Narancspudingos legyező

 

 

Néha (sőt néha gyakran :D) előfordul, hogy valamit megveszünk úgy, hogy még ki sem találtam, mit sütök/főzök belőle, és a cucc hetekig/hónapokig porosodik a kamrapolcon vagy fagyoskodik a hűtőben. Így jártam a bio naranccsal is, amiből kettőt megettünk, de a többit egy hét szobahőmérsékleten való pihentetést követően inkább betettem a hűtőbe, nehogy megrohadjon, amíg a hozzá tartozó recept kifundálásával elő nem rukkolok. Persze, akár meg is ehettük volna ezeket is, de a kezeletlen narancshéj nagy kincs, és ahhoz nem mindig olyan könnyű hozzájutni. Ha pedig lereszelem anélkül, hogy még ki sem találtam, mihez használjam, akkor szégyenszemre ott száradna meg a konyhapulton. Cukorba keverve pedig nem szeretem eltenni, mert annyi narancsom egyszerre sosem szokott lenni, hogy érdemes legyen ilyesmivel szórakozni, és nem is biztos, hogy pont ilyen keverékre lesz majd szükségem. Úgyhogy a maradék négy görög narancs napokig várt a hidegben. Bánatában az egyikük már ott is kezdte feladni, amit én a héján lévő rusnya pöttyök formájában konstatáltam, és felismerve a felhasználás sürgősségét, azonnal kiszabadítottam a narancsokat a hűtő fogságából.
A pöttyöske a héjával már nem, de a levével még boldogítani tudott, viszont a társai narancsszín kabátjai boldogan reszelődtek le a kezem alatt. Ugyebár a dolog sürgető volta miatt nem agyalhattam sokat a recepten, így a narancsokból puding lett, amit ráadásul nem valami kreatív cukrászati remekműbe álmodtam bele (olyat amúgy sem tudok prezentálni), hanem a hőn szeretett kelt tésztába. A vicc az, hogy a málnapudingos cukros rúd emléke csak menet közben villant be, de már késő volt mást kitalálni. A tésztája hiába hasonló a málnáshoz, ha a töltelék ezúttal narancsból készült, és éppen ez teszi mássá. Na meg a formázás, amit a napokban a neten láttam (sós töltelékkel), és most eszembe jutott. Bár készítés közben még úgy láttam, ez most nem fog összejönni, a sütőben csücsülve mégis igazán helyesek lettek ezek a kis micsodák, és még csak nem is folyt ki belőlük a töltelék. Kóstoláskor pedig már nagyon mosolyogtam, mert a narancshéjtól zamatos, puha tészta és a selymes, narancspuding igazi ízbombaként robbant a számban. :D Így aztán mindenképp érdemesnek találtam lefotózni és megmutatni őket itt, hadd érezzétek úgy, hogy ezt mindenképp meg kell sütnötök. ;) Az elnevezésen pedig lehet még ötletelni, de nekem nem jutott eszembe jobb a legyezőnél. :D

 

Hozzávalók 24 darabhoz:

a tésztához:
60 dkg finomliszt
8 dkg cukor
1 tk. só
2 kezeletlen narancs reszelt héja
4 dkg olvasztott vaj
2 ek. olívaolaj
3 dkg friss élesztő
kb. 4 dl tej

a pudinghoz:
2 dl frissen facsart narancslé (3 és ½ lédús görög narancsból)
1,5 dl kókuszkrém
4 dkg cukor
2 cs. Bourbon vaníliás cukor
3 dkg étkezési kukoricakeményítő
2 kezeletlen narancs reszelt héja

a tetejére:
tej
kristálycukor
kb. 5 dkg vaj, felolvasztva
1 kezeletlen narancs reszelt héja

elkészítés:

