BÚÉK! 2024

 

"Egy lépést kívánok Neked. Egy igazit. Ami nem csak az óévből visz át az újba. Mert ennél több kell. Nem elég évet váltani. Életet is kell. Ne csak az új évbe lépj most át. Hanem az új életbe. Az igaziba. A tiédbe."

 

Csitáry-Hock Tamás

Szőlős-diós sajttekercs

 

 

Idén karácsonyra készítettem életemben először sajttekercset; kétfélét, mert a Kutyafül nem szereti a főtt tojást. Hogy ne maradjon ki a jóból, egy egészen másfajta tölteléket is kifundáltam. Amikor másnap felszeltem, elém tárult a szép látvány, és mivel a végeit levágtam, ezért az ünnepi asztalra való feltálalást megelőzően meg tudtuk kóstolni, ellenőrizendő a minőséget. :D A sajtrolád átment a vizsgán – olyannyira, hogy szilveszterre újabb adagot készítettem, és mindenképpen le kellett fotóznom, hogy feltehessen ide is, hátha valaki kedvet kap hozzá. ;)
Mi nagyon szerettük, úgyhogy a jövőben egészen biztosan elmaradhatatlan kelléke lesz az ünnepeknek, akár karácsonyról, akár az év utolsó napjáról legyen is szó. :)

 

 
Hozzávalók 1 kis rúdhoz:

9 szelet lapkasajt
10 dkg ementáli sajt
10-15 dkg sertéssonka (nálam ez 3 nagy szelet Morva sonka – Pikok márka, Lidl)
1 doboz (125 g) natúr sajtkrém (nálam Philadelphia light)
2 dkg vaj
4 dkg mag nélküli szőlő (zöld és piros vegyesen is lehet)
3 dkg pekándió vagy dió (esetleg pisztácia, akinek van mit a tejbe aprítani :D)
őrölt fekete bors
só
kevés növényi olaj

elkészítés:

1. A töltelékhez a megmosott, leszárított szőlőszemeket karikára szeljük vagy felaprítjuk. A diót durvára vágjuk, zsiradékmentes serpenyőben megpirítjuk, kihűtjük.
2. A krémsajtot kikeverjük a puha vajjal, őrölt borssal ízesítjük, majd hozzáforgatjuk a szőlőt és a pirított diót. 30 percre hűtőbe tesszük.
3. Egy gáztepsit kibélelünk sütőpapírral, és vékonyan átkenjük olajjal. A sajtlapocskákat – egymással kissé fedésben – ráfektetjük úgy, hogy a függőleges és a vízszintes sorokhoz is 3-3 sajtot használunk fel.
4. Egyenletesen megszórjuk reszelt sajttal, és 180°C-ra előmelegített sütőben 3 perc alatt megolvasztjuk.
5. A tepsit kivesszük a sütőből, egymással fedésben rögtön elrendezzük rajta a sonkaszeleteket, és rácsra téve hagyjuk kihűlni. (Ne hűtsük ki túlzottan, mert akkor nem lehet majd szépen feltekerni!)
6. A krémsajtos keveréket megsózzuk, átkeverjük, (rúd alakban) a sonkás-sajtos alap hosszabbik szélére halmozzuk, és a sütőpapír segítségével szorosan felgöngyöljük. A rudat folpackba tekerjük, a végeket összesodorjuk*, és hűtőbe téve hagyjuk megdermedni.

Megjegyzés:

• Sonkája válogatja, hogy hány szelet (ill. hány deka) kell a sajttekercshez. Én a 2. alkalommal ugyanúgy Pikok márkájút használtam, de nem óriásszeletes Morva-, hanem főtt, füstölt sertéssonkát, amiből 6 szelet kellett. Volt rajta egy kis kövérje, de azt levágtam róla. Így 15 dkg volt.
• *Amikor a rolád két végén a folpackot az ujjaink közé fogjuk, közben formázni is tudjuk a sajtot. Ezt úgy kivitelezzük, hogy az ujjaink között összecsippentve tartjuk a folpack végeit, és a munkalapra fektetett tekercset magunk felé görgetjük, ilyen módon tömörítve és simára formázva azt.
• Felszeleteléskor fontos, hogy ne nyomjuk bele a kés élét a sajttekercsbe, mert könnyen benyomódik, és oda lesz a szép forma. Igyekezzünk a kést magunk felé húzni, és lefelé éppen csak egy kicsit nyomni. Ezután emeljük ki a kést a vájatból, majd újra illesszük bele, és a kést ismét húzzuk magunk felé, kissé lefelé is nyomva. Így szépen fokozatosan teljesen át tudjuk vágni a rudat.

 

A Szeretet ünnepére...

 

ALAPHITEM

Még mindig, s örökké bizton hiszem,
hogy a Karácsonyfát
a Jézuska hozza;
mi őrzi gyermekségem
tántorítatlan hitben.



Szenti Ferenc – NEGYEDIK c. verseskötet
Hmvhely, 2021. dec. 14.

 

 

Marcipános-diós dombocska

 

 

 

Ez a roppanósan omlós tésztájú töltött süti annyira ízlett nekem (Anya pedig egyenesen imádta!), hogy rövid időn belül muszáj volt kétszer is megsütnöm. Ám a második alkalommal egy hangyabokányit változtattam rajta – kicsivel több vaj került bele –, ami annyiból rossz ötletnek bizonyult, hogy a tésztamasszát sokáig kellett hűteni, majd pedig a sütéstől odalett a szinte teljes gömbforma. Így aztán a korábbi névadási szándékomnak is lőttek. Legalábbis az első sütés eredménye még marcipános-diós gömb néven futott. Persze, elkészíthettem volna harmadjára is – a hozzávalók aránya kapcsán visszatérve az eredeti verzióhoz –, de mivel alapból szívesen kísérletezem a sütikkel, és ritkán csinálom meg kétszer (pláne háromszor!) ugyanazt, ezért úgy döntöttem, ez most így marad: dombocskához hasonlatosan. Viszont az alábbi receptben az eredetileg kigondolt mennyiségeket adtam meg, reménykedve abban, hogy aki elkészíti, annak (azon túl, hogy az ízével elégedett lesz) megadatik a gömbölyded forma, ahogyan először nekem is.
Szerintem ez a süti abszolút illik az adventhez, karácsonyhoz, hiszen egyrészt mutatós, másrészt a hozzávalóknak köszönhetően igazán finom és ünnep-illatú. :)

