Szalmabála építészet

A szalmabálából készült házak talán újdonságnak tűnhetnek, pedig erre is áll a mondás - „nincs új a nap alatt”. Több száz éve használatos építőanyagról van szó, mégis sokan azt hihetik, hogy ez valami új trend. Pedig ez is olyan, mint a bio zöldség, a bio gyümölcs vagy bármilyen más bionak nevezett élelmiszer. Az ember már régóta ismeri, manapság mégis úgy beszélnek róla, mintha vadiúj dolog lenne, és örvendeznek, hogy jaj de jó, hogy ezt is kitalálták. Aztán meg csodálkoznak, ha a tapasztaltabbak hülyének nézik őket, mert úgy beszélnek az újra felfedezett dolgokról, mintha azok addig nem is léteztek volna.
A szalma ősi használatú anyag, hiszen fűféle, pontosabban gabonaféle, és amióta az ember búzát termeszt, ott van körülötte. A termést learatja, a maradék meg megszárad, és tápanyagul, fekhelyül szolgál az állatoknak, de nagyszerűen hasznosítható építőanyagként is. Kezdetben csak úgy egymásra pakolták a szalmát, ami mindenféle biztonsági követelmények nélkül is védelmet biztosított az ember feje fölött.
Szalmatöreket használnak a vályogházakhoz is – agyaghoz keverve, szépen kiszáradva készen is van a vályogtégla.

Erre most itt van a szalmabála. Nem, nem a henger alakú, hanem a szögletes, amiből megannyit láthat az utazó jártában-keltében az út menti termőföldeken. Ezekből a bálákból pedig házat lehet építeni. Ha valaki nem hiszi, de el van ájulva pl. Amerikától, annak gyorsan elárulom, hogy ott aztán vannak ilyen házak szép számmal, mégpedig nem most óta, hanem minimum 100 éve. És még mindig állnak ám! Európában is találni belőlük nem egyet.
Ezek a régóta használatos háztípusok ma... - majdnem azt írtam, hogy reneszánszukat élik, de ez sajnos egyelőre még nem igaz, de mindenesetre egyre többen kezdik felfedezni. Egyre többen, bizony – külföldön legalábbis nagyon sok szalmabálából készült házat találni. Magyarországon is akad néhány, de a számuk olyan csekély, hogy talán emiatt is nem tudnak róla az emberek.
Márpedig a szalmabála az egy nagyon jó anyag – tudták ezt eleink is. Mi miért ne hinnénk nekik? A mai modern technikákkal pedig új formába lehet öltöztetni ezt az ősi anyagot. Ezeknek a technikáknak hála a szalmabála ma már éppen olyan jól megfelel a tűzvédelmi előírásoknak, mint a jól ismert és közkedvelt tégla. A szalmabála ugyanakkor jól szellőzik, ezáltal egészséges környezetet biztosít. Alkalmazásával jó teherbírású, masszív falak alakíthatók ki. Ja, és nincs vályogház fílingje, csak annak, aki direkte úgy akarja, hogy legyen.

Sokakban talán felmerül a kérdés, hogy a felsorolt pozitívumok ellenére, van-e valami titkolni való negatív jellemzője is. Ki kell ábrándítsam a kétkedőket, mert nincs ilyen tulajdonsága. Csak jókat lehet róla mondani. Oké, talán egy azért mégis van. Egy szalmabálából épült ház ui. nem olcsóbb, mint téglaépítésű társai, de ha elárulom, hogy a fenntartása viszont a megszokott házakénak csak töredéke, akkor talán ez az aprócska kis negatívum mindjárt nem is olyan elkeserítő. A szalmabála ház rezsiköltsége ui. olyan alacsony, hogy amit egy család ezen meg tud spórolni, abból simán elmehet kirándulni nyaranta, vagy építhet belőle egy marha nagy medencét a kert végében, esetleg spórolhat a gyerek iskoláztatására.

A szalma egy tök jó anyag, amit nem a kazánban kell elégetni, hanem házat kell belőle építeni! Ezért arra buzdítok mindenkit, hogy kukkantson be az alábbi oldalakra, és olvasson el róla mindent, amire itt nem kapott választ:


https://www.facebook.com/Szalmabalaepiteszet
http://szalmaepitok.hu/
https://www.facebook.com/Szalmaepitok

Zsúrkenyér

 

 

 

