2016. december 20.

Diós-mustáros húsrolád badeni burgonyasalátával és fügés vörös káposztával







Olyan ünnepi fogást szerettem volna, ami az osztrák menü-elgondolásomhoz abszolút illeszkedik, és még jóízűen meg is esszük. Ebből a vágyból az ünnepi és az osztrák jelző teljesült is, hogy az egyéb, nyomdafestéket nem tűrő jelzőkről ne is beszéljek, de a jóízű lakmározás bizony elmaradt.
Történt ui., hogy apukám, aki nagy hússzakértő (is), kérés nélkül ajánlkozott, és megvette helyettem a drága marhafelsált. Mivel ebből a húsfajtából még sosem készítettem ételt, ezért különösen örültem, hogy Ápá választotta ki a hentesnél. Másnap nagy izgalommal fogtam hozzá az eredeti recepthez. Azt azért sejtettem, hogy az étel egyes elemei nem lesznek a kedvenceim, de hogy végül az egész fogás a szemétben landoljon, az kb. csak rémálmaimban merülhetett fel szörnyűséges opcióként.
Tény, hogy a vörös káposzta nem túl kellemes gyerekkori emlékeket idéz fel bennem, de úgy gondoltam, az eltelt rengeteg esztendő jó hatással volt az ízlésemre eme zöldséget illetően is. Tévedtem, és hiába figyelt benne füge is (amivel jelenleg sem ápolok túl jó barátságot), így aztán fanyalogva toltam el magamtól. A Kutyinyek dettó. A burgonyasali volt a következő csalódás. Bár az ecetes ízeket kimondottan utálom, úgy gondoltam ezzel a salátával mégis teszek egy próbát, mert a többi hozzávaló nem váltott ki belőlem ellenérzést. Szándékosan jóval kevesebb ecetet tettem bele, mégsem tetszett a végeredmény, ami a folyadékmennyiség jelentős leredukálása ellenére is tocsogott a lében. Gondoltam, majd a Kutya örömmel megeszi, de neki se jött be. Kuka!
A kellemetlen élményszériát sajnos az étel 3. eleme sem szakította meg. A mártás íze szintén nem nekünk való volt. Úgyhogy ezzel a paradicsompürével és marhahúslevessel készült vörösboros mártással is csak az időt, az energiát és a pénzt pazaroltam.
De ezután jött csak az igazi fekete leves! A marhahústól egy picit tartottam, mert nem volt gyakorlati tapasztalatom a készítése kapcsán, viszont újabban előszeretettel rendeltem több alkalommal is a kedvenc éttermünkben, ui. az első kóstolásnak hála igencsak megkedveltem. Úgy gondoltam hát, hogy ízleni fog akkor is, ha én készítem. Tudtam, hogy alacsonyabb hőfokon és rövidebb ideig kell sütni, mint pl. a sertéshúst, nehogy kiszáradjon. Így is tettem, de a gyönyörű színhús megmakacsolta magát, és az általam utált médium állapotnál egy csöppet tovább sütve meg már rágós lett. Tulajdonképpen egyikünk sem bírt 3 falatnál többet enni belőle, és miután a rágóizmaink kipihenték magukat, az energia ezek után a jó pár percig tartó dühöngésre fordítódott.
Gyűlölök ételt kidobni, nem is szokott velem előfordulni ilyesmi, erre most az egész kaja a kukában kötött ki. Ráadásul ez bizony drága szemét lett!
Persze a valamire való háziasszonyt úgysem hagyja nyugodni a veszteség – megcsinálja úgy, hogy az étel tényleg jó legyen. :) Bíztam benne, hogy én is amolyan valamire való háziasszony vagyok, és másnap újráztam. Ezúttal persze miből másból, mint csirkemellből, aminek vajmi kevés köze van az osztrák típusú ételekhez, de legalább tuti nem rontom el. Persze az újrázás marhából lett volna az igazi, és az örömöm is akkor lett volna teljes, de nem mertem kísérletezni a megmaradt, kevéske hússal.
A tölteléket megvariáltam, a mártást elhagytam, mert fölöslegesnek és ízében hozzá nem illőnek ítéltem. A krumplisalátát még inkább a saját szám íze szerint alakítottam, a maradék, még feldolgozatlan vörös káposztát pedig tényleg csak bónuszként készítettem el újra. Eredmény: a husi kimondottan finom lett, a krumplisali is ízlett, a káposztát pedig eljótékonykodtam. :D






