Thai ragacsos rizses sütőtökfasírt mézes-harissás görög joghurt-mártogatóval

 

 

 

A zöldségfasírtokat nekem találták ki! Akkor is, ha az sütőtökből készült. Hiszen az első tökös receptem után három évvel is úgy érzem, hogy ez a zöldség is a barátunk, még ha ilyen sokat kellett is várni rá, hogy újra ebédet készítsek belőle. :D
Az alábbi étel eredetijét egyébként a „citromos bácsitól” ajándékba kapott citrom tök felhasználásán való agyaláskor találtam a neten. Miután a tetszetősnek tűnő recept a birtokomba került, és végre megérkeztek a direkt ehhez megrendelt hozzávalók (mert thai ragacsos rizst és harissát mifelénk sehol sem lehet kapni), sőt a tök is kibírta a két hétig tartó várakozási időt, nagy elánnal fogtam hozzá az elkészítéséhez. A felbuzdulásból azonban bosszúság lett, és a tökös massza szégyenszemre a kukában landolt. Ennek oka pedig az volt, hogy sütés közben szétfolyt a fasírt, hiába izzítottam be végül az air fryert is, hogy a többit olaj helyett inkább abban süssem ki. Igaz, én eleve felhúzott szemöldökkel szemléltem a videót, amiben a masszához csak keményítőt kevert a kis hölgyemény, tojást viszont egy darabot se. Neki sikerült (naná!), nekem nem, de bizonyára az apróságokon csúszott el a dolog. Nevezetesen, hogy a „1 cup” mint mennyiség számomra mindig feladja a leckét – pláne kockázott tök esetében –, ill. én a kihűlt sült tököt előbb magában törtem át villával, majd ezután kevertem hozzá a főtt rizst és társait. Ellenben ő a kockázott állapotú sült tökkel tette ugyanezt, és gyúrta egybe az egészet. Tehát nála a tök valószínűleg darabosabb maradt (igaz, kézzel is simán pürés állagúra lehetne trancsírozni), így kevésbé lett szaftos a matyi. Plusz, az ő harissája állagra a sűrített paradicsoméra hajazott, míg az enyém folyékony volt, ezáltal is hígabbá téve a masszát. Bár nem hiszem, hogy pont ez lett volna a fő baj.
A tojás mint kötőanyag hiánya viszont nekem továbbra is furcsán hatott, tekintve hogy útifűmaghéj sem került bele, a tojásnélküliséget orvosolandó, ami ugyebár sütéskor egybefogta volna a fasírtalapot. Sebaj, maradt még tök bőven a kísérletezéshez, még ha kedvből jóval kevesebb is jutott, köszönhetően a mocsok macskáknak, akik néha „kivisznek az észből” az ilyen-olyan bolondériáikkal. :D Szóval a tök kisvártatva újra színre lépett, a massza ismét bekeverődött, és juszt is került bele tojás, sőt másfajta szárazanyag, hogy egyben tartsa a sülő fasírtot. A végeredmény mindkettőnknek nagyon ízlett, sőt az incemfáncom hozzávalók (pisztácia, gránátalma, málnaecet, harissa, ragacsos rizs) is dobtak rajta, de simán működhet ezek nélkül is, kinek-kinek a maga pénztárcájára és/vagy ízlésére szabva. ;) Mi magában, pontosabban csupán a harisnyás harrisás-mézes joghurtba tunkolva ettük, és nem hiányzott mellé semmilyen köret. Szerintem olajban sütve finomabb. ;)

Hozzávalók 12 darabhoz:

a tökfasírthoz:
10 dkg thai ragacsos rizs (nyers mennyiség)
½ tk. sáfrány
egy csipet só
2 dl víz
25 dkg vajtök (hámozott mennyiség)
1 vörös- vagy mogyoróhagyma (lehéjazva kb. 10 dkg)
4 gerezd fokhagyma, áttörve
1 ek. harissa (enyhe; vagy 1 tk. Erős Pista)
2 tk. őrölt koriander
2 tk. őrölt kömény
1 tk. őrölt pirospaprika
1 ek. szezámmag
1 tk. fekete szezámmag
1 tk. magos Dijoni mustár
1 kis citrom héja
2 ek. frissen facsart citromlé
fekete bors
só
1 nagy tojás
1 tk. olívaolaj a nyers tök sütéséhez
2 dl víz
5 dkg zabpehely, darálva
8 dkg apró szemű zabpehely
kevés kókuszolaj a fasírtok sütéshez

a mártogatóhoz és a tálaláshoz:
15 dkg görög joghurt
1 tk. méz vagy egyéb növényi édesítő
1 ek. harissa (enyhe)
2 tk. pisztácia, aprítva (vagy pekándió)
2 ek. gránátalmamag
1 ek. aprított petrezselyemzöldje
málnás balzsamecet krém, ízlés szerint

elkészítés:

