Parmezánbundás csirkefalatok

Egyik kedvenc sajtom a parmezán. Hosszú évekig nem is tudtam, mit veszítek azzal, hogy csak nézegetem, de nem veszek belőle. Aztán tavaly a Kutyafül gondolt egyet, és meglepett vele. Azonnal a szívembe zártam ezt a sajtfélét - akkor készült belőle ui. a parmezánbundás fokhagyma snack-em. Aztán jó darabig nem vettünk, míg nem az óévben ismét megleptük vele magunkat. Én már akkor tudtam, hogy hússal fogom kombinálni, és vártam az alkalmat, amikor kipróbálhatom.
Bár ez az étel nem vall túl nagy fantáziára, viszont annál finomabb, ráadásul hipp-hopp elkészíthető. Kifejezetten ajánlott az olyan háziasszonyok számára, akik hozzám hasonlóan utálnak órákig a konyhában dekkolni.
Én maradék lencsesalátát ettem mellé, de bármilyen más köret is illik hozzá, legyen az a jól megszokott krumplipüré vagy akár friss zöldségekből készült nyári saláta.

Hozzávalók 3-4 személyre:

1 egész (kb. 50 dkg) csirkemellfilé
5 dkg parmezán sajt
2 nagy tojás
2 ek. tej
őrölt fekete bors
só
liszt
2 ek. mangalicazsír a sütéshez

elkészítés:

1. A megmosott, szárazra törölt húst két fél filére vágjuk, majd a csúcsaiktól indulva, a kést srégen tartva mindkettőt ujjnyi vastag szeletekre vágjuk.
2. A hússzeletkéket mindkét oldalukon enyhén sózzuk, borsozzuk, majd lisztbe forgatjuk.
3. A tejjel dúsított tojásokat felverjük, hozzákeverjük a reszelt parmezánt, és egyenként megmártjuk bennük a hússzeleteket.
4. Felforrósított zsíron mindkét oldalukon pirosra sütjük (sütés közben a zsírt pótoljuk, ha szükséges), majd papírtörlőre szedjük. Tetszés szerinti köretet adunk mellé.

Virslis, kelt túrókifli

Ennek a receptnek az eredetijét anno egy ismert receptgyűjtő oldalon néztem ki magamnak, és 3 alkalommal el is készítettem. Egyszer még útravalónak is ezt sütöttem, amikor koncertre mentünk a fővárosba. Aztán valahogy feledésbe merült a recept. Most, amikor szilveszterre való sósságok után kutattam a neten, eszembe jutott ez a kifli, és úgy éreztem, szívesebben ennék ilyet, mint sima főtt virslit a szokásos körítéssel. Kicsit azonban változtattam rajta, és vaj helyett olívaolajat használtam, illetve némi tk. lisztet, és még egy kis fűszert is csempésztem bele. Ha lehet, nekünk így még jobban ízlett, és bizony a jó részét ma ebédre be is termeltük. :D Ezért bátran ajánlom az óév utolsó napjára – vendégeink körében biztos sikert arathatunk vele. :)

 

Minden kedves Olvasómnak sikerekben gazdag, boldog új évet kívánok! :)

Hozzávalók 12 kiflihez:

6 szál frankfurti virsli (lehet füstölt is)
30 dkg finomliszt
10 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
25 dkg túró
2 tojás
2 ek. olívaolaj
1 ek. csilipehely
1 ek. kakukkfű
1 tk. só
1 ek. cukor
2,5 dkg élesztő
1 dl tej
3 dkg reszelt parmezán sajt a tetejére

elkészítés:

1. A langyos tejbe morzsolt élesztőt elkeverjük a cukorral, 1 evőkanál finomliszttel, és letakarva felfuttatjuk.
2. A sóval, fűszerekkel vegyített lisztkeveréket összemorzsoljuk a túróval, és a felvert tojás nagy részét, valamint az olajat is hozzáadva, közepesen lágy tésztává dagasztjuk. Kiolajozott tálban, letakarva, meleg helyen megkelesztjük.
3. A virsliket keresztben kettévágjuk, kevés mangalicazsíron minden oldalukon megpirítjuk, majd hűlni hagyjuk.
4. A megkelt tésztát lisztezett munkalapon finoman átgyúrjuk, és kb. 35×30 cm-es téglalapra kinyújtjuk. Hosszában kettévágjuk, majd az így kapott tésztasávokat egyenlő szárú háromszögekre szeljük.
5. Egy virslidarabot a tésztaháromszög talpa felőli oldalára fektetünk, és a csúcs felé haladva feltekerjük. Így járunk el a többi tésztával és virslivel is, majd a megtöltött kifliket sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatjuk.
6. A tetejüket lekenjük a megmaradt felvert tojással, megszórjuk reszelt sajttal, és letakarva, meleg helyen 20 percet kelesztjük.
7. Előmelegített sütőben készre sütjük, majd rácsra szedve hagyjuk langyosra hűlni.

sütési hőfok: 200°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 20 perc

Egy szuper nap emlékei

A barátnőmmel, Ági-val pár éve a neten ismerkedtünk össze egy népszerű receptgyűjtő oldalon, és egy idő után őrült levelezésbe kezdtünk. Ennek nyomán jól összebarátkoztunk, ami odáig „fajult”, hogy már napi szinten beszámoltunk egymásnak a történésekről. De valahogy nem jött ki úgy a lépés, hogy személyesen is találkozzunk. Míg nem idén ősszel végre összejött a várva-várt pillanat. A nagy találkozás olyan jól sikerült, hogy ők is, mi is úgy éreztük, ezt meg kell ismételni.
Ági karácsony előtt kedves meghívással lepett meg bennünket, mi pedig nem mondtunk nemet, sőt igencsak vigyorogtunk. Az újbóli összeröffenés épp tegnap esett meg, és mi most is nagyon jól éreztük magunkat velük – irtó hamar elrepült az a néhány óra. Mind a négyen megállapítottuk, hogy az ismétlést is meg kell ismételni. :D

Ági szuper háziasszonyhoz méltón kitett magáért: háromféle süteménnyel és sós ropogtatni valóval kényeztetett bennünket, sőt ezen kívül még ajándékokat is kaptunk tőlük. Számomra a legkedvesebb a fotón látható nyaklánc, ami azért is különleges, mert Ági saját kezűleg készítette. Nagyon örültem neki. Ezúton is köszönöm! ♥

Az örömöm pedig akkor vált teljessé, amikor 10 hónapos kisfiukat a karomba vehettem, aki egy mindig mosolygós tünemény – elvarázsolt. :)