Zapekanka – orosz túrós sütemény (+ Trygi cicám kálváriája)

 

Az elmúlt napokban semmi kedvem nem volt sütni. Mindennek sajnos komoly oka volt. Na, nem mintha a sütisütés mellőzése amúgy tragédia lenne.
A rémálom a legutóbbi epres desszert fotózása idején kezdődött. Feltűnt ui., hogy Trygi cicám szokatlanul bágyadt. Ezt akár a változékony időnek is betudhattam volna, de egy anya azonnal megérzi, ha baj van. Márpedig én az ő anyukája vagyok akkor is, ha nem én adtam neki életet. Minden rezdülését, szemvillanását és arckifejezését ismerem, ezért aggasztó volt ez a furcsa nyugodtság az én imádott kisfiam részéről.
A gubbasztás sajnos már ismerős volt 1 hónappal ezelőttről, amikor is a frászt hozta ránk a kis mocsok, úgyhogy a húsvétban számunkra nem volt semmi ünnepi. A problémát akkor dugulás okozta – a sok benyalt szőr megakadt benne valahol félúton, és napokig esze ágában sem volt kijönni onnan egyik végén sem. A gyógykezelés végül megoldotta a bajt, és fellélegezhettünk. Mostanáig, amikor is az epres süti fölött egyensúlyozva, fél szemmel Trygvét lestem. A fenséges, hosszú szőrét most időzített bombának láttam.
Másnap már komolyan aggódtunk a Kutyafüllel, ezért a házi praktikák bevetése közepette ismét szakemberhez fordultunk. Volt itt minden: paraffin olaj adagolása szájon át, szőroldó paszta erőszakolása szintén szájon át, gyógyszeres olajos beöntés a macsek csúnyábbik végén, antibiotikum- és vitamin injekció, valamint pektin tabletta. Továbbá a telkünkről virágládába ültetve hazahoztunk egy szép nagy adag füvet, amit sajna csak a (rövid szőrű) sziámi cirmákjaink legeltek, de veszettül, Trygi bezzeg rá se bojszintott. Sőt mindennel szemben totálisan érdektelen volt, és leginkább zombi tekintettel nézett maga elé. Rémisztő volt ilyen állapotban látni, annál is inkább, mert az ehhez hasonló lelkiállapotot már néhányszor át kellett élnem. Nem lehet hozzászokni.
Az imádkozást alapból sem kell gyakorolnom, bár szőrrel vegyített végtermékért eddig még sosem fohászkodtam, most viszont hatványozottan kérleltem a Mindenhatót Tryguci gyógyulásáért. Közben naponta jártunk a dokibácsihoz, sőt előferdült, hogy egy nap kétszer is. Már a műtéttel riogattak, amitől majdnem bennem is megrekedt az, ami jobb, ha kijön, a gyomoridegtől meg majdnem kijött az, aminek viszont jobb, ha bent marad. De nem is az én élettani reakcióm a lényeg most itt, és bocsesz, hogy épp egy sütirecept mellett íródik le ez a téma.
Szóval megtettünk mindent a cicafiú gyógyulása érdekében – én ez idő alatt annyit puszilgattam és becézgettem, hogy az már az eleve szokásos nem normális mértéken is túltesz –, és szerencsére nagy nehezen eredményre vezetett az a sok ilyen-olyan kezelés. Trygucínó jól reagált az amúgy utálatos kemikáliákra, és a gyógyulás útjára lépett. A végre napvilágot látott végtermék fölött pedig apa és anya örömtáncot járt. :D Trygucka visszatért! :) A lakásba berepült legyek újra menekülőre fogták, a tornyokban álló csirkés minikonzerv ismét fogyni kezdett, megint beindult a száraztáp focilabda funkciója, a hasamon ismét szaporodni kezdtek a dagasztás nyomán keletkezett kis karmolások, stb., stb. Új kellék lett a Furminátor, ami Trygivel ellentétben csak nekünk lett nagyon jó barátunk, mert ennek hála lett egy 4. kismacskánk, igaz, csak a kisfiunkból kiszedett szőr mennyiségét tekintve. :D
Amikor már azt hittük, minden visszatért a régi kerékvágásba, Trygve ismét ránk hozta a frászt: ezúttal a szapora légzés miatt vágta belénk az ideget. Ennek megint doki lett a vége, és az amúgy viszonylag megnyugtató eredménnyel zárult szív UH vizsgálatot követően naponta vittük szegényt antibiotikum injekciókra az esetleges fertőzésre gyanakodva, miközben valójában az orvos is a sötétben tapogatózott a baj kiváltó okát illetően. Tryguci mindeközben a jó étvágyáról és a szeretetéről biztosított bennünket, ill. gond nélkül járt az alomba és szépen tisztálkodott, de kedvetlenebb volt, és a pihegése nyugtalanított. A 2. hét vége felé megejtett vérvétel viszont kimutatta, hogy alapvetően egészséges. A hőemelkedést és a pihegést valami más okozza, amit a vére nem mutatott ki. Most itt tartunk, nem tudunk egyebet tenni, csak figyeljük. Jelenleg a vérvételi eredménye is megkönnyebbülést jelent.Az én kis mókucínóm majdnem a régi – viszonylag élénk, de a szeméből eltűnt az a kis bohókás fény, és a helyén tanyát vert valami megmagyarázhatatlan; megtörtebb lett. Nagyon megviselte őt az eltelt majd' 2 hétnyi szenvedés. De bízom benne, hogy hamarosan visszatér belé a jól megszokott bolondság. Mi legalábbis minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy soha többet ne legyen a fent leírtakhoz hasonló problémája. ♥
Ez a süti pedig azért készült, hogy megünnepeljük, hogy túljutott a nehezén. :)