1. A rizst alaposan átmossuk, majd annyi vízben, ami 2 ujjnyira ellepi, 4 órára beáztatjuk.
2. A sáfrányszálakat lábasba szórjuk, felöntjük 1 dl forró vízzel, és lefedve állni hagyjuk.
3. A beáztatott, majd leszűrt rizst a többi vízzel együtt a sáfrányos vízhez öntjük, nagy lángon felforraljuk, és lefedve, kis lángon 7-8 perc alatt megfőzzük. Elzárjuk alatta a lángot, és lefedve 10 percig állni hagyjuk. Kihűtjük.
4. A tököt meghámozzuk, felkockázzuk, majd tálba téve összeforgatjuk a negyedbe vágott, felszeletelt hagymával. 1-1 teáskanál őrölt korianederrel és őrölt köménnyel fűszerezzük, hozzákeverjük a harissa pasztát, a magos mustárt, a kétféle szezámmagot és az olajat.
5. A keveréket a forró levegős sütő tepsijébe tesszük, és 180°C-on kb. 20 perc alatt puhára sütjük, miközben 2-3 alkalommal átforgatjuk. Hűlni hagyjuk, majd késes aprítóban ledaráljuk, vagy villával áttörjük.
6. A rizst a kihűlt tökhöz adjuk, és alaposan összedolgozzuk az áttört fokhagymával, a többi fűszerrel, a citromhéjjal és -lével, a tojással, valamint a darált és a szemcsés zabpehellyel.
7. A masszából fagylaltos kanálnyi adagokat veszünk ki, és a tenyerünkben kissé ellapítjuk. A sütést kétféleképpen végezhetjük:
   a) A fasírtokat annyi felhevített olajba tesszük, amennyi félig ellepi azokat, és közepes lángon mindkét oldalukon kisütjük. (Szerintem ez a változat finomabb.)
   b) A sütőpapírral bélelt forró levegős sütő sütőpapírral bélelt, kissé beolajozott rácsbetétjére (vagy normál sütő tepsijére) tesszük a fasírtokat, meglocsoljuk leheletnyi olajjal, és 180°C-on kb. 15 perc alatt kisütjük.
8. A kész fasírtokat elosztjuk 2 tányéron, megszórjuk gránátalma magokkal, aprított pisztáciával, petrezselyemmel, és meglocsoljuk krémes balzsamecettel. Mézzel édesített görög joghurtot, 1-1 teáskanál harissát adunk mellé mártogatónak.

Megjegyzés, tipp:

Normál sütőben a felkockázott tököt 200°C-on süssük kb. 30 percig. Sütőben sütve nem pirul, csak puhul, és szaftosabb lesz, (villával könnyű áttörni), emiatt több liszt kellhet bele, mint a forró levegős sütőben sütött változat esetében.
Friss korianderrel, mentalevelekkel, kaporral is tálalhatjuk.
A fotókon látható világosabb színű sütőtöktökfasírtok air fryerben, a sötétebbek olajban sültek.

Ötlet: innen

Olívás-mozzarellás karika

...agyő nyár!
 

 

Jellemző, hogy mi is akkor esünk szerelembe az olajbogyóval, amikor a klímaváltozás okozta hatalmas szárazság ennek a termesztésére is súlyos károkat mér – volt is alkalmunk látni a kis összeaszott bogyókat az olajfákon. :( Tavaly, amikor először jártunk Krk szigetén, ennek a jeleit még nem tapasztaltuk, hiszen a Vrbnik városában üzemelő Pizzerija Gospojaban szép mennyiségű olajbogyó díszítette a pizzánkat. Ott és akkor szerettük meg a fekete olajbogyót, amit idén mindenképp szándékunkban állt venni, amikor szeptember legelején ismét ellátogattunk a szigetre. Azonban hideg zuhanyként ért a felismerés: helyi termesztésű olíva sehol sem volt kapható, sőt a fent említett pizzázó kínálta kedvencünkre ezúttal csak pár szem került rá. Ez a két tény egyértelműen jelezte, hogy baj van. Kész szerencse, hogy olívaolajat azért még bőven lehet kapni, és mi is hoztunk haza több üvegnyi magas minőségű, ilyen-olyan ízesítésűt innen, miután az eladó csajszival jót beszélgettünk a náluk kapható finomságok eredetéről.
Az olajbogyó evészet utáni vágy azonban a nyaralás végeztével sem enyhült – pláne mivel helyben nem volt alkalmunk degeszre enni magunkat belőle –, úgyhogy nem maradt más lehetőség, mint a boltban való megvétele. Így is tettünk, és amint megkaparintottam a vágyott bogyót, már másnap összehoztam ezt a karikát. Extra szűz (Krk szigeti) olívaolajba mártogatva isteni eledel lett belőle, és végre élvezhettük a fekete olíva semmihez sem fogható finom ízét. :)
Az új keletű rajongásunk ellenére remélem, hogy azért a jövőben, a változó klíma okán, nem kell áttérnünk olajbogyó termesztésre. ;)

