A vaníliás karika hatalmas kedvenc volt gyerekkoromban. Akkor még jó sok csoki volt rajta – annyi, hogy a közepén lévő lyuk sok esetben eltűnt, és a helyét is csoki töltötte ki, ez a lyuk nem lyuk alapon. :D
Mamám szinte mindig ezzel az aprósütivel várt, ha hozzá mentem látogatóba, és vaníliás karikával teli papírdobozzal + egy macskával az ölemben néztem nála a mesét a tévében. Az omlós tészta, rajta körben a csokival – egyszerűen imádni való csemege volt, még Piciri, a nagyra nőtt, szürke kandúr is szívesen eszegetett belőle. :)
Aztán elkezdték lespórolni róla a csokit, és felcseperedve egyéb édességek lettek a kedvenceim. De ahányszor csak eszembe jut a „vaníliás karika” kifejezés, vagy szembe jön velem a neten a receptje, mindig Tóth Mami jut róla az eszembe, és az ő széles mosolya, amint közli velem, hogy „nézz csak be a kisszekrénybe, Csimbikém, van ott neked valami!”.
A napokban eszembe jutott ez a sütike, és elhatároztam, hogy mihamarabb elkészítem én is. Most végre sort kerítettem rá, annál is inkább, mert egy ideje nem sütöttem semmit.
Bár a blogon fent van egy erre a fajta sütire is alkalmas, szerintem nagyon jó kis linzerreceptem, mégsem akartam ugyanazon leírás szerint készíteni. Úgyhogy átolvastam néhány neten talált módozatot, és végül az egyik legjobban tetszőt alakítottam át egy picinykét.
Bevallom, a csokiba való mártogatás nem igazán lett a barátom, mert baromi nehéz a csokis felükkel az égnek fordítva úgy letenni a karikákat a tortarácsra/tálcára, hogy a képes felük ne mantyolódjon össze. Így hát jó pár darabnak összekentem a másik felét is. Pedig minden ügyességemet latba vetettem, és mindenféle manővert kipróbáltam, hogy hibátlan karikákat produkáljak mint a 40 db esetében. :D Ennek a kis hibának persze van egy előnye: így még több rajta a csoki. :D De mégse márthattam bele az egészet, mert akkor az már nem az a süti.
Mantyos vaníliás karika ide vagy oda, ez az aprósütemény még most is nagyon szeretni való. :)
Mamám szinte mindig ezzel az aprósütivel várt, ha hozzá mentem látogatóba, és vaníliás karikával teli papírdobozzal + egy macskával az ölemben néztem nála a mesét a tévében. Az omlós tészta, rajta körben a csokival – egyszerűen imádni való csemege volt, még Piciri, a nagyra nőtt, szürke kandúr is szívesen eszegetett belőle. :)
Aztán elkezdték lespórolni róla a csokit, és felcseperedve egyéb édességek lettek a kedvenceim. De ahányszor csak eszembe jut a „vaníliás karika” kifejezés, vagy szembe jön velem a neten a receptje, mindig Tóth Mami jut róla az eszembe, és az ő széles mosolya, amint közli velem, hogy „nézz csak be a kisszekrénybe, Csimbikém, van ott neked valami!”.
A napokban eszembe jutott ez a sütike, és elhatároztam, hogy mihamarabb elkészítem én is. Most végre sort kerítettem rá, annál is inkább, mert egy ideje nem sütöttem semmit.
Bár a blogon fent van egy erre a fajta sütire is alkalmas, szerintem nagyon jó kis linzerreceptem, mégsem akartam ugyanazon leírás szerint készíteni. Úgyhogy átolvastam néhány neten talált módozatot, és végül az egyik legjobban tetszőt alakítottam át egy picinykét.
Bevallom, a csokiba való mártogatás nem igazán lett a barátom, mert baromi nehéz a csokis felükkel az égnek fordítva úgy letenni a karikákat a tortarácsra/tálcára, hogy a képes felük ne mantyolódjon össze. Így hát jó pár darabnak összekentem a másik felét is. Pedig minden ügyességemet latba vetettem, és mindenféle manővert kipróbáltam, hogy hibátlan karikákat produkáljak mint a 40 db esetében. :D Ennek a kis hibának persze van egy előnye: így még több rajta a csoki. :D De mégse márthattam bele az egészet, mert akkor az már nem az a süti.
Mantyos vaníliás karika ide vagy oda, ez az aprósütemény még most is nagyon szeretni való. :)
Hozzávalók kb. 40 darabhoz:
Tésztához:
20 dkg finomliszt
18 dkg félfogós búzaliszt
2 dkg kukoricaliszt
18 dkg porcukor
2 dkg Bourbon vaníliás porcukor
1 cs. szárított, őrölt citromhéj (pl. Alnatura; elmaradhat)
egy kis csipet só
6 g sütőpor
22 dkg vaj
2 tojássárgája
1 tk. Bourbon vaníliapaszta
Bevonáshoz:
20 dkg étcsokoládé
1 ek. napraforgóolaj
elkészítés:
- A liszteket elvegyítjük a porcukrokkal, a sóval, a sütőporral (az őrölt citromhéjjal), majd elmorzsoljuk a kis kockákra vágott, hideg vajjal. Hozzáadjuk a tojássárgákat, a vaníliapasztát, és sima felületű tésztává gyúrjuk.
- Gömbölyűre formázzuk, kissé ellapogatjuk, és folpackba csomagolva hűtőbe tesszük 1 órára.
- A pihentetett tésztát pár percet szobahőmérsékleten hagyjuk, majd kb. 1 cm vastag körlapra nyújtjuk, és 5 cm átmérőjű pogácsaszaggatóval kiszaggatjuk. A közepüket kiszúrjuk. (A megmaradt tésztát újra begyúrjuk, esetleg hűtjük, majd kinyújtjuk és kiszaggatjuk.)
- A linzereket sütőpapírral bélelt tepsikre sorakoztatjuk – egymástól kicsit távolabb –, és előmelegített sütő középső részében megsütjük. A kisült karikákat tortarácsra szedve hagyjuk kihűlni.
- A sütemények alját olajjal kevert olvasztott csokoládéba mártjuk, és a csokis felükkel felfelé rácsra tesszük. Dermedni hagyjuk, majd tálcára vagy fém dobozba pakoljuk. Kávé vagy tea mellé kínáljuk.
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 15 perc
Csimbikém! Elméláztam én is,és a "múltba merengtem"egy kicsit,miközben a karikáidat majszolgattam,amelyek nagyon finomak.
VálaszTörlés:) Örülök, ha ízlenek a karikák, még ha nem is Mami kínált meg belőle téged.
VálaszTörlésKöszönöm!
VálaszTörlés