Hozzávalók kb. 30,5x11,5x7 cm-es doboz sütőformához:

60 dkg túró és ricotta fele-fele arányban (vagy t'vorog)
1,2 dl tejföl és habtejszín fele-fele arányban
13 dkg porcukor
egy csipet só
1 tk. vaníliapaszta
2 kis citrom reszelt héja
3 tojás
7 dkg búzadara
vaj a sütőformához

elkészítés:

1. A túrót krémesre keverjük a ricottával – ha szükséges, botmixerrel átdolgozzuk –, robotgéppel hozzákeverjük a porcukrot, a vaníliapasztát, a citromhéjat, egyenként a tojásokat, majd beleforgatjuk a búzadarát.
2. A sütőforma belsejét jól kivajazzuk, és egyenletesen elosztjuk benne a tésztamasszát. Előmelegített sütőben megsütjük (hurkapálcával ellenőrizzük, hogy átsült-e), majd 10 perc pihentetés után kiborítjuk a formából, és tortarácson hagyjuk kihűlni.
3. Felszeleteljük, és édes tejfölöntettel vagy savanykás lekvárral együtt tálaljuk.

sütési hőfok: 180°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 60 perc

2019.05.28. - Trygve a Zapekanka fotózása közben

Sonkás-krémsajtos kifli

Éééés, még egy húsvéti sonkás recept! :D Ígérem, ez az utolsó… előtti. :D Nem mintha ne lehetne húsvéton kívül is sonkás ételeket enni, de bizony az is igaz, hogy ünnepi sonkát húsvét után már bajos szerezni. Persze másfajtával is elkészíthetjük, az eredmény hasonlóan szeretni való lesz. ;)
Ezekkel a ripsz-ropsz elkészíthető kis kiflikkel nagy sikert arathatunk a vendégeink előtt, de csak úgy is megsüthetjük, ha sós sütire vágyunk. :)

Hozzávalók 32 darabhoz:

2 cs. friss leveles tészta (nálam Tante Fanny, kb. 40x24 cm-es lapok)
25 dkg natúr Philadelphia krémsajt
18-20 dkg főtt, füstölt sonka (pl. a húsvéti sonkából)
1 kis tojás a kenéshez
fekete szezámmag a szóráshoz

elkészítés:

1. A sonkát késes aprítóban ledaráljuk, majd a krémsajthoz keverjük.
2. A leveles tésztákat kitekerjük, hosszában mindkettőt félbevágjuk, majd laponként 8 db 12x10 cm-es téglalapra szeljük. A lapocskákat átlósan félbevágjuk, ilyen módon tésztalaponként 16 db derékszögű háromszöget kapunk.
3. A lapokat megkenjük 1-1 púpozott teáskanál sonkás sajtkrémmel, és feltekerjük.
4. Sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatjuk, a tetejüket lekenjük felvert tojással, és megszórjuk fekete szezámmaggal.
5. Előmelegített sütő középső részében aranybarnára sütjük, majd a sütőből kivéve kicsit hűlni hagyjuk és tálaljuk.

