Mostanában nem sűrűn ettünk húst, ha pedig igen, akkor is mindig olyan formában, ahogy gyakran szoktam készíteni. Ezért aztán nem árt olyan elkészítési módokat is bevetnem, amilyenekre eddig még nem került sor. Így most vörösborral próbálkoztam. De a mi szempontunkból ez az étel nem emiatt nevezhető úttörőnek.
Akik rendszeresen olvassák a Sünist, azok jól tudják, hogy a Kutyafül nem szereti a sertéshúst, én pedig a gombát, ezért talán feltűnhetett számukra, hogy ebben a húsételben bizony mindkettő fellelhető. Mit fellelhető, ez a két fő hozzávaló?! :D De akkor ki ette meg? Hát mi, kérem tisztelettel! :D Ez a husi már csak azért is emlékezetes marad, mert ha azt az egy ausztriai esetet nem számolom, akkor ez az első gombás étel, amit csodák-csodájára nemcsak, hogy megettem, hanem még jól is esett. A mártás ui. olyan finomra sikeredett, hogy elfelejtettem kipiszkálni belőle a gombát. :D A Kutyinyek pedig életében először karajt evett!!! Mondjuk azt nemigen lehetett volna kipiszkálni, vagy ha igen, akkor jobbára csak mártást evett volna. De nem így történt, eltüntette a husit is, ráadásul mindjárt 2 roládot, és nem a macskáink tányérjába csempészte. :D Azt mondta, nem volt disznó íze, csak az állagán érezte, hogy ez bizony nem csirkemell. Nagyon ízlett neki, és engedélyt adott rá, hogy máskor is karajból készítsem.
Hogy miért voltam olyan galád, hogy nem csirkemellet használtam? Mert a múltkori éttermi kalandunk során a füles levesben lévő sertéshusit is simán bekanalazta. Ha ott meg tudta enni, akkor itthon is. :D Egyébkén darált húsnak bármikor szívesen fogyasztja a sertést is, de töltött/rántott vagy sült húsnak soha. Úgyhogy nagy volt az örömöm, amikor nem állt föl az asztaltól sértődötten, hanem jó „gyerekhez” méltón szépen és jóízűen gyomra tartalmává változtatta a kitálalt adagot. :D
Hozzávalók 4 személyre, 20,5x20,5 cm-es sütőtálhoz:
6 szelet sertéskaraj
12 dkg füstölt sajt reszelve
15 dkg fehér vagy barna csiperke (tisztítva mérve)
1 nagy fej vöröshagyma
4 gerezd fokhagyma
őrölt zöld bors
só
1 ½ ek. vaj + a sütőtálhoz
2 dl félédes vörösbor
1 ek. folyékony méz
1 púpozott ek. étkezési kukoricakeményítő
2 dl tejszín
3 ek. napraforgóolaj az elősütéshez
elkészítés:
- A megmosott, szárazra törölt hússzeleteket, két ív folpack között vékonyra kiklopfoljuk, mindkét oldalukon sóval, borssal fűszerezzük, és hosszában mindegyiket egy-egy ív alufóliára fektetjük.
- A hússzeletek közepére egy sávban 2 dkg reszelt sajtot halmozunk, és a fólia segítségével feltekerjük. A fólia végeit megsodorjuk és kissé összenyomjuk.
- A roládokat felhevített olajon minden oldalukon kb. 10 perc alatt elősütjük. Miután kicsit hűlni hagytuk, levesszük róluk az alufóliát.
- A vöröshagymát félbevágjuk, majd vékonyra szeljük, és a felforrósított vajon kissé megpirítjuk. Közben sózzuk.
- Hozzáadjuk a felaprított fokhagymát, pár pillanatig együtt sütjük, majd megborsozzuk, és rátesszük a felszeletelt gombát. Miután a levét elfőtte, belekeverjük a mézet, felöntjük a borral, és elforraljuk a levét.
- A keményítőt kevés tejszínben csomómentesre keverjük, hozzáadjuk a többi tejszínt, és besűrítjük vele az ételt.
- A sütőtálat vékonyan kivajazzuk, elosztunk benne 2 evőkanál mártást, beletesszük a roládokat, és ráöntjük a többi mártást.
- Előmelegített sütőben fólia alatt negyedórát, majd fólia nélkül további 15 percet sütjük. Tejszínes burgonyapürével, krokettel vagy rizzsel együtt tálaljuk.
sütési mód: alul-felül sütés (alulról a 2. sín)
sütési idő: kb. 30 perc
A recept a Kifőztük gasztromagazin augusztusi számában is megjelent.