A hosszúkás (esetenként szögletesebb formájú), enyhén édeskés ízű zsúrkenyér eredetileg szendvicsek és hidegtálak alapanyagaként volt ismert. Gyerekkoromban, amikor még alig volt választék kenyerekben, Anya többnyire ilyet vett. Nagyon szerettem. :) Az üzletek polcairól azonban évekkel ezelőtt eltűnt, legalábbis én nem találkoztam vele, pedig állítólag (újra?) létezik.
Egy kölcsönbe kapott könyvben fedeztem fel a receptjét, és boldogan megsütöttem. Rántott kacsamájjal együtt falatoztam, ami szintén régi emlékeket idéz. :)
A zsúrkenyérnek persze létezik az alábbitól kicsit eltérő receptje is, de nekem ez tökéletesen bevált. Az itthoniakat idézve: „elképesztően finom”, nekünk ez az egyik kedvenc kenyerünk. :)

 

Hozzávalók 1 kenyérhez:

50 dkg fehér kenyérliszt (vagy finomliszttel vegyesen)
3 dkg cukor
3 dkg olvasztott vaj + a sütéshez
1 ek. só
2,5 dkg friss élesztő
2 dl tej
kb. 1,5 dl víz

elkészítés:

1. A vajat a meglangyosított tejhez keverjük és hagyjuk felolvadni benne.
2. A cukrot a liszthez vegyítjük, az élesztőt a közepében kialakított mélyedésbe morzsoljuk, majd csomómentesre keverjük a langyos vízzel, egy kis liszttel, és kevés liszttel betakarva felfuttatjuk.
3. A vajas tejet a sóval együtt az élesztős liszthez adjuk, és robotgéppel rugalmas tésztává dagasztjuk. Vékonyan kiolajozott tálba tesszük, és letakarva, meleg helyen megkelesztjük.
4. A megkelt tésztát lisztezett munkalapon téglalap alakúra kihúzkodjuk, a rövidebbik oldalánál fogva felgöngyöljük, és kivajazott, sütőpapírral kibélelt sütőtálba fektetjük (hosszúkás cipó alakúra formázva, sütőpapírral bélelt tepsire is tehetjük).
5. Folpackkal és konyharuhával letakarva hagyjuk megkelni, majd a tetejét lekenjük olvasztott vajjal, és előmelegített sütőben megsütjük.
6. A kenyeret néhány percig a sütőtálban hagyjuk, majd kiemeljük belőle, és tortarácson hagyjuk kihűlni.

sütési hőfok: 190°C
sütési mód: alul-felül sütés (alulról a 2. rácson)
sütési idő: 35-40 perc

Tökmagos-kefires Graham-kenyér

 

 

 

Ezt a formakenyeret Fahéj barátnőm ihlette, aki nagymestere a kenyérsütésnek. Nála láttam kefires kenyeret, és ennek hatására kíváncsi lettem, milyen ízű lehet a vele készült tészta. Megsütöttem a magam receptje szerint, és csempésztem bele egy kis tökmagot is. A Graham-liszt íze pedig ezúttal nem okozott csalódást. :)

Hozzávalók 1 formakenyérhez:

30 dkg finomliszt
22 dkg Graham-liszt
1 tk. só
1 mk. cukor
3 dkg pirított tökmag
1,5 dkg friss élesztő
2,5 dl kaukázusi kefir
1,3 dl langyos víz
1 ek. napraforgóolaj

elkészítés:

1. A langyos, cukros vízben elkeverjük az élesztőt, és letakarva felfuttatjuk.
2. A felfutott élesztőt és az olajat a sóval, aprított tökmaggal vegyített lisztkeverékhez adjuk, és tésztává megdagasztjuk. Vékonyan kiolajozott tálba tesszük, frissen tartó fóliával letakarjuk, és 1 éjszakát hűtőben pihentetjük.
3. Másnap a fóliát vászonkendőre cseréljük, és a tésztát szobahőmérsékleten 1 óra alatt megkelesztjük.
4. A megkelt tésztát finoman átgyúrjuk, téglalap alakúra kihúzkodjuk, feltekerve megformázzuk, és a sütőpapírral bélelt kenyérsütő formába tesszük. Letakarva további 20 percet kelesztjük. A kelesztési idő felénél ferdén bevagdossuk.
5. Bespricceljük vízzel, és előmelegített sütőben ropogósra sütjük. A sütőből kivéve ismét bespricceljük vízzel, és rácson hagyjuk kihűlni.

sütési hőfok: 190ºC
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 35 perc

 

Krumplis kenyér

 

 

 

