összepároljuk. A végén beleforgatjuk a szőlőt, és mézzel édesítjük.
6. A tésztalapokon elosztjuk a tejföllel kevert aszalt paradicsomot, kétfelé osztva ráhalmozzuk a szőlős-kolbászos-hagymás-diós keveréket, és rátépkedjük a mozzarella felét.
7. A pizzákat előmelegített sütőben megsütjük, majd a sütőből kivéve rátépkedjük a többi mozzarellát. Rácsra szedve kicsit hűlni hagyjuk, majd tálaljuk.

sütési hőfok: 240°C
sütési mód: alul-felül sütés (a középső sínben)
sütési idő: 12-15 perc

Megjegyzés, tipp:
A fenti tésztamennyiségből készíthetünk 1 nagy vagy 3-4 kisebb lepényt is.
Én a fenti mennyiségből 4 db kb. 27 cm hosszú és 10 cm széles, nagyon vékonyra nyújtott lepényt is készítettem már – úgy jobban szeretem.

 

Csirke piccata sült koktélparadicsommal

 

 

 

Ismét egy olyan recept, aminek nem egy, nem két változata létezik. A lényege a citromos-vajas, kapribogyós mártás. A nevében a vékonyra szelt húsra (azaz piccata) utaló, olasz-amerikai eredetű étel 1930-as évekből származó valódi ötletének nem jártam utána, de több receptet is áttanulmányozva, végül összehoztam egy Sünis kanál-félét. Bevallom, – azon túl, hogy életemben először használtam kapribogyót – első alkalommal, amikor elkészítettem ezt a fogást, nem lett a kedvencem, viszont a Kutyinyek elég sok pontot adott rá a tízből. :D Úgyhogy juszt is újráztam, és ezúttal úgy módosítottam a saját korábbi átalakításomon, hogy végre én is elégedetten dőljek hátra, miután megettem az utolsó falatot is.
A titok számomra a savanyúság komoly szabályozásában rejlett, amit kevesebb citromlé, de picit több méz hozzáadásával, ill. édesebb koktélparadicsom használatával értem el.
Igaz, emiatt nem annyira autentikus, hiszen odalett a lényeg: a karakteres citromíz. Akit azonban ez utóbbi nem riaszt el, az savanyítsa bátrabban.
Azt azért hozzátenném, hogy a koktélparadicsom alapból nem képezi az étel részét, de az általam látott receptek némelyikében felfedezhető, úgyhogy én sem spóroltam ki belőle. Friss, üde, nyarat idéző húsétel lett a végeredmény még úgy is, hogy kevesebb benne a citrom. :)

 

Hozzávalók 3 személyre:

a csirke piccatához:
1 kisebb, egész (kb. 45 dkg) csirkemellfilé
őrölt fekete bors
só
2 dkg finomliszt
3 dkg parmezán sajt
4 nagy gerezd fokhagyma
5 dkg kapribogyó (ecetes lében)
1 dl csirke alaplé
1 dl száraz fehérbor (pl. Sauvignon Blanc)
1-2 ek. frissen facsart citromlé
1 kis kezeletlen citrom reszelt héja
2 ek. akácméz
2-3 ek. olívaolaj
3 dkg vaj
1 púpozott ek. frissen aprított petrezselyemzöldje

a sült paradicsomhoz és a tálaláshoz:
25 dkg koktélparadicsom (mézédes fajta)
½ kezeletlen citrom, felkarikázva
1 ek. olívaolaj
só

elkészítés:

1. A megmosott, szárazra törölt egész koktélparadicsomokat meglocsoljuk olívaolajjal, finoman sózzuk, és felhevített serpenyőben, fedő alatt közepes lángon – néha megrázogatva – addig sütjük, hogy a héjuk megfonnyadjon. Félretesszük. (Sütőben is elkészíthetjük.)
2. A megmosott, szárazra törölt felezett csirkemellfiléket 3-3 szeletre vágjuk, mindkét oldalukon sóval, őrölt borssal fűszerezzük, és megforgatjuk a fele adag finomra reszelt parmezán és a liszt keverékében.
3. Egy nagy serpenyőben felhevítjük az olívaolajat 1 dkg vajjal, és két részletben mindkét oldalukon pirulásig sütjük rajta a szeletek mindkét oldalát. Tányérra szedjük.
4. A fokhagymát széles pengéjű kés lapjával szétnyomjuk, felaprítjuk, és a visszamaradt zsiradékon (ha szükséges, pótoljuk azt) kis-közepes lángon fél percig pároljuk-sütjük.
5. Hozzáadjuk a kapribogyót, a mézet, és felöntjük a borral, az alaplével. A lét közel a felére elforraljuk, miközben a főzés vége felé beleszórjuk a reszelt parmezán másik felét. Végül felolvasztjuk benne a vajat.
6. Rátesszük a csirkemellszeleteket, hozzáadjuk a reszelt citromhéjat, az aprított petrezselyem felét, és meglocsoljuk citromlével. A szószt néha a húsdarabokra meregetve 2-3 percig főzzük, vagy addig, hogy kissé besűrűsödjön. Végül beleforgatjuk a sült koktélparadicsomot, a citromkarikákat, és a többi petrezselyemmel megszórva, tetszés szerinti körettel garnírozva, rögtön tálaljuk. 

Megjegyzés, tipp:

Köretnek főtt tésztát vagy héjában főtt, pirított burgonyát, esetleg krumplipürét, sőt rizst vagy pirított zöldségeket is adhatunk mellé.
A csirkemellfiléket kisebb darabokra is vághatjuk – én is így tettem első alkalommal.
A mártást tejszín hozzáadásával selymesebbé tehetjük.

 

 

 

Ropogós tekercs csokoládékrémmel

 

 

 

Könnyen, gyorsan elkészíthető és természetesen finom desszertre vágytam. Igaz, relatív, hogy kinek mi számít gyorsnak és könnyűnek meg finomnak.😁 Számomra ezek a tekercsek annak tűntek. Jáj, ezek a kis huncutok mit el nem tudnak hitetni magukról?!😁
A leírás szerint a roládoknak ropogósnak kell lenniük. Én azonban e téren már az első alkalommal problémába ütköztem: a forma kialakítása is bajos volt, a ropogós állag elérése ezek után pedig csupán távoli vágyálomnak tűnt. Most vagy én kezdek egyre többet bénázni a konyhában, vagy valóban nem könnyű megfelelni a fenti elvárásoknak, és némi gyakorlatra van szükség a jó eredmény eléréséhez. Az utóbbi feltevést tartottam szimpatikusnak (bár az első is igaz rám😆), amit könnyebb orvosolni. Tehát egy kis rutint kell szerezni, és emellett akár még módosíthatunk is a recepten (ezt meg is tettem). Úgy gondoltam, az első alkalommal szerzett tapasztalat – a tészta megfelelő állagának elérése, ill. a sütési technika terén is – elegendő volt ahhoz, hogy másodikra már szabályos és kellő vékonyságú körlapokat produkáljak, amelyeknek a fele ropogós is lett. Arra viszont nem sikerült rájönnöm, hogy a másik felük kapcsán ez miért nem valósult meg. A harmadik nekifutás viszont több okból sem volt opció, hiszen minden egyes próbálkozással alapanyagot használok el, ami pocsékba megy, ha megint nem jön össze a dolog. Szóval volt ebben némi kudarckerülés is. Mivel azonban a tekercsek egy része valóban ropogott, úgy gondoltam, most már tényleg nem a tésztamasszával van a baj, hanem a sütésben keresendő a hiba. Ahogy fentebb említettem, semmiképp sem akartam újrázni, ezért kitaláltam, hogy a puhábbra sült példányokat minigrillben 150°C-on újramelegítem/szárítom, hátha kihűlve azok is kellően törékenyek lesznek. Háhh, így lett! Büszke is voltam magamra, hogy ezzel a kis csalással megoldódott a gond.
A krémhez egyébként nem mellékeltek receptet, azt gondolva, bármivel betölthetők a roládok, és ez így is van. Én bolti mogyorókrém híján magam készítettem hozzá csokoládés cukrászkrémet egy kis mascarponéval finomítva, és igazán fincsi lett az eredmény. Érdemes kipróbálni.😉

