A Kutyafül sem ússza meg az öregedést, neki is évente van szülinapja – még jó, hogy csak egyszer! :D A diótorta és a pizza elmaradhatatlan ilyenkor, így ma is megkapta a vágyott kedvenc étkeit. :)
A diótortán szerencsére mindig van lehetőségem változtatni egy kicsit, szóval nem az van, hogy csakis azt a családi receptet süthetem meg neki, amit gyerekkora óta szeret, és ami egyébként fent van itt, a Sünisen is. Időközben lett egy újabb kedvence, a két évvel ezelőtti pekándiókrémes torta, ami nálam a csúcstartó. Azt kapta tőlem tavaly is, mert annyira szerettük mindannyian, hogy lemondtam az újítási igényemről. Most viszont csak piszkálta a fantáziámat az a fránya variálás, így a fent említett pekándiósat alapul véve alkottam meg ezt a mostanit. Ezúttal nem csak a krémbe, de a piskótába is belenyúltam (mármint ötletileg, nem csupán kanállal, lapáttal, mutatóujjal). Előbbi csak azért készült kókuszkrémből, mert a hűtőben várakozó UHT tej megpimpósodott (???), és nem volt kedvem eltekerni a boltba. A tészta egy másik szülinapi torta és a húsvéti torta kapcsán szuperül vizsgázott, ezért most is ezt a fajtát választottam, csak darált dióval dúsítva.
A piskóta kapcsán meg kell jegyeznem, hogy utólag kicsit felhúztam a szemöldökömet, mert a videós recept azt sugalmazta, mintha a sifon piskóta nem alapanyag használatában, hanem csak a készítési technikájában térne el a jól ismert piskótáétól. Nevezetesen abban, hogy a cukrot nem csupán tojássárgájával, hanem egész tojásokkal kell felhabosítani, és akkor már hívhatjuk is chiffon vagy sifon piskótának. Az, hogy víz, olaj és sütőpor (utóbbi szerintem simán elhagyható) is kell bele, nem tűnt újdonságnak, legfeljebb csak az, hogy a víznek forrónak kell lennie. És itt elkapott a gépszíj: elkezdtem utánajárni a klasszik és a sifon piskóta közötti különbségeknek, tudva azt, hogy a jól ismert piskóta kapcsán egyébként is vannak készítéstechnikai és alapanyagbeli eltérések. Ezeken végigrágva magam, végül lemondtam róla, hogy hosszabb elemzésbe bocsátkozzam a sifonról (arról inkább olvasd el ezt a részletes és érdekes bejegyzést).
Lényeg a lényeg: még ha nem is attól lesz sifon piskóta a piskóta, hogy milyen technikával készítjük, számomra konkrétan a piskótatészta kapcsán mindenképp újdonságnak hatott a cukrot egész tojásokkal kihabosítani, sőt forró (!) vizet adni hozzá. Egyébként az olaj és a víz egyidejű használatában van a kutya elásva, ez visz közelebb a különbségek megértéséhez. Tehát a klasszik piskóta és a sifon nagyon hasonlítanak egymásra, csak az utóbbi a folyadéknak és az olajnak (és talán egy kicsit a sütőpornak) köszönhetően légiesebb, puhább, szaftosabb és ruganyosabb. :) Szerintem sokan alapból is sifon piskótát sütnek, csak épp nem tudják, hogy az az. :D
Miután a fejemben kitisztult a kép, ennek tudatában kóstoltam meg ezt a tortát, és valóban éreztem a különbséget. A Kutyinyeknek viszont nem szükséges tudnia az efféle praktikákat, számára csak az a fontos, hogy finom legyen. :D Szerencsére a széles mosolya, amikor belekóstolt a tortájába, ezt támasztotta alá. :) A krém is pozitív értékelést kapott, és külön örültem neki, hogy megérezte azt a kis eltérést, hogy ezúttal kókusztejszínből készült. Valóban lehetett érezni a különbséget, az enyhe kis kókuszos ízt.
Boldog szülinapot, Kutyánszki!❤
A diótortán szerencsére mindig van lehetőségem változtatni egy kicsit, szóval nem az van, hogy csakis azt a családi receptet süthetem meg neki, amit gyerekkora óta szeret, és ami egyébként fent van itt, a Sünisen is. Időközben lett egy újabb kedvence, a két évvel ezelőtti pekándiókrémes torta, ami nálam a csúcstartó. Azt kapta tőlem tavaly is, mert annyira szerettük mindannyian, hogy lemondtam az újítási igényemről. Most viszont csak piszkálta a fantáziámat az a fránya variálás, így a fent említett pekándiósat alapul véve alkottam meg ezt a mostanit. Ezúttal nem csak a krémbe, de a piskótába is belenyúltam (mármint ötletileg, nem csupán kanállal, lapáttal, mutatóujjal). Előbbi csak azért készült kókuszkrémből, mert a hűtőben várakozó UHT tej megpimpósodott (???), és nem volt kedvem eltekerni a boltba. A tészta egy másik szülinapi torta és a húsvéti torta kapcsán szuperül vizsgázott, ezért most is ezt a fajtát választottam, csak darált dióval dúsítva.
A piskóta kapcsán meg kell jegyeznem, hogy utólag kicsit felhúztam a szemöldökömet, mert a videós recept azt sugalmazta, mintha a sifon piskóta nem alapanyag használatában, hanem csak a készítési technikájában térne el a jól ismert piskótáétól. Nevezetesen abban, hogy a cukrot nem csupán tojássárgájával, hanem egész tojásokkal kell felhabosítani, és akkor már hívhatjuk is chiffon vagy sifon piskótának. Az, hogy víz, olaj és sütőpor (utóbbi szerintem simán elhagyható) is kell bele, nem tűnt újdonságnak, legfeljebb csak az, hogy a víznek forrónak kell lennie. És itt elkapott a gépszíj: elkezdtem utánajárni a klasszik és a sifon piskóta közötti különbségeknek, tudva azt, hogy a jól ismert piskóta kapcsán egyébként is vannak készítéstechnikai és alapanyagbeli eltérések. Ezeken végigrágva magam, végül lemondtam róla, hogy hosszabb elemzésbe bocsátkozzam a sifonról (arról inkább olvasd el ezt a részletes és érdekes bejegyzést).