sütési hőfok: 200°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 20 perc

Vaníliakrémes-bogyós gyümölcsös rakott piskóta

 

Egyszerű, gyorsan elkészíthető és nagyon finom. :) Igazából ennyi a lényeg. :D De azért egy kicsit bővebben is írok róla. ;)
Nemrég elég egyenetlenre sikeredett a piskótám, ezért későbbi felhasználásig beraktam a mélyhűtőbe. Mindenképp valamilyen rakott desszerthez akartam felhasználni, és mivel egy adag áfonya már napok óta a hűtőben várakozott, gondoltam, felhasználom hozzá egy kis mirelit málnával karöltve. Jól jött ez a korábban megsütött piskóta, mert így csak a többi hozzávalót kellett frissen elkészíteni, és ennek köszönhetően elég hamar megvoltam vele. Annyira ízlett, hogy a maradék piskótából pár nappal később újráztam, de ezúttal a málna mellé végre az imádott földieper kerülhetett. Számomra így az igazi. :) Jó kis vasárnapi desszertünk lett.

Hozzávalók 6 személyre:

20 dkg kész piskóta (vagy babapiskóta)

Krémhez:
1 ½ cs. vaníliaízű pudingpor
5 dl tej
10 dkg cukor
2 cs. Bourbon vaníliás cukor
5 dkg vaj
20 dkg mascarpone vagy natúr Philadelphia krémsajt

Csokoládéöntethez:
2 dkg holland kakaópor
8 dkg cukor
8 dkg vaj
0,5 dl tej

Rétegezéshez és a díszítéshez:
20 dkg földieper + a díszítéshez
20 dkg málna (ha mirelit, előbb kiolvasztjuk)
menta- és/vagy citromfűlevélkék

elkészítés:

1. A krémhez a pudingport a kétféle cukorral lábasba tesszük, simára keverjük egy kevés tejjel, majd felöntjük a többi tejjel, és kis lángon, kevergetve pudinggá főzzük. Még forrón belekeverjük a puha vajat, és teljesen kihűtjük.
2. A mascarponét robotgéppel magas fokozaton a pudinghoz keverjük (ha úgy szimpatikusabb, a puha vajat ekkor is hozzákeverhetjük).
3. A csokoládéöntethez a hozzávalókat fém tálba tesszük, és vízgőz fölött összemelegítjük. Kicsit hűlni hagyjuk.
4. A kb. 24x20 cm-es sütőtálban elosztunk 3 evőkanál csokiöntetet, kirakjuk a kisebb darabokra vágott piskóta felével, majd meglocsoljuk a fele mennyiségű csokiöntettel. Kirakjuk a karikára vágott eperrel, és elosztjuk rajta a krém felét.
5. Befedjük a megmaradt piskótadarabokkal, meglocsoljuk a többi csokiöntettel, és rászórjuk a málnát. Végül rásimítjuk a krém másik felét.
6. A desszertet folpackkal letakarva, 2-3 órára hűtőbe tesszük, majd eperszemekkel, valamint menta- és/vagy citromfűlevélkékkel díszítjük.

Megjegyzés:
A piskótát e recept szerint sütöttem. Ehhez a desszerthez a piskóta receptjében leírt mennyiségnek csak a felét használtam fel.

Sonkás-sajtos csirke nuggets pikáns tartármártással

Tudom-tudom, a húsvét már rég elmúlt, de mit csináljak, ha még mindig van sonkánk. :D Amúgy direkt azért, hogy az ünnepek után is ehessünk még belőle. :D Nem győzök olyan recepteken agyalni, amihez felhasználhatom a maradék sonkát. Ez az alábbi étel azonban nem kívánt sok gondolkodást, mert a csirke nuggetset már régóta ki akartam próbálni. Hasonlót ugyan már csináltam, de az mégis más volt. Természetesen magában túl tömény lett volna, ezért én sült krumplit és vajon futtatott kukoricát készítettem hozzá. Pillanatok alatt bekapkodtuk. :D

Hozzávalók kb. 30 darabhoz:

Csirke nuggetshez:
45 dkg csirkemell
15 dkg főtt, füstölt sonka
10 dkg reszelt cheddar sajt
80 ml habtejszín
őrölt fekete bors
só
zsemlemorzsa + szezámmag keveréke
napraforgó- vagy kókuszolaj a sütéshez