 

Hozzávalók 16 darabhoz:

15 dkg finomliszt
1,5 dkg étkezési kukoricakeményítő
1,5 dkg holland kakaópor
15 dkg vaj
6 dkg porcukor
1 cs. Bourbon vaníliás cukor
7 dkg dióbél
1 ½ bio narancs reszelt héja
8 dkg marcipánmassza
8-9 dkg ét- és tejcsokoládé vegyesen
1 tk. kókuszzsír

elkészítés:

1. A marcipánból meggyszem nagyságú (5 g-os) golyókat gömbölygetünk. A diót apróra vágjuk. A narancsok héját lereszeljük.
2. A puha vajat a kétféle porcukorral habosra kavarjuk, a reszelt narancshéj nagy részével ízesítjük (a többit félretesszük a díszítéshez), majd beleszitáljuk a keményítővel, kakaóporral vegyített lisztet, és hozzáadunk 6 dkg aprított diót. Alaposan összekeverjük. (A lágy masszát hűtőbe tesszük annyi időre, hogy formázható állagú legyen.)
3. A tésztából diónyi méretű labdacsokat készítünk, ellapítjuk, és a közepükre helyezünk egy-egy marcipángolyót. A tésztát összedolgozzuk fölöttük, és mindegyiket gömbölyűre formázzuk. A töltött golyóbisokat deszkára sorakoztatjuk, és letakarva 1 órára mélyhűtőbe tesszük.
4. A sütiket sütőpapírral bélelt tepsire rendezzük, és előmelegített sütőben megsütjük. Tortarácsra szedve hagyjuk kihűlni.
5. A kétféle csokoládét felaprítjuk, a kókuszzsírral együtt gőz fölött felolvasztjuk, majd megmártjuk benne a sütiket. Dermedésig hűtőbe tesszük.
6. A csokis gömböket becsíkozzuk a megmaradt, újra felolvasztott csokoládéval, és megszórjuk a félretett aprított dióval, reszelt narancshéjjal.

sütési hőfok: 180°C
sütési mód: alul-felül sütés (középső sín)
sütési idő: kb. 20 perc

Tipp:

Célszerű gumikesztyűben dolgozni a masszával, mert kissé maszatol.

Rugelach (csokoládés-diós-narancsos)

 

 

 

Úgy tűnik, idén adventkor nálam az aprósütemények kerülnek előtérbe, ami nem is baj, mert én jellemzően szeletes süteményeket, tortákat készítek. Pedig a falatnyi édességek igazán cukik és mutatósak tudnak lenni. Ráadásul, ha az ünnepekre többfélét is készítünk, akkor kedvünkre válogathatunk közülük, és hol ilyet, hol olyat kapkodhatunk ki a tálból. :D Míg egy torta- vagy süteményszelet mennyiségre mégis csak több, és némelyik annyira tömény, hogy sokszor bőven elég belőle egyetlen szelet. Persze, ennek ellenére gyakran előfordul, hogy mégis ácsingózva sandítunk egy második szelet irányába, de már képtelenek vagyunk megbirkózni vele.
Szóval a különféle fajtájú, állagú és ízesítésű aprósütik közül, a méretüknek hála, többet is bekebelezhetünk, és miénk az élmény, hogy egymás után sokfélét kóstolhattunk. :)
Rugelachot már csináltam egyszer évekkel ezelőtt, de borzalmas eredménnyel: sütés közben gyakorlatilag szétfolyt. Tudtam, hogy egyszer újra nekifogok, és akkor majd jobban odafigyelek. Most, évekkel később tényleg nagyon koncentráltam! :D
A lengyel eredetű rugelach egyébként hagyományosan élesztővel és tejföllel készül, de mára egyszerűsödött a receptje: az élesztőmentes tésztába többnyire krémsajtot tesznek. Erre a sütire is igaz, hogy ahány ház, annyi szokás, így azt sem kövezhetik meg, aki krémsajt helyett mascarponét használ. Sőt, a kifli tölteléke is sokféle lehet.
Nálam ez az alábbi rugelach recept abszolút jól működött, és a magam szájíze szerint alakított töltelék is jól vizsgázott. Már csak azért is, mert a mostani narancsmániámnak köszönhetően ez a süti sem szenved hiányt belőle. :D Szerintem igazán jó ötletnek bizonyult ezzel is bővíteni az aprósütis repertoáromat. :)

 

Hozzávalók 24 darabhoz:

a tésztához:
25 dkg finomliszt
18 dkg vaj
15 dkg mascarpone vagy Philadelphia krémsajt
8 dkg porcukor
1 mk. só

a töltelékhez:
10 dkg étcsokoládé
4 dkg vaj
3 dkg porcukor
10 dkg dióbél
6 dkg kandírozott narancshéj
1 bio narancs reszelt héja

a kenéshez:
1 tojássárgája
1 ek. tej

a narancsos sziruphoz:
3 ek. frissen facsart, átszűrt narancslé
2 ek. cukor

elkészítés:

1. A lisztet elvegyítjük a porcukorral, a sóval, és összemorzsoljuk a felkockázott, hideg vajjal. Kézi mixerrel beledolgozzuk a mascarponét, majd a tésztát enyhén lisztezett munkalapon gyors mozdulatokkal sima felületű tésztává gyúrjuk.
2. Kettévesszük, mindkettőt gömbölyűre formázzuk, majd ellapítjuk, és folpackba csomagolva 30-60 percre hűtőbe tesszük.
3. Amíg a tészta pihen, a felaprított csokoládét a puha vajjal és a porcukorral vízgőz fölött felolvasztjuk. Félretesszük hűlni.
4. A diót ledaráljuk (ha késes aprítóval dolgozunk, hagyhatjuk kicsit darabosabbra), és belereszeljük a narancshéjat.
5. A sziruphoz a narancslét a cukorral tejkiöntőbe tesszük, és szirup állagúra forraljuk. Hagyjuk kihűlni.
6. Az egyik tésztadarabot gyors mozdulatokkal kicsit átgyúrjuk (hogy nyújtás közben a széle ne repedezzen), majd gömbölyűre formázzuk, és lisztezett munkalapon 30 cm átmérőjű körlapra nyújtjuk.
7. Megkenjük a csokoládé felével, és rászórjuk a fele mennyiségű darált diót, valamint a kandírozott narancshéjat. A tésztalapot pizzavágóval 12 cikkre szeljük, és mindegyiket felgöngyöljük. Ugyanígy járunk el a másik tésztával is.
8. A kis kifliket sütőpapírral bélelt tepsikre sorakoztatjuk, a tetejüket lekenjük tejjel kevert tojássárgájával, és előmelegített sütőben egymás után megsütjük.
9. A még forró kifliket megkenjük narancsos sziruppal, tortarácsra szedjük, és így hagyjuk kihűlni.

sütési hőfok: 190°C
sütési mód: alul-felül sütés (középső sín)
sütési idő: kb. 18 perc

Tipp:

A diót és a kandírozott narancsot célszerű úgy rászórni a csokival megkent tésztára, hogy a kör közepét szabadon hagyjuk, mert a kiflik csücskénél jobb, ha nincs töltelék, így ui. feltekeréskor nem potyog ki belőle.
A feltekert kifliket sütés előtt célszerű annyi időre hűtőbe tenni, hogy egy kicsit visszadermedjenek.

Ebből a tésztamennyiségből 32 db rugelachot is készíthetünk.

Megjegyzés:

Mivel én gyors egymásutánban készítettem a két tepsi kiflit, ezért a 2. adagra „hűtőzés” helyett nyújtáskor rányitottam az ablakot, és a betóduló hideg levegő a formázás ideje alatt végig hűvösen tartotta a tésztát. :D
Az első tepsi kiflit sajnos nem hűtöttem vissza, ráadásul csak 180°C-on sütöttem (kereken 20 percig). Emiatt az kicsit alacsonyabb lett, és a színük sem volt olyan egyöntetűen aranybarna. Szóval megéri hűteni, majd magasabb hőfokon sütni. :)

Én a 2. alkalommal kevesebb vajat (15 dkg-ot) használtam, és az eredmény ugyanolyan finom lett.

 

Hógolyócska

 

 

 

Egy német receptgyűjtő oldalon találtam rá erre a sütire is, aztán rádöbbentem, hogy tavaly sütöttem már ehhez hasonló hozzávalókból édességet. Annak viszont – a formáján túl – a készítési módja eltért eme golyócskának az eredeti verziójától. Ez persze nem jelentett akadályt, úgyhogy ki is próbáltam a receptet. Bár az eredménnyel, vagyis a kész golyóbisokkal 80%-ban elégedett voltam, de a „gyártási” folyamat kapcsán nekem 1-2 mozzanat nem volt szimpatikus. A massza hozzávalóinak összekeverése ui. nagyon le volt egyszerűsítve, emiatt meglehetősen nehezen lehetett kezelni, valamint a hosszú főzési időt is marhaságnak tartottam. A recepthez mellékelt fotó pedig némileg más külleműnek mutatta ezt az édességet – egyértelműen kitűnt, hogy a leírást követve, sosem néznének ki úgy, ahogyan a képen.
Elhatároztam, hogy „kijavítom” a hibákat, hátha valami jobb kerekedik ki belőle. A következő próbálkozáskor tehát mentem a saját fejem után, pontosabban a tavaly már bevált egyneműsítési technikát alkalmaztam, és lám, így már minden klappolt. :) Menet közben megbolondítottam reszelt narancshéjjal, továbbá utolsó lépésként megforgattam kókuszreszelékben is, hogy a kissé borzas jellege meglegyen. Ezekkel a kis változtatásokkal szerintem sikerült megszereznem azt a bizonyos hiányzó 20%-ot. :D A narancs aromája kifejezetten kellemessé teszi, és ellensúlyozza is a kókusz töménységét. Szerintem ajándéknak is szuper. ;)

 

Hozzávalók 30 darabhoz:

12 dkg kókuszreszelék + kb. 2 dkg a forgatáshoz
7 dkg porcukor + a forgatáshoz
1 cs. Bourbon vaníliás cukor
2 tojásfehérje (kb. 70 g)
1 ek. (3 dkg) almapüré
1 bio narancs reszelt héja

elkészítés:

1. A tojásfehérjét habbá verjük, robotgéppel hozzákeverjük a porcukrot, a vaníliás cukrot, kókuszreszeléket, almapürét, és átkanalazzuk egy fém tálba. Vízgőz fölé állítjuk, és kevergetve, kb. 3 perc alatt ragacsos masszává főzzük.
2. Hozzádolgozzuk a reszelt narancshéjat, majd a masszából nedves kézzel cseresznyeszem nagyságú golyócskákat gömbölygetünk, és megforgatjuk kókuszreszelékben.
3. Sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatjuk, és előmelegített sütőben épp csak addig sütjük, hogy az aljuk és a tetejük egy kis színt kapjon. (A középső sínről félidőben egyel feljebb tesszük a tepsit.)
4. A sütiket még forrón megforgatjuk porcukorban, és így hagyjuk kihűlni.

sütési hőfok: 180°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 13 perc

Megjegyzés:

Én a forgatáshoz a porcukrot magasabb falú, nagyobb átmérőjű dobozba/tálba szórtam, így egyszerre több golyócskát tudtam megforgatni benne.