Hozzávalók 6 darabhoz:

25 dkg fehér kenyérliszt
1 tk. cukor
1 mk. só
1 ½ ek. extra szűz olívaolaj
1,5 dkg friss élesztő
kb. 1,5 dl víz
25 dkg mozzarella sajt
6 dkg fekete olajbogyó
egy marék friss bazsalikomlevélke
fekete szezámmag a szóráshoz

elkészítés:

1. A tésztához a cukorral vegyített liszt közepébe morzsolt élesztőt elkeverjük a langyos víz felével, betakarjuk egy kis liszttel, és hagyjuk felfutni.
2. Hozzáadjuk a sót, az olívaolajat, a többi vizet, és megdagasztjuk. Vékonyan kiolajozott tálban, letakarva megkelesztjük.
3. Az olajbogyókat felaprítjuk. A megmosott, leszárított bazsalikomlevélkéket apróra vágjuk. A sajtot nagy lyukú reszelőn lereszeljük.
4. A megkelt tésztát lisztezett munkalapon 36×30 cm-es téglalapra kinyújtjuk, és a hosszabbik oldala mentén 6 cm széles sávokra vágjuk.
5. Az így kapott 6 db 30×6 cm-es tésztalapot megszórjuk reszelt mozzarellával, aprított olajbogyóval, bazsalikommal, és a töltelék fölött két oldalról gondosan összecsippentgetjük a tésztát. A tésztarudakat kör alakban meghajlítjuk, kicsit megsodorjuk, és a tésztavégeket jól összedolgozzuk.
6. A töltött tésztakarikákat tepsire rendezzük, és letakarva kb. 20 percet kelesztjük.
7. A tetejüket lekenjük vízzel, meghintjük fekete szezámmaggal, és előmelegített sütőben megsütjük. Rácsra szedve hagyjuk langyosra hűlni.

sütési hőfok: 230°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 13 perc

Megjegyzés, tipp:

Előfordulhat, hogy a tésztából (a gondosságunk ellenére is) kifolyik itt-ott a sajt, de ez szerintem nem baj, mert imádni valóan ropogósra sül. ;)

Sonkás-krémsajtos kifli

Éééés, még egy húsvéti sonkás recept! :D Ígérem, ez az utolsó… előtti. :D Nem mintha ne lehetne húsvéton kívül is sonkás ételeket enni, de bizony az is igaz, hogy ünnepi sonkát húsvét után már bajos szerezni. Persze másfajtával is elkészíthetjük, az eredmény hasonlóan szeretni való lesz. ;)
Ezekkel a ripsz-ropsz elkészíthető kis kiflikkel nagy sikert arathatunk a vendégeink előtt, de csak úgy is megsüthetjük, ha sós sütire vágyunk. :)

Hozzávalók 32 darabhoz:

2 cs. friss leveles tészta (nálam Tante Fanny, kb. 40x24 cm-es lapok)
25 dkg natúr Philadelphia krémsajt
18-20 dkg főtt, füstölt sonka (pl. a húsvéti sonkából)
1 kis tojás a kenéshez
fekete szezámmag a szóráshoz

elkészítés:

1. A sonkát késes aprítóban ledaráljuk, majd a krémsajthoz keverjük.
2. A leveles tésztákat kitekerjük, hosszában mindkettőt félbevágjuk, majd laponként 8 db 12x10 cm-es téglalapra szeljük. A lapocskákat átlósan félbevágjuk, ilyen módon tésztalaponként 16 db derékszögű háromszöget kapunk.
3. A lapokat megkenjük 1-1 púpozott teáskanál sonkás sajtkrémmel, és feltekerjük.
4. Sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatjuk, a tetejüket lekenjük felvert tojással, és megszórjuk fekete szezámmaggal.
5. Előmelegített sütő középső részében aranybarnára sütjük, majd a sütőből kivéve kicsit hűlni hagyjuk és tálaljuk.