 

Hozzávalók 12 darabhoz:

a krémhez:
2 tojássárgája
4 dkg kristálycukor
17 g finomliszt
1,5 dl tej
1 dkg vaj
4 dkg étcsokoládé
5 dkg mascarpone

a tésztához:
2 tojásfehérje (85 g)
5 dkg porcukor
5 dkg finomliszt
2 dkg étkezési kukoricakeményítő
egy kis csipet só
50 ml napraforgóolaj

a díszítéshez:
olvasztott étcsokoládé
1 ek. mandulapehely 

elkészítés:

1. A krémhez a tojások sárgáját a cukor felével lábasba tesszük, robotgéppel felhabosítjuk, majd csomómentesre keverjük a liszttel.
2. A tejet a többi cukorral felhevítjük, majd vékony sugárban a cukros tojáshoz keverjük. Közepes lángon sűrű krémmé főzzük, majd elzárjuk alatta a lángot, és belekeverjük előbb a puha vajat, majd a feldarabolt étcsokoládét. A pudingot átszedjük egy tálba, és folpackkal szorosan letakarva teljesen kihűtjük.
3. A mascarponét robotgéppel magas fokozaton a csokoládépudinghoz dolgozzuk, majd habzsákba töltjük. Félretesszük.
4. A tésztához a tojásfehérjét a porcukorral nem túl kemény habbá verjük, majd rászitáljuk és robotgéppel alacsony fokozaton belekeverjük a keményítővel, sóval vegyített lisztet, valamint az olajat.
5. Egy tapadásmentes palacsintasütő serpenyőt (zsiradék nélkül) kis lángon felhevítünk, a közepére csorgatunk 1 evőkanál tésztamasszát, és a kanál hátával körkörösen gyorsan elsimítjuk (akkor jó, ha nagyon vékony).
6. Amikor felül buborékok jelennek meg, és alul már barnára sült a tészta, akkor egy fakanalat vízszintesen a hozzánk közelebbi szélére fektetünk, és a tésztát ráhajtva feltekerjük. A tekercset lehúzzuk a fakanálról, és tortarácsra téve, teljesen kihűtjük.
7. A habzsák végén fél centi átmérőjű lyukat vágunk, és a krémmel betöltjük a tekercseket.
8. Olvasztott csokoládéval (vagy a kimaradt krémmel) vékonyan becsíkozzuk a tekercseket, és megszórjuk pirított mandulával. Azonnal fogyasztjuk, amíg a tekercsek még ropogósak.

Megjegyzés, tipp:

Ha nagyon keményre verjük a fehérjehabot, nem lesz elég folyós, és nehéz lesz kialakítani a serpenyőben a kör alakot, ill. nem lesz elég vékony.
Ha a tészta kicsit vastagabbra sikerül, akkor miután az alsó fele megsült, palacsintafordító lapáttal óvatosan fordítsuk át a másik felére, és néhány másodperc alatt süssük készre.
Két sütés között mindig alaposan keverjük át a tésztamasszát, hogy az olaj jól el tudjon oszlani benne.
Ha néhány tekercs puhább marad a kelleténél, akkor – miután kihűltek – sütőben vagy mini grillsütőben 150°C-on 2-3 percig melegítsük/szárítsuk, majd rácsra téve hagyjuk kihűlni. Ezután biztos ropogni fog.
A töltetlen tekercsek konyhai papírtörlővel bélelt, jól zárható műanyag dobozban 2-3 napig eltarthatók.

 

Ötlet: innen