Narancspudingos legyező

 

 

Néha (sőt néha gyakran :D) előfordul, hogy valamit megveszünk úgy, hogy még ki sem találtam, mit sütök/főzök belőle, és a cucc hetekig/hónapokig porosodik a kamrapolcon vagy fagyoskodik a hűtőben. Így jártam a bio naranccsal is, amiből kettőt megettünk, de a többit egy hét szobahőmérsékleten való pihentetést követően inkább betettem a hűtőbe, nehogy megrohadjon, amíg a hozzá tartozó recept kifundálásával elő nem rukkolok. Persze, akár meg is ehettük volna ezeket is, de a kezeletlen narancshéj nagy kincs, és ahhoz nem mindig olyan könnyű hozzájutni. Ha pedig lereszelem anélkül, hogy még ki sem találtam, mihez használjam, akkor szégyenszemre ott száradna meg a konyhapulton. Cukorba keverve pedig nem szeretem eltenni, mert annyi narancsom egyszerre sosem szokott lenni, hogy érdemes legyen ilyesmivel szórakozni, és nem is biztos, hogy pont ilyen keverékre lesz majd szükségem. Úgyhogy a maradék négy görög narancs napokig várt a hidegben. Bánatában az egyikük már ott is kezdte feladni, amit én a héján lévő rusnya pöttyök formájában konstatáltam, és felismerve a felhasználás sürgősségét, azonnal kiszabadítottam a narancsokat a hűtő fogságából.
A pöttyöske a héjával már nem, de a levével még boldogítani tudott, viszont a társai narancsszín kabátjai boldogan reszelődtek le a kezem alatt. Ugyebár a dolog sürgető volta miatt nem agyalhattam sokat a recepten, így a narancsokból puding lett, amit ráadásul nem valami kreatív cukrászati remekműbe álmodtam bele (olyat amúgy sem tudok prezentálni), hanem a hőn szeretett kelt tésztába. A vicc az, hogy a málnapudingos cukros rúd emléke csak menet közben villant be, de már késő volt mást kitalálni. A tésztája hiába hasonló a málnáshoz, ha a töltelék ezúttal narancsból készült, és éppen ez teszi mássá. Na meg a formázás, amit a napokban a neten láttam (sós töltelékkel), és most eszembe jutott. Bár készítés közben még úgy láttam, ez most nem fog összejönni, a sütőben csücsülve mégis igazán helyesek lettek ezek a kis micsodák, és még csak nem is folyt ki belőlük a töltelék. Kóstoláskor pedig már nagyon mosolyogtam, mert a narancshéjtól zamatos, puha tészta és a selymes, narancspuding igazi ízbombaként robbant a számban. :D Így aztán mindenképp érdemesnek találtam lefotózni és megmutatni őket itt, hadd érezzétek úgy, hogy ezt mindenképp meg kell sütnötök. ;) Az elnevezésen pedig lehet még ötletelni, de nekem nem jutott eszembe jobb a legyezőnél. :D

 

Hozzávalók 24 darabhoz:

a tésztához:
60 dkg finomliszt
8 dkg cukor
1 tk. só
2 kezeletlen narancs reszelt héja
4 dkg olvasztott vaj
2 ek. olívaolaj
3 dkg friss élesztő
kb. 4 dl tej

a pudinghoz:
2 dl frissen facsart narancslé (3 és ½ lédús görög narancsból)
1,5 dl kókuszkrém
4 dkg cukor
2 cs. Bourbon vaníliás cukor
3 dkg étkezési kukoricakeményítő
2 kezeletlen narancs reszelt héja

a tetejére:
tej
kristálycukor
kb. 5 dkg vaj, felolvasztva
1 kezeletlen narancs reszelt héja

elkészítés:

1. A krémhez és a tésztához az alaposan megmosott, szárazra törölt narancsok héját lereszeljük, majd félretesszük.
2. A pudinghoz a keményítőt a cukrokkal lábasba szórjuk, csomómentesre keverjük a narancsok kifacsart, átszűrt levével, és felöntjük a kókuszkrémmel. Kis lángon, kevergetve pudingot főzünk belőle, majd beleforgatjuk a reszelt narancshéjat. Folpackkal légmentesen lefedve hűlni hagyjuk.
3. A tésztához a cukorral vegyített liszt közepébe morzsoljuk az élesztőt, elkeverjük a langyos tej felével, és egy kis liszttel betakarva felfuttatjuk.
4. Hozzáadjuk a sót, a többi tejet, az olívaolajat, és elkezdjük dagasztani. Apránként beledagasztjuk a puha vajat is, majd lisztel hintett munkalapra téve, kézzel beledolgozzuk a reszelt narancshéjat. A tésztát vékonyan kiolajozott/kivajazott tálba tesszük, és letakarva, meleg helyen megkelesztjük.
5. A megkelt tésztából 2 gombócot formázunk, majd egy kis pihentetés után lisztezett munkalapon mindkettőt 42 cm átmérőjű körlapra nyújtjuk, és 12 cikkre szeljük.
6. Ezután 3 függőleges bevágást ejtünk rajtuk úgy, hogy majdnem a csúcsuktól indulunk ki, a talpuk felé haladva. De csak a feléig vágjuk be a tésztát.
7. A narancspudingot alaposan átkeverjük, és egy púpozott teáskanálnyit a tésztacikk talpához igazítunk. A töltelék mellett két oldalt kissé széthúzzuk a tésztát, és óvatosan feltekerjük úgy, hogy a tésztacsúcs alul legyen.
8. Az ilyen módon kialakított kifli két végét meghajlítjuk, és a csúcsával együtt összecsippentjük. Így járunk el a többi tésztával is, majd letakarva kelni hagyjuk kb. 20 percet.
9. A megkelt péksüteményeket lekenjük tejjel, megszórjuk kristálycukorral, és előmelegített sütőben megsütjük. Még forrón mindegyiket lekenjük olvasztott vajjal, megszórjuk reszelt narancshéjjal, és tortarácsra szedve hagyjuk langyosra hűlni.