sütési hőfok: 200°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 20 perc

Sajtos tönkölykréker

Ezt a sós kekszet a teljes kiőrlésű, szezámmagos krékerrel együtt készítettem, mert olyan hamar megvan vele az ember, hogy érdemes egyszerre kétfélét sütni. A két krékert egymással felváltva rendezhetjük el a tálon, és hol az egyiket, hol a másikat ropogtathatjuk. :D
A Kutyafül odavolt ezért a sajtos tallérért, és én is szívesen eleszegettem, mert ilyen formában még én is szeretem a sült sajtot. :) Még sokszor meg fogom vele lepni magunkat, mert nagy filmrajongók lévén az esti mozizáshoz is tökéletes választás. :D

Hozzávalók 30 darabhoz:

12,5 dkg fehér tönkölybúzaliszt
½ tk. fekete szezámmag
1 tk. durva szemű só
3 dkg vaj
4 dkg reszelt Grana Padano sajt
3 dkg reszelt Pannónia sajt
60 ml zsíros tej
1 tk. mustár
fekete szezámmag a szóráshoz

elkészítés:

1. A szezámmaggal, sóval vegyített lisztet elmorzsoljuk a felkockázott, hideg vajjal, majd hozzáadjuk a reszelt sajtot.
2. A tejet elkeverjük a mustárral, a lisztkeverékhez adjuk, tésztává gyúrjuk, majd 12 cm hosszú, 5 cm átmérőjű hengerré formázzuk. Folpacka csomagoljuk, és 1 órára (vagy max. 3 hónapra) mélyhűtőbe tesszük.
3. A tésztahengert a fagyasztóból kivéve 3-4 mm vastag szeletekre vágjuk, sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatjuk, és a felületüket megszórjuk szezámmaggal, valamint sópehellyel.
4. Előmelegített sütőben – miközben egyszer fordítunk egyet a tepsin – aranybarnára sütjük a krékereket. Rácsra szedve teljesen kihűtjük, majd tálaljuk.

sütési hőfok: 180°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 15 perc

Tipp:

A krékereket magában is elropogtathatjuk, de délutáni snaknek bármilyen feltéttel is kínálhatjuk – mintha szendvics lenne, megkenhetjük házi készítésű, különböző ízesítésű vaj- vagy túrókrémmel, sőt csilidzsemmel is.

Sörkifli

Imádom a sörkiflit, ehhez képest mostanáig nem sütöttem. Annál is inkább itt volt az ideje, mert a Kutyinyek anyukája nemrégiben őrületesen finom mini sörkiflit csomagolt nekünk kóstolóba, de mi annyival nem értük be. Olyan finom volt, hogy vétek lett volna nem elkérni a receptjét. Azt találgattuk, mitől lehet olyan különleges. A Kutyafül sült zsírra tippelt, én kacsazsírra. Tévedtünk, és jót nevettünk, amikor fény derült az igazságra. A fokhagymás vaj ízét ui. egyikünk sem ismerte fel. :D Csodálkoztunk is, hogy érezhettük ennyire félre.
Pár nappal később a recept boldog birtokosaként nekifogtam a dagasztásnak. A hozzávalók összeválogatása közben megfogalmazódott bennem, hogy az a liszt, amit épp elhasználni készültem, nem éppen a kedvencem, sőt az étolaj mennyisége sem volt túl szimpatikus. Ez valamiféle megérzés lehetett, mert végül ezen állt, de leginkább bukott a sütés sikere. A kiflik a rossz minőségű liszt miatt ui. olyan szinten elrontódtak, hogy nejlonzsacsiba csomagolva, még a társasházi közös kuka oldalára se mertem volna kiakasztani, így kedvezve az arra járó kukásoknak. Kárba veszett egy egész délelőttnyi munkám, ami csak azért nyúlt hosszúra, mert télvíz idején még a felfűtött konyhában sem úgy kel a tészta, ahogy a többi évszakban. De a langyos sütőben való kelesztés sem oldotta meg a dolgot! Arra tippeltem, hogy nem csak a hideg évszak és a liszt, hanem a sok olaj is ludas lehetett. A rissz-rossz kis péksütiket semmi kedvem nem volt megenni, úgyhogy azon nyomban nekifogtam egy újabb adagnak, ám ezúttal jóféle tönkölylisztből. Sőt, még a többi hozzávaló mennyiségén is változtattam, és a készítési módban is eltértem a kapott recepttől (ami egyébként a neten is sok helyen ugyanaz). Már csak a kelesztési időket kellett kivárnom. Le se merem írni, mennyi időbe telt, de azt hiszem, ez volt életem leghosszabb várakozása tésztakelesztés-ügyben. Ennek okai egyelőre nem nyertek bizonyítást, még ha én az olajat tartom is a főkolomposnak. Estére azért mégis csak ott illatozott az asztalon egy kis kosárnyi, szerintem még mindig vállalhatatlan állagú sörkifli. Sebaj, arra jó volt, hogy kettecskén eleszegessük! :D
Másnap újult erővel, és az olaj vajra cserélésével fogtam hozzá ismét a kis sósságnak, és láss csodát, így végre olyan lett, amilyennek én a jó sörkiflit elképzelem. (Igaz, a sült zsír ízt még így sem sikerült prezentálnom.)
Ez volt a névnapomra szánt sósság főpróbája, ami után a karácsonyi időszakban még 3-szor újráztam (a vaj egy részét közben olívaolajra cserélve), sőt idén szilveszterre is biztos ilyet fogok készíteni. :D