 

 

 

Pudingos keksz mogyorókrémmel töltve

 

 

Juhuhuhúúújjj, ez naaagyon omlóóóóf! – kiáltottam fel, amikor beleharaptam ebbe a sütibe. :D Közben más is eszembe jutott, de azt itt nem merem leírni, hátha valakinek bántaná a lelki világát. Lényeg az, hogy a fülnek nem éppen kellemes hangzású (az élőlények szaporodáskori állapotára utaló) apai szólásmondás hagyta el a számat az első falat kóstolásakor. :D
Ez a süti küllemre a baci di dama nevű olasz sütit juttatja eszembe, amit egyszer megsütöttem ugyan, de a róla készült képek nem sikerültek, aztán pedig jól ráfelejtettem, és nem csináltam meg újra. Helyette – évekkel később – előhozakodom ezzel a tényleg szuper finom töltött keksszel, aminek a tésztáját a pudingpor teszi különösen omlóssá (vagyis igazából a kukoricakeményítő). Mogyorókrémet nem muszáj tölteni bele, anélkül is élvezhető, de hát ugyebár én mindent turbózok. :D Egyszerűen elkészíthető, mégis ünnepi kekszet kreálhatunk belőle. ;)

 

Hozzávalók 15 darabhoz:

15 dkg vaj
5-6 dkg cukor
2 cs. vaníliás cukor
1 bio citrom vagy ½ narancs reszelt héja
15 dkg finomliszt
1 ½ cs. (60 g) vaníliaízű pudingpor (főzős)
kb. 15 dkg mogyorókrém (pl. Nutoka – Aldi)
porcukor vagy kakaópor a szóráshoz

elkészítés:

1. A cukrot a vaníliás cukorral ledaráljuk, a citrushéjjal együtt a puha vajhoz adjuk, és habosra kavarjuk. Hozzászitáljuk a pudingporral vegyített lisztet, és robotgéppel alacsony fokozaton összedolgozzuk. A tésztát gömbölyűre formázzuk, ellapítjuk, és folpackba csomagolva 1 órára hűtőbe tesszük.
2. A tésztából 30 db kis golyócskát formázunk, és sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatjuk. A golyóbisokat lisztbe mártott villával kissé lenyomjuk (a villát közben billentve, hogy ne legyenek túl mélyek az árkok).
3. A tepsit előmelegített sütőbe toljuk, és a kekszeket halvány színűre sütjük. Tortarácsra szedve hagyjuk kihűlni.
4. A kekszek felének a közepére mokkáskanálnyi mogyorókrémet pöttyintük, ráhelyezünk egy üres kekszet, és kissé összenyomjuk. Fedeles dobozba rendezzük, és dermedésig hűtőbe tesszük. Porcukorral vagy kakaóporral hintve kínáljuk.

sütési hőfok: 180°C
sütési mód: alul-felül sütés (középső sín)
sütési idő: kb. 13 perc

 

 

Hóbucka

 

 

 

Advent 1. vasárnapja van, itt az ideje tél-kompatibilis receptekkel előrukkolni! Nem mintha pisztolyt szorítanának a fejemhez, hogy ezt tegyem, de a belső kényszer legalább ilyen erőteljes hatású. :D
Ez a süti egy, a neten elém került receptből lett pöttyet átdolgozva (a találékonyságomat ui. most inkább a platánlevelek hatékony és gyors összegyűjtési technikájának kitalálására tartalékoltam), és mivel rekord sebességgel pusztítottuk el, egyértelmű volt, hogy a sikeressége okod ad a nagy (?) plénum előtt való mutogatásra. Úgyhogy itten vagyon ez a fincsiség, aminek az elnevezésén egyébként sokat gondolkodtam, a labdaformától ui. igen messze áll. Így lett belőle hóbucka. :D
Mindenképp ajánlom kipróbálásra, mert azon túl, hogy baromira eteti magát, a tetejébe még pofon egyszerű is az elkészítése. ;)

 

Hozzávalók 16 darabhoz:

15 dkg finomliszt
1,5 dkg (1 púpozott ek.) étkezési kukoricakeményítő
14 dkg vaj
6 dkg porcukor + a forgatáshoz
1 tk. vanília paszta
6 dkg pisztácia és kesudió vegyesen (vagy más olajos mag, pl. mandula)
6 dkg aszalt vörös áfonya (vagy más aszalt gyümölcs, pl. aranymazsola, kajszibarack)

elkészítés:

1. A puha vajat a porcukorral kihabosítjuk, majd hozzákeverjük a vaníliakivonatot és a keményítővel vegyített, átszitált lisztet.
2. Az áfonyát és a magvakat felaprítjuk, a masszához forgatjuk, és diónyi méretű golyókat formázunk belőle. Deszkára rendezzük, folpackkal letakarjuk, 1 órára fagyasztóba tesszük.
3. A golyóbisokat sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatjuk, és előmelegített sütőben megsütjük.
4. A kész süteményeket még forrón megforgatjuk az átszitált porcukorban, és miután kihűltek, újra megforgatjuk benne.

sütési hőfok: 180°C
sütési mód: alul-felül sütés (középső sín)
sütési idő: kb. 20 perc

 

 

Ötlet: innen

Párizsi csók

 

 

 