1. A krémhez és a tésztához az alaposan megmosott, szárazra törölt narancsok héját lereszeljük, majd félretesszük.
2. A pudinghoz a keményítőt a cukrokkal lábasba szórjuk, csomómentesre keverjük a narancsok kifacsart, átszűrt levével, és felöntjük a kókuszkrémmel. Kis lángon, kevergetve pudingot főzünk belőle, majd beleforgatjuk a reszelt narancshéjat. Folpackkal légmentesen lefedve hűlni hagyjuk.
3. A tésztához a cukorral vegyített liszt közepébe morzsoljuk az élesztőt, elkeverjük a langyos tej felével, és egy kis liszttel betakarva felfuttatjuk.
4. Hozzáadjuk a sót, a többi tejet, az olívaolajat, és elkezdjük dagasztani. Apránként beledagasztjuk a puha vajat is, majd lisztel hintett munkalapra téve, kézzel beledolgozzuk a reszelt narancshéjat. A tésztát vékonyan kiolajozott/kivajazott tálba tesszük, és letakarva, meleg helyen megkelesztjük.
5. A megkelt tésztából 2 gombócot formázunk, majd egy kis pihentetés után lisztezett munkalapon mindkettőt 42 cm átmérőjű körlapra nyújtjuk, és 12 cikkre szeljük.
6. Ezután 3 függőleges bevágást ejtünk rajtuk úgy, hogy majdnem a csúcsuktól indulunk ki, a talpuk felé haladva. De csak a feléig vágjuk be a tésztát.
7. A narancspudingot alaposan átkeverjük, és egy púpozott teáskanálnyit a tésztacikk talpához igazítunk. A töltelék mellett két oldalt kissé széthúzzuk a tésztát, és óvatosan feltekerjük úgy, hogy a tésztacsúcs alul legyen.
8. Az ilyen módon kialakított kifli két végét meghajlítjuk, és a csúcsával együtt összecsippentjük. Így járunk el a többi tésztával is, majd letakarva kelni hagyjuk kb. 20 percet.
9. A megkelt péksüteményeket lekenjük tejjel, megszórjuk kristálycukorral, és előmelegített sütőben megsütjük. Még forrón mindegyiket lekenjük olvasztott vajjal, megszórjuk reszelt narancshéjjal, és tortarácsra szedve hagyjuk langyosra hűlni.

sütési hőfok: 190°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 20 perc

 

Habkönnyű vajastekercs

 

 

Mindig is idegenkedtem a fentihez hasonló hangzatos jelzőktől, de ez a péksüti valóban légiesen könnyed tésztájú, és már csak emiatt is annyira szeretni való. Igaz, pöttyet időigényesebb elkészíteni – főleg a c) módszer szerint, pláne ha a sütő is bekrepál –, de még mindig nem olyan munkás, mint a croissant, ellenben az evés közbeni élmény ahhoz közelít.
A tésztát a már bevált arányok szerint készítettem, így nem ez volt számomra a lényeg, hanem a formázási technika, ami azért, ha belegondolok, szintén nem jelentett olyan nagy újdonságot, hiszen vajjal megkenni és feltekerni a tésztát nem nagy ördöngösség. Viszont az extra hosszúra nyújtás és a kétszeri feltekerés miatt mégsem volt annyira szokványos. Kisülve ui. ennek köszönhetően lett réteges, lyukacsos textúrájú és extra puha.
Még a tavalyi év során gyors egymásutánban háromszor is megsütöttem – minden alkalommal egyre inkább stanglisítva az először csak hosszúkás zsemle alakú péksütit, miközben többféle formázási módot alkalmaztam, tesztelendő a leggyorsabb eljárást. :D
Viszont, remélhetőleg senki nem jár úgy közben, ahogyan a legutóbbit megelőző alkalommal én, amikor is az első tepsi vajastekercs 6 perc után kénytelen volt kijönni a sütőből. A mindössze 5 éves szerkezet (amit a házzal együtt vettünk, és én csak 2 éve használtam) ui. levágta a fírelét a tönkrement fűtőszálnak „köszönhetően”. Az éppen sülésnek indult kiflik végül két részletben airfryerben pirultak készre, míg a másik tepsin lévő, már megkelt adag nyersen ment a fagyasztóba. – Abban bíztam, hogy a sütő hamar megjavul, és pontot tehetek a művelet végére.
A félig sült tekercsek a forró levegős szerkentyűben sajna nem pirultak egyenletes színűre, ezért a tetszetős külalakra vonatkozó igényem nem teljesült, így inkább nem is kaptam lencsevégre az eredményt. Az újabb sütésre viszont várni kellett, mert a gépezet hosszabb időre lerokkant, és az a bizonyos másik adag péksüti bő egy hétig a frigóban fagyoskodott. De amint megérkezett és beszerelődött az új fűtőszál, újra örülhettünk a kisült vajaskiflik nyújtotta élvezetnek. Ezek viszont az aznapi rossz fényviszonyok miatt megint csak nem fotózkodtak, pontosabban mindössze egyetlen élesebb képet sikerült összehoznom (ami alant látható).
A két ünnep között a sütő azonban végleg behalt, és egyébként totális X-akta, hogy a karácsonyt mégis hogyan bírhatta ki. Most ui. az elektronikája adta meg magát, aminek az újraprogramozása hetekbe telt volna a Kutyának, (de más szakinak is, aki amúgy is ugyanazt csinálta volna, mint a Kutyinyek, csak sok pénzért), így nem tudtuk megmenteni. Úgyhogy nem várt kiadásként vettünk egy fapados (értsd: szinte elektronikamentes) típust, azok ui. tovább bírják a kiképzést.
Amint kedvet éreztem az újbóli tekercseléshez, a sütést az új készülékben is kipróbáltam. A hosszú, egyenes kifliforma után azonban mégis visszatértem a rövidebb alakhoz, és végül ezt a negyedik alkalommal készült változatot örökítettem meg. Persze, cseppet sem bántuk, hogy ilyen sokszor került asztalra, hiszen az ilyen típusú péksüteményekkel sosem lehet betelni. :D Nálunk méltán lett kedvenc, különösen a mandulás tetejű, mert ez a ropogós, zamatos réteg plusz élvezetet nyújt és passzol a sós töltelékhez is. :) A csokis-pisztáciás/diós-aszalt vörös áfonyás tetejű pedig magában is finom, de mogyorókrémmel vagy lekvárral megkenve pazar.

