2016. július 3.

VI. Szingapúr, az oroszlán városa



Új hét, új ország! :D De még mielőtt félreérthető lennék, gyorsan pontosítok, hogy nem egy egész hétre ruccantunk át az egyenlítői éghajlaton fekvő Szingapúrba, hanem csak 2 napra, úgyhogy senkinek sem kell megijedni, hogy a kirándulásos beszámoló még 1 hónapig elhúzódik. :D

A legkorábban induló vonattal és csupán 1-1 kézipoggyásszal érkeztünk meg a Kuala Lumpurtól fél órányira lévő reptérre, és az út a városállamba sem tartott sokkal tovább – mindössze 45 percet vett igénybe. Reggel 8 óra tájban landoltunk, és 10 óra körül már a hotelhoz vezető utcán aszalódtunk a napon. Na itt aztán még erőteljesebb pofont kaptunk a páratartalomtól, és megtudtuk, milyen lehet egy igazi túlélőtábor. :D

Az otthoni mércével mérve is valóban olcsónak mondható, ám a TripAdvisor oldalán a legrosszabb szingapúri szállodának titulált Hotel 81 Orchid egy forgalmas, 6 sávos úthoz közeli kis utcácskában volt, és amikor megláttuk a standard szobát, azt sem tudtuk, sírjunk-e vagy nevessünk. De leginkább csak nevettünk… egyelőre. A fürdőszoba akkora volt, mint kb. az itthoni vécénk, de helyet kapott benne a mosdókagyló, a klotyó és a zuhanyzó is. Ez utóbbi csak egy falra szerelt tusfejből állt, és a zuhanyfüggönynek híre-hamva sem volt – ezt a szerepet az ajtó töltötte be. Komolyan úgy nézett ki, mintha csak úgy találomra felszereltek volna a falra egy zuhanyrózsát, és tojtak rá, hogy a delikvens tusolás közben levizezi-e az ajtót, a vécéülőkét és a mosdókagylót vagy se. Egyszerűen nem fér a fejembe, hogy ennek ellenére hogy a manóba lehettem az esti zuhanyzáskor olyan ügyes, hogy a padlón és a zuhany melletti falon kívül semmi egyebet nem csapkodtam össze. Szívesen mellékelnék a hotelnak – de leginkább a vendégeinek – megfelelő honorárium ellenében egy útmutatót a fürdőszobájuk helyes használatáról saját, mosolygós, tusolós fotókkal kiegészítve. :D

Az ágy a fürdőszobához hasonlóan szintén több kérdőjelet vetett fel, ui. azon túl, hogy a Kutya számára állati rövid volt, befelé lejtett is. De ez igazából engem nem zavart annyira, viszont az ágynemű miatt tényleg majdnem sírva fakadtam. Az ui. szerintem nem sok pamutot látott a szövőszéken, úgyhogy amikor hanyatt fekve hozzáért a sarkam, olyan érzésem volt, mintha tűz csapna ki belőle. Ekkor derült ki, mi másra is jó még a nedves törölköző… Az már csak hab a tortán, hogy az ablakot szellőztetés céljából ki sem lehetett nyitni. Bár a zárt nyílászáróknak nagy előnye, hogy a szobában lerúgott, egész nap viselt cipők szagától altató pirula híján is simán be lehet ájulni. A nap végén sajnáltam, hogy nem elég büdös a cipőm. :D
A Kutya egyébként síri csöndben szokott maradni, ha valami miatt nagyon ki van akadva, így aztán most hallgatott is rendesen. Azt hiszem, aznap éjjel mindannyiunknak csodálatos éjszakája volt, én legalábbis a lepedővel mindenképp érdekes kalandokba keveredtem. :D
Na de nem akarom már rögtön az esti alvás körülményeivel sokkolni az olvasót, alighogy leszállt a gép Szingapúrban, hanem inkább jövök a lényeggel, az ottani látnivalókkal és az élményekkel.

Miután kicsodálkoztuk magunkat a vendégmarasztaláshoz nem sokat konyító szállásunkon, úgy gondoltuk, a kb. délidő és az ilyenkor fokozottan tapasztalható kánikulai meleg a legalkalmasabb időszak arra, hogy nekiinduljunk és felkeressük a nevezetességeket – GYALOG! :D A még egyelőre ismeretlen úton soha véget nem érőnek tűnt a menet, de legalább elmondhatjuk, hogy abszolút behatóan megismertük az ottani klímát, és talán olyasmit is láttunk, amit a tömegközlekedést választó turisták rendszerint kihagynak. :D
Aki aznap már hajnali 3 óra óta nem aludt, pláne úgy, hogy esetleg a durián bűzére ébredt fel az éjszaka közepén, ráadásul talán egyéb női gondjai is akadtak pont a másnapi utazás előtt, annak ez a túra biztos felér egy katonai kiképzéssel, de legalább a végén elmondhatja, hogy ezt is megcsinálta, és büszke lehet magára. Sőt mi több, aki ennek ellenére örvendezni tud egy ismeretlen országnak, az igenis megérdemelten jutott el a világ másik felére. :D Nos, az 1. mondat tökéletesen igaz rám, de a 2. már csak félig, vagyis inkább csak a másnap kapcsán. :D
Az a 4,5 km-as út ui., amit az első néznivalóhoz legyalogoltunk, részünkről eléggé megnehezítette a pozitív hozzáállást, pedig annyira, de annyira pozitívak voltunk, hogy ennél pozitívabb már csak a proton lehet az atommagban. Nagyon igyekeznünk kellett, hogy találjunk a sétában valami élvezeteset. Részemről a sok gyaloglással amúgy nincs baj, csak akkor, ha az meleggel társul, pláne ha az még párás is. De hát Szingapúrban az van, nincs mit tenni. Igaz, fántásztikus metró is van, de bennünket nyilván nagyon érdekelt, milyen lehet ezen a klímán sokat baktatni. :D Hogy véletlenül se fittyenjen ki belőlünk a negativitás morzsája se, jobbára csak a növényeket dicsérgettük a séta során. Nagy nehezen azonban végre esélyesnek látszott, hogy tényleg fel is szállunk az óriáskerékre.


taoista szentély

"(Árnika) macska nélkül az élet olyan lenne, mint egy hideg üvegbura"

Látszik, nem látszik, itt épp nagyon meleg van, pedig ez még csak az út eleje. :D























Van remény - már nincs messze az óriáskerék!

