Joghurtos, sós kifli teljes kiőrlésű lisztekből

Ági barátnőm nemrégiben olyan csini vajaskifliket tett fel a blogjára, hogy nem győztem bámulni és csodálni, annyira tökéletesek voltak. Tőle lestem el egy számomra addig ismeretlen kiflitekerési technikát. Pontosabban nem tekerte ő se másként, csak a tésztát nem egy nagy kör- vagy téglalapra nyújtotta, és aztán azt vágta cikkekre, hanem bucikká gömbölygette, és azokat egyenként oválisra nyújtotta, majd tekerte. Pontosan azt tette, amit én a magyaros pizzanyelvekkel, már ami a nyújtást illeti. Szóval a technika ismerős, csak nem kiflire alkalmazva. Úgyhogy most már csak tekernem kellett, hogy a tésztából tetszetős kifli legyen. :)
Az övéhez nagyon hasonló összetevőkből lévő kiflit én is készítettem már, nagy kedvenc volt nálunk egy időben, de aztán valahogy elmaradt, inkább kenyeret vagy zsemlét sütöttem. Látva azonban az ő kiflikéit, szinte azonnal el is készítettem az ő receptje szerint, és egyúttal bedagasztottam egy másik adagot is: háromféle lisztet vegyítettem, és joghurtot adtam hozzá.
Ezzel a kétféle kiflivel vártam haza az én szegény, fáradt Apjukomat, aki két napig vidéken dolgozott. Nagyon örült a friss péksütiknek, be is vacsorázott, aztán mély álomba zuhant – végre a saját ágyában –, lábánál a két macskuszával.

 

 

Hozzávalók 8 darabhoz:

35 dkg fehér kenyérliszt
10 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
5 dkg teljes kiőrlésű rozsliszt
1 csapott ek. só
1 mk. cukor
5 dkg vaj + a kenéshez
2,5 dkg friss élesztő
2 dl natúr joghurt
1,5 dl tej
köménymag és nagy szemű só a szóráshoz

elkészítés:

1. A langyos, cukros tejben, egy kevés lisztet is hozzáadva elkeverjük az élesztőt, és letakarva felfuttatjuk. A joghurtot a vajjal együtt felmelegítjük, és hagyjuk langyosra hűlni.
2. A felfutott élesztőt és a vajas joghurtot a sóval vegyített lisztkeverékhez öntjük, és lágy tésztává dagasztjuk. Letakarva, meleg helyen megkelesztjük.
3. A megkelt tésztát lisztezett munkalapon finoman átgyúrjuk, 8 gombócot formázunk belőle, és 15 perc pihentetés után mindet közel háromszög alakúra nyújtjuk.
4. Egy tésztaháromszöget a két végénél fogva kissé széthúzunk, majd enyhén lefelé nyomva feltekerjük, és kifli formára meghajlítjuk. Így járunk el a többi tésztával is. Sütőpapírral bélelt tepsire rendezzük, és letakarva jó negyedórát pihentetjük.
   
5. A péksüteményeket lekenjük langyos olvasztott vajjal, megszórjuk nagy szemű sóval, köménymaggal, és előmelegített sütőben készre sütjük. Rácsra szedve hagyjuk kihűlni.

sütési hőfok: 200°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: 20-25 perc

 

 

 

 

VI. A Tyűha!-érzés

5. St. Wolfgang, St. Martin bei Lofer/Weißbach:

St. Wolfgang/Wolfgangsee:

A korábban Aberseenek nevezett tóvidék partján 1000 éve még sűrű erdőség húzódott, később azonban sokan felkeresték. A kisváros festői szépségű, romantikus és világhírű üdülőhely lett. Az itteni plébániatemplom Ausztria leglátogatottabb műemléke, amit mi sajnos nem néztünk meg, mert várt még ránk egy barlanglátogatás, és figyelnünk kellett a nyitva tartásra.
A hagyomány szerint a Regensburg-i Wolfgang püspök a közeli Falkenstein egyik barlangjában élt remeteként, majd azt elhagyva megalapította a templomot. A monda szerint Wolfgang eldobott egy fejszét, és ahol az földet ért, ott templomot épített. A hívek annyira tisztelték a püspököt, hogy távoli helyekről is elzarándokoltak ide a 15-16. században, és ez a zarándokút egyenrangúnak számított a római, az Aachen-i vagy az Einsiedelei-ival. Azt beszélik, az ördög mesterkedései ellenére a művészettörténet legértékesebb remekműveivel díszített templom fennmaradt, és az ördögöt egy farkas rántotta ki a templom tetejének egyik nyílásán. Wolfgangot szentté avatták, és a középkorban kultusza hazánkba is átterjedt. Az itt látható egyedülálló gótikus mestermunkák és az alpesi barokk stílusban készült szépségek ezt a templomot az európai művészettörténet nevezetes helyévé avatják.
A Salzkammergut-régió egyik legnagyobb és legismertebb tavának korábbi neve Abersee volt. Ezt a nevet ma már ritkán használják, és elsősorban a St. Gilgen-Strobl közötti területet értik alatta. A tó 13 km²-en terül el, legnagyobb mélysége 114 m. St. Wolfgangban csak rövid partszakasza van, a nagyobbik része St. Gilgennél és Stroblnál látható. 