Hozzávalók 4 személyre:

Húsroládokhoz:
2 egész (kb. 80 dkg) csirkemellfilé
6 dkg pörkölt, durvára darált dióbél
10 dkg mustár
4 dkg zöld pesztó
2 rozmaringágacska
20 szelet pácolt, füstölt császárszalonna

Burgonyasalátához:
80 dkg krumpli
1 fej lila hagyma
4 ek. aprított metélőhagyma
60 ml hidegen sajtolt napraforgóolaj
60 ml húsleves
1 ek. 10%-os ecet
1 ek. porcukor
őrölt fekete bors


Fügés káposztához:
35 dkg (½ befőttesüveg) konyhakész vörös káposzta
5 dkg szárított füge
1 kis fej vöröshagyma
2 dkg vaj
1 dl víz

elkészítés:
  1. A káposztához a megtisztított, félbevágott hagymát felszeleteljük, és a a felforrósított vajon megdinszteljük. Rátesszük a fügét, a káposztát, összeforgatjuk, felöntjük a vízzel, és lefedve, kb. 10 percig pároljuk. Fedő nélkül főzzük tovább, amíg a levét teljesen el nem fövi, majd lefedve melegen tartjuk.
  2. A húshoz a megmosott rozmaringágakat leszárítjuk, lecsipkedjük a leveleit és finomra aprítjuk. A mustárt alaposan elkeverjük a pesztóval, a rozmaringgal, a borssal, a dióval.
  3. A fél mellfiléket a betöltésre szánt oldalukon, két ív folpack között kiklopfoljuk. 2 hússzeletet kissé egymásra fektetve összeklopfolunk (így kb. 2 nagy tenyérnyi nagyságú hússzeletet kapunk), a felületét megkenjük a diós, pesztós mustárral, és felgöngyöljük. Sóval, borssal fűszerezzük, körbetekerjük 10 szelet szalonnával úgy, hogy a végeit is beburkoljuk, majd alufóliába csomagoljuk. Így járunk el a többi hússal is.
  4. A hústekercseket serpenyőben, felhevített olajon 5 perc alatt minden oldalukon elősütjük, majd alufólia nélkül tepsibe tesszük, és előmelegített sütőben 200°C-on kb. 30 perc alatt megsütjük.
  5. A krumplisalátához az olajat elkeverjük az ecettel, a húslevessel, hozzáadjuk a felaprított lila hagymát, a snidlinget, majd sóval, borssal, cukorral ízesítjük.
  6. A meghámozott, még meleg, héjában főtt krumplit a kezünkkel szétnyomjuk, és az olajos léhez forgatjuk.
  7. A megsült húsokat 5 percig pihentetjük, majd felszeleteljük, és a meleg krumplisalátával, valamint a káposztával együtt tálaljuk.











A recept a Kifőztük gasztromagazin decemberi számában is megjelent.

2016. december 19.

Pirított zsemlegombócszeletek diós hagymával








A zsemle- vagy szalvétagombóc tradicionális étel a német nyelvterületen, és pörköltek, raguk jól ismert kísérője. Mégsem kóstoltam, amikor Ausztriában dolgoztam, itthon meg pláne nem. Egyébként mindig érdekelt, miért hívják szalvétagombócnak. Megtudtam, hogy azért, mert szalvétába csavarva főzik/párolják. A szalvéta persze nem papírból, hanem vászonból van. A szalvétát lecserélhetjük konyharuhára, de a konyharuhagombóc még idétlenebbül hangozna szerintem. :D Természetesen alufóliába csavarva is elkészíthető, de az átnevezést ebben az esetben inkább ne erőltessük. :D Arról nem is beszélve, hogy milyen káros anyagok oldódnának ki belőle. Maradjunk inkább a zsemlegombócnál, ami esetemben inkább kenyérgombóc. Na, de nem ragozom tovább. :D
Most, hogy osztrák karácsonyi menüt terveztem, szembe jött velem ez a tipikusan arra a vidékre jellemző köret, és kedvet kaptam hozzá. Mivel a fő menünek szánt ételt igen gazdagra terveztem, így előételnek valami egyszerűt szerettem volna. Maga a gombóc, ami igazából inkább rúd formájú, valóban nem túl érdekes, sőt mondhatni túl egyszerű. A különlegességét a diós hagyma adja, amitől máris ünnepi jellege lett.
A gombócszeleteket nem szükséges vajon megfuttatni, tálalhatjuk hidegen is, de úgy éreztem, nekem jobban ízlene pirítva, meleg előételként. Jól döntöttem, így sokkal finomabb volt. Nem is hittem volna, hogy ez a diós hagyma óriási kedvenc lesz. :)