Szép emlékeim vannak erről a kenyérről, mert egyrészt a krumplival dúsított cipó az egyik kedvencünk, másrészt mert sok dicséretet kaptam érte.
A Kutyinyek 2 napra elment itthonról, és én egyedül maradtam a 4 macskával. A hazaérkezését finom, friss kenyérrel akartam megünnepelni, ui. neki ez felér egy 3 fogásos vacsorával. :D A múltkor megállapítottuk, hogy az eddig készült kenyereim közül a krumplis és a hagymás-paprikás áll a legközelebb az ízlésünkhöz, de mivel utóbbi macerásabb, ezért döntöttem az előbbi mellett. Most viszont kicsit másképp szerettem volna elkészíteni, ezért finom- és rétesliszt keveréke helyett az alábbi lisztekből sütöttem, és kicsivel több krumplit adtam hozzá. Nem csalódtunk, ez még finomabb lett, mint az előző, és szerintünk az arányokat illetően ez már nem is szorul további fejlesztésre. Természetesen egyéb fűszerekkel is meg lehetne azért bolondítani. A kenyérliszt-teljes kiőrlésű búzaliszt arányán változtathatunk, attól függően, hogy fehérebb vagy barnább kenyeret szeretnénk.

Hozzávalók 1 cipóhoz:

35 dkg fehér kenyérliszt + a tetejére
15 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
15 dkg krumpli (tisztítva mérve)
1 ek. cukor
1 ek. só
3 dkg friss élesztő
kb. 2,5 dl krumpli főzőlé
lenmag

elkészítés:

1. A megpucolt krumplit felkockázzuk, és annyi vízben, amennyi épp ellepi, puhára főzzük. A főzőlét megmentve, a krumplit leszűrjük és áttörjük. Félretesszük hűlni.
2. Az élesztőt a cukorral csomómentesre keverjük 1 dl langyos főzőlében, és letakarva felfuttatjuk.
3. A sóval vegyített lisztkeveréket elmorzsoljuk a főtt krumplival, hozzáadjuk a felfutott élesztőt, a többi főzőlét, és megdagasztjuk. (Ha nagyon ragad, apránként adhatunk még hozzá lisztet.) A tésztát vékonyan kiolajozott tálba tesszük, és letakarva, meleg helyen megkelesztjük.
4. A megkelt tésztát lisztezett munkalapon gyengéden átgyúrjuk, majd 3 egyforma rudat sodrunk belőle.
5. A rudakat az egyik végüknél fogva összeragasztjuk, hármas fonással összefonjuk, és a végüket összecsippentve, koszorúformára alakítjuk. Sütőpapírral bélelt tepsire tesszük, és letakarva 15-20 percet kelesztjük.
6. A tetejét bespricceljük vízzel, megszórjuk lenmaggal és egy kis liszttel. Előmelegített sütőben ropogósra sütjük, majd rácson hagyjuk kihűlni.

sütési hőfok: 200°C
sütési mód: alul-felül sütés (alulról a 2. sínen)
sütési idő: kb. 40 perc

Megjegyzés, tipp:
A kenyeret sütőpapírral bélelt kapcsos tortaformában is megsüthetjük, vagy hatos fonással is készíthetjük.

 

Teljes kiőrlésű kenyér polentával és zabpehellyel

 

 

 

Az egyik ismerősömtől egy csodálatos könyvet kaptam kölcsönbe, telis-tele kenyerekkel, lepényekkel és más hasonló szépségekkel. Ezek majdhogynem egytől-egyig kenyérsütő géphez való receptek, ráadásul szárított élesztővel készülnek, ezért át kell majd mindet konvertálnom valódi élesztősre. A kiadványból ezt a kenyeret választottam elsőnek, és az eddigi tapasztalataimat alapul véve, így sikerült az átfordítás. Nagyon finom lett az eredmény, pedig sem polentával, sem zabpehellyel nem volt még dolgom. A receptet kedves levelezős barátnémnak, Fahéjnak ajánlom, aki majd' 1 évvel ezelőtt rávett, hogy próbálkozzam meg végre a kelt tésztákkal is. Köszönet jár neki ezért. :)
A tésztába a dagasztás vége felé 5 dkg vadrizst is keverhetünk. Ez állítólag diós zamatot ad a kenyérnek. Készíthetjük vörös, barna vagy fehér rizzsel is, amit előzőleg sós vízben meg kell főzni, és ami így elvileg 115 g-nak felel meg.
Megtudtam, hogy akkor van kész a kenyér, ha az alját megkopogtatva kongó hangot ad. :)

Hozzávalók 21x13 cm-es sütőformához:

40 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
5 dkg kukoricadara
5 dkg zabpehely
1 ek. nádcukor
1 ek. só
2 ek. napraforgóolaj + a kelesztéshez és a kenéshez (hidegen sajtolt)
2,5 dkg friss élesztő
1,5 dl langyos víz
1 dl tej
teljes kiőrlésű búzaliszt vagy kukoricadara a szóráshoz

elkészítés:

1. Egy kevés langyos, tejes vízben elkeverjük az élesztőt a cukorral, és letakarva felfuttatjuk.
2. A felfutott élesztőt, az olajat és a többi folyadékot a kukoricadarával, zabpehellyel, sóval vegyített liszthez adjuk, és rugalmas tésztává dagasztjuk.
3. A megkelt tésztából 6 db, kb. 8 cm hosszú rudacskát formázunk, és két oldalról kissé összelapítjuk őket. Olajjal kikent sütőformába sorakoztatjuk, és letakarva, meleg helyen kb. 30 perc alatt megkelesztjük.
4. A kenyér tetejét lekenjük olajjal, megszórjuk teljes kiőrlésű búzaliszttel vagy kukoricadarával, és előmelegített sütőben aranybarnára sütjük. A formából kivéve, rácson hagyjuk kihűlni.

sütési hőfok: 220°C
sütési mód: alul-felül sütés (alulról a 2. rácson)
sütési idő: kb. 40 perc

 

Napraforgómagos formakenyér

 

Sütök, sütögetek hétről-hétre – most ez a kenyér volt soron. Annyi sok péksüti után ez életem első kenyere! Amikor kisült, a Kutyánszki kapott 2 szeletet, és kisvártatva elkezdett nyafogni, hogy kér még, sőt meg tudná enni az egészet. Szőrös szívű voltam, és nem hagytam neki, különben nem lett volna mit reggelizni másnap. Sajnos tovább nem is tartott ki ez a kenyér, és harmadnap délután dagaszthattam megint, egy újabb, másféle kenyeret. :)
Ha teljes kiőrlésű búzalisztet keverünk a rétesliszthez, ahogyan az eredeti receptben szerepel, szép barna kenyeret kapunk.

Hozzávalók 24x11x7 cm-es sütőformához:

25 dkg rétesliszt
20 dkg finomliszt (vagy teljes kiőrlésű búzaliszt)
1 ek. cukor
1 csapott ek. só
3 ek. napraforgóolaj
2,5 dkg friss élesztő
kb. 3 dl víz
8 dkg napraforgómag

elkészítés:

1. 5 dkg napraforgómagot zsiradékmentes serpenyőben, kis lángon enyhén átpirítunk, majd hűlni hagyunk.
2. Az élesztőt csomómentesre keverjük 1 dl cukros, langyos vízben, és letakarva felfuttatjuk.
3. A felfutott élesztőt, az olajat, a többi vizet a sóval vegyített lisztekhez adjuk, és megdagasztjuk.
4. A tésztát enyhén lisztezett munkalapra borítva kissé kihúzkodjuk, megszórjuk a pirított napraforgómag felével, és tovább dagasztjuk.
5. Újra széthúzkodjuk, rászórjuk a maradék magot, és még 2 percig dagasztjuk. Vékonyan kiolajozott tálban, letakarva megkelesztjük.
6. A megkelt tésztát lisztezett munkalapon téglalap alakúra kihúzkodjuk, feltekerjük, megformázzuk, majd sütőpapírral bélelt, napraforgómaggal beszórt sütőformába tesszük. A tetejét megszórjuk a megmaradt napraforgómaggal, és letakarva megkelesztjük.
7. A kenyeret bespricceljük vízzel, és ropogósra sütjük. Rácson hagyjuk kihűlni.

sütési hőfok: 190°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 45 perc

Kétféle hagymás kenyérrúd

 

 

 

Hagyma, hagyma, hagyma – nem lehet vele betelni! Én legalábbis képtelen vagyok. :D
Régen ettünk hagymás kenyeret. Most megint erre vágytam. A formája eltér az eddig általam sütöttekétől – a bagetthez hasonló, de valójában nem az. Egyszerűen csak rúd formájú, és partifalatokhoz ideális méretű szeleteket vághatunk belőle. Csak úgy, darabkákat letörögetni belőle is élvezetes. ;)

 

Hozzávalók 2 kenyérrúdhoz:

30 dkg fehér kenyérliszt
10 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
10 dkg zabpehelyliszt
1 kis fej vöröshagyma
1 kis fej lila hagyma
1 tk. őrölt kömény
1 tk. barna cukor
1 csapott ek. só
3 ek. olívaolaj + a kenéshez
2,5 dkg friss élesztő
3 dl tej és víz fele-fele arányú keveréke

elkészítés:

1. A felaprított hagymákat a felhevített olajon, kevés sóval megpörgetve megpirítjuk. Hűlni hagyjuk.
2. Az élesztőt 1,5 dl langyos, vizes tejben simára keverjük a cukorral, 1 evőkanál kenyérliszttel, és letakarva felfuttatjuk.
3. A pirított hagymát, a felfutott élesztőt, a többi vizes tejet a sóval, őrölt köménnyel vegyített lisztkeverékhez adjuk, és megdagasztjuk. Vékonyan kiolajozott kelesztőtálban, letakarva megkelesztjük.
4. A megkelt tésztát lisztezett munkalapon finoman átgyúrjuk, majd 2 egyforma gombócot formázunk belőle, és 10 perc pihentetés után 35x20 cm-es téglalapokra nyújtjuk.
5. A tésztalapokat a hosszabbik oldaluknál fogva feltekerjük, és illesztéssel lefelé, egymástól kicsit távolabb, a sütőpapírral bélelt tepsire helyezzük.
6. A tetejüket lekenjük olajjal, megszórjuk liszttel, és ferdén itt-ott bemetsszük. Letakarva további kb. 20 percet kelesztjük.
7. Előmelegített gőzös sütőben megsütjük, majd rácson hagyjuk kihűlni.

sütési hőfok: 200ºC
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 35 perc

Hagymás-paprikás örvénykenyér

 

 

 

Az első kenyereim egyike ez az örvénylő belsejű példány, ezért is neveztem el annak idején örvénykenyérnek. Ám akkoriban (bő 10 éve) fotózásilag még nem igazán álltam a helyzet magaslatán, és bár a kenyér kifejezetten mutatós lett, de a róla készült képeket már vállalhatatlannak éreztem. Az évek alatt azonban talán sikerült annyi tapasztalatot szerezni ezen a téren, ami tetszetősebb fotókat eredményez. :)
Eredetileg csupán maga a kenyérsütés volt a cél, de ugyan miért is ne választhattam volna olyat, ami már fent van a blogon. Így két legyet üthettem egy csapásra: lett finom kenyerünk, amit egyúttal újra lencsevégre kaptam. Ilyen módon megszépülve már szívesebben mutogatom. :D
Számomra egyébként mindig izgalmas megszegni a frissen sült kenyeret, pláne ha valami turpiszság is van a tésztájában. Ez a csigavonalas belsejű, illatos formakenyér pedig különösen tetszik nekem. :)

 

 

Hozzávalók 29x11x7 cm-es sütőformához:

50 dkg fehér kenyérliszt
1 kis fej lila- vagy vöröshagyma
3 gerezd zúzott fokhagyma
1 púpozott tk. őrölt pirospaprika
2 csapott tk. só
2 tk. cukor
3 dkg friss élesztő
3 dl víz
3 ek. olíva- vagy kókuszolaj
1 kis tojás vagy tojásfehérje a kenéshez
szezámmag a szóráshoz

elkészítés:

1. A piros tésztához a felaprított hagymát 2 evőkanál felforrósított olajon, fedő alatt üvegesre dinszteljük, majd a zúzott fokhagymát is hozzáadva, 1-2 percig pároljuk. Elzárjuk alatta a lángot, és hozzákeverjük a pirospaprikát. Hűlni hagyjuk.
2. Két tálba kimérünk 25-25 dkg lisztet, a közepükben kialakított mélyedésbe morzsolunk 1,5-1,5 dkg élesztőt, és hozzáadunk 1-1 teáskanál cukrot.
3. Az egyiket 1,5 dl vízzel és egy kis liszttel simára keverjük, a másikhoz viszont csak a 1,5 dl víz felét adjuk hozzá, majd mindkettőt betakarjuk egy kevés liszttel. A többi vizet a paprikás hagymához öntjük (így könnyebb lesz majd a tésztába dolgozni).
4. A felfutott élesztős lisztekre 1-1 csapott teáskanál sót szórunk. A kevesebb vízzel kevert liszthez adjuk a paprikás hagymát, a másikhoz pedig csak 1 evőkanál olívaolajat. Egymás után mindkettőt megdagasztjuk, és letakarva, huzatmentes helyen megkelesztjük.
5. A megkelt tésztákat lisztezett munkalapon gyengéden átgyúrjuk, mindkettőt henger alakúra formázzuk, ellapogatjuk, majd a piros tésztát a fehérre helyezzük. Téglalap alakúra nyújtjuk úgy, hogy a rövidebbik oldala majdnem olyan hosszú legyen, mint amekkora a sütőforma (én 27x35 cm-esre nyújtottam).
6. A tésztát a rövidebbik oldalánál fogva feltekerjük, sütőpapírral bélelt vagy kiolajozott pástétomformába fektetjük, és letakarva, további fél órát pihentetjük.
7. A tetejét vékonyan lekenjük felvert tojással vagy lágy habbá vert tojásfehérjével, megszórjuk szezámaggal, és vizet fújunk rá. Előmelegített sütőben készre sütjük. A formából kivéve, rácson hagyjuk kihűlni.