Minden kedves Olvasómnak sikerekben gazdag, boldog új évet kívánok!

 

 

Hozzávalók 40 darab kis kiflihez:

a tésztához:
50 dkg fehér tönkölybúzaliszt vagy finomliszt
7 dkg vaj (vagy 3 dkg olvasztott vaj és 3 ek. extra szűz olívaolaj keveréke)
1 ek. só
1 ek. cukor
2,5 dkg friss élesztő
10 dkg natúr joghurt (lehet görög joghurt is)
2 dl tej

a töltelékhez:
3 dkg vaj
2-3 gerezd lédús fokhagyma
½ mk. grillfűszer (pl. Kotányi grill klasszikus)
kb. 6 dkg ementáli sajt

a tetejére:
1 kis tojás (vagy ennek híján kimaradt tojásfehérje vagy tojássárgája+tej keveréke)
tetszés szerint magvak (pl. szezámmag, fekete szezámmag, köménymag)

elkészítés:

1. A joghurttal kevert tejet meglangyosítjuk, és a felével csomómentesre keverjük a cukorral vegyített liszt közepébe morzsolt élesztőt. Betakarjuk egy kis liszttel, és hagyjuk felfutni.
2. Hozzáadjuk a többi joghurtos tejet, a sót, a langyos olvasztott vajat, az olajat, és se nem túl lágy, se nem túl kemény tésztává dagasztjuk. Vékonyan kiolajozott tálba tesszük, és letakarva, meleg helyen megkelesztjük.
3. A töltelékhez az áttört fokhagymát és a grillfűszert az olvasztott vajhoz keverjük, és hűlni hagyjuk, hogy kicsit besűrűsödjön.
4. A megkelt tésztából 4 gombócot formázunk, majd lisztezett munkalapra tesszük, és letakarva negyedórát pihentetjük.
5. Minden bucit 25 cm átmérőjű kör alakú lapra nyújtunk, és kettőt megkenünk fokhagymás-fűszeres vajjal (a lapok szélét körben 1-2 cm széles sávban szabadon hagyjuk, hogy nyújtás közben ne türemkedjen ki a töltelék). A tésztalapokra egyenletesen ráreszeljük a sajtot, majd mindkettőt befedjük 1-1 tésztalappal.
6. Ezután mindkét töltött lapot 35 cm átmérőjűre nyújtjuk, és előbb 4-4 cikkre, majd azokat további 5-5 cikkre szeljük.
7. A laponkénti 20 tésztaháromszöget nem túl szorosan feltekerjük, sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatjuk, és 15-20 percet letakarva kelesztjük.
8. A kis kifliket lekenjük felvert tojással, megszórjuk magvakkal, és előmelegített sütőben készre sütjük. Langyosra hűlve kínáljuk.

sütési hőfok: 200°C
sütési mód: alul-felül sütés (középső sín)
sütési idő: kb. 15 perc

