Narancsos chiapuding

...WC felújítás pipa!

Amikor házvásárlás reményében pár éve hirdetéseket böngésztünk, mindenképpen olyan ingatlant kerestünk, amibe anyagilag nem kell túl sokat feccölni, vagyis megússzuk a felújítást, és nem leszünk idegbetegek. Ez az elvárás mostanra kiemelten fontossá vált, hiszen az árak olyan szinten elszálltak, hogy nem is tudom, mihez kezdenénk, ha egy szétbombázandó pecót vettünk volna. Nem beszélve a hozzá tartozó kert csinosítgatásáról, ami szintén sok milliós tétel tud lenni.
Lassan három évvel ezelőtt olyan házat találtunk, amit nem sokkal a vételt megelőzően a korábbi tulajdonos teljeskörűen rendbe tett. Mi csak beköltöztünk a készbe. Szerencsére, nem csupán a hirdetés képei, hanem a szemle alapján is abszolút élhetőnek láttuk – úgy, ahogy volt, le lehetett volna élni benne egy életet. A kifinomult ízléssel megáldott (vagy inkább megvert?) ember azonban több kivetni valót találhatott benne, és volt/van is itt néhány szemöldökfelhúzós megoldás.
A „kifinomult ízlés” kifejezést csak azért merem használni, mert ezt nem én mondtam magamra, hanem mások, szóval remélhetőleg nem vagyok büdös az öndicsérettől. :D De nem csak én, hanem a Kutyafül is elég kritikus ízlés dolgában, pláne az esztétikus kivitelezéssel kapcsolatban. Műszaki ember lévén azonnal észrevette, mi minden lett furán megoldva ebben a házban. A beköltözés óta persze jó pár dolgot lecseréltünk részben a korszerűtlenség, másrészt az előző tulaj számunkra nem tetsző ízlése miatt. –
A legnagyobb lélegzetű átalakítást a garázson végeztük, hiszen abból lett a Kutyinyek régóta áhított műhelye: itt egybe nyitottuk a teret, feljebb emeltük a mennyezetet, megerősítettük a tetőszerkezetet, új ablakokat és nagyobb garázskaput tettünk be (emiatt a kapu körül újra nemesvakolatozni kellett), és felcsiszoltattuk bent a betonpadlót.
Elbontattuk az udvari melléképületet – ami ugyan sokak számára hasznosítható lett volna, de nekünk nem volt rá szükségünk –, és ennek köszönhetően kinyílt a tér. Eközben persze sokat szidtuk a kőműves brigádot (egymás után hármat is), akikről biztos nem készülhetne szobor a megbízhatóság vagy az igényes munka kapcsán. Tiszta szerencse, hogy a Kutyával együtt nem ijedtünk meg a viszonylag nagy helyiség kifestésétől, mint ahogyan a sitt utánfutóra való fel- és az onnan történő lelapátolásának is igazi tudorai vagyunk már. :D
A kerti tároló (művésznevén sufni) is nemesvakolatot kapott, valamint több helyen ágyásszegélyt készíttettünk, hogy az ágyások mulccsal való feltöltését követően már ne kelljen annyi időt gazolással töltenem (szerintem a környéken nincs is más akkora gyomlálómester, mint én :D). Számát sem tudom, mennyi elvadult, a földhöz iszonyatosan ragaszkodó bokrot/cserjét szedtem itt ki gyökerestől, hogy az újak ültetéséről ne is beszéljünk. A sziklakert kialakításához ugyan a legnehezebb köveket nem én görgettem fel a lejtős területre, de néhány nagyobbat azért magam is megmozgattam több zsáknyi kaviccsal egyetemben, akárcsak a ronda, nehéz vaskeretes lépőköveket és rézsűköveket, amik itt voltak. Nem beszélve a sok-sok talicskányi termőföldről és mulcsról, amiket a Kutyánszkival felváltva hordtunk be és terítettünk szét. Az ásás terén az itteni kertben is jeleskedtem, kamatoztatva a szeretett telkünkön korábban már jól begyakoroltakat. Ám nem csak a föld megforgatásának, hanem a drótkerítés felhúzásának (még Öreg-Kishomokon annak az egyetlen alkalomnak köszönhetően elsajátított) tudományát is kamatoztathattuk itt, amikor újra cseréltük a régi rozogát.
Az ideköltözésünk óta eltelt időben elvégzett munka azonban nem csak a fent felsoroltakat jelentette. A házban például átvariáltuk a fűtésrendszert: a gázfűtés helyébe hőszivattyú került, aminek a vezérlését a Kutya hónapokon át programozta, továbbá a gépészeti kivitelezése is szinte teljes egészében az ő keze munkája.
Az egyik helyiség jobb használhatósága érdekében befalaztunk egy ablakot, és ennek köszönhetően megoldódott a ronda gázóra eltakarásának problematikája is (amit meghagytunk, „sosem lehet tudni, mit hoz a jövő”-alapon, értsd: tartós áramszünet).
Elbontattuk a nappalit uraló, reneszánsz várra hajazó csempekandallót, aminek a helyére egy, a térbe belesimuló, modern, de elegáns kandalló került. (A „reneszánsz vár” pedig azóta másvalaki otthonát fűti. :D)
A szobák és az egyéb helyiségek lábazati, valamint mennyezeti díszítést kaptak, és saját készítésű karnisokkal is fokoztuk az eleganciát, hála érte a Kutyinak.
Nem várt kiadásként a teraszon felvertük a járólapot, mert a nappali felé lejtő beton esőzéskor befelé vezette a vizet – belátható, hogy egy szinte frissen felújított ház esetében ez különösen fájt. És akkor már olyan csempét tettünk le, ami nekünk tetszik, és ami fölé végre pergola magasodhat. Ez utóbbinak az építési körülményei kapcsán ismét rengeteg ideget megettünk, amit a pergola építésére szánt faanyag lefestésében igyekeztünk levezetni a kánikula heteiben – mikor máskor, ugye?! A problémát egyébként megint az asztalos generálta, aki most is fittyet hányt a jó ismeretségre, hiába kényeztettem házi sütivel, ebéddel. A munka végül újfent befejezetlen maradt (mint anno a telkünkre épített szerszámtároló házikó), akárcsak a pergola esztétikai hibáinak beígért kijavítása, ami így most a mi feladatunk lesz. A gerendák bádogozását pedig szerencsére elvállalta más.
A legutóbbi hőstettünk (a kényszerű várakozás tekintetében legalábbis mindenképp) a WC újracsempézése volt. Az erre irányuló erőteljes igényünket már a beköltözés óta éreztük, az ott lévő új (!) csempe ui. már a ház néhány évvel korábbi felújításakor sem számított divatosnak. Az előző tulaj velem egykorú felesége ízlés terén azonban megragadt az 1990-es években.
A hipp-hoppra elképzelt kivitelezésből végül két hónapig húzódó folyamat lett – így pláne hősök vagyunk, hogy ennyi ideig bírtuk a vödörből való öntögetést. :D A csempét egyébként a Kutyánszki verte le, mert a saját kezű rontópálkodás legalább ingyen van. A mester ezek után csak jóval később jött, és miután végre szakosan felhordta a vakolatot, még ezt követően is várnunk kellett a további munkálatokra. Bár a sorok magasságát a korábbihoz képest jóval alacsonyabbra terveztük, így alap esetben egy nap alatt elkészülhetett volna, a felrakás mégis két részletben zajlott, köszönhetően a csempe élzáró+kőpárkánnyal kapcsolatos problémának. A párkány megrendelése ugyan még az ünnepek előtt bő 2 héttel történt, de a méretre vágást és kiszállítást az év végi zárás miatt január közepére ígérték. Karácsonyi cicoma kontra félig csempézett budi+vödör. :D
Az ígéret szép szó… jött is időre a párkány, ami január legvégén utolsó sor csempéstül, élzáróstul beépítődött a mellékhelyiségbe. Persze, nem is mi lennénk, ha még eközben is nem játszott volna be egy apró malőr. Mert bár a bibi megint csak nem a mi lelkünkön száradt, de az elszenvedése nyilvánvalóan csakis bennünket érintett, hiszen az ilyesmi sosem a mesternek fáj. Nevezetesen: a legutolsó csempét elbaszták elszabták, és mivel a szaki javaslatára anno nem vettünk többet, „mert nem szoktak eltörni”, így egyetlen darab miatt most meg kellett rendelni egy egész dobozzal. Kész csoda, hogy 2 nappal később ez rendben beérkezett, és pontot tehettünk a hosszan tartó idétlenkedés végére. A Kutyafül beállította az új WC csészét, és felfúrta a radiátort (ami egyébként csak azért került be, mert a padlófűtés mit sem ér ott). Az új mosdópulthoz majd asztalos kell, de a kifestésben mi is jók vagyunk. :)
A szintén ódivatúra felújított fürdőszoba újra felújítása és a konyhabútor cseréje az elkövetkezendő évek feladata. Lesz időnk felkészülni lélekben (?), hogy ez sem megy majd zökkenőmentesen. :D
De most – megünneplendő a nagy WC-mizéria lezárását – e hosszú szövegelés végén álljon itt ez az egyszerű recept, ami abszolút kompatibilis a fogyókúrámmal (pláne mert a benne lévő méz és kókusztejszín magasabb kalóriatartalmát az edzéssel ledolgozom), és még a Kutyinak is bejön! A görög narancs zamata semmihez sem fogható, szerintem ennek a fajta narancsnak a legerőteljesebb az íze, ezért azt javaslom, hozzá se kezdjen, akinek nem ilyen narancsa van! ;) Aki pedig e desszert mellé WC felújítást tervez, az jól gondolja meg! :D