sütési hőfok: 190°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 45 perc

 

 

Hagymás-paprikás fonott rozskenyér

Ezt a kenyeret a fűszeres fonat előtt készítettem, és igazán bevált, mert különösen ízletes. Lekvárral azért ne együk! :D Sokkal inkább alkalmas szendvicsek készítésére, vagy csak magában, némi vajjal vagy tejföllel, hiszen annyira meghatározó az íze. Le sem tagadhatnám, hogy jó kapcsolatot ápolok a hagymával és a paprikával, de hát egy valamire való magyar leánynál ez majdhogynem kötelező. :D

Hozzávalók 1 kenyérhez:

22,5 dkg fehér kenyérliszt
22,5 dkg teljes kiőrlésű rozsliszt
1 nagy fej vöröshagyma
1 ek. őrölt pirospaprika
3 ek. napraforgóolaj
1 csapott ek. só
1 jó ek. méz
2 dkg friss élesztő
1 dl 20%-os tejföl
1,3 dl víz

elkészítés:

1. A langyos, mézes vízben simára keverjük az élesztőt, és letakarva felfuttatjuk.
2. A felaprított hagymát az olajon kissé lepirítjuk, majd elzárjuk alatta a lángot, és hozzákeverjük a paprikát. Kihűtjük és a tejfölhöz adjuk.
3. A sóval vegyített lisztkeverékhez adjuk a felfutott élesztőt, a hagymás tejfölt, és megdagasztjuk. Letakart tálban, meleg helyen megkelesztjük.
4. A tésztát finoman átgyúrjuk, 3 egyforma gombócot formázunk belőle, majd 10 perc pihentetés után a sütőformánál kicsit hosszabb szálakra sodorjuk.
5. A tésztaszálakat összefonjuk, a végét összecsippentjük, és kissé aláhajtjuk. Sütőpapírral bélelt sütőformába tesszük, és letakarva 20 percet kelesztjük.
6. A tetejét bespricceljük vízzel, és előmelegített sütőben ropogósra sütjük. A sütőből kivéve ismét bespricceljük, és rácson hagyjuk kihűlni.

sütési hőfok: 180ºC
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: 45-50 perc

Fűszeres fonat

 

 

Egy kölcsönbe kapott könyv és egy jó recept eredménye ez a kenyér. Egyébként nem sokkal ez előtt sütöttem hasonlót, csak nem átvett recept alapján, hanem saját kút főből. Ez is, az is nagyon finom, nem is tudnék választani.
A leírás szerint tojássárgájával kenik meg a kenyeret, de én most durvára darált zabpehelybe hempergettem. Sőt, minikenyérkéket is készítettem a tészta másik feléből, mert nálunk a péksütemény jobban fogy.

 

Hozzávalók 1 nagy vagy 2 kisebb fonathoz:

50 dkg fehér kenyérliszt
1 csapott ek. őrölt pirospaprika
½ tk. cayenne bors vagy csilipehely
1 ek. morzsolt oregánó
1 csapott mk. őrölt fekete bors
4 gerezd zúzott fokhagyma vagy 1 tk. fokhagyma-granulátum
1 ek. sűrített paradicsom
1 tk. cukor
1 csapott ek. só
2 ek. olívaolaj
2,5 dkg friss élesztő
3 dl víz
4-5 ek. zabpehely, durvára darálva

elkészítés:

1. Az élesztőt 1 evőkanál liszttel 1 dl cukros, langyos vízben csomómentesre keverjük, és egy kis liszttel betakarva felfuttatjuk.
2. A fűszereket és a sót a többi liszthez vegyítjük, hozzáadjuk a felfutott élesztőt, a paradicsompürével kevert többi vizet, az olajat, és megdagasztjuk. Kiolajozott tálba tesszük, és letakarva, meleg helyen megkelesztjük.
3. A megkelt tésztát finoman átgyúrjuk, 3 egyforma gombócot formázunk belőle, és 10-15 perc pihentetés után mindegyiket megsodorjuk. (Tetszés szerint sodorhatjuk hosszabb vagy rövidebb szálakra, attól függően, milyen magas kenyeret szeretnénk.)
4. A szálakat hármas fonással megfonjuk, lekenjük vízzel, és óvatosan alányúlva megmártjuk a durvára darált zabpehelyben. Sütőpapírral bélelt tepsire tesszük, és letakarva megkelesztjük.
5. A kenyeret és körülötte a sütőpapírt bespricceljük vízzel, és előmelegített sütőben megsütjük. Rácson hagyjuk kihűlni.

sütési hőfok: 200°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 30 perc

Megjegyzés, tipp:

Én a megkelt tésztát megfelezve, egy kisebb fonatot és 6 csavart minikenyeret készítettem.
Utóbbiak esetében a meggömbölygetett tésztadarabokat 14-15 cm hosszú rudakra sodortam, amiket középen kettévágtam (de nem vágtam át a tésztát a túlsó végéig), majd az így kapott két szálat összecsavartam, a végét összecsippentettem és aláhajtottam.