Hozzávalók 10 darabhoz:

50 dkg finomliszt
5 dkg kristálycukor
1 csapott ek. só
3 ek. növényi olaj vagy 3 dkg puha vaj
2 dkg friss élesztő
kb. 3 dl tej
10 dkg vaj a kenéshez
1 tojássárgája+1 ek. tej a tetejére
mandulaforgács vagy egyéb olajos magok a díszítéshez
olvasztott étcsokoládé+aprított kandírozott áfonya és/vagy olajos magok, ha édesen esszük

elkészítés:

1. Az élesztőt a cukorral vegyített liszt közepébe morzsoljuk, elkeverjük egy kevés langyos tejjel, és egy kis liszttel betakarva felfuttatjuk.
2. Hozzáadjuk a sót, a többi langyos tejet, majd összeállítjuk a tésztát (szükség esetén kevés langyos vizet adhatunk még hozzá), és beledagasztjuk az olajat/vajat. A fényes felületű, rugalmas tésztát vékonyan kiolajozott/kivajazott tálba tesszük, és letakarva, huzatmentes helyen megkelesztjük.
3. A megkelt tésztát háromféleképpen formázhatjuk:
   a) két bucit gömbölygetünk belőle, majd 15-20 perc pihentetés után mindkettőt 40×30 cm-es téglalapra nyújtjuk, megkenjük puha vajjal, és a hosszabbik oldaluknál fogva felgöngyöljük. A hajtásnál összecsipkedjük a tésztát. A 2 tésztarudat hajtással lefelé deszkára fektetjük, és nejlonzacskóba húzva mélyhűtőbe tesszük annyi időre, hogy a benne lévő vaj lehűljön, de a tészta még szelhető legyen (ez kb. 30 perc). A lehűtött roládokat 5-5 darabra vágjuk.
   b) Az a) módszer szerint kinyújtott és vajjal megkent tésztalapokat a hosszabbik oldaluk mentén 8 cm széles sávokra vágjuk, és az így kapott 5-5 tésztacsíkot feltekerjük. Ugyanúgy hűtjük.
   c) A tésztából 10 db hosszúkás zsemlét formázunk, és pihentetés után enyhén lisztezett munkalapon ellapítjuk. Mindegyiket 24×12 cm-esre kinyújtjuk és megkenjük puha vajjal. A rövidebbik oldaluknál fogva feltekerjük, majd a fenti módon lehűtjük.
4. Bármelyik módszer szerint is készítjük, a továbbiakban így járunk el:
   egy lehűtött tésztatekercset függőleges helyzetben az enyhén lisztezett munkalapra teszünk, és nyújtófával teljes hosszában megütögetjük, hogy könnyebb legyen vele dolgozni. Ezután 40-50 cm hosszúra kinyújtjuk, majd feltekerjük, és a tetején 2 bevágást ejtünk. Így készítjük el a többit is, és sütőpapírral bélelt tepsikre sorakoztatjuk. Letakarva, szobahőmérsékleten (20-21°C) 1-1,5 óra alatt megkelesztjük.
5. A tetejüket lekenjük tejjel felvert tojássárgájával (ügyelve, hogy a vágatba ne kenjük bele a tojást), és megszórjuk tetszés szerint szeletelt mandulával vagy más olajos maggal. Körülöttük a sütőpapírt bespricceljük vízzel, és előmelegített sütőben megsütjük. A tekercseket tortarácsra szedve hagyjuk kihűlni.