Tartármártáshoz:
20 dkg tejföl
5 dkg majonéz
1 púpozott tk. Dijoni mustár
1 csapott tk. fokhagymakrém
1 csapott tk. porcukor
őrölt fehér bors
1 tk. extra szűz olívaolaj

elkészítés:

1. A sonkát késes aprítóban ledaráljuk és összekeverjük a reszelt sajttal.
2. A csirkemellet feldaraboljuk, szintén késes aprítóban ledaráljuk, kevés sóval és borssal ízesítjük, majd elkeverjük a tejszínnel és a sajtos sonkával.
3. A masszából evőkanálnyi mennyiségeket veszünk ki, és duci hengerekre formázzuk. Letakarva, 1 órára hűtőbe tesszük.
4. A lehűtött húst megforgatjuk szezámmag és zsemlemorzsa keverékében, és bő, forró olajban kisütjük. Pikáns tartártármártással, ketchuppal és/vagy majonézzel együtt tálaljuk.

Tipp:
Köretnek sült krumplit, friss salátát adhatunk mellé.

Citromos-krémsajtos párna

Én nem tudom, hogy lehet, de nyilván figyel valaki. :D Nincs ui. más magyarázat arra, hogy előző nap épp citromkrémet gyártok, mire másnap szembe jön velem egy Pinterest fotó, amin épp egy olyan süti látható, amihez lemon curd kell. :D Nem is lacafacáztam sokat, harmadnapra megsütöttem. Kivételesen bolti leveles tésztát használtam hozzá, mert nem volt kedvem a házilagos változattal bíbelődni. Éreztem én, hogy nekem való lesz ez az édesség, mégsem hittem volna, hogy ennyire oda meg vissza leszek érte. Mondjuk eleve imádom a citromkrémet és a krémsajtot is, a kettő együtt pedig csak fokozhatja az élvezetet. Üde, nyárias ízű, a tészta könnyű, kívül kicsit ropogós, belül pedig puha. Reggelire, tízóraira vagy uzsonnára kimondottan jó választás. :)

Hozzávalók 8 darabhoz:

2 lap (540g) friss leveles tészta (24x40 cm/lap)
15 dkg natúr Philadelphia krémsajt
3 dkg porcukor (a fele lehet vaníliás cukor, ha nincs vaníliakivonatunk)
1 tk. vaníliakivonat
1,5 dkg tejszínhab vagy 1 ek. folyékony tejszín
8 tk. citromkrém
6 dkg porcukor + 1 ek. citromlé a díszítéshez

elkészítés:

1. A töltelékhez a krémsajtot simára keverjük a porcukorral, a vaníliakivonattal és a tejszínhabbal. Félretesszük.
2. A leveles tésztát (ha mirelit, előbb szobahőmérsékleten kiolvasztjuk) kitekerjük, és az egyik ívet 8 db 10x12 cm-es téglalapra vágjuk.
3. A tésztalapocskák közepére 1-1 evőkanál krémsajtot pöttyintünk. Kissé szétkenjük, és a tetején elosztunk 1 teáskanál citromkrémet. A tésztaszéleket lekenjük vízzel.
4. A másik lapot lisztbe mártott rácsozó hengerrel megmintázzuk, és ezt is 8 lapra szeljük. Ráfektetjük a töltött lapokra, ügyelve arra, hogy a rácsminta ne húzódjon szét. A széleket villával lenyomkodjuk, és ha szükséges, egyenesre vágjuk.
5. A párnákat sütőpapírral bélelt tepsire rendezzük, a tetejüket lekenjük vízzel felvert tojással, és előmelegített sütőben aranybarnára sütjük. Tortarácsra szedve hagyjuk langyosra hűlni.
6. A porcukrot simára keverjük a citromlével, és becsíkozzuk vele a sütemények tetejét.

sütési hőfok: 200°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: 20-25 perc

Tipp:
A citromkrémet össze is keverhetjük a krémsajttal. A tésztát nem szükséges rácsozóval megmintázni.

Ötlet innen.