sütési hőfok: 190°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 20 perc

 

Habkönnyű vajastekercs

 

 

Mindig is idegenkedtem a fentihez hasonló hangzatos jelzőktől, de ez a péksüti valóban légiesen könnyed tésztájú, és már csak emiatt is annyira szeretni való. Igaz, pöttyet időigényesebb elkészíteni – főleg a c) módszer szerint, pláne ha a sütő is bekrepál –, de még mindig nem olyan munkás, mint a croissant, ellenben az evés közbeni élmény ahhoz közelít.
A tésztát a már bevált arányok szerint készítettem, így nem ez volt számomra a lényeg, hanem a formázási technika, ami azért, ha belegondolok, szintén nem jelentett olyan nagy újdonságot, hiszen vajjal megkenni és feltekerni a tésztát nem nagy ördöngösség. Viszont az extra hosszúra nyújtás és a kétszeri feltekerés miatt mégsem volt annyira szokványos. Kisülve ui. ennek köszönhetően lett réteges, lyukacsos textúrájú és extra puha.
Még a tavalyi év során gyors egymásutánban háromszor is megsütöttem – minden alkalommal egyre inkább stanglisítva az először csak hosszúkás zsemle alakú péksütit, miközben többféle formázási módot alkalmaztam, tesztelendő a leggyorsabb eljárást. :D
Viszont, remélhetőleg senki nem jár úgy közben, ahogyan a legutóbbit megelőző alkalommal én, amikor is az első tepsi vajastekercs 6 perc után kénytelen volt kijönni a sütőből. A mindössze 5 éves szerkezet (amit a házzal együtt vettünk, és én csak 2 éve használtam) ui. levágta a fírelét a tönkrement fűtőszálnak „köszönhetően”. Az éppen sülésnek indult kiflik végül két részletben airfryerben pirultak készre, míg a másik tepsin lévő, már megkelt adag nyersen ment a fagyasztóba. – Abban bíztam, hogy a sütő hamar megjavul, és pontot tehetek a művelet végére.
A félig sült tekercsek a forró levegős szerkentyűben sajna nem pirultak egyenletes színűre, ezért a tetszetős külalakra vonatkozó igényem nem teljesült, így inkább nem is kaptam lencsevégre az eredményt. Az újabb sütésre viszont várni kellett, mert a gépezet hosszabb időre lerokkant, és az a bizonyos másik adag péksüti bő egy hétig a frigóban fagyoskodott. De amint megérkezett és beszerelődött az új fűtőszál, újra örülhettünk a kisült vajaskiflik nyújtotta élvezetnek. Ezek viszont az aznapi rossz fényviszonyok miatt megint csak nem fotózkodtak, pontosabban mindössze egyetlen élesebb képet sikerült összehoznom (ami alant látható).
A két ünnep között a sütő azonban végleg behalt, és egyébként totális X-akta, hogy a karácsonyt mégis hogyan bírhatta ki. Most ui. az elektronikája adta meg magát, aminek az újraprogramozása hetekbe telt volna a Kutyának, (de más szakinak is, aki amúgy is ugyanazt csinálta volna, mint a Kutyinyek, csak sok pénzért), így nem tudtuk megmenteni. Úgyhogy nem várt kiadásként vettünk egy fapados (értsd: szinte elektronikamentes) típust, azok ui. tovább bírják a kiképzést.
Amint kedvet éreztem az újbóli tekercseléshez, a sütést az új készülékben is kipróbáltam. A hosszú, egyenes kifliforma után azonban mégis visszatértem a rövidebb alakhoz, és végül ezt a negyedik alkalommal készült változatot örökítettem meg. Persze, cseppet sem bántuk, hogy ilyen sokszor került asztalra, hiszen az ilyen típusú péksüteményekkel sosem lehet betelni. :D Nálunk méltán lett kedvenc, különösen a mandulás tetejű, mert ez a ropogós, zamatos réteg plusz élvezetet nyújt és passzol a sós töltelékhez is. :) A csokis-pisztáciás/diós-aszalt vörös áfonyás tetejű pedig magában is finom, de mogyorókrémmel vagy lekvárral megkenve pazar.