Hozzávalók 3 személyre:

a chiapudinghoz:
2 kezeletlen görög narancs
2 dl kókusztejszín
1,5 dl víz
5 dkg chiamag
4 dkg akácméz vagy egyéb növényi szirup (pl. agavé vagy juhar)
1 tk. vaníliapaszta

a narancstetőhöz:
2 narancs
2 dkg akácméz
1 tk. citromlé
1 tk. (5 g) étkezési kukoricakeményítő vagy vaníliaízű pudingpor

elkészítés:

1. A narancsok héját kis lábasba lereszeljük, beletesszük a mézet, ráfacsarjuk a narancsok levét (nálam 1,5 dl lett), és felöntjük a kókusztejszínnel, a vízzel. Kissé felmelegítjük, majd elzárjuk alatta a lángot.
2. Vaníliával ízesítjük, és még melegen hozzákeverjük a chiamagot. Negyedórát hűlni hagyjuk.
3. Közben a narancstetőhöz az egyik narancs levét kifacsarjuk, és a fele narancslével csomómentesre keverjük a keményítőt.
4. A másik narancsot kifilézzük, majd a többi narancslével, a citromlével együtt lábasba tesszük, és mézzel édesítjük. Elkezdjük melegíteni, és amint felforrt, besűrítjük a keményítős narancslével.
5. A chiapudingot elosztjuk 3 üvegpohárban, és rákanalazzuk a híg narancspudingot. Legalább 4 órára hűtőbe tesszük.
   
   

 

 

Csokoládés-görög joghurtos chiapuding (gluténmentes)

 

 

 

Amikor az ember fogyókúrára adja a fejét, de közben nem akar lemondani az édességről, próbál egészséges(ebb) sütiket készíteni. Pl. olyanokat, amiben nincs cukor és/vagy kevesebb a zsír, ill. a liszt valami egyébbel van helyettesítve. – Nem állítom, hogy az alábbi poharas desszert az egészségesség netovábbja, hiszen a méz miatt azért hizlal ez is, de a cukornál mindenképp jobb választás, ráadásul magas kakaótartalmú étcsokit használtam, aminek a cukortartalma alacsony. Továbbá a joghurt is legalább nem a klasszikus natúr, hanem görög, ami ezáltal több fehérjét, de kevesebb szénhidrátot és cukrot tartalmaz. A chiamagnak pedig rengeteg pozitív tulajdonsága van, főleg ha mértékkel fogyasztjuk. A kész krémet én négy kisebb adagra osztottam, így aztán pláne nem estem akkora bűnbe, viszont az édesség-élmény megvolt, és egy kemény edzés után valóságos jutalomnak éreztem. :)
A 85%-os étcsoki egyébként régóta kallódott a konyhaszekrényben, mert bár én csak az étcsokoládét szeretem, azért az ennyire durván magas százalékút én sem szívesen szopogatom. Ebbe a desszertbe beletenni viszont jó döntésnek bizonyult, mert a telt csokiíz a kellő édességgel megtámogatva olyan zamatossá tette a pohárkrémet, hogy még a Kutyafül is boldogon kanalazta, pedig ő alapvetően nem egy étcsoki-fan. :)

Hozzávalók 2-4 személyre:

50 dkg laktózmentes görög joghurt
10 dkg akácméz vagy növényi szirup (pl. agavé vagy juhar)
5 dkg étcsokoládé (85%-os)
4 dkg chiamag
1 ek. vaníliapaszta
reszelt étcsokoládé a díszítéshez
pirított mandula a díszítéshez

elkészítés:

1. A joghurtot 3 evőkanál kivételével vízgőz fölött felmelegítjük, majd elzárjuk alatta a lángot, és elkeverjük benne a chiamagot, valamint 8 dkg mézet és a vaníliapasztát. A keveréket kettévesszük.
2. A feldarabolt étcsokoládét a félretett joghurttal vízgőz fölött felolvasztjuk, az egyik adag chiamagos joghurthoz keverjük, és a megmaradt mézzel édesítjük még.
3. A kétféle keveréket – tetszés szerint adagolva – elosztjuk 2 vagy 4 üvegpohárban, és legalább 4 órára hűtőbe tesszük.
4. A desszerteket közvetlenül fogyasztás előtt megszórjuk reszelt étcsokoládéval és pirított mandulapehellyel.