Hozzávalók 4 személyre:

a zsemlegombóchoz:

25 dkg másnapos fehér kenyér (lehéjazva mérve, pl. zsúrkenyér)
8 dkg vöröshagyma
1 ek. aprított petrezselyemzöldje
3 dkg zsemlemorzsa
3 tojás
4 dkg vaj
1,5 dl tej
zöldfűszeres só
őrölt fehér bors
őrölt szerecsendió

a diós hagymához:

3 dkg pirított, durvára vágott dióbél
10 dkg salotta hagyma
3 ek. olívaolaj
3 ek. dió- vagy tökmagolaj
1 tk. fehérborecet
őrölt fehér bors

cukor

elkészítés:
  1. A kis kockákra vágott kenyeret 160°C-ra előmelegített sütőben 15 percig szárítjuk, majd keverőtálba tesszük.
  2. A finomra vágott hagymát 3 dkg felforrósított vajon megdinszteljük, hozzákeverjük az aprított petrezselyemzöldet, majd elzárjuk alatta a lángot, és összeforgatjuk a kenyérkockákkal.
  3. A felforrósított tejet zöldfűszeres sóval, borssal, szerecsendióval ízesítjük, ráöntjük a hagymás kenyérkockákra, és hagyjuk langyosra hűlni.
  4. Hozzáadjuk a zsemlemorzsát, a felvert tojást, és alaposan összedolgozzuk. Lefedve 30 percig állni hagyjuk.
  5. A masszát nedves konyharuhára kanalazzuk, 23 cm hosszú, kb. 6 cm átmérőjű rúddá formázzuk, majd a konyharuha segítségével szorosan feltekerjük. A konyharuha végeit zsineggel bekötjük, majd forrásban lévő, sós vízben, kis lángon fél óráig főzzük.
  6. A tésztát kiemeljük a vízből, kicsit hűlni hagyjuk, majd konyharuhástul egy éjszakára hűtőbe tesszük.
  7. A diós hagymához a kétféle olajat elkeverjük az ecettel, sóval, borssal, cukorral ízesítjük, majd hozzáadjuk a vékony karikákra szelt hagymát, a diót, és legalább 2-3 órát hagyjuk pácolódni.
  8. A tésztarudat kicsavarjuk a konyharuhából, 0,5 cm vastag szeletekre vágjuk, és a maradék vajon mindkét oldalukon megpirítjuk. Tálra rendezzük, rákanalazzuk a diós hagymát, és tálaljuk.








A recept a Kifőztük gasztromagazin decemberi számában is megjelent.

2016. december 18.

Fahéjas-vaníliás almás rétes









Új kedvenc született! Már megint! :D Pedig bevallom, a leveles tésztát kissé elsóztam, pontosabban csak ahhoz képest lett sósabb, mint ahogy egyébként készíteni szoktam. Gyakorlatilag dupla adag került bele. :D Ehhez képest édes rétest terveztem sütni belőle. Jól kitaláltam! :D A végeredmény mégis annyira ízlett, a fűszeres alma olyan klasszul harmonizált a sós tésztával, hogy talán már nem is csinálnám másként. Pont így lett a megszokottól kicsit eltérő, mégis elégedettséggel töltötte el az egész családot. :) Azóta még 2-szer megsütöttem, és mindegyik alkalommal megállapítottuk, hogy ez a rétes bizony abszolút nyerő. :) Ráadásul ezzel a sütivel avattam fel a régóta áhított, pitesütő formámat, ami jól vizsgázott. A szerelem iránta így most már nem csupán plátói. :D
Ezt a rétest nem csak adventkor vagy karácsonyra süthetjük meg, de fahéj-, vanília- vagy akár citromfagylalttal tálalva a nyári hónapokban is jó választás lehet.