Fokhagymás Graham cipócska

 

 

 

Féltem egy kicsit a Graham-liszttől, mert még sohasem sütöttem belőle kenyeret. Nem is mertem csupán ezt a lisztet használni, inkább vegyítettem egy kis kenyérliszttel, no meg belecsempésztem egyik kedvencemet, a fokhagymát.
„Bizony hosszú utat tett meg a fokhagyma azóta, hogy Hermész varázsszerként ajánlotta a világjáró Odüsszeusznak a boszorkányos Circé praktikái ellen – amiről Homérosz művében olvashattunk. Amellett, hogy a fokhagyma ételeink kedvelt, szívesen használt fűszere, rég bebizonyosodott, hogy különféle gyógyhatásokkal is bír. Hippokratész – minden orvosok őse – hashajtónak és vizelethajtónak javallotta, Mohamed próféta a skorpiók csípése ellen tartotta hasznosnak. Plíniusz 61 féle betegség esetén ajánlotta a fokhagymát mint gyógyhatású szert, míg Galenusz egyszerűen »mindent gyógyítónak« nevezte…”
A másnapos kenyeret vízzel megspriccelve, pár pillanatra forró sütőbe téve, könnyen felfrissíthetjük, és azon melegében tálaljuk.

Hozzávalók 4 kis veknihez:

25 dkg Graham-búzaliszt
20 dkg kenyérliszt vagy fehér tönkölybúzaliszt + a dagasztáshoz, ha szükséges
6 gerezd fokhagyma
3 ek. olívaolaj + a kelesztéshez
1 csapott ek. só
1 ek. cukor
3 dkg friss élesztő
3 dl víz

elkészítés:

1. A felaprított fokhagymát 1 evőkanál felforrósított olívaolajon kis lángon megfuttatjuk, majd hűlni hagyjuk.
2. A liszt közepébe morzsolt élesztőhöz adjuk a cukrot, és a langyos vízzel simára keverjük, miközben egy kis lisztet adagolunk hozzá. Liszttel betakarva felfuttatjuk.
3. Hozzáadjuk a sót, a dinsztelt fokhagymát, a többi olívaolajat, és megdagasztjuk. Ha szükséges, kevés lisztet adunk még hozzá dagasztás közben. Vékonyan kiolajozott tálba tesszük, és letakarva megkelesztjük.
4. A megkelt tésztából 4 egyforma gombócot gömbölygetünk, majd mindegyiket kb. 15 cm hosszúra sodorjuk, és az egyik végüket kissé csúcsosra formázzuk.
5. A cipókat sütőpapírral bélelt tepsire tesszük, és ollóval jobbról, balról bevagdossuk a széleiket. (Ilyen módon kalászhoz hasonló alakjuk lesz.) Letakarva addig kelesztjük, amíg a sütő bemelegszik.
6. A tetejüket és a sütőpapírt bespricceljük vízzel, és sütőbe toljuk. A ropogósra sült cipócskákat rácson hagyjuk kihűlni.

sütési hőfok: 200°C
sütési mód: alul-felül sütés (középső sín)
sütési idő: kb. 35 perc

Bajor rozskenyér

 

 

 

Mindig is fehér kenyér párti voltam, pedig a jó kenyér bármilyen lisztből is legyen, akárhogyan is van alakítva, a hozzáértő kezek alatt készítve, mindig finom.
Kiskamaszként ettem először rozskenyeret legkedvencebb országomban, Ausztriában, ahol ezt az ízletes kenyérfélét vékonyra szelve kínálták, lehelet vékony felvágottakkal és sajtokkal. Képes voltam felfalni egy egész kosárnyit, amit a vendéglátó gazdasszony vagy épp a hotelban a felszolgáló oly' kedvesen elénk tett. Helytelen módon amúgy sosem reggelizem, de ott kint külföldön, a friss levegőjű osztrák földön bezzeg jólesett eszegetni kora reggel, mielőtt elindultunk volna kirándulni. Különleges hangulata volt az ottani reggeliknek. Az sem zavart, amikor épp egy tanyasi környezetben lévő Gasthausban früstüköltünk, és mondjuk ki bátran: tehénszar szag „enyhe” aromája gyűrűzött be a nyitott ablakon. A trágyaillat és a bajor rozskenyér – ánnye, de jó vót az akkó'! :D
Itthon-is-teremtsünk-osztrák-hangulatot felkiáltással kisütöttem ezt a kenyeret. Hát nem olyan lett, mint az az évekkel ezelőtti?! De most tényleg! Nem azért, hogy felvágjak, de felvágva ez a kenyérke pont olyan ízű! :D