 

 

Vörös lencse sütemény (gluténmentes)

 

 

 

Jó rég csináltam édességet – utoljára a két ünnep között (egy elbaltázott krémből) –, részben azért, mert a sütőnk örökre behalt, ill. az új nyávogink figyeleméhsége határtalan, valamint nem ártott kicsit gyomorilag is kipihenni az ünnepek fáradalmait. Na meg persze az is szempont volt, hogy végre visszanyerjem a régi formám, aminek ugyebár nem kedvez a liszt meg a cukor. ;)
Az alábbi sütemény pont ezen elhatározásomkor került elém, viszont az is igaz, hogy kezdtem kiéhezni a sütire. :D Mivel a lelke a vörös lencse, valamint egy gramm hagyományos liszt sincs benne, továbbá az édességét sem finomított cukor adja, ezért azonnal rohantam kipróbálni. Na jó, előbb még megvártam, hogy a lencse alaposan kiázzon.
A vörös lencse egyébként gyakori főzési alapanyag nálam, hiszen az évek óta tartó, jelentősen lecsökkentett húsfogyasztásunk miatt valamiből azért fehérjéhez kell jutnunk: a vörös lencse pedig kiváló növényi alapú fehérjeforrás. Ezen túl tele van olyan alapvető tápanyagokkal is, mint a vas, a kálium, kalcium, magnézium, cink, foszfor, folsav és a B-vitaminok. Márpedig ezek nagyrészt hiányoznak a fehér lisztből. Szóval ez a sütemény, azon pozitívumokon túl, hogy nem lisztből készült, de a vörös lencsének hála, fontos tápanyagokat tartalmaz, még abszolút ki is elégíti az édesség utáni vágyat – mindezt mondhatni bűntudat nélkül. Ráadásul hosszan tartó energiával tölt fel, mert lassan felszívódó szénhidrátnak számít, azaz a glikémiás indexe alacsonyabb a sima lisztéhez képest, a rosttartalma viszont magas.
Egyébként nem gondoltam volna, hogy süteményt is lehet belőle sütni (pedig hasonló eljárással készülő sós pitének egyszer már megcsináltam), azt meg pláne nem, hogy a tetejébe még kifejezetten ízletes is lesz. Engem nagyon emlékeztet gyerekkori kedvencemre, a „rizskókra”. Valóban jó példázza, hogy ami egészséges, az simán lehet finom is – annyira, hogy gyors egymásutánban kétszer is megsütöttem. Valójában nem is érezhető, hogy nincs benne liszt.
Mások is kaptak belőle kóstolót: az edzőm szerint vérré vált benne egy brutál popsiedzést követően, a fodrászom pedig egy ültő helyében bepuszilta mind a két szeletnyi kóstolót, aminek már csak azért is örültem, mert végre gluténmentes sütit adhattam neki. :) Úgyhogy abszolút helye van itt, a blogon!
Jó választás lisztérzékenyek számára, vagy azoknak, akik nyitottak az újra. Annyira egyszerűen és gyorsan elkészíthető, hogy azok is bátran hozzáfoghatnak, akik egyébként nem szoktak süteményt sütni. ;)
A fotókat pedig kivételesen mindössze 10 perc leforgása alatt lőttem egy kemény karedzést követően úgy, hogy otthon már az orromat sem tudtam megvakarni, sőt aznap öltöztetni-vetkőztetni kellett, és az ivás pedig felért egy lábedzéssel. Ne kérdezzétek mi köze a kettőnek egymáshoz! :D

 

Hozzávalók 22×22 cm-es tepsihez:

18 dkg vörös lencse (beáztatva, lecsepegtetve kb. 35 dkg)
2 nagy tojás
16 dkg tejföl és görög joghurt fele-fele arányban (vagy csak tejföl/joghurt)
13 dkg méz (vagy egyéb növényi szirup, pl. agavé, juhar)
5 dkg (0,6 dl) kókuszzsír, felolvasztva (vagy más növényi olaj)
3 dkg kókuszreszelék
½ cs. sütőpor
1 ek. vaníliapaszta
3 tk. frissen facsart citromlé
1 nagy bio narancs reszelt héja és/vagy 1-2 ek. kandírozott narancshéj
10 dkg fehér csokoládé+kókuszreszelék a tetejére (elhagyható)

elkészítés:

1. A vörös lencsét felöntjük annyi vízzel, hogy 2 ujjnyira ellepje, és min. 4 órára vagy egy éjszakára hűtőbe tesszük.
2. Folyó víz alatt átöblítjük, majd alaposan lecsepegtetjük. A tojások fehérjét kemény habbá verjük.
3. A 2 tojás sárgáját, a tejfölt, a mézet és az olajat a lencséhez adjuk, és turmixgépben vagy botmixerrel krémesre keverjük. Vaníliakivonattal ízesítjük, majd beleforgatjuk a sütőporral vegyített kókuszreszeléket, a reszelt- és az aprított kandírozott narancshéjat, valamint a fehérjehabot.
4. A tésztamasszát a sütőpapírral bélelt tepsibe simítjuk, és előmelegített sütőben megsütjük. Ha a beleszúrt fogvájóra már nem ragad rá a tészta, kissé kinyitjuk a sütőajtót, és 5 percet így hagyjuk bent a tepsit. Ezután a sütőpapír segítségével kiemeljük a süteményt a tepsiből, óvatosan átfordítjuk egy tortarácsra, és lehúzzuk róla a sütőpapírt. Így hagyjuk kihűlni.
5. A felaprított fehér csokoládét gőz fölött felolvasztjuk, a süteményre simítjuk és megszórjuk kókuszreszelékkel. 30 percre hűtőbe tesszük dermedni. Tetszés szerinti szeletekre vágjuk (nálam 16 szelet lett).

sütési hőfok: 180°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 30 perc

Megjegyzés, tipp:
Bedobozolva, hűtőben 1 hétig eláll (de erre úgysincs esély :D). Fagyasztható.