sütési hőfok: 200°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: 15-20 perc

Megjegyzés, tipp:

Én mindhárom módszert kipróbáltam: a c) módszer időigényesebb az egyenkénti nyújtás miatt, viszont aki nem túl ügyes abban, hogy a tésztát kellően nagy méretűre és szabályos téglalap alakúra kinyújtsa, annak ez a verzió talán könnyebben kivitelezhető. Az a) és a b) technika mindenképp gyorsabb.
Én egyszerre csak 2 tekercset vettem ki a mélyhűtőből, hogy a vaj ne puhuljon meg túlzottan a tésztában, amíg mindegyikkel elkészülök; a formázást követően pedig egymás után hűtőbe tettem őket, nejlonzacskóval beburkolt deszkára. Amikor mindegyikkel elkészültem, tepsire sorakoztattam a megformázott tekercseket. Ilyen módon kábé egyszerre kelnek meg.
Tojás helyett vajjal is megkenhetjük a péksütik tetejét.
Ehetjük édesen, valamilyen lekvárral/dzsemmel vagy mogyorókrémmel, és a tetejét meglocsolhatjuk olvasztott csokoládéval, ill. megszórhatjuk kandírozott gyümölcsökkel, olajos magokkal. (Én most 5 tekercset úgy készítettem el, hogy édes kencével ehessük, de a mandulás tetejűeket meghagytam sós szendvicsalapnak.)

 

 

stangliként is mutatós

Thai ragacsos rizs kókuszöntettel, málnaszósszal tálalva, áfonya- és pisztácia szórással

 

 

 

Igen, ez tulajdonképpen tejberizs, csak a távol-keleti változata, amit tradicionálisan kókusztejjel készítenek, és mangóval, pirított mungóbabbal (ennek híján szezámmaggal) szervíroznak. Tehát, másvalaki ötletes nyelvészkedését idézve, ez biza thaiberizs. :D
Imádnám mangóval, de mivel nálunk csak ezeket a kényszerérett, rissz-rossz példányokat lehet kapni, ráadásul nem is a sárga héjú fajtát, ezért én más gyümölcsöt választottam mellé, külalakjában is jelentősen felturbózva ezt az egyébként egyszerű finomságot.
Ennek a desszertnek a lelke a thai ragacsos rizs néven futó rizsfajta (amiről itt olvashattok bővebben), amit én elsősorban sütőtökfasírt készítéséhez szereztem be. És ha már szert tettem rá, mindenképp ki kellett próbálnom édességhez is. Nem csalódtam, mert azon túl, hogy egyszerűen elkészíthető, tényleg nagyon finom. :)
Igaz, bambusz gőzölőm nincs, és mivel a valaki által rám örökített, szétnyitható párolóedényt évekig csak ide-oda pakolgattam, majd költözéskor kikukáztam – akkor még nem tudva, mire is szolgál ez a sűrűn lyuggatott kotli azon túl, hogy gyümölcsöt is lehet benne tárolni a konyhaasztalon –, a fejemet a falba verve, most kénytelen voltam egyéb módon megoldani a párolást. A találékonyság bizony nagy kincs, így szerencsére működött a dolog szűrőtálban is. :D
Amint az számomra kiderült, ezt a desszertet valóban érdemes az elkészültét követően azonnal (vagyis még langyosan, de legalábbis szobahőmérsékleten) kitálalni és elfogyasztani, ellenkező esetben szinte szétválaszthatatlanul összetapadnak a rizsszemek, és oda az élvezet. Persze, aki olyan balga, hogy még ételfotózással is szórakozik, annál az ilyesmi előferdül, mint ahogyan annál is, aki netalántán túl sok thaiberizst készített, és a kimaradt mennyiség gombóccá összeállva maradt ott a konyhapulton. Az ilyen esetekre nyújt megoldást az én saját fejlesztésű módszerem (amely eljárást bizonyára mások is a sajátjuknak érezhetnek), ami szerint a maradék hideg rizst nyakon öntjük forró kókusztejjel, és akkurátus módon (értsd: alapos átkeveréssel) fellazítjuk az egymáshoz veszettül ragaszkodó rizsszemeket. Az imigyen felfrissített finomságot aztán üstöllést gyomrunk tartalmává varázsolhatjuk. Konklúzió: fogok még ilyet csinálni, az tuti! :D

