Szilvás-túrós gondola – avagy békés vizekre hajózva

Sajnos van az úgy, hogy az ember kétszer is ugyanabba a folyóba lép bele, hiába evickélt ki belőle már évekkel korábban. De amikor újra a zavaros vízben tapicskol, hamar rájön, hogy ez bizony tök ugyanaz a mátrixhiba, és a fejét veri a falba, hogy miért hagyta magát megint madárnak nézni. Egy darabig még talán áltatja is magát, hogy jobb lesz, de ezúttal már nem hagyja, hogy megint túl sokáig dettó azt a maszlagot nyomják le a torkán, amit évekkel azelőtt hosszú időn át. Végül olyan lépésre szánja el magát, amilyet azelőtt még sohasem tett, csak hogy a testi-lelki egészségét megóvja. A nagy döntést most végre meghoztam, és ennek köszönhetően a napokban mázsás kő esett le a szívemről. A hetek óta tartó mindennapos idegeskedést felváltotta a nyugalom és az elégedettség érzése. Ennek örömére ezerrel vetettem bele magam a méltatlanul és kényszerűségből háttérbe szorított sütés-főzésbe, és azóta minden nap valami finomság elkészítésével ünnepelek, vagyis egészen pontosan ünnepelünk, mert hozzám hasonlóan a Kutyafül is fellélegzett. Bizony, a jót meg kell ünnepelni, hiszen végérvényesen búcsút inthettem az életem egy olyan tényezőjének, ami nagyon sok fájdalmat, keserűséget és többszörös csalódást okozott. S bár nekem mint becsületes embernek a búcsú – egyébként előre nem tervezett – módja egyáltalán nem okozott örömet, és baromi nehéz volt úgy megtenni, ahogy megtettem, a tény mégis az, hogy az illető sokszorosan megérdemelte, és amúgy szégyellje magát. A szívemre hallgattam, helyesen cselekedtem, és örökre búcsút intettem egy hamis barátságnak.
Így hát ezt a süteményt annak a 11 évnyi több ezer fellépésnek az emlékére ajánlom, amit a színpadon énekes-színészként töltöttem 1997-től 2008-ig, ill. annak a kemény 18 napnak is szánom, amit 2015. szeptember 4-22. között megéltem 26 előadáson keresztül. A többi dologra pedig beveszem a felejtőpirulát. :D
Ezúton is köszönöm annak a sok kisgyereknek és óvónőnek a szeretetét, akikkel munkám során találkoztam, és akik lelkesen megtapsoltak! :)
Itt a vége, fuss el véle...!

Hozzávalók 5 darabhoz:

Tésztához:
10 dkg finomliszt
5 dkg őrölt mogyoró
8 dkg vaj
5 dkg finomítatlan nádcukor vagy nyírfacukor
1 kis tojás fele
1 mk. őrölt fahéj
½ mk. sütőpor

Töltelékhez:
kb. 35 dkg szilva
20 dkg túró
2 dkg tejföl (ha a túró morzsalékos)
4 dkg barna nádcukor vagy nyírfacukor
1 cs. vaníliás cukor
1 citrom reszelt héja
3 ek. rum
kevés zsemlemorzsa a szóráshoz

Tetejére:
1 cs. vaníliás cukor
1 tk. nádcukor
1 mk. őrölt fahéj

elkészítés:

1. A fahéjjal, sütőporral elvegyített lisztet elmorzsoljuk a felkockázott, hideg vajjal, hozzáadjuk a cukrot, a felvert tojás felét, és gyors mozdulatokkal tésztává gyúrjuk. (Ha nagyon ragadna, ne lisztezzük, inkább tegyük hűtőbe!)
2. A tésztát lisztezett deszkán kinyújtjuk (folpack alatt könnyebb), a sütőformához tartozó kiszúróval 5 db csónak alakot metszünk ki belőle, és kibéleljük velük a sütőformát. Mindegyiket behintjük kevés zsemlemorzsával.
3. A túrót összekeverjük (a tejföllel), a cukrokkal, a reszelt citromhéjjal, és elosztjuk a tésztadarabokon.
4. A kimagozott szilvát 8-8 cikkre vágjuk (ha kisebbek, akkor csak negyedeljük), jól összeforgatjuk a rummal, és szépen elosztva kirakjuk vele a túrót. Előmelegített sütőben megsütjük.
5. A süteményeket még forrón megszórjuk fahéjas, vaníliás cukorral, és kicsit hűlni hagyjuk. A formából kivéve tortarácsra szedjük, és hagyjuk kihűlni. Vaníliafagyit vagy tejszínhabot kínálunk mellé.

sütési hőfok: 180°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 25 perc

Tipp:
A süteményt kerek piteformában is megsüthetjük.

Megjegyzés:

Egy picit elszámoltam magam, és a tészta kb. egy gondolával több lett, ezért a hatodikat kerekre nyújtottam, és külön sütöttem meg.

 

A sütemény elkészítéséhez ezt a sütőformát használtam.