Hozzávalók 36x13 cm-es sütőformához:

Leveles tésztához:
17 dkg liszt
17 dkg vaj
½ vagy 1 mk. só
kb. 50 ml jéghideg víz

Töltelékhez:
3 nagy alma (60 dkg)
8 dkg barna nádcukor
1 tk. őrölt ceyloni fahéj
1 mk. őrölt narancshéj
1 mk. őrölt Bourbon vanília
1 citrom leve
1 ek. étkezési keményítő
1 ek. zsemlemorzsa

Továbbá:
1 kis tojás sárgája + 1 ek. víz a kenéshez
1 tk. porcukor a szóráshoz
tejszínhab a tálaláshoz

elkészítés:
  1. A sóval elvegyített lisztet elmorzsoljuk a vajjal, és a vizet fokozatosan adagolva hozzá, sima felületű tésztává gyúrjuk. Folpackba csomagolva fél órára hűtőbe tesszük.
  2. A pihentetett tésztát lisztezett felületen 30x20 cm-es téglalappá nyújtjuk. Jobbról behajtjuk a tészta 2/3-áig, majd balról is ráhajtjuk. Elforgatjuk 90°-kal, újra kinyújtjuk, háromba hajtjuk, és 30 percig hűtőben pihentetjük. Ezt a műveletet még 2-szer ismételjük, miközben a tésztát minden alkalommal elforgatjuk, ill. hűtjük.
  3. A kész tésztát két részre vágjuk úgy, hogy az egyik darab kb. 30 dkg legyen. A nagyobbik darabot lisztezett felületen kb. 40x17 cm-es téglalappá nyújtjuk, és a nyújtófa segítségével beleillesztjük a sütőformába. Nejlonzacskóba csomagoljuk, és hűtőben pihentetjük.
  4. A meghámozott almákat 8-8 cikkre szeljük, amiket 2-2 szeletre vágunk. Nagy serpenyőbe tesszük, rálocsoljuk a citromlevet, megszórjuk a fahéjjal, a vaníliaőrleménnyel, a narancshéjjal kevert cukorral, és alaposan összeforgatjuk.
  5. Addig pároljuk, hogy levet eresszen, és kissé megpuhuljon, majd rászórjuk a keményítőt, és besűrítjük a levét. Teljesen kihűtjük.
  6. A másik adag tésztát 36x12 cm-es téglalappá nyújtjuk, és lisztbe mártott hálózó hengerrel mintát vágunk bele úgy, hogy a tészta hozzánk közelebb lévő végét lefogjuk. A kész tésztarácsot kicsit széthúzogatjuk.
  7. A tésztakosarat megszórjuk zsemlemorzsával, elrendezzük rajta az almaszeleteket, rákanalazzuk a besűrített almalevet, és beborítjuk a megmintázott tésztával. A tetejét lekenjük vízzel kevert tojássárgájával, és előmelegített sütőben megsütjük.
  8. A kész süteményt kicsit hűlni hagyjuk, majd óvatosan kivesszük a sütőformából, tortarácsra helyezzük és langyosra hűtjük.
  9. A tetejét meghintjük porcukorral, és 6 vagy 8 szeletre vágjuk. Tejszínhabot is kínálhatunk hozzá.
sütési hőfok: 180°C
sütési mód: hőlégkeverés
sütési idő: kb. 25 perc


Tipp:
Hosszúkás pitesütőforma híján a kinyújtott tésztát sütőpapírral bélelt tepsire tesszük, a fenti javaslat szerint elrendezzük rajta az almaszeleteket, és beborítjuk a megmintázott tésztával.
 














A recept a Kifőztük gasztromagazin decemberi számában is megjelent.