Sonkás-sajtos rösztirolád

Nálunk idén kicsit tovább tart a húsvét. :D Mivel 2 kis sonkát is vettünk, így bőven maradt még belőle reggelire – szalámi helyett –, ill. egyéb ételekhez. Most ehhez a gyorsan elkészíthető, egyszerű ételhez használtam fel a maradék húsvéti sonkát. A receptet egy utált receptgyűjtő oldalon találtam, pontosabban a neten látott fotó oda irányított. Gondoltam, teszek vele egy próbát. Egy pöttyet módosítottam rajta, hiszen pont a maradék sonka felhasználása volt a lényeg. Az ipari szenny lapka sajt helyett pedig jóféle cheddart választottam. A masszához sem lisztet kevertem, mert attól keményebb lett volna az eredmény, hanem inkább ahhoz is sajtot, sőt egy kis hagymát is, mert abból sosem elég. :D Bevallom, nem sok reményt fűztem ehhez a tekercshez, de végül kellemesen csalódtam. Előételnek mindenképp nyerő. :)

Hozzávalók 1 roládhoz:

35 dkg krumpli (tisztított mennyiség)
4 tojás
5 dkg reszelt Grana Padano sajt
1 fej vöröshagyma
1 tk. Toscana fűszerkeverék
őrölt fekete bors
só
15 dkg füstölt, főtt sonka (pl. megmaradt húsvéti sonka)
5 dkg reszelt vörös cheddar sajt
2 ek. olvasztott mangalicazsír

elkészítés:

1. A meghámozott krumplit nagy lyukú reszelőn lereszeljük, és a reszelt parmezánnal, valamint a finomra vágott vöröshagymával együtt a felvert, sóval, borssal, fűszerkeverékkel ízesített tojáshoz keverjük.
2. Egy 32x20 cm-es tepsit/sütőtálat kibélelünk sütőpapírral, egyenletesen elosztjuk rajta a masszát, és lenyomkodjuk. 180°C-ra előmelegített sütő középső részében kb. 20 percig sütjük.
3. A sült burgonyalapot átfordítjuk egy másik sütőpapírra (lehúzzuk róla a használt papírt), elosztjuk rajta a ledarált sonkát, megszórjuk reszelt sajttal, és kicsit lenyomkodjuk.
4. A sütőpapír segítségével felgöngyöljük, papírostól visszatesszük a tepsibe (a papírt ne tekerjük bele!), és lekenjük olvasztott mangalicazsírral.
5. A sütő hőmérsékletét 200°C-ra állítjuk, és további kb. negyedóra alatt készre sütjük a roládot.
6. Kicsit hűlni hagyjuk, majd felszeleteljük. Majonézes tormát, és igény szerint paradicsomot, friss salátát kínálunk mellé.

Málnás túrókrémszelet

Ez a süti ajándékba készült, mégpedig a fogorvosomnak. Fogorvosnak még úgysem sütöttem, sőt mindez idáig semmilyen orvos sem részesült ekkora kegyben. :D Na jó, csak ironizálok, mert valójában nem olyan nagy dolog ilyen ajándékot adni, még akkor sem, ha én speciel csak annak vagyok hajlandó sütni, akit szeretek. Szóval valahol mégis csak nagy dolog ám ez. :D Hú, ebből már nem jövök ki jól, akárhogy ragozom, úgyhogy rá is térek az ajándékozás okára.
Kb. 10 éve nem jártam fogorvosnál – na, ebből ki lehet találni, mennyire szívesen megyek ilyen rémisztő helyekre. Szerencsére nem is nagyon volt rá szükség, de azért nem ártott volna a rendszeres karbantartás. Aztán meg már muszáj volt, így aztán tavaly ősszel felszívtam magam, és időpontot kértem. Ahhoz a dokihoz mentem, akit a Kutyafül javasolt, ő ui. nagyon dicsérte.
Első alkalommal feszülten ültem be a székbe, de a „doktorbácsi” kedvessége nyugtatólag hatott rám. Nem beszélve a fejemben szüntelenül lüktető Queen számokról, amik a kezelés alatt a fájdalomcsillapító szurival karöltve, végig hozzájárultak a kómában tartásomhoz. Már az első kezelés után éreztem, hogy ez a doki az én emberem… ööö… akarom mondani, tőle biztos nem menekülök el, sőt megfogalmazódott bennem, hogy szívesen ülnék másodjára is a keze közé. És nem azért, mert egyébként egy helyes szőke srácról van szó, aki mindig mosolyog. :D A fő ok az, hogy mesteri módon tudja beadni az injekciót, ami nálam kardinális kérdés, mert tűfóbiában szenvedek – bár erősen igyekeztem úgy tenni, mintha én és a tű haverok lennénk –, és úgy általában gyengéden kavillál az ember szájában. Az csak plusz öröm, hogy ő is szereti a Queent, és a 3. audiencián a jóvoltából már nem csak a fejemben kellett bekapcsolni a lemezjátszót. :D
Mivel a fogaim több beavatkozást tettek szükségessé, egy idő után azon kaptam magam, hogy olyan felszabadult lelkiállapotban indulok neki az újabb kezeléseknek, mintha csak a sarki boltba ugranék le sajtért. És ezt bizony dr. Katona András fogorvosnak köszönhetem, aki azon túl, hogy a szakmájában szerintem nagyon tehetséges, a tetejébe még őszintén kedves is. És ez nálam a másik nagyon fontos tényező úgy általában az emberek kapcsán. De meg kell említsem az asszisztenciát is Balogh Andrea személyében, aki szintén jelentősen fokozta a jó érzéseket. És bár Saisongkham Leilához, mint asszisztenshez csak egyszer volt szerencsém, vele már az első alkalommal kitárgyaltuk a tetszetős szemhéjfestés mibenlétét. :D Na, nem mintha engem ez a téma vonzana, de jól példázza, hogy mennyire laza volt a helyzet.
Komolyabbra fordítva a szót, ezek a jó élmények kellettek ahhoz, hogy a jövőben ne féljek fogorvoshoz menni. Sőt megfogadtam, hogy félévente járok ellenőrzésre. Ez nálam hatalmas előrelépés.
András, Andi, Leila, köszönöm – ezért bizony jár az ajándék süti! ;)