 

Ötlet: innen

Eperzselés-mascarponekrémes kocka

 

 

 

Elsősorban a Kutyinyek óhajára az utóbbi napokban futószalagon gyártottam a rizspudingot. Sőt, kedvenc nagynénémet sem fosztottam meg a turbózott tejberizs-evészet nyújtotta élvezettől, mert fizetségül a várhatóan perfekt macskafelvigyázásért szintén ezt hagytam neki itthon egy vödörnyi mennyiséggel, persze gusztusosan, kis pohárkákba agadolva. Lehet, hogy épp ennek köszönhetően lett belőle szupernagyi (a macskáknak ui. cseppet sem hiányoztunk), amíg bennünket Bécsben imádott Michael Bublénk szórakoztatott. Mi – fittyet hányva arra, hogy másnap Pesten is letolta ugyanazt a showt – csak azért is az osztrák fővárosig gurultunk érte, mert fingunk nem volt róla, hogy Pestre is jön, mert a fene se nézte a turnélistát :D annyira sznobok vagyunk, hogy szűk 3 évnyi kirándulási stop után végre megengedhettük magunknak, hogy messzebbre merészkedjünk (kemény másfél nap erejéig). Nem, nem a pandémia, hanem az álmaink valóra váltásának realizálása (házat vettünk), majd pedig a valóra vált álom körüli munkálatok (némi átépítés, kertrendezés sötöbö) tartottak vissza. Hazaérkezve pedig újabb vödörnyi rizspudingot kotyvasztottam, de mivel túl hamar néztünk a vödör fenekére, muszáj volt a hétvégére összehoznom valami egyéb édességet. Sütit újabban nem gyakran sütök (főleg, mert valaki folyton rizspudingért hisztizik), úgyhogy most a sarkamra álltam, és juszt is beizzítottam a sütőt ezért a faék egyszerűségű kakaós piskótáért. A korábbi tejberizs tetejére kitalált eperpudingot azért átmentettem rá (bár a pudingból most inkább zselét csináltam), nehogy szó érje a ház elejét, mindeközben pedig naaagyon büszke voltam magamra amiatt, hogy végre valahára levettem a saját vállamról annak a lelkifurdalásnak a terhét, hogy a kb. szilveszter óta a hűtőben punnyadozó mascarponét ilyen módon végre felhasználtam. Az eredmény egy pihe-puha, nyarat idéző sütike lett, amiből simán be lehet puszilni egymás után 3 szeletet, annyira könnyű – szerintem. Megnyugtatásul közlöm, hogy a mascarponét előbb megszaglásztam, megízleltem, nem volt semmi baja. :D

 

 

Hozzávalók 18x28 cm-es sütőkerethez:

a piskótához:
4 tojás
8 dkg kristálycukor
2 ek. napraforgóolaj
8 dkg finomliszt
2 dkg holland kakaópor
1 mk. sütőpor

a krémhez:
25 dkg mascarpone
6 dkg porcukor
1 tk. vaníliapaszta
2,5 dl habtejszín
3 ½ zselatinlap

az eperzseléhez:
30 dkg (mirelit) földieper
3 dkg kristálycukor
1 ek. frissen facsart citromlé
4 ½ zselatinlap

elkészítés:

1. A piskótához a tojások fehérjét kemény habbá verjük. A sárgáját a cukorral kihabosítjuk, és az olajjal együtt a fehérjehabra öntjük. Négy részletben beleforgatjuk a sütőporral, kakaóporral vegyített lisztet.
2. A tésztamasszát a sütőpapírral bélelt tepsibe simítjuk, és előmelegített sütőben megsütjük. A tepsiben hagyjuk kihűlni (vagy ha sütőkeretben sütöttük, akkor még forrón, sütőpapírostól áthúzzuk a tortarácsra, és így hagyjuk kihűlni), majd lehúzzuk róla a sütőpapírt.
3. 3 és ½ zselatinlapocskát hideg vízbe áztatunk, majd alaposan kinyomkodjuk, és feloldjuk 0,5 dl felhevített tejszínben.
4. A krémhez a mascarponét simára keverjük a porcukorral, a vaníliapasztával, belekeverjük a zselatinos tejszínt, majd hozzáforgatjuk a habbá vert többi tejszínt.
5. A piskótát visszatesszük a tiszta tepsibe/sütőkeretbe, rásimítjuk a krémet, és fél órára hűtőbe tesszük.
6. A (kiolvasztott mirelit) földiepret citromlével ízesítjük, felforraljuk, majd botmixerrel pépesítjük, és felolvasztjuk benne a szintén hideg vízbe áztatott, alaposan kinyomkodott többi zselatint. Hűlni hagyjuk.
7. A zselatinos eperlevet a krémre öntjük, szépen eloszlatjuk rajta, majd dermedésig visszatesszük a hűtőbe. A kész süteményt kockákra vágjuk.

sütési hőfok: 165°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 20 perc

 

 2023.02.07., Wiener Stadthalle

Amerikai fahéjas csiga (vegán)

 

 

 

Azaz cinnamon roll vagy cinnabon, ami állítólag attól amerikai, hogy meglehetősen édes és foszlós, ill. a tetejére gazdagon halmozott krémsajt is megkülönbözteti „őt” a más tájakon honos társaitól. Na de hogyan jutottam odáig, hogy vegán módon készítsem el?
Karácsonyra és szilveszterre négyféle süteményt sütöttem, mindegyikből egy-egy közepes méretű tepsivel, és bár Anyáékkal karöltve, azaz négyen eszegettük, mégis kitartott január első napjáig. Hihetetlen, de a két ünnep alatt naponta fejenként csak 3-4 darab sütit pusziltunk be a Kutyinyekkel (ráadásul ezek kis szeletkék voltak), annyira nem kívántunk többet, és nem jártunk rá napközben sem. Az új évben pedig valahogy elfelejtődött a vízkeresztre való készülés, így a háromkirályok kalácsa is, vagyis ebből az alkalomból most nem csináltam semmilyen édességet. Aztán január 8. napján, vasárnap már éreztem az édesség hiányát. :D Mivel az ünnepekről megmaradt húsételeket már bekebeleztük, egyértelmű volt, hogy január 2. hetétől folytatjuk a 2020-ban elkezdett és azóta is rendületlenül tartó, szinte teljesen húsmentes étkezésünket. Sőt, azt terveztem, hogy az eddigiekhez képest kicsit gyakrabban beiktatok olyan ételeket is, amelyek teljes egészében mellőzik az állati eredetű alapanyagokat, azaz vegán kajákat is csinálok. Úgy gondoltam, akkor már ne legyenek kivételek ez alól az édességek sem. Amúgy sem árt gyarapítanom a blog erre vonatkozó részét. Ezért olyan desszerttel indítottam az új évet, amit (nem vegán kivitelben) imádunk, ugyanakkor könnyen el lehet készíteni tojás és tejtermékek nélkül.
Domján Csenge receptjét próbáltam ki, de a 2. sütés alkalmával picit módosítottam az arányokon. Arra nem jöttem rá, miért kell a tésztába keményítő (ui. sosem láttam még ilyet kelt tésztában), de nem hagytam ki belőle, hátha az a titok nyitja. :D
Ez a fahéjas csiga annyira imádni valóra sikeredett, hogy megállja a helyét a többi ugyanilyen ízesítésű péksütijeim mellett. Sőt, igazából olyan pihepuha és könnyű lett, hogy simán egy lapon lehet említeni a dán fahéjas csigával (ami annak idején kb. verte minden addigi fahéjasomat). Ez már csak azért is klassz, mert ez azt jelenti, hogy azok előtt is villoghatunk vele, akik mereven elzárkóznak a vegán ételektől, vagy azt hiszik, hogy ami kizárólag növényi alapanyagokból van, az nem lehet finom. Egy tálca vegán fahéjas csigával azonban tuti meggyőzhetőek. :D Továbbá, kevesebb pénzből is süthetünk valami igazán finomat. Próbáljátok ki akkor is, ha nem akartok áttérni a vegán életmódra! Garantálom, hogy a fahéjas csiga esetében később sem fog eszetekbe jutni a tojás, a vaj meg a tej. ;)