A neten találtam rá erre a párizsi csúcs vagy Tátra csúcs néven futó sütire, és gondoltam, ha valamikor durva csokiéhségben szenvednék, akkor majd elkészítem. Nem is kellett sokat várni a pillanatra. :D
Egyébként számomra ez az édesség mind kinézetre, mind az elnevezését tekintve, totálisan ismeretlen volt, sosem láttam ilyet cukrászdában, pedig állítólag nagyon ismert. Úgyhogy annál inkább ki akartam próbálni.
Persze, a fenti elnevezéssel többféle recept kering a világhálón (linzer vagy akár piskóta alappal), de amelyiket először elkészítettem, azzal több szempontból sem voltam megelégedve. A krém kapcsán az iszonyú sok vaj ui. számomra elrettentő, még ha alapból annyira töménynek is kell lennie. Attól függetlenül, hogy abszolút használható volt az a bizonyos első krém, én mégis szívesebben hozakodtam volna elő egy olyan változattal, ami kapcsán egy hangyányival kisebb lelkifurdalásunk lesz a bekebelezett vajmennyiséget tekintve. Így hát saját magam fundáltam ki egy olyan párizsi krémet, amiben a hozzávalók aránya számomra szimpatikusabb. :) A korábbiból pedig a nálunk dolgozó kőművesbrigádnak gyártottam hasonló desszertet. Szerencsére, ők – a kemény munka után – nem szégyenkeztek annyi vajat magukévá tenni. :D
Az én párizsi csúcsom szándékosan nem lett olyan magasra tornyozott, mert még ez a jóval kevesebb vajjal készült krém is elég masszív, szóval szerintem a tésztakorongokra kisebb mennyiség is bőven elegendő belőle. Sőt, az alacsonysága és a formája miatt is inkább csóknak neveztem el. Plusz, én nem mártóztattam meg őket teljesen a csokiban, mert szerettem volna, ha a krém szép mintázata nem tűnne el a bevonat alatt.
A csokiimádókat ezzel a süteménnyel levehetjük a lábukról. ;) Én is így jártam vele, ezért most 4 helyett 6 fotó került a bejegyzésbe… bocsesz! :D

 

 

Hozzávalók 47 darabhoz:

a párizsi krémhez:
10 dkg étcsokoládé (az enyém 56%-os)
10 dkg mogyorókrém (pl. Nutoka – Aldi)
2,5 dl habtejszín
6 dkg kristálycukor
1,5 dkg holland kakaópor
1 vaníliarúd (vagy 2 cs. vaníliás cukor, de akkor csökkentsük a kristálycukor mennyiségét)
6 dkg vaj

a tésztához:
10 dkg finomliszt
5 dkg darált mogyoró vagy mandula
8 dkg vaj
5 dkg kristálycukor
¼ mk. sütőpor
egy kis csipet só
1 tojássárgája

a bevonáshoz:
12 dkg tej- és étcsokoládé vegyesen (nálam 2/3:1/3 arányban a tejcsoki javára)
1 dkg kókuszzsír

elkészítés:

1. A krémhez a cukrot lábasba szórjuk, hozzáadjuk a vanília kikapart magjait, és felöntjük a tejszínnel. Forrástól számítva, gyakori keverés mellett, közepes lángon kb. 5 percig főzzük.
2. A kis darabokra vágott csokoládét, a puha vajjal és az átszitált kakaóporral együtt fém tálba tesszük, és ráöntjük a forró édes tejszínt. Néhány másodpercig állni hagyjuk, majd csomómentesre keverjük. Ha langyosra hűlt, beledolgozzuk a mogyorókrémet. Folpackkal lefedve, 2-3 órára hűtőbe tesszük.
3. Közben a tésztához a darált mogyoróval, cukorral, sóval, sütőporral vegyített lisztet elmorzsoljuk a felkockázott, hideg vajjal, majd a tojássárgáját is hozzáadva, sima felületű tésztává gyúrjuk. Folpackba csomagolva, 1 órára hűtőbe tesszük. (Én rögtön kinyújtottam, kiszaggattam, és deszkára sorakoztatva tettem be a hűtőbe.)
4. A lehűtött tésztát kissé átgyúrjuk, majd lisztezett felületen 3 mm vékony körlapra nyújtjuk, és 3-4 cm átmérőjű pogácsaszaggatóval köröket szúrunk ki belőle. (Nekem 3,5 cm-es kiszúróval 47 db lett.)
5. A körlapocskákat sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatjuk, és előmelegített sütőben világos színűre sütjük. Tortarácsra szedve hagyjuk kihűlni.
6. A bevonáshoz a kétféle csokoládét a kókuszzsírral fém tálba tesszük, és vízgőz fölött felolvasztjuk.
7. A linzerekre kevés olvasztott csokoládét pöttyintünk, körkörösen kissé elkenjük rajtuk, és hűtőbe téve hagyjuk megdermedni.
8. A csokoládékrémet robotgéppel magas fokozaton habosra kavarjuk, majd csillagcsővel ellátott habzsákba töltjük, és kis tornyokat nyomunk belőle a csokis linzerkarikákra. A sütiket 2 kisebb deszkára rendezzük, és 1-2 órára mélyhűtőbe tesszük.
9. A linzereket kivesszük a fagyasztóból (egyszerre csak a felét), és gyors mozdulatokkal, de óvatosan épp csak belemártjuk a csokoládéba. A fölösleget hagyjuk lecsorogni. (Ha közben visszadermedne a csoki, melegítsük újra.)
10. A tetejüket cukorgyöngyökkel díszítjük, majd deszkára sorakoztatjuk, és hűtőbe téve hagyjuk megdermedni. A kész süteményeket kínálótálra rendezzük.

sütési hőfok: 180°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 10 perc

Megjegyzés:

Nekem kimaradt egy kis krém, a pici tésztakorongokra a nagyobb méretű csillagcsőből ui. nem lett volna szép csigavonalban feltornyozni a krémet. Aki viszont a magasabbra csúcsozás érdekében az összes krémet fel szeretné használni, az dolgozzon kisebb átmérőjű csillag- vagy sima csővel. De az is jó megoldás, ha kicsivel több tésztát süttök. ;)

 

 

Almás linzertorta borkrémmel, téli fűszerekkel

...avagy süteménybe zárt forralt bor

 

 

Ezt az egyszerű, de mutatós sütit már harmadjára sütöm, annyira ízlik nekünk. Igaz, elsőre vaníliakrémmel készítettem, de úgy éreztem, illene hozzá a fehérborból főzött krém is. Nem lőttem mellé, a bor fanyarsága kellemesen ellensúlyozza az alma édességét. A télies karakterű fűszerektől csak úgy illatozott az egész ház! Melengető őszi-téli desszert ez, a maga egyszerűségében tökéletes – Anya szerint is, aki ezt a tortát rendelte tőlem a szülinapjára, ami épp ma van.