Hozzávalók 15 szelethez:

Piskótához:
6 tojás
10 dkg porcukor
10 dkg olvasztott vaj
12 dkg finomliszt
2,5 dkg holland kakaópor
6 g sütőpor

Krémhez:
30 dkg málna
2 dl tejszín
4,5 dkg étkezési kukoricakeményítő
25 dkg túró
15 dkg vaj
15 dkg porcukor

Tetejére:
15 dkg 40-50%-os étcsokoládé
1 ½ ek. napraforgóolaj

elkészítés:

1. A piskótához a tojások sárgáját kihabosítjuk a porcukorral, hozzákeverjük a langyos olvasztott vajat, majd felváltva beleforgatjuk a kakaóporral, sütőporral vegyített lisztet és a felvert fehérjehabot.
2. A tésztamasszát a sütőpapírral bélelt gáztepsibe öntjük, és 34x27 cm-es téglalap alakban egyenletesen elkenjük. Előmelegített sütő középső részében készre sütjük. Átfordítjuk a sütő rácsbetétjére, lehúzzuk róla a sütőpapírt, és így hagyjuk kihűlni.
3. A krémhez a (kiolvasztott) málnát pürésítjük. Egy kis lábasra szűrőkanalat teszünk és átpasszírozzuk rajta a málnapürét. (Kb. 17 dkg málnavelőt kapunk.)
4. A tiszta málnavelőből egy keveset csomómentesre keverünk a keményítővel, majd a tejszínnel együtt a többi málnához adjuk, és kis lángon, kevergetve pudinggá főzzük. Teljesen kihűtjük.
5. A puha vajat a fele mennyiségű porcukorral habosra kavarjuk, majd alaposan összedolgozzuk a málnapudinggal. A többi porcukrot az áttört túróhoz adjuk, és a málnás krémhez forgatjuk. A kész krémet sima csöves habzsákba töltjük.
6. A piskótát a hosszabbik oldalától kiindulva 2 lapra vágjuk, és az egyikre rányomjuk a krém ¾ részét. Kissé elkenjük és befedjük a másik tésztalappal. Rákenjük a megmaradt krémet, és fél órára hűtőbe tesszük.
7. Az étcsokoládét az olajjal vízgőz fölött felolvasztjuk, és egy keveset kis nejlonzacskóba kanalazunk. Ezt üvegpohárba tesszük, amit beleállítunk egy tálkába, és felöntjük forró vízzel, ilyen módon folyékonyan tartva a csokit.
8. A többi csokoládéval bevonjuk a süteményt, és hűtőbe tesszük annyi időre, hogy a csoki megdermedjen. Ezután a kis zacskóra picit lyukat vágunk, és a csokival megmintázzuk a süteményt. Hűtőbe tesszük száradni.
9. A süteményt forró vízbe mártott, mindig szárazra törölt késsel kockákra vágjuk és tálaljuk.

sütési hőfok: 175°C
sütési mód:alul-felül sütés
sütési idő: kb. 12 perc