Megjegyzés, tipp:
Friss fokhagyma és grillfűszer helyett használhatunk egyéb fűszerkeveréket is: 1-1 teáskanál fokhagyma- és vöröshagyma granulátumot összekeverünk 1 csapott teáskanál fűszerpaprikával, morzsolt oregánóval, pici sóval, és ezt keverjük hozzá az olvasztott vajhoz.
A tésztát nagyobbra is nyújthatjuk, és a kapott körlapokat a fentinél több cikkre is felvághatjuk.
A tésztát 4 db kör helyett 2 db 30×40 cm-es téglalapra is kinyújthatjuk, amiket középen, vízszintesen 2-2 sávra vágunk, és laponként 28 tésztaháromszögre szelünk. A képeken láthatónál ilyen módon még kisebb méretű és több minikiflit kapva.
Reszelt sajt helyett krémsajttal is tölthetjük. Ebben az esetben az egyik lapra kenjük a szobahőmérsékletű krémsajtot, a másik lapra a fűszervajat, majd a tésztalapokat a megkent felüknél fogva egymásra borítjuk. A továbbiakban a fent leírt módon járunk el.
A kihűlt kifliket nejlonzacskóba csomagolva lefagyaszthatjuk, majd szobahőmérsékleten kiolvasztjuk, és meleg sütőben felfrissítve kínáljuk. Pont olyan, mint frissen kisülve. ;) 

 

 

Virslis párnácska csípős, parmezános mártással

Volt itthon még virslim és kaliforniai paprikám, ill. a nemrég begyúrt gyors leveles tészta maradéka is adott volt. Először minipizzát akartam készíteni belőle, de eszembe jutott az empenada tetszetős formája, és inkább amellett maradtam.
Nagyon megörültem, amikor a fűszereim között rábukkantam a fekete szezámmagra, de amikor kiderült, hogy szárított édesköményem is van, még nagyobb volt az örömöm, ui. ez utóbbit még sosem kóstoltam, pedig ott figyelt a polcon évek óta – Anya hozta ajándékba Törökországból. Azt nem mondom, hogy „fennel” felirattal inkognitóban lett volna, csak eddig még sosem vettem a fáradságot, hogy lefordítsam a szó jelentését. Sebaj, legalább nem használtam el korábban, mert most nagyon jól jött. :)
Ezek a kis párnák egyébként nem csak vendégváráshoz, de könnyű ebédnek vagy vacsorának is tökéletesek. Mi ketten betermeltük az összeset; a mártással együtt igen kiadós volt.

Hozzávalók 12 darabhoz:

a párnácskákhoz:
25 dkg gyors leveles tészta
3 szál frankfurti virsli
10 dkg kaliforniai paprika
1 kis fej vöröshagyma
őrölt csili
só
1 ek. mangalicazsír
1 egészen kis tojás
1 ek. tejföl
1 tojássárgája
1 ek. tej
fekete szezámmag és szárított édeskömény a szóráshoz

a mártáshoz:
2,5 dl tej
1,5 dkg vaj
1,5 dkg finomliszt
0,5 dl habtejszín
őrölt fehér bors
őrölt szerecsendió
só
2 mk. csilikrém vagy darált, nyers, csípős paprikakrém
6 dkg parmezán sajt, reszelve

elkészítés:

1. A mártáshoz a felhevített vajat simára keverjük a liszttel, folyamatosan kevergetve 2 percig pirítjuk, majd lassan csorgatva hozzáöntjük a tejet.
2. Folyamatos keverés mellett kis lángon felforraljuk, majd további 5 percig főzzük.
3. Hozzáöntjük a hideg tejszínt, a csilikrémmel és a fűszerekkel ízesítjük, majd felolvasztjuk benne a reszelt sajtot. Félretesszük.
4. A hagymát finomra vágjuk, a paprikát felaprítjuk, és a felforrósított zsíron megdinszteljük. Rátesszük a kis kockákra vágott virslit, és pirulásig sütjük. Teljesen kihűtjük, majd belekeverjük az egész tojással elkevert tejfölt.
5. A már elkészített tésztát lisztezett munkalapon 1-2 mm vastagságúra nyújtjuk, és 12 cm átmérőjű körlapokat szaggatunk belőlük. (A lehulló tésztadarabokat összegyúrjuk, folpackba csomagolva lehűtjük, majd nyújtjuk, szaggatjuk.)
6. A tojássárgáját elkeverjük a tejjel, és lekenjük vele a tésztalapok fél ívét.
7. 1-1 evőkanál tölteléket a tésztakorongok egyik felére halmozzuk úgy, hogy az ne érjen hozzá a tojásmázzal lekent tésztaszélhez, majd ráhajtjuk a szabadon hagyott részt, és a széleket lenyomkodjuk. A párnácskákat sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatjuk, és 20 percre hűtőbe tesszük.
8. A szélüket ezúttal villával nyomkodjuk le, és lekenjük a megmaradt tojásmázzal. A fele mennyiségű párnácskát megszórjuk fekete szezámmal, a többit édesköménnyel, és 200°C-ra előmelegített sütőbe toljuk. A hőfokot visszavesszük 180°C-ra, és a párnácskákat pirosra sütjük.
9. Rácson hagyjuk langyosra hűlni, majd a felmelegített mártással együtt tálaljuk.