Lényeg a lényeg: még ha nem is attól lesz sifon piskóta a piskóta, hogy milyen technikával készítjük, számomra konkrétan a piskótatészta kapcsán mindenképp újdonságnak hatott a cukrot egész tojásokkal kihabosítani, sőt forró (!) vizet adni hozzá. Egyébként az olaj és a víz egyidejű használatában van a kutya elásva, ez visz közelebb a különbségek megértéséhez. Tehát a klasszik piskóta és a sifon nagyon hasonlítanak egymásra, csak az utóbbi a folyadéknak és az olajnak (és talán egy kicsit a sütőpornak) köszönhetően légiesebb, puhább, szaftosabb és ruganyosabb. :) Szerintem sokan alapból is sifon piskótát sütnek, csak épp nem tudják, hogy az az. :D
Miután a fejemben kitisztult a kép, ennek tudatában kóstoltam meg ezt a tortát, és valóban éreztem a különbséget. A Kutyinyeknek viszont nem szükséges tudnia az efféle praktikákat, számára csak az a fontos, hogy finom legyen. :D Szerencsére a széles mosolya, amikor belekóstolt a tortájába, ezt támasztotta alá. :) A krém is pozitív értékelést kapott, és külön örültem neki, hogy megérezte azt a kis eltérést, hogy ezúttal kókusztejszínből készült. Valóban lehetett érezni a különbséget, az enyhe kis kókuszos ízt.
Boldog szülinapot, Kutyánszki!❤
a piskótához:
4 nagy tojás
15 dkg porcukor
1 cs. Bourbon vaníliás cukor
15 dkg finomliszt
5 dkg pirított, darált dió
2,5 dkg étkezési kukoricakeményítő
4 g sütőpor
50 ml forró víz
40 ml napraforgóolaj
a diókrémhez:
5-6 dkg étkezési kukoricakeményítő
3 dl kókusztejszín
1,5 dl víz
12 dkg vaj
10 dkg porcukor
1 cs. Bourbon vaníliás cukor
10 dkg pirított, darált pekándió
1 kezeletlen citrom reszelt héja
a díszítéshez:
5 dkg ét-, tej- vagy fehér csokoládé
1 tk. napraforgóolaj
1-2 ek. darált dióbél
elkészítés:
- A pekándióból a teljes mennyiséget zsiradékmentes serpenyőben megpirítjuk, és miután kihűlt, ledaráljuk. 10 dkg darált dióhoz reszelt citromhéjat keverünk, a többit a keményítővel és a sütőporral együtt a liszthez vegyítjük.
- A piskótához a tojásokat a cukorral, vaníliás cukorral robotgéppel magas fokozaton jó 5 perc alatt habosra kavarjuk. Kisebb adagokban hozzáforgatjuk előbb a lisztkeveréket (robotgéppel nagyon alacsony fokozaton kevertem bele), majd folyamatos keverés mellett a forró vizet és az olajat.
- A tésztamasszát a sütőpapírral bélelt tortaformába öntjük, 3-4-szer a konyhapulthoz ütögetjük, hogy a légbuborékok egy része távozzon, és előmelegített sütőben megsütjük. A kész piskótát a félig kinyitott ajtajú sütőben hagyjuk 5-10 percet, majd tortarácsra tesszük, és a formában hagyjuk kihűlni.
- A krémhez a kókusztejszínt vízzel hígítjuk, hogy kókusztejet kapjunk. A keményítőt a porcukor felével lábasba szórjuk, csomómentesre keverjük egy kevés kókusztejjel, majd a többi tejet is hozzáöntjük. Közepes lángon pudingot főzünk belőle. Folpackkal letakarva hagyjuk kihűlni, majd alaposan átkeverjük.
- A puha vajat a többi porcukorral és a vaníliás porcukorral habosra kavarjuk és beledolgozzuk a reszelt citromhéjjal kevert, pirított darált diót és a kókusztejpudingot. Magas fokozaton 1 percig keverjük. A krémet 3 egyenlő részre osztjuk.
- A piskóta tetejét egyenesre vágjuk, 3 lapra szeljük és betöltjük a krémmel. A 3. adag krémmel körbekenjük a tortát, és egy keveset habzsákba töltve tetszés szerint kidíszítjük a torta tetejét, ill. megszórjuk darált dióval.
- A csokoládét az olajjal vízgőz fölött felolvasztjuk, majd nejlonzacskóba töltjük, aminek az egyik csücskére lyukat vágunk. Egy tálcára sütőpapírt teszünk, és a csokiból szívformákat rajzolunk rá. Dermedésig mélyhűtőbe tesszük.
- A csokiszívekkel körben kidekoráljuk a torta oldalát és a tetejét. Fogyasztásig hűtőbe tesszük.
sütési hőfok: 175°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 45 perc
Megjegyzés, tipp:
A keményítőből főzött, kicsit masszívabb kókuszkrémpuding a vajjal összeforgatva kissé ikrás lesz. Ezt kiküszöbölendő, először robotgéppel alaposan át kell keverni a pudingot, majd miután összeforgatjuk a kihabosított cukros vajjal, botmixerrel pár perc alatt teljesen csomómentesre dolgozzuk.