Ez a történet a képzelet szüleménye. Bármely hasonlóság valódi, még élő vagy elhunyt személyekhez kizárólag a véletlen műve. Bármilyen utalás valóságos eseményekre, vállalatokra, szervezetekre vagy helyszínekre pusztán a valósághű, hiteles ábrázolást szolgálja.

Gofri őszibarackszósszal (paleo)

Életem első gofrisütőjét pár hónappal ezelőtt vásároltam, és ez a második gofri, amit sütöttem vele. Az első nem nyerte el a tetszésemet, pedig elvileg bejáratott recept szerint készült, „rendes” liszttel. Aztán gondoltam egy nagyot, és ahelyett, hogy tovább kísérleteztem volna a fehér lisztes változattal, én máris a járatlan utat választottam. Ez ui. életem első paleo gofrija! :) Hova nem fajulnak a dolgok. :D Bevallom, engem eddig egyáltalán nem hozott lázba a paleózás, és ezentúl sem fog, mert állítólag nincs semmiféle tudományos alapja. Pontosabban én csak a szóhasználattal nem értek egyet, azzal viszont nagyon is, hogy együnk egészségesebben.
Persze nem süthetünk mindent maglisztekből, kókuszlisztből vagy mandulalisztből. A liszt helyettesítésre szánt nyílgyökérpor 5 dkg-ja azonban majd' 400 Ft, ill. a paleo lisztkeverékek se olcsók, ami engem eleve felháborít, mert nem értem, hogy az éppen trendinek kikiáltott dolgok, miért kerülnek mindig a jól megszokott termékek sokszorosába. Ha olcsóbbak lennének, talán könnyebben elterjedhetnének azok körében is, akik nem csupán a trendisége miatt akarnának áttérni az ilyen termékek használatára, hanem valamilyen betegségben szenvednek, vagy csupán szeretnék megelőzni a komolyabb bajokat.
A paleóval kapcsolatos kritikám ellenére nekem is fontos, hogy egészségesen táplálkozzam, úgyhogy ha másért nem is, de ezért megéri olyan alapanyagokat használni, ami kedvez a szervezetünk működésének. A paleo kapcsán tehát maximálisan elhiszem, hogy pl. a finomított cukrok és a fehér liszt nem hat ránk kedvezően. Ha tehát az egészséges jelzőt szem előtt tartva elkészített édesség beleillik a paleolit kategóriába, akkor üsse kavics. :D
Az egészségesség mellett az a legfontosabb szempont, hogy a süti finom is legyen (jó vicc, kinek nem!?), sőt lehetőleg pont olyan, mintha fehér liszttel készült volna. Igazából nem tudom, hogy ez a vágyam a gofri esetében nem fehér lisztet használva valaha teljesülhet-e, de azért én reménykedem.
Az alábbi receptet ki fogom próbálni úgy is, hogy a tojásfehérjét habbá verem, és utólag forgatom hozzá a cukros tojáshoz, mint amikor piskótát készítünk. Egyébként ez itt a képen is kicsit piskótaszerű, úgyhogy az is lehet, hogy habbá vert fehérjével sem lesz majd ropogós. Legalábbis én arra vágyom, hogy ropogós legyen, hiszen egy valamire való gofrinak kívül ilyennek kell lennie, belül pedig puhának. Nekem ezt nem sikerült elérnem az első gofri esetében sem. Nem tudom, mi lehet a titok nyitja, az is lehet, hogy maga a gofrisütő készülék. Az mindenesetre biztos nem, hogy sütés közben nyitogatjuk-e a gépezet fedelét, ui. én így is, úgy is lecsekkoltam. :D
Na, de vissza a jelenlegi waffelhez (mert a kettő egyébként ugyanaz)! Annak ellenére, hogy kívül nem ropog, állagra és kinézetre is jól sikerült, meglepően finom lett, és az első gofrim elbújhat mögötte. A barackszósz pedig valami mennyei! Lehet, hogy csak az én ízlelőbimbóim idétlenkedtek, de a szósznak csöppet ananászos utóíze volt a kókuszkrém miatt. :)

Hozzávalók 6 darabhoz:

Gofrihoz:
3 tojás
2 ek. nyírfacukor
1 ek. kókuszvirágcukor
5 dkg őrölt mandula vagy mandulaliszt
4 dkg kókuszliszt
1 mk. szódabikarbóna
1 dl kókusztej (vagy 1 rész kókuszkrém + 2 rész víz keveréke)
2 ek. kókuszolaj + a sütéshez
1 tk. almaecet

Barackszószhoz:
4 őszibarack (tisztítva, magozva kb. 40 dkg)
1 dl kókuszkrém
2 ek. nyírfacukor

elkészítés:

1. A szószhoz a barackot felkockázzuk, lábasba tesszük, és villával vagy botmixerrel pürésítjük. Hozzáadjuk a cukrot, lekvár sűrűségűre főzzük, majd elzárjuk alatta a lángot, és kókuszkrémmel hígítjuk. Kihűtjük.
2. A gofrihoz a tojásokat robotgéppel felhabosítjuk, hozzáadjuk az almaecetet, a kókuszolajat, az előzőleg elvegyített száraz hozzávalókat, majd a kókusztej felével tejbegríz sűrűségű masszává keverjük.
3. A gofrisütőt előmelegítjük, majd konyhai ecset segítségével megkenjük kókuszolajjal. Elosztunk benne mélyedésenként 2 evőkanál tésztamasszát, ráhajtjuk a fedelét, és 4-5 perc alatt aranybarnára sütjük. A kész gofrit konyhai fa lapáttal kivesszük a sütőből, és rácsra tesszük hűlni.
4. Mielőtt a következő adag tésztát megsütnénk, felhígítjuk azt a maradék kókusztejjel, újra előmelegítjük a gofrisütőt, kiolajozzuk, és a fent leírtak szerint megsütjük a többi palacsintát is. A barackszószt a gofri mellé kínáljuk.

Tipp:

1. A szószt szilvából is készíthetjük.
2. Szósz helyett a gofrikat nyírfaporcukor és kókuszvirág-porcukor 1:1 arányú keverékével is megszórhatjuk.

Megjegyzés:
A gofri így készítve nem ropogós, inkább puha, piskótaszerű a tésztája.

A recept a Kifőztük gasztromagazin szeptemberi számában is megjelent.

Sonkás-sajtos tekercs

Az utóbbi évek egyik legörömtelibb napján nem csak ünnepi ebédben és süteményben volt részünk, hanem – ha már lúd, legyen kövér-alapon – ezt a sörkorcsolyát is feltálaltam. Igaz, inkább pezsgőkorcsolya volt, ui. mi azt ittunk mellé, vagy inkább ezt ettük a pezsgőhöz. :D
Méltó megkoronázása volt annak a bizonyos boldog napnak, amihez hasonlóakban végre ezentúl részünk lesz. Sőt, már most is így van, hiszen július 19-e óta, a mikrokörnyezetünk kivirult, újra nőhet a trombitafolyondár, és a madarak is szebben dalolnak. Mi több, néha még én is besegítek, de nem ám hol-mi megfejthetetlen dallamot! A felsorolást lehetne még fokozni, de arra nem lenne elég tán 10 oldal se, úgyhogy inkább legyen elég annyi, hogy azóta szép az élet, és érezhetően sokkal nyugodtabbak vagyunk. :D Úgy látszik, nem csak mi szabadultunk meg a béklyóinktól, hanem a sajt is, ami a tekercsek végein kissé kiszökött. :D De hát így volt az eredeti receptben is, aminek láttán én azért sejtettem, hogy ez megtörténhet, lévén, hogy a végek nincsenek lezárva. De sebaj, a sajtot kés segítségével visszatömködtem a helyére. :D
Ez a tekercs egyébként egy kártyás receptfüzetben szerepel, de én tejpor+víz helyett tejet használtam, az élesztő mennyiségét is jelentősen csökkentettem, és a tekercsek méretét növeltem. A leírásban fura mód nem szerepelt a sajt, ám az ételfotón igen, úgyhogy bátran beletettem. Anyáékkal együtt még aznap mindet bepusziltuk. :)

Hozzávalók 20 darabhoz:

a tésztához:
50 dkg finomliszt
5 dkg cukor
1 csapott ek. só
5 dkg mangalicazsír
1 tojás
2,5 dkg friss élesztő
2,5 dl tej
1 kis tojás a kenéshez
szezámmag a szóráshoz

a töltelékhez:
20 szelet paprikás csirkemellsonka (vagy egyéb sonka)
20 dkg füstölt sajt, reszelve

elkészítés:

1. A cukorral vegyített liszt közepébe morzsoljuk az élesztőt, elkeverjük egy kevés langyos tejjel, és egy kis liszttel betakarva felfuttatjuk.
2. Hozzáadjuk a sót, a zsírt, a tojást, a többi tejet, és megdagasztjuk. Cipóvá formázzuk, és kizsírozott tálban, huzatmentes helyen, letakarva megkelesztjük.
3. A megkelt tésztát liszttel hintett munkalapon 40×60 cm-es téglalapra nyújtjuk, és 10×12 cm-es lapokra vágjuk, Mindegyikre 1-1 sonkaszeletet fektetünk, megszórjuk reszelt sajttal, és feltekerjük.
4. A kifliket sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatjuk hajtással lefelé, és letakarva újra megkelesztjük.
5. A tetejüket lekentük felvert tojással, megszórtuk szezámmaggal, és előmelegített sütőben készre sütjük. Rácsra szedve hagyjuk langyosra hűlni.

sütési hőfok: 190°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 15 perc

Megjegyzés, tipp: 

Bár a sajt kissé kifolyik sütés közben, de még forró állapotában kés segítségével vissza lehet nyomkodni a tekercsbe, vagy sütés előtt összecsippentjük a kiflik végeit. Így azonban elvész a látvány.