sütési mód: hőlégkeverés
sütési idő: kb. 10 perc

Sonkával töltött „lóhere”

Nem tudtam jobb nevet kitalálni ennek a péksütinek, pedig olyan idétlenül hangzik így. :D Bízom benne, hogy senki sem a ló „azon” részére gondol majd, amit most nem szeretnék részletezni (nem mintha bármi bajom lenne vele), hanem arra a kis zöld növényre, aminek a négy levelű változatát olyan nagy elánnal kerestük gyerekkorunkban. Szóval lóhere és kész! :D
Sajnos ez megint nem az én ötletem, hanem ugyanazon a bosnyák (???) blogon láttam, ahol a lekváros-diós virágaim tésztájának formázási technikáját. Persze most is kicsit változtattam a recepten, mert eredetileg száraz élesztő kell hozzá, és a készítés lépései emiatt módosulnak, valamint szerintem egyszerűbb úgy elkészíteni, ahogy én tettem. Plusz változtatásként csempésztem bele egy kis teljes kiőrlésű lisztet is.
Szerintem ez a péksüti kiváló uzsonna lehet iskolás gyerekek számára, és gondolom, ők is élveznék evés közben a füllentyűk letörögetését, nem csak én. :D
A receptben szerepel sütőpor is, bár nem igazán értettem, hogy mi értelme beletenni, úgyhogy szerintem egyáltalán nem baj, ha ezt elhagyjuk, anélkül is könnyű tésztát kapunk.
Megjegyzem, hogy egyébként nem nagyon nézelődöm idegen nyelvű blogokon, de ennek az újonnan talált blognak hála, elém kerültek más szláv nyelvű oldalak is, és meg kell mondjam, fantasztikus, miket művelnek ezek a bloggerek. Legszívesebben egymás után sütném meg az édes és sós sütiket; egy rakat számomra újdonságnak tűnő recept van, úgyhogy asszem már most az elején abbahagyom a nézelődést. Vagy mégse? :D

Hozzávalók 13 darabhoz:

50 dkg finomliszt
10 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
1 tk. cukor
1 ek. só
1 tk. sütőpor (elhagyható)
1 dl tejföl vagy zsíros joghurt
1 tojás
0,5 dl olívaolaj
2,5 dkg friss élesztő
2 dl tej
13 szelet (kb. 20 dkg) csirkemellsonka vagy egyéb felvágott, vékonyra szelve
1 kis tojás+1 ek. víz a kenéshez
szezámmag/fekete szezámmag/lenmag/köménymag/mák a szóráshoz

elkészítés:

1. A liszt közepébe morzsolt élesztőhöz adjuk a cukrot, elkeverjük 1 dl langyos tejjel, és egy kis liszttel befedve felfuttatjuk.
2. Hozzáadjuk a sót (sütőport), a szobahőmérsékletű joghurtot/tejfölt, a tojást, az olívaolajat, a többi tejet, és megdagasztjuk. Kiolajozott tálban, letakarva, meleg helyen megkelesztjük.
3. A megkelt tésztát lisztezett munkalapon kb. 3 mm vastag körlapra nyújtjuk, és a sonka átmérőjével megegyező méretű kiszúróval 26 körlapocskát szaggatunk ki belőle. (A lehulló tésztaszéleket újra begyúrjuk, pihentetjük, kinyújtjuk.)
4. 13 tésztakörre 1-1 sonkaszeletet helyezünk és befedjük a töltetlen lapokkal. Az így kapott töltött lapokat 8 helyen bevágjuk a tészta közepének a 2/3-áig. (Az óra számlapjához hasonló mintázatot kapunk, de itt csak a 12-es, a 3-as, a 6-os és a 9-es helye látható, illetve az ezek közötti 1-1 bevágás, amelyek már nem egyeznek az óra számlapjával.)
5. A hozzánk legközelebb lévő, bevágott tésztafület, (azaz a jobb oldali csonka háromszög alakú tésztarészt) megfogjuk, és az óramutató járásával megegyezően csavarunk rajta egyet.
6. Ezután megfogjuk a mellette lévő (azaz a bal kezünk  felőli) füllentyűt, és az óramutató járásával ellentétesen csavarjuk meg. Így két, egymással szembefordított tésztafület kapunk. (A két fület egyszerre is megfoghatjuk, és egymáshoz képest ellentétes irányba, kifelé csavarjuk – így gyorsabban haladunk.) Ugyanezt tesszük a többi bevágással is, mindig fordítva egyet a tésztán.
7. A 4 levelű lóhere alakú péksütiket átemeljük a sütőpapírral bélelt tepsire, egymástól kicsit távolabb, és 20 percet letakarva pihentetjük.
8. A tetejüket lekenjük vízzel felvert tojással, megszórjuk tetszés szerinti magvakkal, és előmelegített sütőben aranybarnára sütjük. Rácsra szedve hagyjuk langyosra hűlni. 