♥

Hozzávalók 24 cm-es sütőformához:

a tésztához:
23 dkg finomliszt
13 dkg vaj
9 dkg kristálycukor
1 tojás
1 kezeletlen citrom reszelt héja
egy csipet só
½ mk. sütőpor

a borkrémhez:
2 dl tej
1,5 dl száraz vagy félédes fehérbor (esetleg almás cider vagy almalé; én Cserszegi fűszeres fehérbort használtam)
2 tojássárgája
6 dkg cukor
2,5 dkg étkezési kukoricakeményítő
1 tk. vanília paszta vagy 1 vaníliarúd kikapart magjai
1 kezeletlen citrom reszelt héja

az almatöltelékhez:
4 alma (Golden a legjobb, de lehet valamilyen savanykás almával vegyesen is)
2 csapott ek. finomítatlan nádcukor
1 csapott tk. őrölt fahéj
1 mk. őrölt gyömbér
¼ mk. őrölt szegfűszeg
késhegynyi őrölt szerecsendió
½ citrom leve
1 ek. zsemle- vagy kekszmorzsa

elkészítés:

1. A tésztához a cukorral, sóval, sütőporral, reszelt citromhéjjal vegyített lisztet elmorzsoljuk a felkockázott, hideg vajjal, és a tojást is hozzáadva, gyors mozdulatokkal sima felületű tésztává gyúrjuk.
2. A tésztát enyhén lisztezett munkalapon rögtön kinyújtjuk, kibéleljük vele a piteformát, és az alját villával körkörösen megszurkáljuk. Nejlonzacskóba húzva 1 órára hűtőbe tesszük. (Akinek úgy szimpatikusabb, előbb hűtse le a tésztát, majd gyúrja át kicsit, és utána nyújtsa ki.)
3. A borkrémhez a keményítőt a cukorral lábasba szórjuk, hozzáadjuk a tojássárgákat, a vaníliapasztát, és a bort fokozatosan adagolva hozzá, csomómentesre keverjük.
4. Belereszeljük a citromhéjat, és állandó keverés mellett, vékony sugárban hozzácsorgatjuk a felhevített tejet. Kis lángon, folyamatosan kevergetve, lágy krémmé főzzük. Folpackkal letakarva, teljesen kihűtjük.
5. Az almákat meghámozzuk, négyfelé vágjuk, és a magházat kivesszük. Mindegyik darabot további 3-3 cikkre szeljük (így almánként 12 cikket kapunk). Tálba tesszük, meglocsoljuk a citromlével, és alaposan átforgatjuk.
6. A tésztát behintjük morzsával, és óvatosan rásimítjuk az előzőleg alaposan átkevert krémet. Kívül körkörösen, belül pedig tetszés szerint elrendezzük rajta az almacikkeket, és megszórjuk a fűszeres cukorral.
7. Előmelegített sütőben megsütjük, még forrón kiügyeskedjük a kivehető aljú piteformából, és tortarácsra téve hagyjuk teljesen kihűlni.

sütési hőfok: 180°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 35-40 perc

Megjegyzés:

A dekorálástól függően még több vagy akár kevesebb almára lehet szükségünk. Az enyémek kb. 120 grammosak voltak.

 

 

Szőlős-kecskesajtos borkorcsolya

 

 

 

A minap úgy elszaladt az idő a reggel és a délidő között, hogy amikor végre eszméltem, hogy ebédet kéne gyártani, nagy hirtelen semmit sem tudtam kitalálni, tésztát pedig nem akartam főzni. Hogy, hogy nem, előző napról maradt még kemény két darab túrófasírt, de azzal nem laktunk volna jól. Aztán eszembe jutott az október elején vásárolt házi kecskesajt, hogy abból micsoda pazar ebédet rittyenthetnék. :D Úgyhogy gyorsan ki is bontottam az egyiket, és felkockázva, az imádott nagy szemű szőlővel katonasorba állítva, nyársra húztam, majd megfürdettem az alább közölt öntetben, és – a fotó, ill. az esztétikus tálalás kedvéért – a kis nyársakat jégsalátára rendeztem. Ez így, borkorcsolyának vagy előételnek már kerek egész lenne, de nekem laktató ebédre volt szükségem. Igaz, ez utóbbi szándék valahol félúton újra elfelejtődött, és azon kaptam magam, hogy fotóháttereket válogatok. :D Aztán itt leragadva megszülettek ezek a képek. Mígnem ¾ 12-kor újra eszméltem, és a fagyóban lévő zsemléből gyorsan kiolvasztottam párat. Azokat olívaolajon megpirítva kínáltam a nyársakhoz, a kevéske újramelegített túrófasírttal megfejelve. Szóval nekünk ez most az ebédünk lett, de másnak tényleg lehet borkorcsolya – az egyébként is jobban hangzik. :D

 

Hozzávalók 16 darabhoz:

32 szem mag nélküli piros és zöld szőlő
kb. 15 dkg házi kecskesajt
1 kis csokor petrezselyemzöldje
3 ek. extra szűz olívaolaj
2 ek. fehérborecet
1 ek. balzsamecet
1 mk. vöröshagyma granulátum
késhegynyi tört jalapeño és habanero csili vegyesen
2 marék jég- vagy fodros saláta a tálaláshoz

elkészítés:

1. Az öntethez a petrezselymet felaprítjuk, és alaposan elkeverjük a vöröshagyma granulátummal, a csilivel, a kétféle ecettel, valamint az olívaolajjal. Félretesszük.
2. A salátát összetépkedjük, és elosztjuk két tányéron. A szőlőt megmossuk, leszárítjuk.
3. A kecskesajtot nagyobb kockákra daraboljuk, és a szőlővel felváltva, óvatosan nyársra szúrjuk úgy, hogy minden nyárson 2-2 szőlőszem és sajtkocka legyen. (A kecskesajt törékeny, ezért óvatosan dolgozzunk vele.)
4. A nyársakat egyenként megforgatjuk az öntetben (kanállal kicsit rásegíthetünk), majd elrendezzük a két tányérra halmozott salátán. Előételnek, vagy fehérbor mellé borkorcsolyaként kínáljuk.