Hozzávalók 2 személyre:

a párolt ragacsos rizshez:
25 dkg thai ragacsos rizs
125 ml kókusztejszín+125 ml víz keveréke (vagy ezzel az eleggyel megegyező mennyiségű kókusztej)
5 dkg kristálycukor
1 cs. Bourbon vaníliás cukor
1 kezeletlen citrom reszelt héja
egy csipet só
1,5 l víz a pároláshoz

a kókuszöntethez:
1 dl kókusztejszín+l dl víz keveréke (vagy ezzel megegyező mennyiségű kókusztej)
3 dkg kristálycukor
1 cs. Bourbon vaníliás cukor
egy kis csipet só
1 tk. (6 g) étkezési kukoricakeményítő

a málnaszószhoz és a tálaláshoz:
25 dkg mirelit vagy friss málna
4 dkg kristálycukor
2 ek. kék áfonya
2 ek. pirított, aprított pisztácia

elkészítés:

1. A kimért rizst tálba tesszük, felöntjük annyi hideg vízzel, ami 2 ujjnyira ellepi, és min. 2-4 órát (lehet egy éjszakán át is) állni hagyjuk. Másnap hideg vízben annyiszor átmossuk, hogy az öblítővíz már ne legyen opálos. (Az sem baj, ha előbb az átmosást végezzük el, és csak ezután áztatjuk be.)
2. A málnaszószhoz a kiengedett mirelit vagy friss málnát a cukorral lábasba tesszük, és kis lángon, kevergetve sűrűre főzzük. Hűlni hagyjuk.
3. Egy párolóedényt vagy szűrőt kibélelünk ritka szövésű ruhaanyaggal, beleöntjük a lecsepegtetett rizst, és a közepébe szélesebb lyukat készítünk, hogy a gőz jól át tudja majd járni. Betakarjuk a ruhával. A párolóedényt 1,5 liter felforralt vízzel töltött lábas fölé helyezzük úgy, hogy a pároló ne érjen bele a vízbe, majd lefedjük és felforraljuk alatta a vizet. A gázt elzárjuk, és a gőzben kb. 30 perc alatt készre pároljuk a rizst.
4. A rizs párolási idejének vége felé a kókusztejszínt a vízzel lábasba öntjük, hozzáadjuk a kétféle cukrot, a sót, és néhány perc alatt gyöngyözésig melegítjük (nem forraljuk fel!). Pár percre félretesszük hűlni.
5. A párolt rizst kibontjuk a ruhából, tálba tesszük, felöntjük a meleg kókusztejjel, és hozzáadjuk a reszelt citromhéjat. Alaposan összekeverjük, és lefedve annyi ideig hagyjuk állni, amíg a rizs magába szívja a folyadékot (ez kb. 10 perc).
6. Ez idő alatt a kókuszöntethez a cukrokat, a sót, a keményítőt lábasba szórjuk, csomómentesre keverjük a kókusztejszín és a víz elegyével, majd kis lángon, kevergetve sűrűsödésig főzzük. Átöntjük egy kis csőrös edénybe.
7. A még langyos rizst elosztjuk egy tálkában, a tetejét elsimítjuk, majd átborítjuk egy tányéra, és óvatosan leemeljük róla a tálkát. A rizst meglocsoljuk a szobahőmérsékletű kókuszöntettel, mellészedjük a málnaszószt, majd megszórjuk áfonyával, pirított pisztáciával. Így tálaljuk ki a többit is.

Megjegyzés, tipp:

Kedv vagy párolóedény híján, hogy egyszerűsítsük a procedúrát, a (beáztatott) rizst párolás helyett megfőzhetjük az édesítetlen kókusztejben, vagy csak vízben. Ez esetben viszont érdemes egy kicsit több folyadékot használni (akkor jó, ha a rizs al dente, azaz kissé még roppanós). Ezek után nyakon öntjük az előzőleg megédesített, forró kókusztejjel, és lefedve állni hagyjuk 10-15 percet.