sütési hőfok: 180°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 20 perc

Megjegyzés tipp:

Az én sonkaszeleteim 10 cm átmérőjűek voltak, ezért a 8,5 cm-es kiszúróval kiszaggatott köröket kicsit nagyobbra nyújtottam.
Ha a megformázott lóherékre a tenyerünkkel finoman rányomunk, akkor veszik fel igazán a kívánt alakot, de szép lesz úgy is, ha a megcsavart fülek nem lapulnak le annyira. Nekem az utóbbi külalakkal jobban tetszik. :)
Figyeljünk arra, hogy teljesen vágjuk át a tésztát, amikor a bevágásokat készítjük, különben nem lesz szép a csavarás, illetve nem lehet rendesen megcsavarni a tésztafüleket!

 

 

 

 

Forrás: Tortelina 

Házi szalámis kifli

Apai nagymamám kalácsainál, „kisdúcainál” és húsos vagy kolbászos kiflijeinél semmit sem szerettem jobban kiskoromban, ha kelt tésztáról volt szó. Amikor hozzá mentünk névnapozni, ő elég gyakran a fent felsorolt finomságok valamelyikével várt bennünket. De a hagyományos, vajkrémmel készült diótorta sem maradhatott el mellőle. Engem azonban a kalács vagy a kifli érdekelt a legjobban. Évek óta nem tartjuk már a kapcsolatot, és mert előrehaladott kora okán már nem süt, így Mami-féle kolbászos kiflit nem ehetek többet. Megpróbáltam hát reprodukálni a receptjét. Az igazat megvallva, nem tudom, ő pontosan hogyan készítette a tésztát, de nekünk nagyon ízlett a saját receptem szerinti is. Forró, citromos teával az igazi! :)
Mivel a Kutyafül szüleitől nemrégiben kaptunk jóféle házi szalámit, végre – 6 évvel később – ismét megsüthettem, és akkor már újra lefotóztam ezeket a finom kifliket. A hozzávalók mennyiségén pedig egy picinykét variáltam, hiszen időközben kitapasztaltam, hogy lesz a legjobb. :)
Bár a recept ihletője lassan 1 éve, a 100. születésnapja előtt néhány hónappal elment, én ezzel a kiflivel emlékezem meg arról a nagymamámról, akit gyerekkoromban ismertem.

Hozzávalók 12 darabhoz:

50 dkg finomliszt+egy kevés a dagasztáshoz
1 ek. cukor
1 ek. só
6 dkg vaj
1 tojás
3 dkg friss élesztő
kb. 2,5 dl tej
20 dkg paprikás házi szalámi (lehetőleg csípős)
1 kis tojás+1 ek. víz a kenéshez
szezámmag és fekete szezámmag a szóráshoz

elkészítés:

1. A cukorral vegyített liszt közepébe morzsolt élesztőt elkeverjük a fele mennyiségű langyos tejjel, és egy kis liszttel betakarva felfuttatjuk.
2. A vajat felolvasztjuk a többi tejben, és miután langyosra hűlt, elkeverjük benne a tojást. A sóval együtt az élesztős liszthez adjuk, és lágy tésztává dagasztjuk. Vékonyan kivajazott tálban, letakarva, huzatmentes helyen megkelesztjük.
3. A szalámit késes aprítóban ledaráljuk. A megkelt tésztából 12 gombócot formázunk, és letakarva negyedórát pihenni hagyjuk.
4. Egy tésztagombócot liszttel hintett munkalapon ellipszis alakú, vékony lapra kinyújtunk, és a hozzánk közelebb lévő szélét kissé kiszélesítjük. Erre a részre halmozunk egy adag tölteléket, és a két végén a tenyerünkkel kissé lefelé nyomva a tésztát, feltekerjük azt. (A kiflik végei így lesznek szép csúcsosak.) Így járunk el a többi tésztabucival is.
   
5. A töltött péksütiket hajtással lefelé a sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatjuk, és letakarva addig kelesztjük, amíg a sütő bemelegszik.
6. A tetejüket lekenjük vízzel felvert tojással, megszórjuk a magkeverékkel, és megsütjük. Rácsra szedve langyosra hűtjük.

sütési hőfok: 200°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 20 perc