Tipp:

• A megmaradt öntetet összeforgathatjuk a salátával, és így rendezzük el rajta a nyársakat.
• Ha salátaként szeretnénk fogyasztani, és nincs kedvünk szórakozni a nyársakkal, akkor csak simán csak keverjük össze a felkockázott kecskesajtot és a (felezett) szőlőszemeket a jég- vagy fodros salátával.
• A kecskesajt törékenysége miatt mindenképp olyan nyársat használjunk, amilyen a képeken is látható, azaz kifejezetten vékony és lapos fajtát; de a hústű is megteszi. ;)

 

 

Fahéjas almakrémtorta

...születésnapi merengő
 

 

 

Egy ideje nem szeretem észben tartani, hány éves vagyok, sőt újabban tényleg utána kell számolnom. :D Nyilván részben a (remélhetőleg egészséges) hiúság az oka, amit jobbról-balról örököltem.
Bár, azt szokták mondani, el kell fogadnunk az öregedés tényét, hiszen a folyamat visszafordíthatatlan, és az itt-ott felbukkanó és mélyülő ráncok, ill. a lefelé törekvő arcél akár meg is szépítheti az embert. Hát, a fene tudja, én nem látom magamat bájosabbnak tőlük, de persze értem a fenti filozofálásban rejlő igazságot, és a ráncok, valamint az érett tekintet mögötti tapasztalat fontosságát, szépítő erejét.
Úgy gondolom, mindenkiben él önmagáról egy kép, amit általában olyan 17 éves korunktól kezdve tartunk megszokottnak. Az évek hosszú sora alatt, amikor csak a tükörbe nézünk, szerencsés esetben elégedetten konstatálhatjuk, hogy a látott arcmás még mindig egyezik azzal, amit a külcsín kapcsán magunkról elraktároztunk. Amikor azonban ez az ábrázat észrevehetően elkezd változni, eltérni, vagyis nem olyannak lenni, amilyen én az agyamban (tükör nélkül) vagyok, akkor kibontakozik valamiféle meghasonlottság-érzés. Azoknak, akik személyesen ismernek, és azt mondják, nem változtam semmit, ezúton üzenem, hogy köszi, cukik vagytok, de én akkor is látom! A régi fotóimmal való összehasonlítás alapján pedig tényleg egyértelmű a változás. – A megszokott fejem épp mostantól kezd számomra idegenebbnek hatni, és ezt az újat meg kell tanulnom elfogadni – pláne azt, amivé még ez a mostani is lesz –, mert az orvosi szike vagy a befecskendezett méreg nem a barátom.
Persze, vannak szerencsésebbek, mint ahogyan eddig én is, akinek nem csak az anyukáját, hanem engem is általában min. 10 évvel gondolnak kevesebbnek. Én meg, ezen felbuzdulva, nagy vigyorral a képemen rendre közlöm, hogy valójában hány éves is vagyok, hozzátéve hogy kozmetikushoz sem járok. Valamiféle perverz örömöt érzek, látva az emberek elkerekedő szemét és száját. :D
A jó genetikai adottságok és a fiatalos lelkület (egyenlő: dinnyeség :D) együtt ui. sokat képes lefaragni a valódi életkorunkból, sőt az egészséges életmód (helyes étkezés és testmozgás) bizonyítottan ténylegesen csökkenti is a biológiai korunkat. Én épp nemrég számoltam ki, hogy biológiailag 3,5 évvel vagyok kevesebb az igazi életkoromnál, ami persze a saját mércém szerint édes kevés, hiszen a cél az, hogy már most, életem közepén túl a lehető legfelkészültebben – és nem csupán fiatalos külsővel – álljak a majdani idős korom elébe. Vagyis: talán éppen ez az utolsó lehetőség arra, hogy felelősséggel gondolva jövőbeni önmagamra, megalapozzam a gondtalan öregkort, ami csakis akkor lehet igazán örömteli, ha egészséges vagyok, még ha (és/vagy: hiszen) a fiatal koromban beprogramozódott kép önmagamról mulandó is.
Tehát együk magunkat kívül-belül szépre, és mozogjunk annyit és úgy, ami jót tesz a testünknek, és amitől jól is érezzük magunkat!
Részemről, a táplálkozás kapcsán: eszem ágában sincs lemondani minden olyan ételről, amit szeretek, de pl. már 3 éve jelentősen kevesebb húst fogyasztok (azaz évente max. 10 alkalommal, és akkor sem vöröset; és tényleg nem hiányzik), valamint kelt tésztából és édességből sem eszem már olyan rendszerességgel, ill. – ami nálam nagy szó – számos zöldséget és hüvelyest megszerettem, amelyek ugyan nem túl régóta, de most már napi szinten színesítik az étkezéseimet.
Alkoholt eddig is csak néhanapján fogyasztottam, és ha el is szívtam néhány szál cigit régen, a dohánygyárak nem belőlem gazdagodtak meg. Igyekszem naponta sétálni, ami esetemben min. 7 km, és célom, hogy az erőnléti edzések és a jóga is a napi mozgásom részét képezzék – mert ásással és kapálással csak időszakosan és nem megfelelő módon tudom helyettesíteni a kellő fittséget adó sportot.
Ezzel a tortával persze nem állhatnék most ki az egészséget hirdető deszkákra, hiszen a tészta nem „jó” lisztből van, és az édes ízért sem valamilyen, szégyenérzetet csillapító, természetes édesítőszer felel, sőt állati eredetű hozzávaló is van benne, de a cél most nem is egy vegán édesség bemutatása volt. – Ez most csak egy egyszerű szülinapi torta az itthon fellelhető alapanyagokból, amivel „megleptem” saját magam. :)

 