Hozzávalók 10 darabhoz:

50 dkg finomliszt
5 dkg kristálycukor
1 csapott ek. só
3 ek. növényi olaj vagy 3 dkg puha vaj
2 dkg friss élesztő
kb. 3 dl tej
10 dkg vaj a kenéshez
1 tojássárgája+1 ek. tej a tetejére
mandulaforgács vagy egyéb olajos magok a díszítéshez
olvasztott étcsokoládé+aprított kandírozott áfonya és/vagy olajos magok, ha édesen esszük

elkészítés:

1. Az élesztőt a cukorral vegyített liszt közepébe morzsoljuk, elkeverjük egy kevés langyos tejjel, és egy kis liszttel betakarva felfuttatjuk.
2. Hozzáadjuk a sót, a többi langyos tejet, majd összeállítjuk a tésztát (szükség esetén kevés langyos vizet adhatunk még hozzá), és beledagasztjuk az olajat/vajat. A fényes felületű, rugalmas tésztát vékonyan kiolajozott/kivajazott tálba tesszük, és letakarva, huzatmentes helyen megkelesztjük.
3. A megkelt tésztát háromféleképpen formázhatjuk:
   a) két bucit gömbölygetünk belőle, majd 15-20 perc pihentetés után mindkettőt 40×30 cm-es téglalapra nyújtjuk, megkenjük puha vajjal, és a hosszabbik oldaluknál fogva felgöngyöljük. A hajtásnál összecsipkedjük a tésztát. A 2 tésztarudat hajtással lefelé deszkára fektetjük, és nejlonzacskóba húzva mélyhűtőbe tesszük annyi időre, hogy a benne lévő vaj lehűljön, de a tészta még szelhető legyen (ez kb. 30 perc). A lehűtött roládokat 5-5 darabra vágjuk.
   b) Az a) módszer szerint kinyújtott és vajjal megkent tésztalapokat a hosszabbik oldaluk mentén 8 cm széles sávokra vágjuk, és az így kapott 5-5 tésztacsíkot feltekerjük. Ugyanúgy hűtjük.
   c) A tésztából 10 db hosszúkás zsemlét formázunk, és pihentetés után enyhén lisztezett munkalapon ellapítjuk. Mindegyiket 24×12 cm-esre kinyújtjuk és megkenjük puha vajjal. A rövidebbik oldaluknál fogva feltekerjük, majd a fenti módon lehűtjük.
4. Bármelyik módszer szerint is készítjük, a továbbiakban így járunk el:
   egy lehűtött tésztatekercset függőleges helyzetben az enyhén lisztezett munkalapra teszünk, és nyújtófával teljes hosszában megütögetjük, hogy könnyebb legyen vele dolgozni. Ezután 40-50 cm hosszúra kinyújtjuk, majd feltekerjük, és a tetején 2 bevágást ejtünk. Így készítjük el a többit is, és sütőpapírral bélelt tepsikre sorakoztatjuk. Letakarva, szobahőmérsékleten (20-21°C) 1-1,5 óra alatt megkelesztjük.
5. A tetejüket lekenjük tejjel felvert tojássárgájával (ügyelve, hogy a vágatba ne kenjük bele a tojást), és megszórjuk tetszés szerint szeletelt mandulával vagy más olajos maggal. Körülöttük a sütőpapírt bespricceljük vízzel, és előmelegített sütőben megsütjük. A tekercseket tortarácsra szedve hagyjuk kihűlni.

sütési hőfok: 200°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: 15-20 perc

Megjegyzés, tipp:

Én mindhárom módszert kipróbáltam: a c) módszer időigényesebb az egyenkénti nyújtás miatt, viszont aki nem túl ügyes abban, hogy a tésztát kellően nagy méretűre és szabályos téglalap alakúra kinyújtsa, annak ez a verzió talán könnyebben kivitelezhető. Az a) és a b) technika mindenképp gyorsabb.
Én egyszerre csak 2 tekercset vettem ki a mélyhűtőből, hogy a vaj ne puhuljon meg túlzottan a tésztában, amíg mindegyikkel elkészülök; a formázást követően pedig egymás után hűtőbe tettem őket, nejlonzacskóval beburkolt deszkára. Amikor mindegyikkel elkészültem, tepsire sorakoztattam a megformázott tekercseket. Ilyen módon kábé egyszerre kelnek meg.
Tojás helyett vajjal is megkenhetjük a péksütik tetejét.
Ehetjük édesen, valamilyen lekvárral/dzsemmel vagy mogyorókrémmel, és a tetejét meglocsolhatjuk olvasztott csokoládéval, ill. megszórhatjuk kandírozott gyümölcsökkel, olajos magokkal. (Én most 5 tekercset úgy készítettem el, hogy édes kencével ehessük, de a mandulás tetejűeket meghagytam sós szendvicsalapnak.)

 

 

stangliként is mutatós