 

Hozzávalók 1 veknihez:

25 dkg teljes kiőrlésű rozsliszt
25 dkg fehér kenyérliszt
1 csapott ek. őrölt kömény
1 ek. barna cukor
1 csapott ek. só
1 ek. extra szűz olívaolaj
2,7 dkg friss élesztő
kb. 3 dl víz

elkészítés:

1. Az 1 dl cukros, langyos vízben csomómentesre kevert élesztőt letakarva felfuttatjuk, majd a többi vízzel és az olajjal együtt a sós-köményes lisztkeverékhez adjuk. Megdagasztjuk (ha ragad, kevés kenyérlisztet gyúrunk hozzá), majd kiolajozott tálban, letakarva kelesztjük min. 2 órát, de lehetőség szerint még többet.
2. A megkelt tésztát enyhén lisztezett munkalapon finoman átgyúrjuk, téglalap alakúra széthúzzuk, majd feltekerve, vekni formára alakítjuk.
3. A tetejét meghintjük kenyérliszttel, hurkapálcával a teljes felületét átszurkáljuk, majd letakarva újabb 1 órát kelesztjük.
4. A kenyeret sütőpapírral bélelt tepsire tesszük, előmelegített sütőben ropogósra sütjük, majd rácson hagyjuk kihűlni.

sütési hőfok: 220°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 40 perc

 

Rumos-mazsolás kalács

Ezeket a kis kalácsokat a húsvéti sós kalács tésztája alapján készítettem, hiszen ha az embernek van egy jó alapreceptje, akkor annak arányain már nemigen kell változtatni, egyéb módokon viszont újjá lehet varázsolni. Na tessék, már én is varázsolok! :D Pedig a sós kalácsnál már leírtam, hogy a kelt tészták kapcsán nem kedvelem a csoda szót, így aztán varázsolni sem kell vele, maximum variálni a töltelékekkel vagy az ízesítéssel, és különféle módokon tetszetősebbé lehet tenni a külsejét.
Ez egy jól bejáratott recept, korábban megsütöttem már egyetlen nagy kalácsnak is, de akár ketté is oszthatjuk a tésztát. Én most háromfelé vettem, mert így olyan aranyosak, és megkelve nem annyira kicsik ám. :)
Bár húsvétkor a mazsolával dúsított kalács kevésbé keresett péktermék, Anya mégis mindig ilyet vett, amikor kicsi voltam. Már csak ezért is ajánlom. Igazán finom, foszlós, és pl. az én Kutyafülem még ezt is képes volt sajttal és sonkával enni. :D

Hozzávalók 3 kis kalácshoz:

60 dkg finomliszt
2 tojássárgája
8 dkg barna cukor
2 dkg Bourbon vaníliás cukor

1 mk. só
5 dkg vaj
5 dkg mazsola
3 ek. Portorico rum
3 dkg friss élesztő
3 dl tej
1 kis tojássárgája+1 ek. tej a kenéshez

elkészítés:

1. A mazsolát rumba áztatjuk. Kevés langyos, cukros tejben elkeverjük az élesztőt, és letakarva felfuttatjuk.
2. A többi cukorral, vaníliás cukorral, sóval vegyített liszt közepébe öntjük a tojássárgájával kevert tejet, a felfutott élesztőt, a rumos mazsolát, és összeállítjuk a tésztát. Két részletben beledagasztjuk a langyos olvasztott vajat, majd vajjal vékonyan kikent tálban, letakarva a kétszeresére kelesztjük.
3. A megkelt tésztát háromfelé vesszük, és mindegyikből 3 gombócot gömbölygetünk. 10-15 perc pihentetés után szálakra sodorjuk, és hármas fonással megformázzuk a kalácsokat.
4. Sütőpapírral bélelt tepsire tesszük egymástól távolabb, és letakarva kb. 30 percet kelesztjük.
5. A kalácsokat lekenjük 1 evőkanál tejjel kevert tojássárgájával, és előmelegített sütőben aranybarnára sütjük. Rácson hagyjuk kihűlni. (Lágy vajat, lekvárt vagy mogyorókrémet kínálunk hozzá.)

sütési hőfok: 180°C
sütési mód: alul-felül sütés (középső sín)
sütési idő: kb. 25 perc