 

Hozzávalók kb. 20 cm átmérőjű sütőtálhoz (10 darab csigához):

a tésztához:
22 dkg fehér tönkölyliszt
3 dkg kukoricakeményítő
2,5 dkg finomítatlan nádporcukor
½ mk. só
3,5 dkg kókuszzsír
1,5 dl növényi tej (nálam zabtej)
1,5 dkg friss élesztő

a töltelékhez:
3 dkg kókuszzsír
4 dkg finomítatlan nádcukor
1 jó ek. (7 g) őrölt fahéj

a kenéshez:
2,5 dkg kókuszzsír, felolvasztva
2 ½ ek. agávészirup

az öntethez:
6 dkg porcukor vagy finomítatlan nádporcukor
1 mk. vaníliaesszencia
1 ½ ek. növényi tej (nálam zabtej)
1 ek. frissen facsart citromlé

elkészítés:

1. A tésztához az elmorzsolt élesztőt 1 dkg tönkölyliszttel és egy csipet porcukorral csomómentesre keverjük a fele mennyiségű meglangyosított növényi tejben, és letakarva felfuttatjuk.
2. A keményítővel, többi porcukorral, sóval vegyített lisztet összemorzsoljuk a kókuszzsírral, hozzáadjuk a felfutott élesztőt, a többi növényi tejet, és robotgéppel picit lágyabb, de rugalmas tésztává dagasztjuk. Kókuszzsírral vékonyan kikent kelesztőtálba tesszük, és letakarva kb. 1 óra alatt megkelesztjük.
3. Közben a töltelékhez a kókuszzsírt felolvasztjuk és alaposan elkeverjük a többi hozzávalóval. Kicsit hűlni hagyjuk.
4. A megkelt tésztát lisztezett munkalapon kissé átgyúrjuk, majd 30x22 cm-es téglalapra nyújtjuk, és a tölteléket egyenletesen elkenjük rajta úgy, hogy a tőlünk távolabbi hosszanti oldala mentén szabadon hagyunk egy kb. 2 cm széles sávot.
5. A kissé lágy tésztát a hozzánk közelebbi hosszabbik oldalánál fogva feltekerjük, 3 cm széles daraboka szeljük, és a csigákat elrendezzük a sütőpapírral bélelt (vagy kókuszzsírral kikent) sütőtálban/tortaformában, miközben a csigák oldalait körben lekenjük olvasztott kókuszzsírral. Letakarva, huzatmentes helyen 30-40 percet kelni hagyjuk.
6. A kenéshez a hozzávalókat összemelegítjük, és miután a mázat kicsit hűlni hagytuk, meglocsoljuk vele a megkelt csigákat. Előmelegített sütőben megsütjük, majd tortarácsra tesszük.
7. Az öntet hozzávalóit alaposan elkeverjük, és a negyedórát hűlni hagyott csigákra csorgatjuk. Így hagyjuk langyosra hűlni. (Kókusztejszínből is készíthetünk hozzá öntetet – lásd a megjegyzésnél –, amivel még utólag is meglocsolhatjuk a csigákat.)

sütési hőfok: 180℃
sütési mód: alul-felül sütés
sütési mód: kb. 30 perc

Megjegyzés:

• Mivel én a csigákat csak másnap tudtam lefotózni, az öntet – amit még előző nap, frissen kisülve csorgattam rá – addigra beivódott a tésztába, és láthatatlanná vált. Így aztán muszáj volt újabb öntetet készítenem. Ahhoz viszont már kókusztejszínt használtam, mert az sokkal látványosabb, kontrasztosabb, és sokkal inkább hasonlít az amerikai változathoz, aminek ugyebár édes krémsajt van a tetején. Úgyhogy ehhez az utólagos öntethez 0,5 dl kókusztejszínben elkevertem 1 púpozott teáskanál porcukrot – ez látható a fotón –, de ebbe is tehetünk még citromlevet és vanília esszenciát/vaníliás cukrot.
• Ez a tészta a kókuszzsírnak köszönhetően lágyabb állagú, ezért előfordulhat, hogy szeletelés után a vágás mentén kissé széjjelebb terülnek a rétegek, és emiatt picit nehezebb beleügyeskedni a sütőformába. Ugyanakkor a végeredményt tekintve, a nyers tésztának éppen ilyennek kell lennie. Ennek a lágyságnak köszönhető ui. a kisült csiguszok könnyedsége, puhasága. :)

 

 

Kókuszkupola

 

 

 

Ahhoz képest, hogy éveken át nem sűrűn ettem kókuszos édességeket, az utóbbi időben pöttyet elszaladt velem a ló ezen a téren. Bár a blogon ennek eredménye csak kevéssé látszik – mivel a most posztolt süti kivételével mindössze kétfajta kókuszos édességet csináltam –, de én minden esetre tudom, hogy ebből a szűk kis repertoárból én mennyi házi Bounty-t benyomtam. :D
Bővítendő a fent említett hozzávalóval készült desszertek skáláját, most ezt a durván kókuszos, kupola formájú, pofonegyszerű süteményt hoztam össze, ami igazán mutatós színfoltja lehet az ünnepi asztalnak, és egyben a felszaporodott tojásfehérje megmentésére is szolgálhat. Nem is hittem volna, hogy annyira ízleni fog mindkettőnknek, hogy úgy kell majd megóvnom belőle annyit, hogy Anyáék is részesülhessenek az élvezetből. :)

 

Hozzávalók:

3 M-es tojásból nyert tojásfehérje (nekem összesen 94 g volt)
15 dkg porcukor
30 dkg kókuszreszelék
1 ek. vaníliapaszta
egy kis csipet só
8-10 dkg ét- és tejcsokoládé vegyesen
1 tk. napraforgóolaj

elkészítés:

1. A tojásfehérjét a cukorral habbá verjük, vaníliakivonattal, sóval ízesítjük, és több részletben hozzákeverjük a kókuszreszeléket. Alaposan összedolgozzuk, majd folpackkal letakarva, 10 percre hűtőbe tesszük.
2. Az adagoláshoz fagylaltos kanalat vagy kis szószos tálkát használunk, amit csak az első használat előtt nagyon vékonyan kiolajozunk. Utána már maga a massza is elegendő „kenést” biztosít ahhoz, hogy a kókuszreszelék a kanálba/formába tapadjon.
3. A kókuszos masszából kiveszünk egy adagot, spatula vagy kés lapjának segítségével a kanálba nyomkodjuk, és lehúzzuk róla a felesleget, hogy a talp sima legyen. Sütőpapírral bélelt tepsire helyezzük. (Ha szükséges, a fagyis kanál „billentőjét” kicsit lenyomjuk, hogy könnyebben kijöjjön a massza, de csak óvatosan, különben a kupola teteje behorpad).
4. Így járunk el a többi masszával is, majd a tepsit előmelegített sütő középső részébe toljuk. Kb. 10 perc elteltével 180°-kal elfordítjuk a tepsit, hogy a sütik egyenletesen süljenek.
5. A kész süteményeket 10 percig hűlni hagyjuk. Közben az összetördelt csokoládét az olajjal vízgőz fölött felolvasztjuk, megmártjuk benne a sütik talpát, és a tetejüket becsíkozzuk a megmaradt csokival. Dermedésig hűtőbe tesszük.

sütési hőfok: 160°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: 20-25 perc

Megjegyzés:

Nekem ebből a mennyiségből 19 db sütim lett, de a darabszám persze függ a fagylaltos kanál/forma méretétől.

 

Körtés-csokoládés pite

 

 

 

A telekszomszédunk kertjében van egy növendék körtefa. Igazából nagyon gyerek még, mégis roskadozott az érett gyümölcstől. A termésből néhány darabot a segítségem fejében megkaptam ajándékba, aminek nagyon örültem, mert nem emlékszem, mikor ettem utoljára ilyen finom körtét. :) Bár az összeset bepuszilhattuk volna frissen, de én mindenképp meg akartam menteni belőle egy süteményhez is.
A minap szembejött velem egy kecsegtető videós recept, és abból a csokis tölteléket átmentettem ehhez a pitéhez – a cukormennyiség felére redukálásával. A tészta hozzávalói nem voltak megadva, de ugyan ki ne tudna hozzá linzertésztát készíteni. ;) Ezúttal az is kakaós lett. A tetejére azonban nem cseresznye, hanem a szomszédunk-féle ízletes clapp körte került. A díszítgetéssel elmolyoltam egy kicsit, de szerintem megérte. Nagyon csokis süti ez, pont olyan, ami a hűvös őszi időhöz passzol. Anya meg én imádtuk! :)

 

Hozzávalók 35x12 cm-es pitesütőformához:

a tésztához:
23 dkg omlós tészta süteményliszt
2 dkg holland kakaópor
10 dkg finomítatlan nádcukor
12 dkg vaj
1 tojás
1 ek. hideg víz (elhagyható)

a töltelékhez:
15 dkg étcsokoládé (50% kakaótartalmú)
12 dkg vaj
8 dkg finomítatlan nádcukor
5 dkg teljes értékű nádcukor
1 tk. vanília esszencia
6,5 dkg finomliszt
4,5 dkg kókuszreszelék
7 dkg pekándió, durvára vágva
2 tojás
2 körte (nálam clapp körte)

elkészítés:

1. A tésztához a száraz hozzávalókat összevegyítjük, morzsalékosra dolgozzuk a feldarabolt, hideg vajjal, majd a tojást (szükség szerint a vizet is) hozzáadva összeállítjuk, és téglatest alakúra formázzuk a tésztát.
2. A tésztát liszttel hintett munkalapon kb. 42x18 cm-es téglalapra nyújtjuk és kibéleljük vele a sütőformát. Az alját villával több helyen megszurkáljuk.
3. A túlnyúló tésztaszéleket levágjuk, (nedves kézzel) újra összegyúrjuk, és kör alakúra kinyújtjuk. Tálcára tesszük, és a tésztakosárral együtt nejlonzacskóba húzva, 30 percre hűtőbe tesszük.
4. A töltelékhez a vajat felolvasztjuk, a felaprított csokoládéra öntjük, és 1-2 perc elteltével összekeverjük. Vanília esszenciával ízesítjük.
5. A cukrokat elvegyítjük a liszttel, a kókuszreszelékkel, a pekándióval, és a felvert tojással együtt az olvasztott csokoládéhoz keverjük.
6. A kinyújtott tésztából sablon segítségével falevél alakú mintákat vágunk ki. A megmosott, kimagozott körtéket negyedeljük és felszeleteljük.
7. A tölteléket a tésztakosárba simítjuk, elrendezzük rajta a körteszeleteket, és a levélkékkel kidíszítjük a tetejét. A kimaradt tésztából tetszés szerinti díszeket is tehetünk még rá, pl. csigaformát.

sütési hőfok: 180°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 40 perc

Megjegyzés:

A süteményt a fent leírt mennyiségekből kerek piteformában is megsüthetjük.

 

Narancsos tiramisu

 

 

Ezt a desszertet 2019. december 31-én készítettem – ezzel búcsúztunk volna az óévtől, de az amúgy is nyugger szilveszterünk olyan furán végződött jóval éjfél előtt, hogy végül az édesség megkezdetlenül ott ragadt a hűtőben. Az ünneplés furára sikeredésének oka konkrétan KAP volt, aki aljas szándékból elkövetett nevetőizom-izgatás következtében galádul megfájdította a fejemet, minekutána én kidőltem, és pezsgő helyett Algopyrinnel felvértezve léptem át 2020-ba. Mit léptem?! Fetrengve kúsztam, de akkor már nem a röhögéstől, hanem a szem- és fejfájástól. Az édesség pedig sértetlenül megúszta az átlépést. Utóbb úgy éreztem, nem is baj ez, mert így legalább fotózással kezdhettem az újévet, és máris megvolt az első recept 2020 karácsonyára/szilveszterére. :D Igaz, csak egy röpke évet kellett várni a posztolásával. :D Sebaj, hipp-hopp eltelik, és tuti még gyorsabban, mint a 2019-es esztendő – gondoltam én akkor, amúgy nagyon helyesen, mert valóban csak úgy elrepült.
Az ép tiramisu kapóra jött az Anyáékkal való ünnepléshez, és az újév pazar desszertjévé válhatott. Mert, hogy egyébként a 2019-es év szerintem legfinomabb édességét sikerült összehoznom, pedig eredendően nem terveztem, hogy még szilveszter napján is ilyesmit készítek. Tulajdonképpen elég későn ötlöttem ki a receptet, azt is kutyafuttában, sőt még a készítés közben is alakítottam rajta. A megmaradt 2 doboz mascarpone adta hozzá az ötletet, na meg a nyers tojástól való félelem, ha netalán tán harmadnapra is maradna a desszertből.
A hangsúlyosan narancsos, selymes krém és a csokoládés babapiskóta egyszerű házasságából ünnepi finomság született. :) Sőt elmondhatom, hogy – a Kutyafül enyhe nyomására – a tradicionális ünnepi édességek mellé felsorakozott ez is, csak hogy új hagyományt teremhessek az elkövetkezendő ünnepekre vonatkozólag. :) És valóban így alakult, mert idén is ez lett a majdnem szilveszteri desszert, amit az év utolsó előtti napján a barátainkhoz vittünk.
Az idei szilveszteri bulit pedig velük töltjük: Duma Aktuál szilveszteri különkiadás – meglepetéssel!