Schafberg:

távolban a Schafberg ferde vonulata

Anya 2005-ben azt mondta az itt elé táruló látványra, hogy ez élete legszebb élménye. Ezért ezeket a képeket most elsősorban neki ajánlom, és azt kívánom, hogy minél hamarabb újra köztünk lehessen.
Az 1782 m magas hegy lábánál 3 tó van: a Wolfgangsee, a Mondsee és az Attersee. St. Wolfgangból a Schafbergre itt közlekedik 1893 óta Ausztria legmeredekebb gőzös fogaskerekű vasútja, a Schafbergbahn 1732 m-es magasságig. Kb. 45 perc alatt teszi meg az 5.86 km hosszú utat, közben 1180 m-t emelkedik, majd megpillanthatjuk a Schafberg-csúcsot. A vonatocska csak május elejétől október végéig közlekedik a csúcsig. Tiszta időben 360°-os panorámában tekinthetünk alá a Salzkammerguti tavakra (Wolfgangsee, Irrsee, Mondsee, Attersee, Fuschlsee, Chiemsee), ill. csodálhatjuk meg a Dachstein-gleccsert. A látvány tényleg mesébe illő, hiszen talán nincs is másik olyan hely a világon, ahol ennyi tavat szemlélhetünk egyszerre. A távoli hegyek persze itt is felhőbe burkolóztak, de összességében egész jó időt fogtunk ki.

Az út a Schafbergbahnhof völgyi állomásnál kezdődik, először egy kis darabon átmegy St. Wolfgangon, majd erdőkön és mezőkön keresztül a Dorneralpe (1040 m) útelágazásig visz. A nosztalgia gőzmozdonyokat itt újra töltik vízzel, ezután folytatódik az út a Schafbergalpe Hütte megállóig 1363 m magasra. Itt akár ki is szállhat, aki gyalogolni szeretne. A séta kb. 1 órát vesz igénybe a csúcsig, de vonattal csak kb. 10 percbe telik, hogy elérjük a hegyi állomást, a Schafbergspitzét 1732 m magasan. Itt található a Hotel Schafbergspitze, Ausztria legrégebbi hegyi vendégfogadója, amelyet 1862-ben építettek. Kicsit távolabb, a hotel mellett láthatjuk a Himmelspforthüttét (Mennyország kapuja), amiben kávézó működik. Itt csak a Kutyánszki ivott kávét, ami marha drága volt és rossz is. Én addig a körülöttünk repdeső, sárga csőrű, hirtelen varjúnak látszó, igen szemtelen madarakon röhögtem, mert képesek voltak beleinni a vendégek bögréibe.
Amikor megérkezünk, érdemes rögtön helyjegyet váltani a visszaútra, ami nem kerül külön pénzbe, csak a helyünket biztosítjuk vele a vonaton. Ehhez fel kell menni az állomás melletti lépcsőn, és ott a kasszánál elintézhetjük.
A Schafbergre feltétlenül jöjjön el, aki teheti, mert leírhatatlan a látvány: az ember egyszerre vehet szemügyre ennyi tavat a talpa előtt/alatt. Tiszta időben a távoli hegycsúcsok jól felismerhetőek - táblák alapján tudjuk "őket" beazonosítani.
(Belépő: 31 euró/fő oda-vissza út, parkolás egész napra: 3 euró)

kilátás a vonatból a Wolfgangsee-re

balra: Schafbergalpe megálló 1363 m-en, jobbra: Haus Schafbergspitze 1763 m-en

az állomás fentről

a hegy másik oldalán elénk táruló látkép

Himmelspforthütte

látkép a Haus Schafberspitze különböző pontjairól

Himmelspforthütte - kávézó

"Ihatok a bögrédből?"

kimerészkedtem a szikla szélére

a panoráma innen

búcsú a Schafbergtől

St. Martin bei Lofer:
Itt emelkedik a Loferer Steinberge központi tömbje, a 2511 m magas Ochsenhorn. A település közelében 3 természeti látványosság van, a Seisenberg szurdok (Seisenbergklamm), a Vorderkaser szurdok (Vorderkaserklamm) és a Lamprechts barlang (Lamprechtshöhle), amelyeket együttes néven a Saalach-völgy természeti csodáiként (Saalachtaler Naturgewalten) emlegetik.
Sajnos a rossz idő és időhiány miatt csak a Lamprect barlangot tudtuk megnézni, mert ez volt legtovább nyitva. Mivel azonban a fent említett 3 természeti csoda szinte egy kupacban van, érdemes majdnem egy teljes napot áldozni rájuk.

