Pár évig a piacon szereztük be a túrós lepényt az akkori párommal, és annyira imádtuk, hogy kisebb ünnepnek számított, ha vettünk. Aztán elváltak útjaink, és a lepény is feledésbe merült. Szerencsére van nekem egy nagyon kedves családtagom, Ani néni, aki gyakran süt ilyen lepényt, ha vendégségbe megyünk hozzájuk. Sokszor készültem elkérni a receptjét, de valahogy mindig elmaradt. Nemrég megint náluk jártunk és előételnek - az én legnagyobb örömömre - lepényt kaptunk. A receptleírás azonban ismételten elfelejtődött. Nem hagyott nyugodni a dolog, míg végül emilben kértem el tőle. Ő készséggel és kellő részletességgel megosztotta velem az áhított titkot, én pedig pár nappal később nagy boldogan hozzá is láttam a hőn szeretett túrós lepény elkészítésének. Nagy hőstett volt ez, hiszen életemben először én magam süthettem meg a lepénykét, amiről kb. ugyanolyan tévképzeteim voltak, mint apukám kalácsáról, miszerint ilyet csak a beavatottak tudnak sütni. Vagy az történt, hogy közben én is beavatott lettem, vagy valóban nem is egy nagy ördöngösség ez. Talán mindkettőben van egy kis igazság. ;)
Ani néni receptjén egy csöppet alakítottam – kevesebb liszttel és tejjel készült, de a töltelék mennyiségén nem változtattam. Így lett tökéletes. Szűk családunk befalta az egész tepsivel.
Drága Ani néni, ezúton is köszönöm neked a nagyszerű receptet! Most már én is boldogan előrukkolok vele előttetek. ;)
Egy kis bosszúság is ért közben, ui. épp amikor fotóztam volna a tepsit, Leopold, ez az izgága „anyaszerelme” macskapasi, vízmániája által vezérelve belekalamolt a dizájnelemnek odatett kancsóba, és az egészet ráborította a kellékekre. Elázott minden, így aztán újra kellett háttereznem. Egy hosszabb szárítási procedúra után végre megörökíthettem nagyanyáink méltán imádott receptjének megtestesülését.
Ani néni receptjén egy csöppet alakítottam – kevesebb liszttel és tejjel készült, de a töltelék mennyiségén nem változtattam. Így lett tökéletes. Szűk családunk befalta az egész tepsivel.
Drága Ani néni, ezúton is köszönöm neked a nagyszerű receptet! Most már én is boldogan előrukkolok vele előttetek. ;)
Egy kis bosszúság is ért közben, ui. épp amikor fotóztam volna a tepsit, Leopold, ez az izgága „anyaszerelme” macskapasi, vízmániája által vezérelve belekalamolt a dizájnelemnek odatett kancsóba, és az egészet ráborította a kellékekre. Elázott minden, így aztán újra kellett háttereznem. Egy hosszabb szárítási procedúra után végre megörökíthettem nagyanyáink méltán imádott receptjének megtestesülését.
Hozzávalók 35x23,5 cm-es tepsihez:
Tésztához:
25 dkg + 1 ek. finomliszt
1 ek. mangalicazsír
egy csipet só
1 kis tojás (!)
kb. 1,5 dl tej
2 dkg friss élesztő
1 mk. cukor
zsír és liszt a tepsihez
zsemlemorzsa a szóráshoz
Töltelékhez:
1 kg házi tehéntúró (nem túl folyós állagú)
2-3 ek. búzadara
kb. 1 tk. só
cukor ízlés szerint
3 tojás + 1 tojásfehérje
Tetejére:
15 dkg házi tejföl
1 tojássárgája
elkészítés:
- Az élesztőt belemorzsoljuk a langyos, cukros tejbe, simára keverjük 1 evőkanál liszttel, és letakarva felfuttatjuk.
- A többi lisztet elmorzsoljuk a zsírral, hozzáadjuk a sót, a felvert tojást, a felfuttatott élesztőt, és lágy tésztává dagasztjuk.
- A tésztát lisztezett deszkára tesszük, befedjük egy tállal, és langyos helyen, kb. fél óra alatt a kétszeresére kelesztjük.
- A töltelékhez a túrót áttörjük, megsózzuk, elkeverjük az egész tojásokkal, a tojásfehérjével, és az így kapott massza lágyságától függően hozzáadunk 2 vagy 3 evőkanál búzadarát. Ízlés szerinti mennyiségű cukorral ízesítjük.
- A megkelt tésztát tepsi méretűre nyújtjuk, a kizsírozott, liszttel behintett tepsibe igazítjuk, megszórjuk zsemlemorzsával, és rásimítjuk a tölteléket.
- A tejfölt elkeverjük a tojássárgájával, egyenletesen elosztjuk a tölteléken, és a lepényt 250°C-ra előmelegített sütőbe toljuk. A hőfokot visszavesszük 175-180°C-ra, és készre sütjük a süteményt. Kicsit hűlni hagyjuk, és még melegen felszeleteljük. Azon melegében tálaljuk.
sütési idő: kb. 60 perc (régi típusú gázsütőben 35-40 perc is elegendő lehet)
Tipp:
Ha a túró túl savanyú, akkor ízlés szerint tehetünk hozzá cukrot, de épp csak annyit, hogy a lepény ne veszítse el sós jellegét. (Én úgy szeretem, ha sós, de közben kicsit édeskés is.)