 

 

Hozzávalók:

kb. 20 babapiskóta
2 tojás
18-20 dkg porcukor
6 dkg finomliszt
1 nagy bio narancs héja és leve
1,5 dl + 4 ek. tej
30 dkg mascarpone
2 ek. narancslikőr (Cointreu) esetleg barna rum
1 ek. vaníliapaszta
30 ml frissen főzött presszókávé
15 dkg vaj
3 dkg holland kakaópor + a tálaláshoz

elkészítés:

1. A krémhez a tojások sárgáját 4 dkg porcukorral lábasba tesszük, habosra kavarjuk.
2. Belereszeljük a narancs héját, csomómentesre dolgozzuk a liszttel, valamint a tejjel és 1 dl narancslével. Kis lángon, kevergetve felfőzzük.
3. A tojásfehérjét kemény habbá verjük, és a forró pudinghoz forgatjuk. Kihűtjük.
4. A mascarponét kikeverjük 4-6 dkg porcukorral, a vaníliapasztával, a likőrrel, és hozzádolgozzuk a narancspudingot. A krémet kétfelé vesszük, és az egyik adagot habzsákba töltjük.
5. A csokoládéöntethez a puha vajat, a többi porcukrot, a kakaóport 4 evőkanál tejjel együtt fém tálba tesszük, és vízgőz fölött összemelegítjük. Hozzákeverjük a kávét, és hagyjuk langyosra hűlni.
6. Az üveg- vagy sütőtál alján elosztunk néhány evőkanál csokoládéöntetet, kirakjuk egy réteg babapiskótával, alaposan meglocsoljuk a csokival, elsimítjuk rajta a krém felét, majd erre rétegezzük a kávés csokoládéöntetben megmártott többi babapiskótát, és befedjük a habzsákba töltött narancskrémmel.
7. A desszertet néhány órára hűtőbe tesszük, majd tálalás előtt meghintjük kakaóporral.

 

 

Mogyorókrémes keksz

 

A házilag gyártott mogyorókrémemet elsőként ehhez a kekszhez használtam fel. Jól éreztem én, hogy tennem kell vele egy próbát, mert az eredménnyel nem csak Anya és a Kutyafül, de én is elégedett voltam. Naaagyon mogyorós! :D Egy bögre kakaóval vagy tejjel tökéletes választás akár az adventi időszakban is, uzsonnára vagy reggelire – jó kis napindító. ;)

Hozzávalók 12 darabhoz:

6,5 dkg vaj
5 dkg finomítatlan nádcukor vagy barna cukor
5 dkg kristálycukor
½ tk. vaníliapaszta
1 tojás
15 dkg házi mogyorókrém
12,5 dkg finomliszt
1 dkg holland kakaópor
1 g szódabikarbóna
1 mk. sütőpor
egy kis csipet só
6 dkg durvára vágott mogyoró

elkészítés:

1. A puha vajat robotgéppel önmagában kihabosítjuk, majd a kétféle cukorral és a vaníliapasztával tovább kavarjuk.
2. A tojást a cukros vajhoz dolgozzuk, belekeverjük a mogyorókrémet, hozzáadjuk a kakaóporral, szódabikarbónával, sütőporral, sóval vegyített lisztet, és alacsony fokozaton épp csak addig keverjük, amíg a tésztamassza össze nem áll. A tésztát befedjük folpackkal, és 2-3 órát hűtőben dermesztjük.
3. A lehűtött masszából gyors mozdulatokkal golyókat formázunk, megforgatjuk a durvára vágott mogyoróban, és sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatjuk egymástól kb. 5 cm távolságban. Előmelegített sütőben megsütjük.
4. A kész kekszeket pár percig a tepsiben hagyjuk, majd tortárácsra szedjük és így hagyjuk teljesen kihűlni.

sütési hőfok: 180°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 15 perc

Tipp:
Célszerű egyszerre csak annyi tésztát meggömbölygetni, amennyit egy tepsiben ki tudunk sütni. A többi tésztát addig tegyük vissza a hűtőbe, és csak utána formázzuk meg!
A tésztagolyókat egy kisebb tepsibe sorakoztatva le is fagyaszthatjuk. Hogy a fagyott tésztagolyók kisebb helyet foglaljanak a fagyasztóban, tegyük nejlonzacskóba. Így 3 hónapig eláll. Sütés előtt nem szükséges kiolvasztani, viszont ilyen módon a sütés tovább tart majd.

Megjegyzés:
Ez egy nem túl édes keksz, de ízlés szerint növelhető a cukor mennyisége.

Marcipános fenyőfa

 

 

A marcipán igazi téli finomság, imádom csak úgy magában, étcsokoládé köntösbe burkolva, akárcsak süteményben. Ennek ellenére igen ritkán használom édességbe, mert kevés az esélye, hogy kibírjam addig. :D Most viszont direkt ehhez a kekszhez vettem egy adag marcipánmasszát, mert kíváncsi voltam, ízlik-e majd az ilyen típusú sütiben is. Ízlett. :D
Magát a formát persze nem én találtam ki, valahol megvillant róla egy fotó, és azonnal tudtam, hogy nekem ezt ki kell próbálnom. Bevallom, az első fenyőfákat igencsak elbénáztam, hiszen még nem volt a kezemben a mozdulat, aminek köszönhetően a kacskaringós vonalak jól láthatóan fenyőt formáznak. 3-4 idétlen darab után azonban már vállalhatóak lettek. :D A süti porhanyós és puha, tehát nem ropogós, hiszen marcipán van benne. A likőrnek hála, hangsúlyosan mandulás – ízében és formájában is illik a közelgő ünnepekhez. :)

 

 

 

 

Hozzávalók kb. 28 darabhoz:

20 dkg vaj
10 dkg porcukor
1 tojás
2 ek. tej
2 ek. Amaretto likőr
1 tk. vaníliapaszta
20 dkg cukrozott marcipánmassza
23 dkg félfogós búzaliszt vagy finomliszt
5 dkg étkezési kukoricakeményítő
1 tk. sütőpor
10 dkg étcsokoládé
1 ½ ek. napraforgóolaj
cukorgyöngyök

elkészítés:

1. A hideg marcipánt nagy lyukú reszelőn lereszeljük, hagyjuk szobahőmérsékletűre melegedni, majd robotgéppel alaposan elkeverjük a tojással (ez eltart egy kis ideig, és akkor jó, ha az állaga banánpéphez hasonló). Hozzáadjuk a tejet, a likőrt és a vaníliapasztát.
2. A puha vajat a porcukorral kihabosítjuk, a marcipánmasszához dolgozzuk, majd belekeverjük a keményítővel, sütőporral vegyített lisztet. A tésztamasszát csillagcsöves habzsákba töltjük.
3. A masszából fenyőfamintákat nyomunk a sütőpapírral bélelt tepsikre, egymástól kicsit távolabb, és előmelegített sütő középső sínjébe tolva, egymás után világos aranysárgára sütjük.
4. A kész kekszeket pár percig a tepsin hagyjuk, majd lapáttal óvatosan alányúlva átemeljük a tortarácsra, és így hagyjuk teljesen kihűlni.
5. Az összetördelt csokoládét az olajjal vízgőz fölött felolvasztjuk, és megmártjuk benne a kekszek széleit. Amint a csokoládé egy kicsit meghúzott, cukorgyöngyökkel díszítjük, majd óvatosan tortarácsra tesszük és hagyjuk teljesen megszilárdulni.

sütési hőfok: 200°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 10 perc

 

 

Birsalmás-pekándiós kifli

 

 

Most már tényleg ez az idei év utolsó birsalmás receptje, legalábbis a saját magam feldolgozta gyümölcsből biztos. Nem kizárt viszont, hogy Anya birslekvárjából is kunyizok majd. :D
Szóval az uccsó birs egyik feléből leves, a másikból pedig ez a kosárnyi aprósüti készült. Hagyományos rugelachnak indult, de aztán jócskán eltérültem, mert a Kutyafül kelt édességet kívánt. Mivel már amúgy is tervben volt a kelt kifli, előre hoztam a megsütését.
A készítési mód egy csöppet a blundel tésztáéra emlékeztethet, de ez egy egyszerűsített változat – a rétegek itt a töltelékkel duplán megkenve és meghajtogatva alakulnak ki. Kétség kívül egyszerűbben is rövidebb idő alatt is meg lehet oldani az ilyen típusú kiflikék formázását, de néhanapján belefér a picit odafigyelősebb recept. ;) Pláne az ünnepek közeledtével, amikor egyébként is képesek vagyunk olyan ételeket készíteni, amiket az év többi napján nem.
Az eredmény egy pihekönnyű, falatnyi finomság lett, ami nem csak a szűk családnak, hanem egy kedves barátnőmnek is nagyon ízlett. A képeken látható szépséges likőrös poharakat ő ajándékozta nekem, én pedig ezekkel az aprócska kiflikkel próbáltam viszonozni a kedvességét.

Hozzávalók 80 darabhoz:

a tésztához:
45 dkg finomliszt
12 dkg vaj
2 tojássárgája
5 dkg cukor
½ tk. só
2,3 dkg friss élesztő
1 dl habtejszín
1 dl víz

a töltelékhez:
20 dkg birsalma (magház nélkül, héjastól)
10 dkg pirított, őrölt pekándió
12 dkg teljes értékű nádcukor, darálva (pl. dm, Bio Vollrohr Zucker)
3 dkg étcsokoládé
3 ek. birsalma főzőlé
1 tk. citromlé
1 ek. agavé szirup vagy méz
1 tk. vaníliapaszta
egy csipet porított só

a kenéshez:
1 tojássárgája
3 ek. víz

a mázhoz:
3-4 ek. frissen facsart, átszűrt narancslé
3 ek. cukor

elkészítés:

1. A tésztához a porcukorral vegyített, átszitált liszt közepébe morzsolt élesztőt elkeverjük a langyos víz és tejszín keverékének a felével, majd betakarjuk egy kevés liszttel, és felfuttatjuk.
2. A tojások sárgáját a többi tejhez keverjük, majd a sóval és a puha vajjal együtt a felfutott élesztőhöz adva, tésztává dagasztjuk. Gombócot formázunk belőle, rögtön folpackba csomagoljuk, és legalább 2 órára vagy egy éjszakára hűtőbe tesszük.
3. A töltelékhez a magházától megfosztott birsalmát héjastól puhulásig főzzük, majd leszűrjük, és 3 evőkanál főzőlével, valamint a citromlével együtt botmixerrel pürésítjük. Kihűtjük.
4. A pekándiót zsiradékmentes serpenyőben enyhén megpirítjuk, és miután kihűlt, ledaráljuk. Hozzákeverjük a sót, a nádporcukrot, agavé szirupot, vaníliapasztát és a birsalmapépet.
5. A csokoládét gőz fölött felolvasztjuk, a birsalmás keverékhez dolgozzuk, majd az elkészült tölteléket négy adagra osztjuk.
6. A mázhoz a hozzávalókból 1-2 perc forralással szirupot főzünk, majd kihűtjük.
7. A pihentetett tésztát félbevágjuk, az egyik adagot lisztezett munkalapon kb. 18×46 cm-es téglalapra nyújtjuk. (A másik adagot visszacsomagolva hűtőbe tesszük, amíg az egyikkel dolgozunk.)
8. A tészta 2/3-át megkenjük az egyik adag töltelékkel, és ráhajtjuk a szabadon maradt részt (vagyis a tészta közepéig behajtjuk), majd a másik irányból is ráhajtjuk a tésztát. A meghajtogatott tésztát folpackba csomagolva 20-30 percre hűtőbe tesszük. A másik tésztadarabot is így készítjük el.
9. Ezután a tésztát 90°-kal elforgatva tesszük a lisztezett munkalapra, és az előbbi műveletet megismételjük: kinyújtjuk, megkenjük a töltelékkel, meghajtogatjuk, és folpackba csomagolva ismét hűtőbe tesszük. (Ugyanígy a másik tésztadarabot is.)
10. A tésztát ezúttal kb. 20×50 cm-es téglalapra nyújtjuk, és függőlegesen kettévágjuk. Ilyen módon 2 db 10×50 cm-es tésztánk lesz. (Ne feledkezzünk el a másik adag tésztáról sem!)
11. A tésztákat a hosszabbik oldaluk mentén 5×10 cm-es lapocskákra vágjuk, és ezeket átlósan kettészeljük. Az így kapott háromszögeket feltekerjük, és sütőpapírral bélelt tepsikre sorakoztatjuk. Folpackkal letakarva, meleg helyen 20-30 perc alatt megkelesztjük.
12. A tojássárgáját alaposan elkeverjük a vízzel, és lekenjük vele a kifliket. Előmelegített sütőben megsütjük, majd azon melegében lekenjük a sziruppal. Rácsra szedve hagyjuk langyosra hűlni.

sütési hőfok: 190°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 15 perc