Hozzávalók 18-20 cm-es tortaformához:

a piskótához:
3 tojásfehérje
6 dkg finomliszt vagy tönkölyliszt, esetleg zabpehelyliszt
6 dkg porcukor
1 mk. őrölt gyömbér
1 mk. sütőpor
vaj és liszt a forma kikenéséhez

a krémhez:
2 alma (hámozva, magozva kb. 25 dkg)
1 citrom leve
1 dl száraz fehérbor vagy almalé
1 dl habtejszín vagy kókusztejszín
3 dkg finomítatlan nádcukor
1 cs. Bourbon vaníliás cukor vagy 1 ek. vanília paszta
1 mk. őrölt fahéj
1 ½ cs. (60 g) vaníliaízű pudingpor vagy étkezési kukoricakeményítő
10 dkg vaj
3 dkg finomítatlan nádcukor, darálva

a tetejére:
2,5 dl habtejszín vagy kókusztejszín
1 cs. Bourbon vaníliás porcukor
1 cs. habfixáló (elhagyható)
őrölt fahéj

elkészítés:

1. A piskótához a tojásfehérjét kemény habbá verjük, majd apránként beleforgatjuk a porcukorral, sütőporral, őrölt gyömbérrel vegyített lisztet.
2. A tésztamasszát a kivajazott, liszttel behintett formába simítjuk, és előmelegített sütőben készre sütjük. A formában hagyva, tortarácson hagyjuk kihűlni.
3. A krémhez a meghámozott, magházuktól megfosztott almákat felkockázzuk, majd 3 dkg nádcukorral és a vaníliás cukorral együtt lábasba tesszük.
4. Felöntjük a citromlével, a borral, és fedő alatt puhára főzzük. Őrölt fahéjjal ízesítjük, és botmixerrel pürésítjük. A boros almapépet lemérjük, és annyi tejszínnel pótoljuk, hogy a folyadék mennyisége 5 dl legyen (nekem 1 dl kellett még hozzá).
5. A pudingport lábasba szórjuk, csomómentesre keverjük egy kevés tejszínes almapürével, felöntjük a többi lével, és közepes lángon, kevergetve sűrű pudinggá főzzük. Folpackkal letakarva teljesen kihűtjük.
6. A puha vajat a nádporcukorral kihabosítjuk, majd alaposan összekeverjük a pudinggal.
7. A piskótát elválasztjuk a forma oldalától, majd visszatesszük az elmosott sütőformába (vagy tortagyűrűt helyezünk köré), és rásimítjuk az almakrémet.
8. A tejszínt a vaníliás porcukorral (habfixálóval) kemény habbá verjük, 15 dkg-ot habzsákba töltünk, a többit pedig a krémre simítjuk. A habzsákba töltött habból gömböket nyomunk a torta tetejére, majd 3-4 órára hűtőbe tesszük. Felszeletelés előtt meghintjük őrölt fahéjjal.

sütési hőfok: 160°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 17 perc

 

 

Pekándió pestos szendvics karamellizált körtével, camamberttel

 

 

Anyától még augusztus elején kaptam pár darab körtét, amiből valami ehhez hasonló szendót akartam készíteni, de a körte időközben túlérett, így magában ettem meg. A következő adag gyümölccsel már nem szerettem volna így járni, ezért gyorsan vettem hozzá camambert sajtot, hogy máris legyen két olyan vásárolmány, ami miatt nem halogathatom túl sokáig az elkészítést. :D Bár eredetileg házi kecskesajttal képzeltem el a szendvicsre valót, de arra még várnom kellett, ezért úgy gondoltam, a camamberttel sem lövök mellé. Igaz, én a nemes penészt nem csípem – le is vágtam a széleket utólag, magamban sűrűn elnézést kérve eme híres sajtfajta atyjától. :D
Kencének valami különlegesebbre gondoltam, és mivel régebben már csináltam körtés-sajtos szendvicset dióval, ezért tudtam, hogy ez az utóbbi jó kiegészítője a másik kettőnek. A dióból viszont ezúttal pesztót (upsz, bocsesz: pestot!) készíttetem, nem csupán pirítva szórtam a szendvics tetejébe. Tényleg jó gondolatnak bizonyult, mert mindkettőnknek ízlett ez a fűszeres-diós alap, ill. az arra halmozott édes körte és sajt.
Igen laktató, szerintem egy kis tenyérnyi szelet bőven elég belőle, pláne ha előételnek esszük, jóféle fehér bort kortyolgatva mellé. ;)

 

 

Hozzávalók 2 személyre:

2 Bosc kobak körte
pár csepp frissen facsart citromlé
2 ek. akácméz
1 dkg vaj
10 dkg pekándió
frissen őrölt tarka bors
néhány levélke friss oregánó
néhány levélke friss bazsalikom
3 szál friss kakukkfű
só
4 tk. extra szűz olívaolaj
125 g camambert sajt
4 szelet kovászos kenyér
olívaolaj a pirításhoz
pirított, durvára vágott pekándió (és pisztácia) a tálaláshoz

elkészítés:

1. A megmosott, szárazra törölt körtéket (hámozatlanul) négybe vágjuk, és az így kapott darabokat felszeleteljük. Meglocsoljuk citromlével.
2. A vajat a mézzel serpenyőben felhevítjük, elrendezzük rajta a körteszeleteket, és az egyik oldalukon megkaramellizáljuk. Hűlni hagyjuk.
3. A pestohoz a diót zsiradékmentes serpenyőben megpirítjuk (3-4 darabot durvára vágunk és félretesszük), és miután kihűlt, késes aprítóban ledaráljuk.
4. Hozzáadjuk a felaprított bazsalikomot, oregánót, kakukkfüvet, borsot, sót, extra szűz olívaolajat, és alaposan összekeverjük.
5. A camambert sajtot vékonyra szeljük. A kenyérszeleteket megkenjük olívaolajjal, és sütőben vagy serpenyőben megpirítjuk.
6. A pirítósokat gazdagon megkenjük pestoval, felváltva elrendezzük rajtuk a sajt- és a körteszeleteket, majd megszórjuk a félretett pirított dióval, esetleg pisztáciával is.