A gyalogútra persze vittünk magunkkal vizet, és már ekkor kiderült, hogy Szingapúr bizony jóval drágább Malajziánál. Egy 1,5 literes ásványvíz ui. majdnem 600 Ft-nak megfelelő szingapúri dollárba került, ami szerintem Nyugat-Európa országaihoz mérhető összeg. Ennek megfelelően az ennivalóért és a belépőjegyekért is magas árat kellett fizetni. Bennünket a Kutyinyekkel ez nem igazán keserített el, mert a belépőkön kívül nem is akartunk másra költeni, maximum vízre és kajára.

A 165 m magas óriáskeréken (Singapore Flyer) a legnagyobb öröm részünkről először a hűtött kabinnak volt köszönhető, de amikor a testünk már eléggé lehűlt a bennünk feszülő indulatokkal együtt, akkor a kilátást is élvezni tudtuk. Idétlenkedtünk is egy sort fotózás közben, miközben szorgosan forgattam a polárszűrőt. Tetszett az öbölben, a távolban várakozó teherhajók látványa, de a Gardens By The Bay üvegházait és a két, durián gyümölcsre vagy összetett rovarszemre emlékeztető színházat (Esplanade – Theatres on the Bay) szemlélve is megállapítottuk, hogy nem mindennapi innen a kilátás.










Gardens by the Bay



szuperfák

















a DNS spirált mintázó híd





A 30 perces „kerekezés” után lentről is kíváncsiak voltunk a városra, és mivel egy Hop-on Hop-off-os buszozásnál semmi sem mutathatja meg jobban a helyet, ha valaki gyorsan meg akarja nézni, így azt választottuk, és több mint egy órát utaztunk rajta, miközben elfogyasztottuk szerény ebédünket. Tiszta szerencse, hogy kedves barátunk kedvence, a 7-Eleven üzlethálózat itt is működik, mert így olcsóbban hozzájuthattunk némi harapnivalóhoz, bár kellemesebb élmény lehetett volna valahol egy közös, beülős étkezés.

A szárazföldi utazás nem volt elég, a látványt vízre szállva is meg akartuk tapasztalni, és egy kis séta után jó fél órát hajókáztunk a kb. 3 km hosszú Szingapúr folyón újabb, pózolós fotókkal ajándékozva meg az utókort. És hopp, csak most esett le ama tény, hogy megismertük Szingapúrt földön, vízen, levegőben! :D
Ezután az üzleti negyed felhőkarcolóinak tövében elcaplattunk a Marina öbölre tekintő oroszlánfejű, haltestű, 8,6 m magas, cementből készült és porcelánnal fedett felületű Merlion szoborhoz. A neve egyébként az angol sellő (mermaid) és oroszlán (lion) szavakból származik, és 1972 óta az ország szimbólumává vált.
Egy kis fényképezkedés után részünkről itt véget is ért az aznapi túra, nem mertük bevállalni a túlpart felfedezését. Egyrészt az idő igencsak esőre állt, és nem akartuk megkockáztatni, hogy elázzunk, miközben már nem ártott volna jobban átlátni a városállam metróhálózatát, hogy ne kelljen ugyanazt az utat visszafelé is gyalog megtenni. Másrészt mi ekkorra már úgy éreztük, hogy eddig tartott az erőnk, na meg a pozitív hozzáállásunk, ezért másnapra hagytuk a többi látnivaló felfedezését.

 
a lótuszvirág ihlette ArtScience Múzeum



Chinatown

Sri Mariamman templom a Pagoda Street sarkán





hajókikötő a Szingapúr folyón



Clark Quai - rakpart





a régi Hill Street-i Rendőrség épülete,
ma Információs-, Kommunikációs- és Művészeti Minisztérium
(MICA Building)





Coleman híd







Marina Bay Sands Hotel és az ArtScience Múzeum

az üzleti negyed









Fullerton Hotel

Elgin híd





Merlion park

Singapore Flyer és a Helix híd

Az aznap megtett 28.000 lépés után tragikus hirtelenséggel kölcsönösen búcsút intettünk egymásnak, és miközben mi megtaláltuk a metróutat hazafelé, addig a barátaink átrohantak a Marina Bay Sands Hotelhoz, sőt annak is a tetejére, valamint a szuperfákhoz, hogy mindezt kivilágított állapotában is lefotózzák, közben 36.000 lépésre növelve az aznapi sétájukat.




















Mi mindeközben lemostuk magunkról az egész napos izzadságot, és abban a pillanatban, amikor a víz a tusból érintkezett a testemmel, még ezt a minifürdőszobát is nagyra tudtam értékelni. :D Az ezután következő élményeket az ágyneművel már kevésbé díjaztam, és a késő esti órákban is zajos hotelvendégek csak még inkább hozzájárultak az a fölött érzett örömünkhöz, hogy itt csak ezt az 1 éjszakát töltjük.


ez tényleg csak ekkora, jobbra nincs más, csak a fal