Lamprechtshöhle:

balra: Gasthof Lamprechtshöhle, jobbra: a barlang bejárata

Az 51 km kiterjedésű, 14 km járathosszúsága barlang Ausztria egyik legnagyobb és legérdekesebb barlangja, és Európa egyik legnagyobb barlangrendszere, amely St. Martin és Weißbach között fekszik, közvetlenül a Lofertől Saalfelden felé vezető autópálya mellett. Csak a bevezető 700 m-es szakasz tekinthető meg, ezt a részt 1905-ben nyitották meg a turisták előtt. 1822-23-ban kezdték feltárni. A barlangrendszeren belüli szintkülönbség 740 m. Vízesés is van benne.
A hegybe bevezető emelkedő után egy 70 m magas, jól kivilágított barlangteremhez értünk. Itt is kellett lépcsőzni, de simán teljesíthető volt. Oda-vissza 45 perc alatt bejártuk. Érdekes élmény volt, de valahogy nem ájultunk el tőle.
A barlang neve Lamprecht lovagtól származik, aki magasan a Saalach völgye felett, az akkori védekezésre alkalmas Saaleck várat birtokolta, melynek romjai még ma is láthatók. A szóbeszéd szerint értékes kincseket szerzett egy keresztes hadjáratban, amiket halála után lányai örököltek. A kincseket az akkoriban megközelíthetetlen barlangban rejtette el. Később kalandvágyó kincskeresők keresték fel a barlangot abban reménykedve, hogy rálelnek a mondabeli csodás kincsre. Keresésük nem járt eredménnyel. A tudományos kutatás csak a 18. sz. végén kezdődött meg. A rendszeres feltárási munkálatokat egy német alpinista egyesület kezdte meg 1899-ben.
(Belépő: 4,50 euró/fő, SalzburgerLand kártyával ingyenes)

egykor így másztak fel/le a barlangkutatók

balra: a barlang szexis része, jobbra: víz vájta mélyedések

balra: cápafogak, azaz születő cseppkövek, jobbra: sziklaformációk

jobbra: beszivárgó víz

a barlangkutatók kézjegyei

vízesések

tetőpont

A blogon lévő leírásokban szereplő belépődíjak felnőtt személyre vonatkoznak, az egyéb díjak (gyerek, nyugdíjas vagy csoportos belépők árait, a nyitvatartási időket és más tudnivalókat a címekként szereplő, vagy a bejegyzésben lévő vastag (esetenként dőlt) betűvel szedett linkekre kattintva az adott település vagy látnivaló honlapján megtalálhatják.

Forrás: internet, Ausztria útikalauz

Csokoládémousse-os piskótakocka

Megint kimaradt egy kis tojásfehérjém, ezért egyértelmű volt, hogy fehér piskóta lesz belőle. Csokimousse-t viszont még sosem csináltam, de most végre kipróbáltam. Amúgy is vágytam egy kis csokis sütire. A Kutyafül miatt szinte sosem készítek csokoládékrémes sütit – ő ui. nem szereti, de felkészítettem rá lelkileg, hogy ezúttal elsősorban magamnak szeretnék kedvezni. Titokban reménykedtem persze, hogy díjazni fogja a sütimet. Amikor a tészta széleit csinosítgattam, odajött hozzám és bekapott egy kis darabot... aztán még egyet és még egyet, míg végül szinte az összes levágott részt bepuszilta. Azt hiszem, nem kérdés, hogy ízlett neki. :D
Sajnos a készítés során most először úgy jártam, hogy a zselatin valamiért nagyobb darabokban összeállt a krémben, ezért szűrőn át kellett passzíroznom az egészet. Emiatt nem lett olyan szép levegős a mousse, mint ahogy azt terveztem.

Hozzávalók 28x18 cm-es tepsihez:

Csokoládémousse-hoz:
10 dkg 70%-os étcsokoládé
8 dkg 40%-os tejcsokoládé
4 tojás
10 dkg cukor
1 dl tejszín
4 zselatinlap

Piskótához:
4 tojásfehérje
4 ek. finomliszt
4 ek. porcukor
1 mk. sütőpor
vaj és a liszt a tepsihez

Díszítéshez:
holland kakaópor

elkészítés:

1. A zselatint 10 percre hideg vízbe áztatjuk, majd alaposan kinyomkodjuk, és feloldjuk a gőz fölött felolvasztott csokoládéban.
2. A tojások sárgáját a cukorral gőz fölött kihabosítjuk, a zselatinos csokoládéhoz keverjük, majd hozzáforgatjuk a kemény habbá vert tojásfehérjét, valamint a habbá vert tejszínt. Hűtőbe tesszük, hogy megdermedjen.
3. A piskótához a lisztet elvegyítjük a cukorral, a sütőporral, és óvatosan a felvert tojásfehérjéhez forgatjuk.
4. A tepsit kivajazzuk, kilisztezzük, belesimítjuk a tésztát, és előmelegített sütőben megsütjük (nem lesz magas). Hűlni hagyjuk, majd kiborítjuk a tepsiből.
5. A tészta széleit levágjuk, rásimítjuk a csokoládémousse-t, a süteményt négyzet alakú szeletekre vágjuk és kakaóporral hintve kínáljuk.

sütési hőfok: 160°C
sütési mód: hőlégkeverés
sütési idő: kb. 20 perc